20. század I. Világháború II. Világháború 

Csányi József a két világháborút megjárt tengerész és embermentő

Topor István Csányi József 1891. augusztus 5-én született Szimő[1] községben[2]. Édesanyját Varga Marcellának hívták. 1954-ben írt rövid önéletrajzából tudjuk, hogy apai nagyapja urasági béres, édesapja pedig bognármester volt.[3] Szüleit korán elveszítette: alig volt négyéves, amikor édesanyja meghalt, később édesapját is el kellett temetnie. Így nagyon nehéz gyermekkort kellett megélnie. Hat elemit végzett, majd édesapja mesterségét választotta: bognárnak tanult egy uradalmi birtokon. A tudásvágya azonban a fővárosba, Budapestre hajtotta. Itt különböző nagyüzemekben dolgozott, és lett szervezett munkás. Szorgalmának és kitartásának köszönhetően szakmát tanult, kocsigyártó lett. A cikk a Napi Történelmi Forrás…

Tovább
20. század Forrás I. Világháború 

Hadifoglyok Szibériában

Az első világháború alatt az otthoniak olyan helységekkel ismerkedtek meg, amelyekről azelőtt nem is hallottak. Hol harcol a rokon, barát, ismerős? Hol sebesült meg? Hol került fogságba, hová vitték? Esetleg Szibériába, de mit is kell tudni erről a távoli helyről? Ezt az érdeklődést lovagolta meg egy 1917-ben megjelent könyv. A szerző, Szentgáli Antal György a háború előtt beutazta Szibériát, szóval az olvasók megbízható forrásból értesülhettek arról, mi is van ott. Az első kérdés persze az, hogy miért éppen Szibéria? „1. a foglyoknak […] nagyszámú helyre való szétosztásával az élelmezési kérdést…

Tovább
20. század Forrás I. Világháború 

Saját maga örököse, avagy az „élőhalott” visszatérése

Az első világháború korábban sosem látott veszteségeket eredményezett; a több millió halott mellett rengeteg rokkant, vagy éppen lelkileg tönkrement ember tért haza. Külön kategóriát képezett a több millió hadifogoly (csak a Monarchia mintegy 1,7 millió katonája került orosz fogságba); egy részük a háborút követő néhány évben hazatért, sokan azonban (vagy önként, vagy némi ráhatásra) egykori fogságuk helyén kezdtek új életet. Egyikük a jánoshalmai Ráb Ferenc volt, aki 1915 februárjában a 20. gyalogezred katonájaként esett orosz fogságba, és csak 1938-ban jutott haza. Minden bizonnyal meglepődött, amikor megtudta, hogy 1924-ben holttá nyilvánították,…

Tovább
20. század Forrás képes történelem Szocializmus 

Virtuális emléktúra a kazahsztáni GULAG-ra

Nem is olyan rég egyik írásunkban a mai Kazahsztán területére hurcolt magyarok sorsával foglalkoztunk. Mai képes cikkünkben ismét Kazahsztánba, az egykori KARLAG és ALZSIR táborok területére látogatunk, ahol napjainkban múzeum és nemzetközi emlékhely (összesen 12 nemzet és számos nemzetiség tagjai raboskodtak arrafelé) található.

Tovább
Forrás I. Világháború 

Osztrák-magyar haditengerészek kínai és japán fogságban

Kevéssé ismert, hogy bár Ausztria-Magyarországot semmiképp sem lehetett tengeri nagyhatalomnak tekinteni, a kettős monarchia erős flottával rendelkezett és tengerészei eljutottak a világ legtávolabbi pontjaira is. Az első világháború kitörésekor a Kaiserin Elisabeth védett cirkáló Kínában állomásozott és német csapatokkal együtt vett részt Csingtao (Quingdao) védelmében, amelyet japán és brit egységek ostromoltak. A város elfoglalása után számos tengerész, köztük sok magyar került Japánba hadifogolyként, ahonnan csak évekkel a háború vége után jutottak haza.

Tovább
Forrás II. Világháború 

„Tiszteletbeli magyarok”: Ruszki Pista, az életmentő lengyel huszár, és Vaszil, az „idegenlégiós”

Már-már közhelyszámba megy, hogy magyarokkal, vagy valamilyen szinten magyarul értő emberekkel a világ minden pontján össze lehet futni, Kairótól Manhattanig. Nem volt ez másképp 70 évvel ezelőtt, a második világháború idején sem, de akkor nem kissé tanácstalan hátzsákos turisták, hanem a keleti fronton – előbb a Don partján, majd Galíciában – harcoló honvédek szembesültek ezzel a ténnyel. Mai posztunkban két ilyen történetet ismertetünk; az egyik szereplői a szó szoros értelmében az életüket köszönhetik egy öreg huszárnak, de szó lesz egy meglepő „elmagyarosodásról” is.

Tovább