Forrás Ókor 

Egy korokon és időkön átívelő mítosz: Attila hun király folyóba temetésének története

Kis Iván Ismeretterjesztő tanulmány „Valamikor, amikor Attila meghalt, akkor a tátost kérdezték, hogy hogyan temessék el az apjukat? Azt mondta: – Napsugárba, holdsugárba és fekete éjszakába. Víz alá, főd alá és senki meg ne tudja, hová teszik Attilát. S így is történt. Az aranykoporsó lett a napsugár, az ezüstkoporsó lett a holdsugár, s vaskoporsó a fekete éjszaka. S azt mondja: – Víz alá, föld alá. Akkor elmentek oda, ahol abba az időbe a Tisza kétfelé ágazott. Egyik ágot elzárták és ott ásatták meg a Tisza fenekin a sírt. Oda tették.…

Tovább
20. század 

Egy „szerzetes” történész memoárja – Mályusz Elemér: Visszaemlékezések

Törő László Dávid   Mályusz Elemér (1898–1989) a 20. századi magyar történetírás egyik legkiemelkedőbb személyisége volt, iskolateremtő tevékenysége révén munkássága pedig több történészgeneráció számára vált meghatározóvá. Egyesek kétes politikai szerepvállalásai miatt ismerik (így a megrendelésre készített A vörös emigráció című cikksorozat szerzőjeként), mások a nagy hatású középkorászt tisztelik benne. Született már feldolgozás a Szekfű Gyulával való vitájáról,[1] valamint a társadalom- és népiségtörténeti kutatások terén végzett úttörő munkájáról is.[2] A történész pályakezdőként 1920 és 1922 között Bécsben kutatott ösztöndíjjal, majd az Országos Levéltárban dolgozott (1922–1930), később a szegedi (1930–1934), azt követően…

Tovább
19. század Forrás 

Millenniumi emlékfák

László Andor A fák, szent berkek, ligetek tiszteletének kezdetei a múlt homályába vesznek. A pogány időkben gyakran fáknál mutattak be áldozatot, de a kereszténység elterjedésével sem tűnt el a különleges fák megbecsülése. Egyes idős fákat a hagyomány kötött össze valamely neves eseménnyel vagy történelmi nagysággal, másokat éppen fontos történések megörökítésére, jeles személyiségek tiszteletére ültettek. Az ókorban például Caesar létesített emlékligetet fő vetélytársa, Pompeius sírja körül Egyiptomban.1 A fák emlékeztetőül szolgálhattak, így az is előfordult, hogy valamely alkalomból megjelölték őket. Így tett például 1616-ban az első magyar nyelvű útleírás szerzője, Szepsi Csombor…

Tovább
Forrás Ókor 

Biblia és történelem; Dániel könyve 5. fejezet a történelem tükrében

Tóth Gergely László A történet szerint Bélsaccar király nagy lakomát rendezett, és borozás közben megparancsolta, hozzák elő azokat az arany és ezüst edényeket, amiket az ő atyja, Nabukodonozor vitetett el a jeruzsálemi templomból. Ezután a vendégekkel ezekből az edényekből ittak, miközben isteneiket dicsérték. Egyszerre egy emberi kéz jelent meg, és a palota falára írt, ezután eltűnt. A király megrettent, s magához rendelte a varázslókat, a csillagjósokat és jövendölőket, kihirdetve, aki el tudja olvasni a falra írt szöveget, bíborba öltözteti, aranyláncot kap, s harmadik lesz az országban. A bölcsek mind tanácstalanok…

Tovább
Forrás Középkor 

Egy bizánci hazafi három arca, avagy variációk ajánlólevélre

dr. Szegvári Zoltán Michaél Choniatés (1138–1222), a magyar középkorra nézve is fontos forrásként szolgáló történetíró és államférfi Nikétas Choniatés (1155–1217) bátyja és Athén tekintélyes metropolitája volt a kései 12. és korai 13. században. Így nem meglepő, hogy ajánlása sokat nyomhatott a latban, ha befolyásos személyek pártfogását kereste valaki. A következőkben azt szemléltetem, hogy Michaél Choniatés által egyazon személynek adott három, 1208 és 1214 között írt1 ajánlólevélben hogyan alakult az ajánlott jellemének és sorsának bemutatása, a címzettektől vélhetően nem függetlenül. Az eredetileg ógörög nyelvű forrásrészleteket a saját fordításomban idézem.

Tovább
20. század Forrás I. Világháború 

Hadifoglyok Szibériában

Az első világháború alatt az otthoniak olyan helységekkel ismerkedtek meg, amelyekről azelőtt nem is hallottak. Hol harcol a rokon, barát, ismerős? Hol sebesült meg? Hol került fogságba, hová vitték? Esetleg Szibériába, de mit is kell tudni erről a távoli helyről? Ezt az érdeklődést lovagolta meg egy 1917-ben megjelent könyv. A szerző, Szentgáli Antal György a háború előtt beutazta Szibériát, szóval az olvasók megbízható forrásból értesülhettek arról, mi is van ott. Az első kérdés persze az, hogy miért éppen Szibéria? „1. a foglyoknak […] nagyszámú helyre való szétosztásával az élelmezési kérdést…

Tovább
Forrás kora újkor 

A magyar-román közös múlt egy fejezete Erdély, Moldva és Havasalföld viszonya Bocskai fejedelemsége idején

László Andor „Szükség továbbá, hogy történeteinket nem elszigetelten, hanem a szomszéd népekével kapcsolatosan írjuk meg; különben egyoldalúságba esünk” (Mikó Imre, 1867) A 16–17. században az Erdélyi Fejedelemség, Havasalföld és Moldva szoros összeköttetéseket építettek ki a térség nagyhatalmai érdekszféráinak ütközőpontjában. Erdély számára a Királyi Magyarországtól való fokozatos függetlenedéssel egyre fontosabbakká váltak a román vajdaságok. A fejedelmek kezdettől igyekeztek szívélyes viszonyt kiépíteni déli és keleti szomszédaikkal, hiszen a három államot közel azonos mérete, stratégiai helyzete és a Portától való függése hasonló helyzetbe hozta.

Tovább
19. század 20. század Forrás Szocializmus 

200 évnyi magyar történelem egy épületbe sűrítve

Magyarország történetének kétségkívül egyik legösszetettebb fejezete az elmúlt bő 150-200 év. Ha a politikai, gazdasági, társadalmi változások elbeszélését össze akarjuk sűríteni egyetlen földrajzi helyre, talán keresve sem találnánk jobb lehetőséget, mintha a budapesti Szabadság téren álló Adria-palota kapcsán bocsátkoznánk bele az elbeszélésbe. Zsigmond Gábor történészként, Tiborcz István pedig nagybefektetőként és szerzőtársként ugyanezt ismerhette fel, amikor a “Hazának használj” – Az Adria palota története c. könyvet megírta, a következő bekezdésekben ezt a könyvet fogom méltatni.

Tovább
20. század Szocializmus 

Hullámvasút a szabadságba – Lengyelország útja a diktatúrából az EU-ig

Ébner Anna A kelet-európai rendszerváltásokat a diktatúrából a demokráciába vezető útként értelmezik. Ennek megfelelően a térség eseményeiről beszámoló tanulmányok és kötetek „út a szabadságba” illetve „út a függetlenségbe” jelszavak alatt készültek el.[1] Lengyelország útja 1980 és 1990 között szintén a szabadságba vezetett, csakhogy ez az út inkább politikai hullámvasútként mintsem „egyszerű” útként írható le, hiszen a reményteli és békés magasságok után rendszerint jöttek a sokkoló leejtők.[2] A hullámvasút három jól elkülöníthető szakaszból állt. Az első szakasz 1980 és 1981 közé tehető, amely során a Szolidaritás mozgalma támadást indított a pártállam…

Tovább
20. század Forrás Holokauszt II. Világháború 

Emléktábla és történelem III.

Mihályi Balázs-Tulok Péter Az elhunytak nevét tartalmazó lista viszont több nevet tartalmaz, mint amennyi áldozatot 1945. április 25-ig exhumáltak. A lista készítői és a nyomozást végzők azonban ismerték az exhumálás eredményét, ezért ha hosszabb névlistát állítottak össze, akkor annak oka lehetett. Az áldozatok listáján szereplőkből egy fő (Heller Sándor) ugyan bekerült a kivégzettek közé, de szerencséses túlélte a kivégzést, amiről egy tanúkihallgatási jegyzőkönyv is tanúskodik.[1] A listán szereplő 94 névből 62 fő került nevesítve említésre a különböző kihallgatási jegyzőkönyvekben, 42 fő egyszer, 19 fő kétszer és 1 fő háromszor is…

Tovább