20. század Forrás II. Világháború 

„Amit átéltünk eddig, arra mondják, hogy Élet Iskola” – Budapesti ostromnapló

Csernyánszky Pál, , , 0 comment

Milyen volt az élet az ostromlott Budapesten? Miért alapítottak középiskolás és egyetemista fiatalok titkos társaságot az egyik óvóhelyen és mit sikerült elérniük? Fáy Hildegard az ostrom idején 22 éves volt, az Attila úton lakott és tanárnőnek készült – aztán jött az ostrom. Szenteste (a karácsonyi vacsora közben) kapták az első belövést, ezért le kellett költözni a pincében lévő óvóhelyre. „Két személynek egy kemény heverő, vagy összecsukható vaságy, lábakon álló, a cementpadló miatt. Személyenként egy szék vagy sámli. Kinyitható asztal került a rövidebb falakhoz, középen két sorban a harminc fekvőhely, légócsomaggal.…

Tovább
20. század Forrás Kult Szocializmus 

„Elvtárs, ne kend a szart a falra!” – avagy egy Majakovszkij-paródia története

György Sándor, , , , , 0 comment

Az 1956-os megtorlás pereinek kutatása rengeteg új/elfelejtett adattal szolgál mind az áldozatokkal, mind a végrehajtókkal, mind pedig a módszerekkel kapcsolatban. Mindezek mellett a kutató meghökkentő/különleges/látszólag nagyon oda nem illő dokumentumokra és tárgyakra is bukkanhat a peranyagok vizsgálata során. E sorok írója az elmúlt néhány évben találkozott már például monarchiás kitűzővel, náci és nyilas pártjelvényekkel (nem kell rosszra gondolni, ezekkel játszottak az egyik vádlott kisgyerekei), zárkában kiélezett alumínium fésűvel, amellyel valaki szökést kísérelt meg (óvatosan minden borítékkal, előbb belenézni, utána belenyúlni), bizonyítékként lefoglalt, és az évek során persze összetört üveglappal és…

Tovább
20. század Forrás Kult Szocializmus 

[KÖNYVISMERTETŐ] Murai András – Németh Brigitta: A Gulag és a családom

György Sándor, , , , , 0 comment

Murai András és Németh Brigitta neve olvasóink számára sem ismeretlen, hiszen több írást publikáltak oldalunkon (lásd pl. itt, itt és itt), most megjelent kötetük témájához hasonlóan Gulag és a szovjet fogság emlékezete témakörében. Most megjelent kötetükben a családi emlékezetre helyezték a hangsúlyt. Egyebek mellett azt kutatták, hogy az egykori foglyok gyerekei és unokái mennyit és mikor hallottak felmenőik rabságáról, mi az, amit szüleik-nagyszüleik eltitkoltak, és hogyan viszonyult hozzájuk a Rákosi-rendszer, ahol természetesen tabunak számított a Szovjetunióba hurcoltak sorsa, majd a Kádár-rendszer, ahol azért már töredezett a elhallgatás. A kötet hiánypótlónak…

Tovább
19. század Forrás kora újkor Kult 

„Általános elégedetlenség volt a levegőben” – Egy orosz tiszt naplója 1849-ből

Csernyánszky Pál, , , , 0 comment

Leontyin Pavlovics Nyikolai báró, egy balti német származású (és protestáns) orosz nemes Paszkevics tábornagy törzstisztjeként került Magyarországra 1849-ben (eredetileg a cár szárnysegédje volt). Ezt a hadjáratot leszámítva végig a Kaukázusban szolgált és az élmények annyira megviselték, hogy áttért a katolikus hitre, aztán leszerelt, Franciaországba költözött és karthauzi szerzetesnek állt. Fennmaradt naplójában a magyarországi tapasztalatokról is beszámol. A hadjárat elején az oroszok arra számítottak, mindjárt itt a Nagy  Győzelem. Ehhez csak egyvalami hiányzott: az ellenség (a kolera miatt így is nagy veszteséget szenvedtek). Apró összecsapásokat leszámítva (amiket a jelentések persze mindig…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Bor, pisztoly, röplap – Kauer Sándor pere és a „Hruscsov-miatyánk”

György Sándor, , , , , , , 0 comment

Korábbi írásainkban már volt szó az 1956-os forradalmat követő megtorlás első szakaszában lefolytatott statáriális perekről (korábbi írásainkat lásd itt,  itt és itt). A forradalom leverése után a hatalom elsődleges célja (saját sorainak rendezése, „megrostálása” mellett) a bosszúállás, a társadalom megfélemlítése és a teljes kontroll visszaszerzése volt. Ennek egyik első eszközeként szerepelt a december 11-én bevezetett rögtönítélő bíráskodás, amelyet elsősorban az „illetéktelen” kezekbe került fegyverek visszaszerzése miatt vezettek be, de sok esetben a politikai megtorlás eszközeként használták fel. Erre a legjobb példa a sátoraljaújhelyi Józsa György és társa, illetve a pomázi…

Tovább
20. század Forrás II. Világháború 

Budapesttől Bécsig

Csernyánszky Pál, , , , 0 comment

1945-ben a budapesti kitörésnél csak a védők töredéke jutott el a német vonalakig, de voltak olyanok is, akik civilbe öltözve próbáltak elbújni. Egyikük (egy erdélyi szász katona) másfél-két évtizeddel később megírta a háborús visszaemlékezését is. Werner Rosler 1902-ben született Brassóban. A román hadseregben szolgált, de Románia átállása után a németeket választotta; először Szerbiába került, aztán Magyarországra. „az ellenség Budapestet fenyegette, parancs érkezett, hogy azonnal menjünk oda […] A várostól délre jelentkeztünk egy parancsnokságon. […] a törzsnél […] dolgoztam, amíg Keitel őrnagy, egy lovasezred parancsnoka meg nem sebesült. […] parancsot [kaptam]…

Tovább
20. század 

Petru Groza karórája

Miklós Dániel, , , 0 comment

2016-ban jelent meg egy rövid írásom arról, hogy Nagybaczoni Nagy Vilmos miként utazhatott el 1953-ban az erdélyi Szászvárosba a romániai államtanács elnöke, egyben egykori iskolatársa, Petru Groza közbenjárása nyomán egy gimnáziumi öregdiák találkozóra. Az 1942–1943 között honvédelmi miniszter Nagybaczoni Nagy Vilmos egy karórát is kapott ajándékba a román politikustól, amelynek további hollétéről nem maradt fenn információ. A Groza által emlékül adott karórák közül azonban kettő további sorsáról lehet egy-egy részletet tudni, így az a szöveg is ismert, amelyet a néhai tábornok ajándékának a hátlapjába véstek.

Tovább
Forrás kora újkor 

„Itália még nem látott tőlem szobrászmunkát” – Benvenuto Cellini és a Perszeusz-szobor

Csernyánszky Pál, , , 0 comment

Hogyan került Cellini megint Firenzébe, milyen megbízást vállalt és miféle nehézségekbe ütközött? Alessandro herceg halála után Cellini Rómában élt, amíg III. Pál pápa börtönbe nem záratta sikkasztásért (azzal vádolták, hogy Róma ostroma alatt meglopta az előző pápát). Amikor mindenféle kalandok (például egy szökési kísérlet és kutyás üldözés) után kiszabadult, Franciaországba utazott, mert Ferenc király bőkezű mecénás hírében állt. Cellini hamar kiábrándult a franciákból és haza akart szökni, de a barátai lebeszélték, mert ez öt év börtönt jelentett vagy még többet. Az uralkodó jól bánt vele (francia alattvalóvá nyilvánította és a…

Tovább
19. század 20. század Forrás II. Világháború Szocializmus 

Zászlók és zászlóanyák 1945 előtt és után

György Sándor, , , , , 0 comment

A zászló, legyen szó államról, katonai alakulatról, dalárdáról vagy cserkészcsapatról, évszázadok óta szimbolikus jelentőséggel is bír (az egyértelmű gyakorlati funkciók mellett). A tömeghadseregek megjelenése után nem sokkal kristályosodtak ki a ma is meglévő, zászlóhoz köthető szertartások, amelyek világszerte nagy hasonlóságot mutatnak. Akad azonban egy olyan sajátosság, amely jóformán csak az egykori Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaira jellemző, mégpedig a zászlóanya intézménye. Ez olyannyira megbecsültnek számított, hogy korabeli nemes asszonyok, színésznők, miniszter- és államfő-feleségek, például Teleki Blanka vagy Feodora Fjodorovna Kornyilova (ismertebb nevén Rákosi Mátyásné) is „versenyeztek” érte. 1945 (vagy inkább 1949) a…

Tovább
20. század 20. század Forrás Horthy-kor II. Világháború 

Valóban nem volt alternatíva a Szovjetunió elleni hadba lépés elkerülésére?

Napi Történelmi Forrás, , , , , , 0 comment

Ungváry Krisztián Arról, hogy Magyarország második világháborús részvételének lett volna alternatívája abban az értelemben, hogy teljesen ki lehetett volna teljesen maradni a konfliktusból, a magyar történettudományban nem volt vita: az ország geopolitikai helyzete és a konfliktus mértéke egyaránt olyan volt, hogy az ország nem maradhatott abszolút érintetlen. Arról azonban, hogy Magyarország hadbalépése a Szovjetunió ellen 1941-ben szükségszerű és elkerülhetetlen volt, már egyáltalán nincs ekkora konszenzus. Ez a forrásközlés arra vállalkozik, hogy egy eddig nem kellően kiértékelt, ámde kulcsfontosságú iratcsoport segítségével bizonyítsa: a német diplomácia nemhogy akarta volna 1941 első felében…

Tovább