20. század Forrás Szocializmus 

A rendszerváltás szimbolikus lezárása; az 1992-es „szobortalanítás”

 László Andor Ahogyan korábbi cikkünkből láthattuk, a 20. század kezdetét és végét egyaránt szobordöntések jelölték, a mindenkori rendszerváltások elmaradhatatlan velejárója volt az előző korszak szimbólumaival való leszámolás. Az emlékművek és az utcanevek ilyenkor cseppet sem voltak biztonságban. A köztéri szobrok körüli viták napjainkra sem csitultak, ám az utolsó igazán nagyszabású szoboráthelyezési akcióra 1992-ben került sor. A szovjet megszállásra, a kommunista ideológiára emlékeztető emlékművek eltávolítása már 1989-ben megkezdődött országszerte, Budapesten elszállították a városligeti Lenin-szobrot, vagy levették például a Kun Béla (ma Ludovika) téren a Tanácsköztársaság vezetőit megörökítő három domborművet.[1] Több helyen…

Tovább
19. század Forrás képes történelem 

Erzsébet emlékfák a 19. század végén

László Andor  Korábban már láthattuk, milyen nagyszabású faültetésre került sor az 1896-os millennium alkalmával, amikor több mint négyezer településen közel kétmillió fa „vert gyökeret az ezredéves anyaföldben, hogy majdan erős, sudár törzse hirdesse országnak-világnak, hogy a nemzet a második ezredévet a honfoglaló elődök érdemének dicsőítésével kezdte s hogy fennmaradásának alapját és jövőjének biztosítékát első sorban hagyományaik sértetlen fenntartásában és az azokhoz való hű ragaszkodásban kereste.”[1] Azt hihetnénk, az akkori ültetést nem lehetett felülmúlni, pedig erre alig néhány éven belül sor került, amikor minden téren sikerült túlszárnyalni az előző alkalmat. Sajnos…

Tovább
20. század 

Przemyśl, az erőd. – könyvismertető

Kiss Gábor Ferenc „Küzdtek oroszlánként”[1] Watson, Alexander: Az erőd. Przemyśl ostroma, 1914-1915. Budapest, 2021, Peko Pubishing.   Az első világháború sorsfordító eseménysorozatnak bizonyult mind a magyar, mind pedig az egyetemes történelemben. A háború mérete, dimenziói, a bevetett haditechnika és haderő, a politikai, gazdasági, eszmei és társadalmi hatásai alapjaiban határozták meg az utána következő évszázadot, s napjainkig tartó hatást fejtenek ki. A kortársak által ’Nagy Háború’-ként ismert eseményt sok tekintetben elhomályosította a második világháború, de a két világégés közti kapcsolódási pontok egyértelműnek látszanak. Ezen kapcsolódási pontok példája lehet az alábbiakban bemutatott…

Tovább

Udvardy Cserna (Cherna) János, az olvasás népszerűsítésének szószólója

Kolonics Tünde „A’ mívelt lelkű ember, egy angyal e’ földön, egy békességnek, szeretetnek, boldogságnak, szóval, az áldott közjónak mennyei követje.”[1] (Udvardy Cserna János)   Udvardy Cserna János, a reformkor egyik jeles személyisége életéről és tevékenységéről olvasva, nemcsak kiváló mérnökként, hanem, az olvasás helyzetének javításán fáradozó, elkötelezett tudós emberként is megismerhetjük. Véleményt fejt ki írókról, könyvírásról, folyóiratok olvasásáról. Írásaiban önmagáról is szól, érzéseibe, életének fontos részleteibe is betekintést enged. Udvardy (Cserna) János A Fejér megyei Zámolyban született 1799-ben.[2] Ezt a dátumot  említi a Vasárnapi Újság életrajzi esszéje is.[3] A Magyar Életrajzi…

Tovább
19. század 

Analógiák, stratégiák: Festetics László (1785–1846) neveltetése

Zsidai Réka A karrier kiépítésének több járható útja volt ismeretes az újkorban.[i] Az elit esetében ez lehetetlen lett volna a megfelelő nevelés és neveltetés nélkül, ami más társadalmi csoportok karrierlehetőségéhez ugyan hozzájárult, de nem kizárólagosan. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a 18. század utolsó harmadára Közép-Kelet-Európába is eljutott a felvilágosodás eszmeáramlata.[ii] A főúri réteg esetében erre az időszakra felértékelődött a tudás mint érték, ennélfogva a presztízs részét képezte úgy a nyelvek ismerete, mint a széles körű műveltség és az olvasottság.[iii] Közben pedig kialakult a korszerű neveltetéssel kapcsolatos igény is.[iv]

Tovább
19. század Forrás 

Miénk itt a tér – A pesti Széchenyi-liget tündöklése és bukása a 19. században

László Andor Korábban láthattuk, miként jött létre Széchenyi István kezdeményezésére az első pesti liget, amely 1847-es megnyitását követően gyorsan fejlődött. A főváros lakossága hamar birtokba vette a sétányt, a következő év nyarán már nagyon sokan látogatták, így néha panaszkodtak, hogy „a padhiánynak iszonyú bősége mellett le sem ülhetni.” Ekkor a hűs árnyékot adó fák, a hírhedt pesti portól mentes levegő mellett egy nyolcszögletű kávékioszk (vagy „fagylalda”, „Limonadenhütte”) fokozta a park vonzerejét, és kínált például süteményeket, tejet, frissítő italokat, sőt hideg sülteket is. Tartottak benne jótékonysági célú rendezvényt is, amelyen zenekar…

Tovább
20. század Forrás Horthy-kor Kult 

A revízió népi látószöge*

Papp István Amikor rászántam magam, hogy a jelen recenzióban ismertetendő és megbírálandó munkát kézbe vegyem, a cím elolvasását követően óhatatlanul is Hayden White amerikai történész sokat idézett esszéje, A történelem terhe jutott eszembe.[1] Ebben az eszmefuttatásban sok szó esik a jelen emberére nehezedő történeti tudat problematikus voltáról, s arról, hogy a történész feladata nem lehet az önmagáért való búvárkodás a múltban, hanem a jelen kérdéseire kell reflektálnia. Bár a kötet szerkesztője, Péterfi Gábor nem idézett a posztmodern áramlathoz sorolt szerzőket, mégis hasonlóképpen foghatja fel a historikus feladatát, mint White. Ezek…

Tovább
Forrás kora újkor 

Valóságos daruország vagyunk!

László Andor Alig több mint egy évszázada Somlyódi István szegedi járásbíró kis füzetet jelentetett meg, amelyben azt bizonygatta, hogy a turul valójában a darumadárral azonos.1 Elmélete a későbbiekben nem keltett különösebb visszhangot, a turult általában valamilyen ragadozómadárral szokták azonosítani.2 Néhány évvel később Takáts Sándor történész már „szembeállítja” őket: a turul szerinte „mondvacsinált” madár, amelynek a 16-17. századi forrásokban nem lelhetjük nyomát, szemben a daruval, melyről gyakran megemlékeznek a régiek, ezért „a magyar nép lelkivilágában állandó fészket vert.” Alapos tanulmánya szerint „a magyar lelkéhez ez a madár állt a legközelebb”, „szeretetét…

Tovább
Középkor 

Források a Magyar Királyság kereskedelemtörténetéhez I. – könyvismertető

Kovács Enikő Minden szakmának megvannak a maga nélkülözhetetlen segédeszközei, legyen az az épületgépészek műszaki rajza, vagy a túravezető térképe. A történészek számára ezek az okmánytárak. Általuk tudják szelektálni a vizsgálandó forrásokat, és informálódhatnak azok eléréséről. A Középkori Gazdaságtörténeti Kutatócsoport ezúttal a Magyar Királyság belkereskedelmének forrásaihoz szolgáltat segítő térképet. Könyvismertető. Van-e még olyan, amit eddig nem találtak meg? Régészként és történészként az ember legkésőbb egyetemista korában belefut a laikus kérdésekbe, melyek később végig kísérik munkáját. Találtál már dinoszauruszt? Na és múmiát? Aranyat? No de lehet még újat mondani? A Lendület-program Középkori…

Tovább
Forrás 

Amikor eltűntek a libernyákok – A magyaros öltözék divatja a 18. század végi Magyarországon

László Andor A 18. század végére Magyarországon uralkodóvá vált a nyugati öltözködési divat, amelyet így kárhoztatott Ányos Pál 1782-ben: „Ideje, hogy egyszer megnyílik szemetek,/ S megunja idegen majmozást szívetek… Kedves leányzóink, már alig esmérlek,/ Annyi abroncs, fodrás, csipkék közt szemléllek/ Hát leszaggattátok már szűz pártátokat?/ Fejeteken tornyot csináltok s várokat?/ Azt is lószőr s csöppü viszi magosságra../ Utálva tekéntek az ilyen hívságra!” Kifogásolta az idegen viselet számára hivalkodó fényűzését, a jóízlést, az erényességet sértő voltát: „Nem kedvel az erkölcs szagos keszkenőket,/ Pipes ruházatot, nyakakon kendőket./ Fátyol, nagy ezüstgomb, párducok bőrével,/…

Tovább