A Londoni Magyar Klub a második világháború alatt Angliában tartózkodó magyar kommunisták szervezeteként vált ismertté, azonban a működése nem ért véget 1945-ben. A szervezet egyik alapítója Kellner György saját memoárjában említ meg egy esetet, amikor támadás érte a klubot bő tíz évvel később – az eseményt a magyarországi és az emigráns magyar sajtó is a saját látásmódja szerint interpretálta.
TovábbDanka Balázs Az elmúlt hetekben terjedt el a hír, hogy Székesfehérváron megtalálhatták Hunyadi Mátyás földi maradványait. Bár némelyik sajtó úgy fogalmaz „megtalálták a teljes csontvázat,”[1] én azért pontosítanék: nem fogalmaznék úgy, hogy a teljes csontvázat, hanem egyelőre egy koponyát, amely egyes feltételezések szerint Mátyás királyé lehetett.[2][3] A teljes csontváz azonosításához ugyanis további komoly vizsgálatok szükségesek (régészet, archeogenetika, igazságügyi orvosszakértői). Ez felélesztette bennem azt az igényt, hogy a publikum elé tárjam a „rövid” összefoglalóját Mátyás temetésének. Igyekszem ebben a tanulmányban minden olyan információt közölni, amely releváns, és fontos a téma kutatásának…
TovábbNéhány napja egy hatásvadásznak tűnő, nem kellően alátámasztott cikk látott napvilágot, amely összefüggést vélt felfedezni a 11. században élt I. (Szent) László és a középkori lovagi irodalom közismert hőse, Lancelot között, felelevenítve egy régebbi elképzelést. A következőkben a kérdéskör historiográfiát tárgyaljuk, bemutatva az elképzelés múlt századi megjelenéseit. Jól ismert, hogy a szláv eredetű László, Ladislaus, másként Ladiszláv személynév késő középkori nyugat-európai forrásokban Lancelotként fordul elő. A középkori francia–magyar kapcsolatok szakértői, többek között Eckhardt Sándor, Gábriel Asztrik és Csernus Sándor kifejezetten késő középkori humanista fikcióként értékelik a László–Lancelot azonosítást.[1] Nem fogadta…
TovábbA napokban tárgyi tévedéseket és elhamarkodott feltételezéseket tartalmazó cikk látott napvilágot, amely összefüggést talált a 11. században élt Szent László és Chrétien de Troyes 12. században megalkotott hőse, Lancelot között. Alább részletesen, pontokba szedve vesszük kritika alá az elméletet. A László és a Lancelot név kapcsolatáról Közismert tény, hogy a magyar László személynév (illetőleg annak latinizált, középkori forrásokban található alakja, a Ladislaus) a késő középkori Nyugat-Európában, francia és olasz krónikások lapjain Lancelotként fordul elő. Ez nem új felfedezés, hisz már Eckhardt Sándor 1937-ben közölt, Lancelot magyar király c. tanulmánya is…
TovábbMilyen volt az élet az ostromlott Budapesten? Miért alapítottak középiskolás és egyetemista fiatalok titkos társaságot az egyik óvóhelyen és mit sikerült elérniük? Fáy Hildegard az ostrom idején 22 éves volt, az Attila úton lakott és tanárnőnek készült – aztán jött az ostrom. Szenteste (a karácsonyi vacsora közben) kapták az első belövést, ezért le kellett költözni a pincében lévő óvóhelyre. „Két személynek egy kemény heverő, vagy összecsukható vaságy, lábakon álló, a cementpadló miatt. Személyenként egy szék vagy sámli. Kinyitható asztal került a rövidebb falakhoz, középen két sorban a harminc fekvőhely, légócsomaggal.…
TovábbAz 1956-os megtorlás pereinek kutatása rengeteg új/elfelejtett adattal szolgál mind az áldozatokkal, mind a végrehajtókkal, mind pedig a módszerekkel kapcsolatban. Mindezek mellett a kutató meghökkentő/különleges/látszólag nagyon oda nem illő dokumentumokra és tárgyakra is bukkanhat a peranyagok vizsgálata során. E sorok írója az elmúlt néhány évben találkozott már például monarchiás kitűzővel, náci és nyilas pártjelvényekkel (nem kell rosszra gondolni, ezekkel játszottak az egyik vádlott kisgyerekei), zárkában kiélezett alumínium fésűvel, amellyel valaki szökést kísérelt meg (óvatosan minden borítékkal, előbb belenézni, utána belenyúlni), bizonyítékként lefoglalt, és az évek során persze összetört üveglappal és…
TovábbMurai András és Németh Brigitta neve olvasóink számára sem ismeretlen, hiszen több írást publikáltak oldalunkon (lásd pl. itt, itt és itt), most megjelent kötetük témájához hasonlóan Gulag és a szovjet fogság emlékezete témakörében. Most megjelent kötetükben a családi emlékezetre helyezték a hangsúlyt. Egyebek mellett azt kutatták, hogy az egykori foglyok gyerekei és unokái mennyit és mikor hallottak felmenőik rabságáról, mi az, amit szüleik-nagyszüleik eltitkoltak, és hogyan viszonyult hozzájuk a Rákosi-rendszer, ahol természetesen tabunak számított a Szovjetunióba hurcoltak sorsa, majd a Kádár-rendszer, ahol azért már töredezett a elhallgatás. A kötet hiánypótlónak…
TovábbLeontyin Pavlovics Nyikolai báró, egy balti német származású (és protestáns) orosz nemes Paszkevics tábornagy törzstisztjeként került Magyarországra 1849-ben (eredetileg a cár szárnysegédje volt). Ezt a hadjáratot leszámítva végig a Kaukázusban szolgált és az élmények annyira megviselték, hogy áttért a katolikus hitre, aztán leszerelt, Franciaországba költözött és karthauzi szerzetesnek állt. Fennmaradt naplójában a magyarországi tapasztalatokról is beszámol. A hadjárat elején az oroszok arra számítottak, mindjárt itt a Nagy Győzelem. Ehhez csak egyvalami hiányzott: az ellenség (a kolera miatt így is nagy veszteséget szenvedtek). Apró összecsapásokat leszámítva (amiket a jelentések persze mindig…
TovábbKorábbi írásainkban már volt szó az 1956-os forradalmat követő megtorlás első szakaszában lefolytatott statáriális perekről (korábbi írásainkat lásd itt, itt és itt). A forradalom leverése után a hatalom elsődleges célja (saját sorainak rendezése, „megrostálása” mellett) a bosszúállás, a társadalom megfélemlítése és a teljes kontroll visszaszerzése volt. Ennek egyik első eszközeként szerepelt a december 11-én bevezetett rögtönítélő bíráskodás, amelyet elsősorban az „illetéktelen” kezekbe került fegyverek visszaszerzése miatt vezettek be, de sok esetben a politikai megtorlás eszközeként használták fel. Erre a legjobb példa a sátoraljaújhelyi Józsa György és társa, illetve a pomázi…
Tovább1945-ben a budapesti kitörésnél csak a védők töredéke jutott el a német vonalakig, de voltak olyanok is, akik civilbe öltözve próbáltak elbújni. Egyikük (egy erdélyi szász katona) másfél-két évtizeddel később megírta a háborús visszaemlékezését is. Werner Rosler 1902-ben született Brassóban. A román hadseregben szolgált, de Románia átállása után a németeket választotta; először Szerbiába került, aztán Magyarországra. „az ellenség Budapestet fenyegette, parancs érkezett, hogy azonnal menjünk oda […] A várostól délre jelentkeztünk egy parancsnokságon. […] a törzsnél […] dolgoztam, amíg Keitel őrnagy, egy lovasezred parancsnoka meg nem sebesült. […] parancsot [kaptam]…
Tovább
