Napi Történelmi Forrás – Nem mindennapi történelem

Játszóterek a szocialista időszakban

2020-03-302020-03-30 Napi Történelmi ForrásBudapest, gyerekkor, játék, játszótér, Kádár-kor, szocializmus0 comment

Tóth Eszter Zsófia Mi, a 80-as évek gyerekei olyan játszótereken játszottunk, ahol fém mászókák és hinták voltak és természetesen homokozó, mókuskerék és libikóka. Népszerű játékoknak számítottak: a rakéta alakú mászóka és a hullámos mászóka. A körforgó mai szemmel balesetveszélyesnek tűnik, könnyen beakadhatott a gyermek lába mozgás közben. A csúszdák betonból is készültek. Ezek a játékok a mai biztonsági előírásoknak már közel sem felelnének meg. A családi emlékezet szerint az első lépéseimet a mókuskeréknél tettem meg, de arra már én emlékszem, mikor napközis korunkban egy fa játékokkal teli játszótérrel örvendeztettek meg…

Tovább

19. század Forrás

Királykultusz és emlékezet: Ferenc József 1897. szeptemberi 25-i kézirata

2020-03-272020-03-27 Napi Történelmi ForrásBudapest, Ferenc József, Magyarország, Osztrák-Magyar Monarchia, sajtó, szobor0 comment

László Andor 1897 őszén két uralkodói látogatás kötötte le a közvélemény figyelmét: előbb II. Vilmos német császár, majd a román király kereste fel Budapestet. A két esemény közt egy másik ügy került a lapok címoldalára, és váltott ki országos lelkesedést. Ferenc József szeptember 25-i kézirata a magyar történelem tíz kiemelkedő személyisége szobrainak felállítását javasolja a főváros közterein saját udvartartása költségeinek terhére. Ezeken Szent Gellért püspök, a krónikaíró Anonymus, Werbőczy István, Hunyadi János, a költő Tinódi Lantos Sebestyén, a szigetvári hős Zrínyi Miklós, Pázmány Péter esztergomi érsek, Pálffy János, a Habsburgok…

Tovább

20. század Forrás Szocializmus

Nyugtatók és altatók társadalma a Kádár-korban

2020-03-242020-03-24 Napi Történelmi Forrásegészségügy, gyógyszer, Kádár-kor, Magyarország, pszichiátria, szocializmus0 comment

Tóth Eszter Zsófia 1969-ben cikk jelent meg a Hétfői hírekben, mely Andaxin-kórról, Seduxen-mániáról és Dorlytin-járványról cikkezett.[1] Fél év alatt Budapest lakosság ekkor 55 millió tablettát fogyasztott, orvosi rendelvényre. A gyógyszerek ilyen szintű elterjedése köszönhető a technológiai fejlődésnek, de annak is, hogy a lefojtott társadalmi traumák, az első és második világháború okozta lelki sebek egyik legegyszerűbb gyógyírje a gyógyszer volt. Aki hazatért a frontról, hadifogságból, gulágról, internálásból és nem beszélhetett, könnyen nyúlt a pohárhoz és vagy gyógyszerhez. A gyógyszerszedés inkább a nőkre volt jellemző, akiknek így könnyebb volt alkoholista párjukat elviselni.…

Tovább

20. század Forrás Szocializmus

A szegény börtönparancsnok panaszai, avagy csendes “lázadás” a Gyűjtőben

2020-03-19 György Sándor1918, börtön, Budapest, büntetésvégrehajtás, Károlyi-kormány, lázadás0 comment

Korábban is írtunk már arról, hogy a kutatásban sokszor a véletlen és/vagy a szerencse is segítheti a történészeket. A most bemutatásra kerülő forrásra is véletlenül bukkantam rá, így tudtam meg, hogy 1918 december végén a Budapesti Fegyház és Börtönbe (közismert nevén a Gyűjtőbe) átszállított őrizetes katonák “csendes lázadásba” kezdtek szerintük mostoha tartási körülményeik miatt. Ugyanakkor groteszk módon nem kártérítést vagy szabadon bocsátásukat követelték, hanem azt, hogy vigyék őket vissza a Margit körúti helyőrségi fogházba, ahol hetente nem háromszor, hanem ötször kapnak húst és reggelente kávé is jár. Mivel a börtönviszonyok…

Tovább

20. század Forrás Szocializmus

Tolnai Klára stewardess; Ortutay Gyula utolsó szerelme és a koppenhágai légikatasztrófa áldozata

2020-03-162020-03-16 Napi Történelmi Forráskatasztrófa, Koppenhága, légiközlekedés, MALÉV, Ortutay Gyula, repülés, szerelem0 comment

Tóth Eszter Zsófia A Malév MA-731-es járatának 1971. augusztus 28-i koppenhágai gépkatasztrófájáról a Napi történelmi forráson már jelent meg írás. Ezen cikkben Tolnai Klári légiutaskísérő, a katasztrófa áldozatának sorsát idézzük fel, akit az óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra.[1] Tolnai Klári volt Ortutay Gyula politikus utolsó szerelme. Tolnai Klári és Simon Eszter stewardessek könyvet is írtak, amelynek címe A levegőből élünk volt. A kötetet együtt kezdték el a stewardessek életéről, a légikatasztrófa után Simon Eszter fejezte be.

Tovább

1918-1939 20. század Forrás I. Világháború

A Vörös Szoba rémálma – hol vettük át a békefeltételeket és hol mondta el Apponyi híres védőbeszédét? I. rész: 1920. január 15.

2020-03-112020-03-15 Napi Történelmi Forrásantant, béke, diplomácia, Franciaország, I. világháború, Magyarország, Trianon0 comment

Máthé Áron – Horváth Angelus Idén száz éve annak, hogy Magyarország egy olyan békeszerződést kényszerült aláírni, amely jószerivel a Nem-Ország létre kárhoztatott volna minket. (Szerencsére csak „volna”). Az előzményeket ismerjük: egy vesztes világháború után egy rózsaszínű nemzeti leépülés és légvárépítés következett, amit rögtön követett egy vérvörös ámokfutás, azt pedig a fehérterror. Mindezt a román megszállás és szisztematikus rablóhadjárat fejelte meg. Mire egy stabil, a győztes nagyhatalmak által is elfogadott kormány létrejött, a párizsi békekonferencia már durván egy éve ülésezett. Amikor a magyar kormány felszólítást kapott, hogy küldje el meghatalmazottait a…

Tovább

20. század Forrás Szocializmus

Franciadrazsé, Frutti, Macskanyelv, Grandoletti – retro édességeink

2020-03-082020-03-16 Napi Történelmi Forrásédesség, élelmiszeripar, gasztronómia, hiánygazdaság, Kádár-kor, sajtó0 comment

Tóth Eszter Zsófia A szocialista időszak jellegzetes édességeihez inkább a gyermekkori hangulat felidézése társul, nem attól maradandóak az ízek, mert annyira különlegesek lettek volna. Ebben az írásomban annak járok utána, hogyan írt a korabeli sajtó és az irodalom a franciadrazséról, a fruttiról, a macskanyelvről és a Grandolettiről. Ami az időszak jellegzetessége volt, hogy édességet kifejezetten erre szakosodott boltokban, az ún. Édességboltokban is lehetett vásárolni, amelyek az édességet előállító vállalatok üzletei voltak. Gyerekként maga a paradicsom, ahol kimérve is lehetett vásárolni mindenféle töltött csokis drazsékat, melyekből tíz deka az 1980-as években…

Tovább

Forrás Szocializmus

Mióta van apás szülés Magyarországon?

2020-03-012020-03-01 Napi Történelmi Forráscsalád, egészségügy, Kádár-kor0 comment

Tóth Eszter Zsófia Mióta van apás szülés Magyarországon? Hogyan fogadták a kezdetekben? Ennek a kérdésnek járok utána. „Tíz éve, amikor bevezettük, sápadt, tanácstalan, a rosszullét határán lévő férfiakat láthattunk gyakran a szülőszoba körül. Mára mindennapossá vált.”– írta egy 1995-ös cikk az apás szülésről.[1] A gyors elterjedésnek az is lehetett az oka, hogy a pozitív tapasztalatokat megosztották a párok környezetükkel, így egyre többen éltek e lehetőséggel. A szocialista időszak szülészetének fő célkitűzése a szülés körüli halálozás és megbetegedések visszaszorítása volt, így a pszichológiai szempontok háttérbe szorultak.

Tovább

20. század Forrás I. Világháború

„Az idő nagyon szép, a virágok szépen nyílnak, csak mi hervadunk és várjuk a szabadító békét” – egy talált katonanapló az első világháborúból III. rész

2020-02-262020-03-02 Napi Történelmi Forráshadtörténet, I. világháború, keleti front, napló, Osztrák-Magyar Monarchia0 comment

Gáspár Balázs A golyózápor, a háború, bár egyes napokon testközelből érezhette, láthatta azt, és annak következményeit, többnyire csak hangokon keresztül jutott el a napló írójához, egészen az utolsó napig, amikor őt magát is kiküldték a tűzvonalba. Hősiességnek azonban sem akkor, sem korábban nincs semmi nyoma – ahogy A nagy háború főszereplői, úgy Balázs Mózes is csak túlélni akart.

Tovább

20. század Forrás Szocializmus

Zsíros kenyér a Kádár-korszakban

2020-02-232020-02-23 Napi Történelmi Forrásélelmiszer, gasztronómia, Kádár-kor, sajtó0 comment

Tóth Eszter Zsófia A cikk ötletét az adta, hogy Kormos Valéria és Szényi Gábor könyvében olvastam, hogy a Kádár-korszakban egy fiatal házaspár, mikor spórolt, hogy meglegyen a lakás-telek-kocsi, akkor minden nap zsíros kenyeret ettek: „ebéd: tea, zsíros kenyér. Vacsora ugyanaz. Szépen becsomagolva persze. Egyszer megkérdezték a munkahelyemen. „Na mi van, te mindig ugyanazt eszed? Mondtam nem. Egyszer paprikával, máskor sóval, harmadnap piros arannyal.”[1] Akkoriban már a legfeljebb eszünk zsíros kenyeret mondat azt jelentette, hogy spórolunk és megvonjuk magunktól a finom ételeket. Ebben volt némi nosztalgia a gyermekkori zsíros kenyér, más néven…

Tovább