Forrás kora újkor 

Valóságos daruország vagyunk!

László Andor Alig több mint egy évszázada Somlyódi István szegedi járásbíró kis füzetet jelentetett meg, amelyben azt bizonygatta, hogy a turul valójában a darumadárral azonos.1 Elmélete a későbbiekben nem keltett különösebb visszhangot, a turult általában valamilyen ragadozómadárral szokták azonosítani.2 Néhány évvel később Takáts Sándor történész már „szembeállítja” őket: a turul szerinte „mondvacsinált” madár, amelynek a 16-17. századi forrásokban nem lelhetjük nyomát, szemben a daruval, melyről gyakran megemlékeznek a régiek, ezért „a magyar nép lelkivilágában állandó fészket vert.” Alapos tanulmánya szerint „a magyar lelkéhez ez a madár állt a legközelebb”, „szeretetét…

Tovább
Középkor 

Források a Magyar Királyság kereskedelemtörténetéhez I. – könyvismertető

Kovács Enikő Minden szakmának megvannak a maga nélkülözhetetlen segédeszközei, legyen az az épületgépészek műszaki rajza, vagy a túravezető térképe. A történészek számára ezek az okmánytárak. Általuk tudják szelektálni a vizsgálandó forrásokat, és informálódhatnak azok eléréséről. A Középkori Gazdaságtörténeti Kutatócsoport ezúttal a Magyar Királyság belkereskedelmének forrásaihoz szolgáltat segítő térképet. Könyvismertető. Van-e még olyan, amit eddig nem találtak meg? Régészként és történészként az ember legkésőbb egyetemista korában belefut a laikus kérdésekbe, melyek később végig kísérik munkáját. Találtál már dinoszauruszt? Na és múmiát? Aranyat? No de lehet még újat mondani? A Lendület-program Középkori…

Tovább
Forrás 

Amikor eltűntek a libernyákok – A magyaros öltözék divatja a 18. század végi Magyarországon

László Andor A 18. század végére Magyarországon uralkodóvá vált a nyugati öltözködési divat, amelyet így kárhoztatott Ányos Pál 1782-ben: „Ideje, hogy egyszer megnyílik szemetek,/ S megunja idegen majmozást szívetek… Kedves leányzóink, már alig esmérlek,/ Annyi abroncs, fodrás, csipkék közt szemléllek/ Hát leszaggattátok már szűz pártátokat?/ Fejeteken tornyot csináltok s várokat?/ Azt is lószőr s csöppü viszi magosságra../ Utálva tekéntek az ilyen hívságra!” Kifogásolta az idegen viselet számára hivalkodó fényűzését, a jóízlést, az erényességet sértő voltát: „Nem kedvel az erkölcs szagos keszkenőket,/ Pipes ruházatot, nyakakon kendőket./ Fátyol, nagy ezüstgomb, párducok bőrével,/…

Tovább
19. század 20. század Forrás II. Világháború 

Szent Gellért budapesti szobra a 20. század első felében

László Andor Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz magyar történelmi személyiséget ábrázoló szobor felállítását vállalta Budapesten. Ezek közül az elsők közt Szent Gellérté készült el, alkotója az a Jankovits Gyula volt, aki korábban Pannonhalmán Szent Asztrik alakját formázta meg. A Gellért-hegy oldalába az akkor készülő (még Eskü-térinek nevezett) Erzsébet-híddal szembe kerülő szobor különleges helye miatt a tíz közül a legnagyobb és a legköltségesebb lett.[1] Mérete többekben értetlenséget váltott ki, hiszen jóval felülmúlta például a Hunyadi-, Bocskai- és Bethlen-szobrok nagyságát, így az utóbbiakról azt lehetne gondolni,…

Tovább
20. század 

Egy „szerzetes” történész memoárja – Mályusz Elemér: Visszaemlékezések

Törő László Dávid   Mályusz Elemér (1898–1989) a 20. századi magyar történetírás egyik legkiemelkedőbb személyisége volt, iskolateremtő tevékenysége révén munkássága pedig több történészgeneráció számára vált meghatározóvá. Egyesek kétes politikai szerepvállalásai miatt ismerik (így a megrendelésre készített A vörös emigráció című cikksorozat szerzőjeként), mások a nagy hatású középkorászt tisztelik benne. Született már feldolgozás a Szekfű Gyulával való vitájáról,[1] valamint a társadalom- és népiségtörténeti kutatások terén végzett úttörő munkájáról is.[2] A történész pályakezdőként 1920 és 1922 között Bécsben kutatott ösztöndíjjal, majd az Országos Levéltárban dolgozott (1922–1930), később a szegedi (1930–1934), azt követően…

Tovább
19. század Forrás 

Millenniumi emlékfák

László Andor A fák, szent berkek, ligetek tiszteletének kezdetei a múlt homályába vesznek. A pogány időkben gyakran fáknál mutattak be áldozatot, de a kereszténység elterjedésével sem tűnt el a különleges fák megbecsülése. Egyes idős fákat a hagyomány kötött össze valamely neves eseménnyel vagy történelmi nagysággal, másokat éppen fontos történések megörökítésére, jeles személyiségek tiszteletére ültettek. Az ókorban például Caesar létesített emlékligetet fő vetélytársa, Pompeius sírja körül Egyiptomban.1 A fák emlékeztetőül szolgálhattak, így az is előfordult, hogy valamely alkalomból megjelölték őket. Így tett például 1616-ban az első magyar nyelvű útleírás szerzője, Szepsi Csombor…

Tovább
Forrás Ókor 

Biblia és történelem; Dániel könyve 5. fejezet a történelem tükrében

Tóth Gergely László A történet szerint Bélsaccar király nagy lakomát rendezett, és borozás közben megparancsolta, hozzák elő azokat az arany és ezüst edényeket, amiket az ő atyja, Nabukodonozor vitetett el a jeruzsálemi templomból. Ezután a vendégekkel ezekből az edényekből ittak, miközben isteneiket dicsérték. Egyszerre egy emberi kéz jelent meg, és a palota falára írt, ezután eltűnt. A király megrettent, s magához rendelte a varázslókat, a csillagjósokat és jövendölőket, kihirdetve, aki el tudja olvasni a falra írt szöveget, bíborba öltözteti, aranyláncot kap, s harmadik lesz az országban. A bölcsek mind tanácstalanok…

Tovább
Forrás Középkor 

Egy bizánci hazafi három arca, avagy variációk ajánlólevélre

dr. Szegvári Zoltán Michaél Choniatés (1138–1222), a magyar középkorra nézve is fontos forrásként szolgáló történetíró és államférfi Nikétas Choniatés (1155–1217) bátyja és Athén tekintélyes metropolitája volt a kései 12. és korai 13. században. Így nem meglepő, hogy ajánlása sokat nyomhatott a latban, ha befolyásos személyek pártfogását kereste valaki. A következőkben azt szemléltetem, hogy Michaél Choniatés által egyazon személynek adott három, 1208 és 1214 között írt1 ajánlólevélben hogyan alakult az ajánlott jellemének és sorsának bemutatása, a címzettektől vélhetően nem függetlenül. Az eredetileg ógörög nyelvű forrásrészleteket a saját fordításomban idézem.

Tovább
Forrás kora újkor 

A magyar-román közös múlt egy fejezete Erdély, Moldva és Havasalföld viszonya Bocskai fejedelemsége idején

László Andor „Szükség továbbá, hogy történeteinket nem elszigetelten, hanem a szomszéd népekével kapcsolatosan írjuk meg; különben egyoldalúságba esünk” (Mikó Imre, 1867) A 16–17. században az Erdélyi Fejedelemség, Havasalföld és Moldva szoros összeköttetéseket építettek ki a térség nagyhatalmai érdekszféráinak ütközőpontjában. Erdély számára a Királyi Magyarországtól való fokozatos függetlenedéssel egyre fontosabbakká váltak a román vajdaságok. A fejedelmek kezdettől igyekeztek szívélyes viszonyt kiépíteni déli és keleti szomszédaikkal, hiszen a három államot közel azonos mérete, stratégiai helyzete és a Portától való függése hasonló helyzetbe hozta.

Tovább
20. század Szocializmus 

Hullámvasút a szabadságba – Lengyelország útja a diktatúrából az EU-ig

Ébner Anna A kelet-európai rendszerváltásokat a diktatúrából a demokráciába vezető útként értelmezik. Ennek megfelelően a térség eseményeiről beszámoló tanulmányok és kötetek „út a szabadságba” illetve „út a függetlenségbe” jelszavak alatt készültek el.[1] Lengyelország útja 1980 és 1990 között szintén a szabadságba vezetett, csakhogy ez az út inkább politikai hullámvasútként mintsem „egyszerű” útként írható le, hiszen a reményteli és békés magasságok után rendszerint jöttek a sokkoló leejtők.[2] A hullámvasút három jól elkülöníthető szakaszból állt. Az első szakasz 1980 és 1981 közé tehető, amely során a Szolidaritás mozgalma támadást indított a pártállam…

Tovább