Kategória: I. Világháború

Gáspár Balázs A golyózápor, a háború, bár egyes napokon testközelből érezhette, láthatta azt, és annak következményeit, többnyire csak hangokon keresztül jutott el a napló írójához, egészen az utolsó napig, amikor őt magát is kiküldték a tűzvonalba. Hősiességnek azonban sem akkor, sem korábban nincs semmi nyoma – ahogy A nagy háború főszereplői, úgy Balázs Mózes is csak túlélni akart.

Gáspár Balázs A katonalét ismétlődő, egyhangú tevékenységei mellett az időjárás viszontagságainak és a természet szépségeinek megfigyelése, az otthoniakkal való levelezés, emlékek felidézése és imádkozás kap helyet. Balázs Mózes háborúval kapcsolatos érzéseit különösen jól szemlélteti az a pár sor, amit egy nappal húsvétvasárnap előtt írt: „Délután visszagondoltam a feltámadás nagy és magasztos emlékünnepére és fölfohászkodtam, Istenem, add meg a Te népednek újra, hogy föltámadjon a szent békesség […] azt kifejezni nem tudom, azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, hogy mitől vagyok távol, és hol vagyok, az öldöklések között”.

Gáspár Balázs „Az emberek azt hiszik, hogy a háború csak golyózáporból áll, nem tudják, mit jelent az átázott földön ücsörögni, és a fejadagra várni, amely soha nem érkezik meg” – mondja Mario Monicelli A nagy háború című, első világháborús filmjének egyik szereplője, az olasz hadsereg katonája. Balázs Mózes egy másik állam, az Osztrák-Magyar Monarchia katonájaként vett részt az első világháborúban, de az 1915-ben írt naplójában hasonló tapasztalat jelenik meg. Balázs Mózes a mai Szlovákia északkeleti részén, a keleti fronton katonáskodott, füzetében 1915. március 22-től május 7-ig követhetjük nyomon a háborús…