„Az idő nagyon szép, a virágok szépen nyílnak, csak mi hervadunk és várjuk a szabadító békét” – egy talált katonanapló az első világháborúból II. rész

Gáspár Balázs

A katonalét ismétlődő, egyhangú tevékenységei mellett az időjárás viszontagságainak és a természet szépségeinek megfigyelése, az otthoniakkal való levelezés, emlékek felidézése és imádkozás kap helyet. Balázs Mózes háborúval kapcsolatos érzéseit különösen jól szemlélteti az a pár sor, amit egy nappal húsvétvasárnap előtt írt: „Délután visszagondoltam a feltámadás nagy és magasztos emlékünnepére és fölfohászkodtam, Istenem, add meg a Te népednek újra, hogy föltámadjon a szent békesség […] azt kifejezni nem tudom, azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, hogy mitől vagyok távol, és hol vagyok, az öldöklések között”.

Balázs Mózes naplóját egy budapesti lomtalanításon találtuk. Egy másik dokumentumra is rábukkantunk, amelyen az ő neve szerepel, ez az 1960-as évekből származik – tehát nem csak az első, hanem a második világháborút is túlélte. Ezen kívül csak azt tudjuk Balázs Mózesről, amit a naplójában leírt. A napló szövegében számos kihagyott toldalék, betű, helyesírási és központozási hiba található – a könnyebb olvashatóság kedvéért ezeket jelzés nélkül kijavítottuk. Néhány hiányzó szó esetében kapcsos zárójelbe tettük azt a kimaradt szót, amely által értelmessé válik a mondat; ugyanakkor nem mindegyik mondatot pótoltuk ki. A füzetbe ceruzával, folyóírással, nehéz körülmények között írtak, így jó néhány szó olvashatatlan(ná vált), ezeket mindenhol jelöltük. A bevezető szöveget Gáspár Balázs írta, a naplót Gáspár Balázs és Gáspár Veronika gépelte le 2019-ben.

A szerkesztőség megjegyzése: a napló terjedelme nem tette lehetővé, hogy egyben közöljük, ugyanakkor érdekessége és különlegessége miatt mindenképp megjelenésre érdemesnek tartottuk, így rendhagyó módon három folytatásban jelentetjük meg. 

Balázs Mózes / 1915. VII/8. / Barót / Három Szék Megye / Napló (II.)

IV/2. Reggel kis csend lett. A mi ágyúink szüneteltek, de az oroszok mindig csak lőttek szüntelen. Én oly szomorúan gondoltam a nagypénteki nagy eseményre, mely 2000 éve történt meg. Visszagondoltam egy év előttre, a budapesti sírokra, melynek akkor látogatója voltam. Dél tájban a mi fegyvereink és ágyúink is megszólaltak, nagy csata fejlődött ki, ami eltartott elég hosszú ideig. Akkor mi is készen voltunk, hogy minden pillanatban mennünk kell. De estefelé megszűnt, így itt maradtunk továbbra is. Este szintén kaptuk azt, amit az előtt való nap.

A napló első oldala

IV/3. Az éj nem volt nagyon lármás, csak úgy hajnaltájban a fegyverek újra ropogtak, a golyók csak úgy röpködtek a fejünk fölött és mindenhol, annyira, hogy el kellett hagynunk a dekungot, ahol voltunk, távolabb menni a tűzvonaltól, ott szintén leültünk, ott voltunk, míg megszűnt a harc, úgy déltájban jöttünk vissza. Délután visszagondoltam a feltámadás nagy és magasztos emlékünnepére és fölfohászkodtam, Istenem, add meg a Te népednek újra, hogy föltámadjon a szent békesség, újra zenghessük a Feltámadást, Allelujah. Békesség nektek, én [olvashatatlan szó] azt kifejezni nem tudom, azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, hogy mitől vagyok távol, és hol vagyok, az öldöklések között. Délután a mi hadosztályaink csendben voltak, de az ellenség folyton ágyú és srapnel és gránáttal zavart, annyira, hogy még mihozzánk is sokszor lecsapott. Ez így késő estig. Este kaptuk a rendes porciónkat, fél kumiszt, kis darab szalonnát, főtt húst, egy porció kávét, no meg kaptunk három kanál rizskását, egy kis dohányt és cigarettát. Csendben fölszereltünk és lefeküdtünk a dekungba aludni, keveset tudtunk, mert éjjel hideg van, mert hó van elég sok és a kopár földön feküdve hamar átfázunk. A Hold szépen fölsütött. Hazagondoltam sokszor az jó szüleimre és testvéreimre, akik távol a szülői háztól, de még kényelmesebb helyzetben vannak. De bízva a feltámadott Úr Jézus segítségében, meg fogja adni azt, hogy még viszont fogjuk látni szeretteinket. Az éj csendesen telt el, csak néha lehetett hallani apró fegyverek ropogását.

IV/4. Végre a szent ünnep hajnala is fölvirradt. Elvégezvén a reggeli imámat és fölajánlásaimat is, lelki áldozást végezvén kértem a jó Jézust, fogadja tőlem el áldozatul az én szenvedéseimet, melyet itt kell elviselnem. Később a Benkő kollegámmal hoztam egy sajka havat, tüzet raktunk és kávét főztünk. Azután a dekungon egy kis igazítást végeztünk. Megborotválkoztunk, megmosakodtunk, egész könnyebben éreztünk magunkat. Később megfőztük a három kanál rizst, egy kis szalonnát beletettünk, ketten megettük, az volt az ünnepi ebédünk. Azután kissé lepihentünk, egész nap csak egy-egy ágyúnak a hangját lehetett hallani, másképp csend honolt mindenhol. Délután sűrűbben kezdett a gránát és a srapnel és ágyú szólni, később a fegyverek sűrű ropogása is hallatszott, oly nagy volt a harci lárma, hogy azt elképzelni alig lehet. Minekünk is szaladni kellett a dekungból. Csak késő este lett csend és vonultunk vissza a helyünkre. Az éj nagyon hideg volt, fáztunk, mert tüzet tenni nem volt szabad.

Lövészárok ásása az erdőben, az első világháborúban, 1915. (Madaras Jenő/FORTEPAN, 93730) Illusztráció

IV/5. Ez a nap szintén így kezdődött és így tartott dél feléig, délután megkezdődött az előző napi játék, minekünk is kellett más irányba nyomulni, századunknak egy része be is ment a tűzbe, számtalan oroszt elfogtak. Itt már a tűznek eredményét látni lehetett. Itt egy halott, amott egy másik, itt egy sebesült jajgatott, és így tovább, nagy összezavarodás lett. Este elvonultunk más irányba, a dekung megcsinálásába kezdettünk, ami tartott a következő nap déljéig.

IV/6. Itt is sok a halott, legtöbbnek a feje lett összeroncsolva. A mi egységünkből is megsebesült 4 ember, de nem túl nagyon súlyosan. Délután alig volt egy-egy lövés, mégis egyik bajtársunkat egy srapnel halálra roncsolta. Az este el is temettük a halottat együtt. Az éjjeli szolgálat a rendes volt.

IV/7. Reggel kávét főztünk, azután meg dekungot kellett ásni délig. A szél délután nagyon fújt, emiatt kissé fáztunk, másképp meglehetős [jó] idő lett volna. Ebédeltünk, délután fegyvereket vittünk a faluba, az elesett katonáékat. Oly nagyon ki voltunk gyengülve és fáradva, hogy alig bírtunk a hegyre fölmenni. Később megkaptuk a porciónkat, és útnak indultunk a hegy másik oldalába a dekungba. Ott voltunk reggelig.

Egy komfortosabbnak számító, fűthető fedezék valahol az Ikva folyó közelében, 1915. (Komlós Péter/FORTEPAN, 52219) Illusztráció

IV/8. Reggel más dekungba mentünk, kávét főztünk, délben kis főtt húst ettünk, este újra fölkészültünk, elindultunk újra más irányba, a hegy túlsó oldalába, kellett itt is dekungot ásni, ami egész éjjel megtartott.

IV/9. Reggel onnan eljöttünk, kis utat megtettünk, a fák közé letelepedtünk. A szokott főzéssel lettünk elfoglalva. Ez nap mindig hullott az eső, hideg volt, másképp csendesség volt mindkét oldalon. Csak délután a jobbszárnyon megkezdődött a harc, ami késő estig tartott. Hogy milyen eredménnyel, nem tudhatom meg. Este kaptunk muníciót. Fölszereltünk és a dekunghoz mentünk, hogy ott tovább dolgozzunk rajta, mert be kellett fedni. És őrt állani a dekung előtt, az éj eltelt. Hála Istennek.

IV/10. A következő nap már jobb volt, mert nem esett az eső, virradatkor a dekungtól eljöttünk reggelit főzni a fák közé, mert máshol az ellenség meglátott volna. Délben borsót főztünk és a nap ilyen formában telt el. Igaz, az ágyúk szóltak, de nem nagyon hangosan. Más zaj nem volt, ellentámadást az ellenség nem intézett ellenünk. Később, a jobbszárnyon megindult a harc, ami egész éjjel tartott. Este visszajöttünk a rezolva helyünkre pihenni, mert a dekungtól fel lettünk váltva.

IV/11. A reggel már nem volt olyan, mint az előző nap, mert a szél fújt és eső hullott egész nap, persze hideg volt, a dekungba csöpögött be a víz, átáztunk elég jól. A reggeli volt 1 kávé. Délben főztünk tarhonyát ketten a Benkő komámmal, azután szalonnát sütöttünk és főtt marhahúst és még kávét utoljára, ez napi ebéd elég jó volt. Ez napon sokat szenvedtünk az idő miatt. Este lett [olvashatatlan szó] kapás és kellett fölváltani menni a dekunghoz, elértünk oda, a dekungba is esett a hó és eső, a fenekén víz volt, a sajkával kimertem, a sárt kivakoltam, és beültünk oda, de fáztunk nagyon. Szombat délután és vasárnap a jobbszárnyon nagy harc volt, aludni persze nem volt szabad, de nem is lehetett, oly rossz volt az idő, éjfél után posztra mentem, ott voltam több mint két óra hosszat, de azt hittem, hogy nem lesz vége ennek az időnek. A szél fújt erősen, a hó és eső csak úgy jött az ember arcába igazán. Egy ítéletidő volt. Fölváltás után újra a dekungba ültem. Nemsokára kezdett virradni.

IV/12. Mikor megvirradt, ki kellett jönni a dekungból, de akkor már alig bírunk menni, úgy meg voltunk fázva és bőrig megázva. Onnan eljöttünk az erdőbe a fák közé, tüzet raktunk, hogy egyszerre melegedjünk meg és reggelit főztünk, a nap is így telt el, de ma is egész estig hullott eső és hó. Este föl lettünk váltva, visszajöttünk rezolvára. A dekungban aludni tudtunk, mert ki voltunk bágyadva és fáradva, csak hajnaltájban, mikor fölébredtem, a lábam úgy meg volt fázva, már azt hittem, hogy meg van fagyva.

Fegyverkarbantartás és levélírás a fedezékben, 1915. (Madaras Jenő/FORTEPAN, 93732) Illusztráció

IV/13. Reggel tüzet raktunk, reggelit főztünk, volt fegyvervizsga. Délre szemes borsót főztünk, és kis főtt húst, ez volt ebédünk. Ez nap vettem egy könnyű kenyeret. Délutánt is oly formában töltöttük el. Estefelé fölkészültünk, elindultunk a dekunghoz. Megérkezésünk után munkához fogtunk, a dekungot csinálni, amibe nagyon belefáradtunk, de mégsem lettünk teljesen kész. Istennek hála eltelt az éj.

IV/14. Reggel a szokott helyre mentünk, reggeli megfőzéséhez fogtunk, később kellett karókat és ágakat hordani halomra, hogy ott lehessen megcsinálni az akadályokat. Ez napon mindig hullott a vizes hó. Ekkor újra ott áztunk és megfáradtunk, este visszamentünk a rezolva dekunghoz, de már késő lehetett az idő, mert a hegyoldalon a fákhoz közel nagyon rossz volt menni. Ahogy a dekunghoz értünk, azonnal bepakoltunk és lefeküdtünk a Benkővel egy dekungba. De az nagyon vizes és sáros volt. Alulra tettünk egy sátorlapot, a takaróval betakartuk magunkat, és fejünkre egy másik sátorlapot, hogy az eső és hó ne hulljon a fejünkre. Hamar elaludtunk, mert ki voltunk nagyon fáradva. Hajnaltájban fölébredtünk. De akkor már nagyon meg volt fázva a lábunk és minden testrészünk, mert egyik oldalamon egészen a sárban feküdtem. De még akkor is hullott a hó.

IV/15. Virradat után összeszedtük a pakkunkat és odamentünk, hol tűz volt, mire fölmelegedtünk, aztán megfőztük a kávénkat, aztán elfogyasztottuk. Később el kellett mennünk fát vágni, és ágakat, és azokat a dekung elé hordani, amibe bizony nagyon elfáradtunk. Délután úgy egy óra tájban visszajöttünk ebédelni, ebédünk volt borsókonzerv főtt húskonzervvel. Ebéd után magunknak egy részét újra elvitték tüskés drótot húzni a dekunghoz akadálynak. Azután meglett a faszolás[1] és fölkészültünk és elmentünk a dekunghoz. Lepakoltunk és [olvashatatlan szó] a dekungot 200 lépésre és le kellett vernünk a földbe, amire végeztünk, lett 12 óra. Akkor a dekungba mentem, de ott sár és víz volt, mert a födésen keresztül áthullott a hó leve. A vizet kimertem, a sárnak nagyobb részét kiraktam és ágakat szedtem össze, beraktam a dekungba, így egy kicsit jobb volt, mert nem kellett a vizes sárban ülnöm. De azért eléggé összesároztam magamat. Kis pihenés után megvirradt.

IV/16. Az erdőben a szokott helyre mentünk, reggeli után posztnak mentem és javítottam egész délig, most teljesen jó volt a dekung. Ebéd volt tarhonya, főzve kis szalonnával, kis főtt hús. Ebéd után rendbe hordtam minden ruhámat és a resztungot[2] [olvashatatlan szó], mire ezzel kész lettem, fölkészültünk és kellett a [olvashatatlan szó] svarom[3] jobb szárnyához csatlakozni, ami jó messzi volt és nagy hegyet kellett megmászni, nagyon fáradtságos volt. A helyszínre megérkeztünk, rezolva ment két svarom és kettő a dekungba a [olvashatatlan szó]. Mi a hegyoldalon a földet kissé simára ástuk, hogy tudjunk lefeküdni, azután pihenőre tértünk. De ekkor egy kissé esni kezdett, de nem tartott sokáig, mert megszűnt.

Géppuskás alegység bunkereiben. Látható, hogy a lovaknak is jutott fedezék. 1915. (Madaras Jenő/FORTEPAN, 93733) Illusztráció

IV/17. A reggelt hála Istennek megértük, szokás szerint ekkor meg volt fázva a lábunk. Tüzet raktunk, főztük reggelinket és később egy óriási hegy másik tetejéről [kellett] sok-sok karót vágni és hordanunk, ami eltartott délután két óráig. Ekkor jöttünk [olvashatatlan szó] és szerény ebédünket meg[ettük]. És munkához fogtunk, dekungot csinálni. Teljesen nem bírtuk megcsinálni, mert az idő el volt telve és következett az élelemkiosztás, ami meg is történt. Ezek után fölkészültünk s a svarom léniába[4] kellett az előbbieket fölváltani. Helyünket elfoglaltuk, a nap déljétől én lettem inspekciós.[5] Kadétunk megmagyarázta a kötelességünket és a jelszót [mondat befejezése olvashatatlan]. Később egy kissé lepihentem. 12 órakor a napos fölkeltett és nekem kellett a posztokat kivezetnem a vigyázóhelyre. Hála Istennek a vasárnap is elérkezett.

IV/18. Reggel még szép idő ígérkezett, de később óriási erős és hideg szél fújt. Egész csöndesség van, mintha nem is harctéren lennénk, mert sem a mi ágyúink, sem az ellenségé nem szólaltak. Reggeli elkészítés után a tüzet el kellett oltanunk az őrmester parancsára, pedig jólesett volna egy kis meleg. Blaskó nevű őrmester [olvashatatlan szó] nagyon komisz, ha valamit parancsol, ha rögtön nem ugrasz, van nála állandóan egy bot és jó nagyokat üt vele az emberre. Kis sétát tettem a bokrok közé, szakítottam három szál ibolyát és betettem a noteszembe annak emlékére, hogy április 18. vasárnap és a harmadrendnek egy ünnepe, minden hónapban sokszor gondol[ok az] elhagyott, szép, áhítatos templomokra, melynek e [olvashatatlan szó] nem lehetek látogatója. Délután kissé kiderült az idő, a nap sütött, de a keleti hideg szél fújt. A délutánt egy kis egyházi énekléssel és imádkozással töltöttem a dekungnak a partján. Némelykor egy-egy ágyúdörgés zavarta a levegőt, de később ez is megszűnt. ½ 6 óra felé parancsot kaptunk, hogy a dekungot meg kell mélyíteni annyira, hogy az ember fölállva bírjon benne menni. Munkához hozzáfogtunk, de nagyon fáradtságos volt, mert a fenekén telerakták, volt borsika is falapuval, és nagyon le volt taposva. Nagyon sokat kiraktunk, mire este lett és így teljesen már végeztünk. Este parancsban volt, hogy éjjel aludni nem szabad. A posztoknak a jelszó: egyesült erővel kitartani. De azért mégis egy keveset a dekungban szundikáltunk, mert ki voltunk merülve. Én hajnaltájban voltam poszton. Mire szépen megvirradt, reggel a lábam megfázott volt, mert hideg volt.

Katonák lövészárokharcot gyakorolnak Dubije (ma Ukrajna) közelében, 1915. (Komlós Péter/FORTEPAN, 52211) Illusztráció

IV/19. Reggelit főztünk és folytattuk tovább a dekung csinálását, ami majdnem délig eltartott. Az idő nagyon szép volt, melegen sütött a nap, aminek mindig nagyon örültünk. Ez napon is csendesség volt mindkét oldalon. A mai ebédünk csak főtt hús volt, az idő egész napon át szép volt. Délután meg megborotváltak, egy kissé lepihentem, de nem bírtam aludni, mert a dekungban hideg volt és az ágyúk is gyakrabban szóltak, mint délelőtt. Négy óra után megkaptuk a faszolást és minden személy kapott ½ kanál rumot, ami szintén jólesett mindenkinek. Ezek után fölkészültünk és a rezolvába mentünk, onnan posztra ½ 9 óráig. Akkor lefeküdtünk, tízkor újra posztra 12 óráig. ½ 3[-kor] újra posztban, ez így tartott reggelig.

IV/20. Ekkor lementem a völgybe a patakhoz, persze hideg volt, tüzet raktam kettőnk részére, megfőztem a kávét [olvashatatlan szó] részét a flaskába tettem. Ezután [vizet] melegítettem meg és az arcomat megmostam és fölmentem a hegyre a többiekhez. Kissé lefeküdtem, de aludni ismét nem tudtam, mert a tetvek folyton zavartak. 11 óra tájban vizet hoztam ebédfőzéshez. Elkészítettük ebédünket, tarhonya volt és utána főtt hús. Ebéd után az ingemet [olvashatatlan szó] levetettem és megvizsgáltam és volt elég sok [tetű] benne. Huszárzsírral [higanytartalmú, tetűirtásra való kenőcs – a szerk] bedörzsöltem magamat egész a térdemig, most egy ideig nem fognak oly nagyon zavarni. Az idő nagyon szép, a fák rügyei úgy kezdenek kihasadni, a virágok oly szépen nyílnak, a füvek szépen kezdenek zöldellni, csak mi hervadunk és [olvashatatlan szó] várjuk a szabadító békét, mint egykor az izraeliták várták a megváltást, mi is ő tőle várjuk, mert csak itt látni, hogy az ember nem segíthet, csakis a jó Isten. A délután is eltelt szép csöndben, négy órakor posztra mentem. 6 óráig 4 darab levelezőlapot megírtam, este ettem egy kis kenyeret, 9 óra tájban fölszerelve lefeküdtem, aludni nem nagyon tudtam, mert szorosan voltunk egymás mellett, valaki mindig járkált.

Pihenés a dekkungban, valahol az Ikva folyó közelében, 1915 ((Komlós Péter/FORTEPAN, 52218) Illusztráció

IV/21. Reggel fölkeltünk, lementem a társammal a völgybe a patakhoz, kávét megfőztem, megettük, de persze ebben nem volt cukor, mert csak pörkölt kávé volt. Nem olyan, mint a többi, így hát keserű is volt. Megmosakodtunk, fölmentünk a hegytetőre, később fegyverpucolás volt. Azután lénung fizetés, minden személy kapott 10 k[orona] 80 fillért. Pénzünk az volt, csak mit venni vele, az nem. Pedig amit kaptunk faszolást, az annyi, hogy egyszerre való csak. Tizenegy órakor tüzet raktunk, megfőztük a még meglévő tarhonyát és a kis főtt húst elfogyasztottuk, megvolt az ebédünk. Persze több is elfogyott volna, de nem volt. Később lapokat írtam meg, 6 darabot, azután kezdtük a dekungot befödni, és azután faszolás volt. És mi ketten eljöttünk posztra, igazán mondhatom, míg lementem a völgybe és följöttem, azt hittem, hogy nem bírok följönni, az inak a lábaimban oly gyengék. Nem tudom, fognak-e még erősödni, de így már soká nem fogom kibírni. Talán csak megsegít a jó Isten és ad erőt a küzdelmek elviselésére. Ekkor posztra mentem és ott voltam késő estig. Visszajöttünk a dekunghoz, fölszerelve lefeküdtünk aludni. De nagyon rosszul lehetett aludni, mert szorosan voltunk.  Az éj hála Istennek eltelt.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] Felvételezés (pénz, élelmiszer, ruha)

[2] Cókmók, ruhanemű

[3] Rajvonal, a német schwarm/schwarmlinie-ből.

[4] Vonalában

[5] Ügyeletes, szolgálatban lévő

A nyitóképen őrszem egy lövészárokban, 1915. Érdemes megfigyelni a mellette lévő gyalogsági pajzsot is. (Visnyovszky Éva/FORTEPAN, 116264)

Facebook Kommentek