19. század Forrás 

Átkelés a Berezinán

Napóleon oroszországi hadjáratát a köztudatban két esemény jelképezi legjobban: a moszkvai tűzvész és a franciák átkelése a Berezinán. A császári gárda őrmestere, Adrien Bourgogne megírta a visszaemlékezéseit az oroszországi hadjáratról. Ebben említi moszkvai élményeit, szó esik a visszavonulásról és a berezinai átkelésről is. Az átkelés előtt néhány nappal a hófúvás és a kimerültség miatt elszakadt a seregtől, de szerencséjére összeakadt egy régi barátjával, a „morgósok” (az Öreg Gárda – a veteránok – gránátosai) egyikével és végül sikerült beérniük a hadsereget. „tábornokok […] legtöbbjük gyalog, aztán sok más magas rangú tiszt…

Tovább
Forrás kora újkor 

Börtön Törökországban

Háború esetén sokszor számított megszokott dolognak az ellenséges ország polgárainak letartóztatása vagy internálása. Nem volt ez másképp a XVI. század végi Török Birodalomban sem. Milyennek látta a börtönt egy visszaemlékezés? Az 1590-es évek elején Rudolf „bécsi király” új követet küldött Sztambulba. Az egyik apródja, Mitrovicei Vratislav Vencel a visszaemlékezéseiben leírja a város környékén álló börtönt. „Mohamed szultán emeltette nem sokkal Konstantinápoly elfoglalása előtt, […] erős tornyok védik, és a városka körül sáncok és mély árkok húzódnak, a törökök […] tömlöc gyanánt használják […] amiről is én, nyomorult, keserves tapasztalatokat szereztem.…

Tovább
Forrás Szocializmus 

A szimatszatyor

Tóth Eszter Zsófia  „És egyszerre magam előtt láttam egy Grisa névre hallgató, tizenhét éves marcona fiú arcát, akit harmadik év végén tanácsoltak el a gimnáziumból nem helyénvaló magaviselete miatt. Amikor a kezdődő alkonyatban ott álltunk a nagykapu előtt, csak vigyorgott. Az idegenlégióban találkozunk, öreg. (..) Grisa a Trapper-farmer dzsekijében, maga szűkítette csövigatyájában, a vállán golyóstollal kidekorált szimatszatyrával felszállt a pöfögő Ikaruszra, és eltűnt a szemem elől. Akkor még nem tudtam, mi az az örökre.” – íme egy emblematikus ábrázolás arról, hogyan és kik viselték az ún. szimatszatyrot.[1] A szimatszatyor eredetileg katonai…

Tovább
Forrás kora újkor 

„Hogy mi a boldogság, azt nem tudom” – egy orosz hercegné visszaemlékezései

Egy asszony a férje iránt érzett szerelemből vállalja, hogy elkíséri őt a szibériai száműzetésbe? Biztos valami romantikus regényről van szó… csakhogy valóban megesett ilyen, az 1730-as években. 1767-ben egy kijevi zárda egyik lakója a fia és menye kérésére megírta a visszaemlékezéseit (ez az első női emlékirat Oroszországban). “mindig kértétek, legyen nálam emlékeztetőül egy napló, ami arról szólna, [velem] milyen említésre méltó dolgok történtek […] életem mindmáig nyomorúságos, de ezzel a naplóval szeretnélek megvigasztalni benneteket, és kívánságotokat teljesíteni. […] sokat írni nem tudok, de […] mindazt [megpróbálom] felidézni, ami életemben megadatott.”…

Tovább
Forrás kora újkor 

Az indiánok fogságában

Egy angol nő az indiánok fogságába kerül és csak sok kaland után szabadul? Persze, gondolhatnánk, valaki már megint lenyúlta Az utolsó mohikán sztoriját. Ez azonban valóban megtörtént (és ugyanolyan könyvsikert eredményezett, mint Cooper története). Először 1682-ben jelent meg, hat évvel az események után.

Tovább
19. század Forrás 

A trónörököspár év végi ünnepi szokásairól (1881-1882)

Borovi Dániel – Vér Eszter Virág Rudolf trónörökös 1880. március 7-én jegyezte el Stefánia belga királyi hercegnőt. A menyasszony testi éretlensége miatt elhúzódó jegyességük idején  Rudolf többször is látogatást tett Brüsszelben, így májusban, Stefánia születésnapján, majd júliusban és októberben is. A karácsonyt viszont egymástól távol töltötték, mindketten szüleik és testvéreik társaságában ünnepeltek. Erzsébet Magyarországról – Márki Sándor kutatási szerint az esküvői előkészületek sokasága miatt – december 20-án utazott vissza Bécsbe, ahol családi körben az év vége telt. Kikapcsolódásként Rudolf és apja, valamint a szász király, I. Albert kíséretében 27-én vadászni…

Tovább
Forrás Kult 

Dirty dancing – a film és emlékezete

Tóth Eszter Zsófia Dirty dancing, avagy a Piszkos tánc- az 1987-es film nemcsak egy film volt a magyar közönségnek, többet jelentett egy zenés, táncos romantikus filmdrámánál. Vajon miért? A filmben ábrázolt amerikai világ 1963 nyarán – a Kennedy-gyilkosság előtt és a Beatles előtt, ahogy a főszereplő megfogalmazza, – elérhetetlen volt, bár ez esetben talán nem ez a döntő tényező. A nyaralás alatt kibontakozó szerelmi történet egyrészt álomszerű volt, ledőltek benne a társadalmi korlátok. A tánctanár fiú Johnny, a munkásosztályból érkezett, míg a Baby becenevű lány – akinek keresztneve Frances volt,…

Tovább
Forrás Kult 

Holt Költők Társasága- a vihart kavaró film

Tóth Eszter Zsófia „Szakajtsd a rózsa bimbaját, élvezd, amit e perc ad, a virág ma mosolyog rád, holnap már holttá hervad. ” Walt Whitman költő sorai a Holt Költők Társasága cím 1989-es film bemutatója után ismét bekerült a köztudatba. Amikor ismeretségi körömben érdeklődtem e filmről, nagyon markáns vélemények fogalmazódtak meg, vannak, akik rajonganak az alkotásért, mások soha többet nem néznék meg. Úgy gondoltam, érdemes részletesebben is elidőzni az 1990-ben bemutatott a filmnél, és az alkotással kapcsolatos érveknél és ellenérveknél. Az érvek és ellenérvek kapcsolatosak a tanári szerepfelfogással, a lázadással és…

Tovább
20. század Hidegháború II. Világháború 

Hosszú emlékek – George F. Kennan: Emlékiratok című memoárjáról

Egy személyes emlék: jelen sorok írója még korábbi kutatásai során botlott bele a szerző From Prague after Munich – Diplomatic papers 1938-1940 című munkájába, amelyben nemcsak prágai szolgálati idejére emlékezett vissza, hanem a meglehetősen turbulens időszakból származó diplomáciai jelentéseket, magán- és félhivatalos leveleit is publikálta. Már akkor feljegyzésre került, hogy érdemes lenne a hazánkban akkor csak angolul fellelhető emlékiratainak utánanézni. Ez a megjegyzés akkor talonba került, mivel a kutatási folyamat más irányba haladt, azonban az amerikai diplomata visszaemlékezései immáron magyarul is hozzáférhetővé váltak.

Tovább
1918-1939 20. század Forrás 

Egy szovjet partizán Spanyolországban

A spanyol polgárháború kitörése után 1936 őszétől sok szovjet tanácsadó érkezett az országba, akik mindent jobban tudtak, mint a spanyolok és mindenhez (is) értettek. Egyikük annyira szerencsés volt, hogy túlélte a polgárháborút, sőt az otthoni tisztogatást is és azt is megengedték, hogy megjelenjenek a visszaemlékezései. 1937 nyarán a Moszkva-Volga csatorna egyik építésvezetője, Sztanyiszlav Alekszejevics Vaupsaszov vendégeket kapott. „megkérdeztek, elmennék-e a spanyolországi háborúba. […] Csak azt tisztáztam, hogy milyen minőségben. – A profiljába vágó munkára – hangzott a válasz. […] A felkészülés több hónapig tartott […] nyelvet tanultam, ismerkedtem az ország…

Tovább