I. Világháború – Oldal 3 – Napi Történelmi Forrás

Marta – az első magyar autógyár

2018-06-252020-12-23 Napi Történelmi ForrásArad, autó, közlekedés, Közlekedési Múzeum, MARTA1 Comment

Négyesi Pál 110 évvel ezelőtt jött létre Magyarországon az első olyan vállalat, amelynek profiljában első helyen szerepelt személyautók előállítása. A Magyar Automobil Rt Westinghouse rendszer, későbbi nevén Magyar Automobil Rt Arad ugyan alig 13 évig működött, de ennyi idő alatt négyszer váltott tulajdonost. Magyarországon az automobil lassan terjedt el: 1910-ben, amikor életbe lépett az első országos KRESZ a hazai gépjárműállomány 937 személyautóból és 110 db tehergépjárműből állt[i]. Ekkor Magyarország népessége 16,8 millió főt számlált[ii] Azaz nagyjából 16000 főre jutott egy gépjármű. Összehasonlításképpen: 1907-ben, tehát még a Ford Model T megjelenése…

Tovább

20. század I. Világháború

Népszövetségi mandátumok az első világháború után

2018-06-192019-03-16 Szegedy-Kloska Tamásarab felkelés, Franciaország, Japán, mandátum, Nagy-Britannia, Német Birodalom, Népszövetség, Orosz Birodalom, Oszmán Birodalom, Sykes-Picot-egyezmény1 Comment

Kloska Tamás Az első világháború előestéjén a Német Birodalom csekély számú (és jelentéktelenebb) gyarmattal rendelkezett, mint a többi nagyhatalom. A világégés kitörésével ez a néhány kevésbé értékes kolónia is a harcok színhelyévé vált. Míg Japán a csendes-óceáni térség német területeire fókuszált, addig Nagy-Britanniának a háború alatt a hadműveletek Afrikára való kiterjesztése volt fontos: többek között a Szuezi-csatorna védelme, a német flottabázisok és a szikratávíró-állomások elfoglalása, később pedig a német tengeralattjáró-háború kiterjesztésének megakadályozása érdekében. A Német Császárság afrikai és csendes óceáni gyarmatait – néhány kivétellel – már a háború legelején elfoglalták az…

Tovább

Forrás Forrásközlés I. Világháború

IV. Károly debreceni látogatásai

2018-05-222018-05-22 Napi Történelmi ForrásDebrecen, IV. Károly1 Comment

Topor István Az ifjú trónörökös első debreceni útja Az utolsó magyar király, IV. Károly (uralkodott: 1916 – 1918) két ízben járt a kálvinista Rómában. Első útja ifjú főhercegként vezetett Debrecenbe. 1901. július 18-án katonai oktatójának, báró Berg Hermannak, a Vilmos huszárok kapitányának vendégeként tett látogatást a városban.[1] Még a városlakók sem sejtették, hogy az egyszerű nyári polgári ruhában város nevezetességeivel ismerkedő ifjú, IV. Károly. Persze azért a helyi lapok, így a Debreczeni Ujság is több alkalommal részletesen beszámolt a tizennégy éves jövendőbeli trónörökös debreceni programjairól. [2][3][4] Másnap a város híres…

Tovább

20. század Forrás I. Világháború

Az utolsó tárogató

2018-04-032022-10-09 György SándorIsonzó, lövészárok, visszaemlékezés0 comment

A hadseregekhez ősidők óta hozzátartozik a zene; annak ütemére menetelnek a katonák, és sokáig a csatákban is általában valamiféle fúvós hangszer lelkesítette őket. A különféle indulók ugyanakkor segítették az ellenség-barát felismerést, és nem mellesleg komoly identitásképző szereppel bírtak-bírnak az egyes egységeknél. Erre tökéletes példa a különféle skót ezredek duda-zenéje, de nálunk is ismert például a fehérvári huszárok dala. A zene nem hivatalos vonalon is nagy jelentőséggel bírt: a hangszeren játszó katonák sokszor „koncerteztek” társaiknak, megidézve kissé az otthon hangulatát. Mai cikkünkben egy első világháborús zenész katonáról lesz szó, aki pedig…

Tovább

Forrás I. Világháború

Civil a pályán! – A Vilmos császár utolsó csatája

2018-03-25 György Sándorafrika, haditengerészet, hajózás, Nagy-Britannia, Német Császárság0 comment

Ha az ember a „tengeri csata” kifejezést hallja, általában hatalmas vitorlásokra vagy csatahajókra gondol, amelyek bőszen igyekeznek az ellenség hasonló egységeiből minél többet a tengerfenékre küldeni. Nagy vonalakban ez stimmel is, viszont voltak olyan korszakok-helyzetek, amikor civilek, teher és/vagy utasszállító hajók is a pályára kerültek. A felfegyverzett kereskedelmi hajó évszázados múltra tekint vissza, elég csak az east-indiaman-ekre gondolni, amelyeket a különféle gyarmatárú mellett nagyobb számú löveggel is megpakoltak, hogy ezzel is elejét vegyék a kalózok/konkurens hadihajók (sokszor nem volt éles határvonal) támadásainak. A jól elkülöníthető hadi és kereskedelmi hajótípusok kialakulásával…

Tovább

1918-1939 20. század Forrás I. Világháború

A „fekete-tengeri tudományos katonai expedíció”

2018-03-212018-11-12 Tóth Bálintexpedíció, Györffy István, Irak, Konstantinápoly, mérnök, Teleki Pál, török, Törökország, turanizmus, Vidéky Emil1 Comment

1918. szeptember 21-én néhány magyar tudós/szakember elindul, hogy felfedezze Kis-Ázsia északi partvidékét, amelyet részletesen soha nem kutatott senki. Az expedíció egy későbbi török-magyar gazdasági kapcsolat megalapozásának céljából indul. Eközben azonban a nyugati fronton a németek már visszavonulóban voltak, a Balkánon megkezdődött az antant csapatok támadása, míg Magyarországon újabb hullámban fertőződtek meg tömegesen a spanyolnáthában. Ahogy tehát a felfedezők egyre messzebb jutottak a kis-ázsiai partvidéken, úgy került egyre távolabb az expedíció valódi célja. Ebben a posztban ennek az útnak az eseményeit igyekszünk feleleveníteni elsősorban dr. Vidéky Emil, az egyik résztvevő visszaemlékezései…

Tovább

Forrás I. Világháború

A fegyverek közt sem hallgatnak a Múzsák; költészet az I. világháborúban

2018-03-022020-11-19 Napi Történelmi ForrásDoberdó, I. világháború, költészet, Magyar Királyi Honvédség, Osztrák-Magyar Monarchia, Przemysl1 Comment

Rátfai Emese Judit Az I. világháború költészetét bemutatni óriási feladat! Amikor ez a téma kerül szóba, elsősorban Balázs Béla, Ady Endre, Juhász Gyula, Gyóni Géza vagy Babits Mihály neve jut a költészetet, verseket szeretők eszébe. Ismert költők, kevésbé ismert és abszolút ismeretlen költő most megtalált verseit idézem. Nem akarom a verseket elemezni (mert nem tudok a költők fejével gondolkodni), csak kísérletet teszek azok megértésére, bár szerintem a költemények magukért beszélnek. A történelmi események leírása sem az én reszortom, azt megteszik helyettem a történészek. Csak annyi a történelmi események leírása, amennyi a…

Tovább

20. század Forrás I. Világháború

„… ez a tudatlan paraszt politikai eszközzé vált” – Raszputyin egy francia diplomata szemével

2018-02-082020-12-29 Csernyánszky Pálbotrány, Franciaország, napló, Orosz Birodalom, Raszputyin, Romanov0 comment

Az első világháború előtti és alatti Oroszország egyik emblematikus figurája volt a bírálói szemében minden rosszat megtestesítő Raszputyin. A halála óta eltelt száz év alatt legendák szövődtek köré. De mennyi volt ezekből életében? Élesebben vagy homályosabban látták a kortársak, mint az utókor?

Tovább

20. század 20. század Forrás I. Világháború

Az első világháború WiFije, a Tábori Posta

2018-01-262020-09-23 Becsei AttilaI. világháború, M. Kir. Posta, Osztrák-Magyar Monarchia, postamúzem, tábori posta1 Comment

Nincs az a jeges lelkű, zsémbes ember, akit ne gondolkodtatna el a kép, amint a honvéd utolsó sorait írja a levélre féltő édesanyjának, hogy aztán belerohanjon a géppuskatűzbe… Ilyesmiről már olvashattunk, de arról, hogy kik és hogyan adták kézhez a hősi halott utolsó szavait, akár több ezer kilométerrel távolabb, már ritkábban. Ezen írásomban a hősiesen helytálló Magyar Királyi Posta első világháborús szerepét fogom bemutatni.

Tovább

20. század Forrás I. Világháború

Lovagok egy lovagiatlan háborúban

2017-12-222017-12-23 Nyári Gábor20. század, Ausztria, haditechnika, I. világháború, Osztrák-Magyar Monarchia, Recenzió, tengeralattjáró0 comment

Georg von Trapp: Az utolsó tisztelgésig. Egy osztrák tengeralattjáró-parancsnok történetei. Garamond, Budapest, 2017. Ha a tengeralattjárós hadviselésre gondolunk, a legtöbb embernek óhatatlanul is a második világháború és az angolszász hajókra vadászó német „farkas falka” vagy esetleg a csendes-óceáni hadszíntéren szolgáló amerikai búvárhajók jutnak eszébe. Pedig a fegyvernem az első világháború alatt vált meghatározóvá, így főleg a centenárium kapcsán nagyobb figyelemre tarthat számot a mindmáig háttérbe szorult téma. A feldolgozás nem is kezdődhetne megfelelőbben, mint Georg von Trapp eredetileg 1935-ben megjelent visszaemlékezéseivel.

Tovább