20. század I. Világháború 

Macourek (Makláry) Béla I. világháborús ászpilóta emlékére

Topor István 80 évvel ezelőtt, 1944. július 16-án hunyt el Macourek (Makláry) Béla a kevés első világháborús magyar ászpilóták egyike. Az alábbi írásban rá emlékezünk. Köszönettel tartozom fiának, Makláry Bélának és családjának a szíves szóbeli közlésekért és a képekért, Czirók Zoltán repüléstörténésznek a segítségéért, Gera Bélának és Zentai Istvánnak a fényképekért.

Tovább
19. század 

Varga Ottó: Naplóm, 1878 – Könyvismertetés

A levéltárak könyvkiadásának egyik rákfenéje, hogy sok esetben maximum csak a szakemberek számára szórakoztató és/vagy hasznos forráskiadványok kerülnek nyomdába. Ezért külön öröm, amikor egy olyan iratanyag vehető kézbe könyvként, amely akár a nem szakmabeli olvasók számra is érdekes lehet. A Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának gondozásában megjelent, alább bemutatandó kötet ilyen.

Tovább
Fotó: Gyurkovits Tamás/MCC 19. század 

„Magyarországon a siker mindig gyanús” – A kiegyezésről folyt a vita az MCC rendezvényén

Szép számú érdeklődő volt kíváncsi a 19. századi magyar történelem egyik meghatározó eseményéről, a kiegyezésről szóló vitára. Azonban az érdeklődés mintha egy kicsit kopottabb lett volna, mint az őstörténetről, vagy a Mohácsról szóló vita estéjén, amikor még pótszékekre is szükség volt. A kiegészítő helyeket biztosító csapat ezúttal munka nélkül maradt, ám a vendégként meghívott történészek nem: Gali Máté és Pócza Kálmán lankadatlan szorgalommal kérdezték őket. A kiegyezés kissé megkopott népszerűségét rögtön az első kérdés megemlítette: a Medián két alkalommal végzett közvéleménykutatást a fontos magyar történelmi eseményekről és azt kérdezték, hogy…

Tovább
19. század 20. század Forrás II. Világháború 

Szent Gellért budapesti szobra a 20. század első felében

László Andor Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz magyar történelmi személyiséget ábrázoló szobor felállítását vállalta Budapesten. Ezek közül az elsők közt Szent Gellérté készült el, alkotója az a Jankovits Gyula volt, aki korábban Pannonhalmán Szent Asztrik alakját formázta meg. A Gellért-hegy oldalába az akkor készülő (még Eskü-térinek nevezett) Erzsébet-híddal szembe kerülő szobor különleges helye miatt a tíz közül a legnagyobb és a legköltségesebb lett.[1] Mérete többekben értetlenséget váltott ki, hiszen jóval felülmúlta például a Hunyadi-, Bocskai- és Bethlen-szobrok nagyságát, így az utóbbiakról azt lehetne gondolni,…

Tovább
19. század Forrás 

Millenniumi emlékfák

László Andor A fák, szent berkek, ligetek tiszteletének kezdetei a múlt homályába vesznek. A pogány időkben gyakran fáknál mutattak be áldozatot, de a kereszténység elterjedésével sem tűnt el a különleges fák megbecsülése. Egyes idős fákat a hagyomány kötött össze valamely neves eseménnyel vagy történelmi nagysággal, másokat éppen fontos történések megörökítésére, jeles személyiségek tiszteletére ültettek. Az ókorban például Caesar létesített emlékligetet fő vetélytársa, Pompeius sírja körül Egyiptomban.1 A fák emlékeztetőül szolgálhattak, így az is előfordult, hogy valamely alkalomból megjelölték őket. Így tett például 1616-ban az első magyar nyelvű útleírás szerzője, Szepsi Csombor…

Tovább
19. század 20. század Forrás Szocializmus 

200 évnyi magyar történelem egy épületbe sűrítve

Magyarország történetének kétségkívül egyik legösszetettebb fejezete az elmúlt bő 150-200 év. Ha a politikai, gazdasági, társadalmi változások elbeszélését össze akarjuk sűríteni egyetlen földrajzi helyre, talán keresve sem találnánk jobb lehetőséget, mintha a budapesti Szabadság téren álló Adria-palota kapcsán bocsátkoznánk bele az elbeszélésbe. Zsigmond Gábor történészként, Tiborcz István pedig nagybefektetőként és szerzőtársként ugyanezt ismerhette fel, amikor a „Hazának használj” – Az Adria palota története c. könyvet megírta, a következő bekezdésekben ezt a könyvet fogom méltatni.

Tovább
19. század Forrás 

Tinódi Lantos Sebestyén budapesti szobra

László Andor Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz magyar történelmi személyiséget ábrázoló szobor felállítását vállalta Budapesten. A megörökített alakok közt (Anonymus és Pázmány Péter mellett) a 16. századi krónikás, Tinódi Lantos Sebestyén képviselte a nemzeti történelemmel, a törökellenes harcokkal összefonódó kultúrát, a művészetet. Szobra helyszíneként ezért az akkori Nemzeti Színház előtti teret jelölték ki.1 Az emlékmű rövid leírását már 1899 őszén olvashatták az akkori lapokban,2 ám felállítására még sokáig kellett várni. 1903 nyarára készült el Bezerédi Gyula mintája, amit a Zsilinszky Mihály történész-államtitkár által vezetett…

Tovább
19. század Forrás 

Budapesti utcanevek a történeti emlékezet szolgálatában a 19. század második felében

László Andor Korábban láthattuk, miként jelentek meg a kiemelkedő történelmi személyiségeknek, eseményeknek emléket állító utcanevek a reformkorban, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során elsősorban a fővárosban, de vidéken is. E szokás az abszolutizmus korában sem szűnt meg, ám országosan a kiegyezés hozott fordulatot: fokozatosan áttértek a természetes indítékú névadásról a tiszteletet kifejező utcanevekre. A folyamat cseppet sem volt zökkenőmentes, hiszen több eltérő szempont merült fel az elnevezések során.

Tovább
Kult 

Jelenetek egy házasságból – Recenzió Az együttélés történelme: nemzetiségi kérdés Magyarországon című könyvről

A Magyar Nemzeti Levéltár A kik vagyunk? Magyarországi nemzetiségek című, 2017-2019 között nyitva tartó kiállításának tematikája nyomán egy forrásgyűjtemény-sorozat kiadására vállalkozik, amely levéltári dokumentumok alapján kívánja bemutatni, feldolgozni a magyarság és a mindenkori magyar állam által elismert tizenhárom nemzetiség, valamint a hazai zsidóság együttélésének sok esetben ezer évre visszanyúló történetét, sorsát. A sorozatot a Az együttélés történelme: nemzetiségi kérdés Magyarországon című tanulmánykötet nyitja, amely egyfajta bevezetőként áll a forrásgyűjtemények előtt.

Tovább
19. század Forrás 

A trónörököspár év végi ünnepi szokásairól (1881-1882)

Borovi Dániel – Vér Eszter Virág Rudolf trónörökös 1880. március 7-én jegyezte el Stefánia belga királyi hercegnőt. A menyasszony testi éretlensége miatt elhúzódó jegyességük idején  Rudolf többször is látogatást tett Brüsszelben, így májusban, Stefánia születésnapján, majd júliusban és októberben is. A karácsonyt viszont egymástól távol töltötték, mindketten szüleik és testvéreik társaságában ünnepeltek. Erzsébet Magyarországról – Márki Sándor kutatási szerint az esküvői előkészületek sokasága miatt – december 20-án utazott vissza Bécsbe, ahol családi körben az év vége telt. Kikapcsolódásként Rudolf és apja, valamint a szász király, I. Albert kíséretében 27-én vadászni…

Tovább