19. század Forrás 

Millenniumi emlékfák

László Andor A fák, szent berkek, ligetek tiszteletének kezdetei a múlt homályába vesznek. A pogány időkben gyakran fáknál mutattak be áldozatot, de a kereszténység elterjedésével sem tűnt el a különleges fák megbecsülése. Egyes idős fákat a hagyomány kötött össze valamely neves eseménnyel vagy történelmi nagysággal, másokat éppen fontos történések megörökítésére, jeles személyiségek tiszteletére ültettek. Az ókorban például Caesar létesített emlékligetet fő vetélytársa, Pompeius sírja körül Egyiptomban.1 A fák emlékeztetőül szolgálhattak, így az is előfordult, hogy valamely alkalomból megjelölték őket. Így tett például 1616-ban az első magyar nyelvű útleírás szerzője, Szepsi Csombor…

Tovább
19. század Forrás 

Tinódi Lantos Sebestyén budapesti szobra

László Andor Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz magyar történelmi személyiséget ábrázoló szobor felállítását vállalta Budapesten. A megörökített alakok közt (Anonymus és Pázmány Péter mellett) a 16. századi krónikás, Tinódi Lantos Sebestyén képviselte a nemzeti történelemmel, a törökellenes harcokkal összefonódó kultúrát, a művészetet. Szobra helyszíneként ezért az akkori Nemzeti Színház előtti teret jelölték ki.1 Az emlékmű rövid leírását már 1899 őszén olvashatták az akkori lapokban,2 ám felállítására még sokáig kellett várni. 1903 nyarára készült el Bezerédi Gyula mintája, amit a Zsilinszky Mihály történész-államtitkár által vezetett…

Tovább
19. század Forrás 

Utcanevek a nemzetépítés szolgálatában a 19. században

László Andor Az utcanevek kérdése nemzeti identitáshordozó, illetve politikai szerepe napjainkban is időszerű úgy a fővárosban, mint például a határon túli magyar területeken. Korábban már két ízben is láthattuk, miként alkalmazták az utcaneveket a 19. század közepétől a hajdani dicsőség felelevenítésére, a nemzet nagyjai emlékének megőrzésére. A tömeges névadások hozzájárultak a polgári nemzettudat kialakításához, miközben megszüntették a korábbi „dísztelen”, vidékiesnek érzett neveket – így vált a település a nemzetállam részévé. A helyi kötődés mellett, egyre fontosabbá vált a jóval tágabb jelentésű és elvontabb nemzethez való tartozás érzése. A korábban helyi…

Tovább
19. század Forrás 

Mátyásunk szobra hol késel az éji homályban?! – Hogyan nem készült el Hunyadi Mátyás reformkori emlékműve

László Andor Napjainkban ismét felmerült a terv Hunyadi Mátyás csontjainak azonosítására, majd azok újratemetésére egy erre a célra létrehozott nemzeti kegyhelyen Székesfehérváron. Nagy királyunk mindig kitüntetett helyet kapott a magyar emlékezetpolitikában, kolozsvári vagy a budai várban található szobrai közismertek csakúgy, mint a róla készült híres 1476-es portré. Köztéri lovasszobra viszont máig nincs a fővárosban (a kolozsvári alkotás modellje látható a budai vár Hunyadi termében). Pedig már a reformkorban kísérletet tettek nagyméretű szobra felállítására, és szintén felmerült a „nagy férfiak” síremlékei kultuszhellyé tételének gondolata is.

Tovább
19. század Forrás 

Budapesti utcanevek a történeti emlékezet szolgálatában a 19. század második felében

László Andor Korábban láthattuk, miként jelentek meg a kiemelkedő történelmi személyiségeknek, eseményeknek emléket állító utcanevek a reformkorban, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során elsősorban a fővárosban, de vidéken is. E szokás az abszolutizmus korában sem szűnt meg, ám országosan a kiegyezés hozott fordulatot: fokozatosan áttértek a természetes indítékú névadásról a tiszteletet kifejező utcanevekre. A folyamat cseppet sem volt zökkenőmentes, hiszen több eltérő szempont merült fel az elnevezések során.

Tovább
19. század 20. század Forrás 

A Kodály körönd négy szobra

László Andor Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz, magyar történelmi személyiséget ábrázoló szobor felállítását vállalta Budapesten. A bejelentést hatalmas lelkesedéssel fogadták országszerte, így nagy várakozás előzte meg felállításukat. Az előkészületeket személyesen Bánffy Dezső miniszterelnök irányította, részt vett a munkában például a polgármester és a főpolgármester, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnöke, Pauler Gyula országos főlevéltárnok, vagy Fadrusz János szobrász.1

Tovább
20. század Forrás I. Világháború II. Világháború képes történelem Szocializmus 

Csizmák a talapzaton – Szobordöntések- és eltávolítások Budapesten

László Andor Mostanában egyre gyakrabban olvassuk, látjuk a hírekben, ahogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa városaiban sokan a szobrok ellen fordulnak, több évszázaddal ezelőtt élt személyiségek válnak a gyűlölet célpontjaivá. Köztük olyanok, mint Amerika felfedezője, Kolumbusz Kristóf vagy éppen a Napóleon ellen győztes angol Nelson admirális. Budapesten nemrégiben Winston Churchill angol miniszterelnök városligeti szobrának talapzatát festették le. Londonban létrehozták a Közterek Sokszínűségéért Bizottságot, amely áttekinti a város összes köztéri szobrát és utcanevét, és javaslatot tesz majd a változtatásokra. Az új keletűnek tűnő mozgalom azok emlékműveit kifogásolja, akiket gyarmatosítóknak, rasszistáknak, a…

Tovább
20. század Forrás Horthy-kor 

Emlékezetpolitika a bíróságon 1936-ban

László Andor 1936 nyarán, amikor az Esti Kurír közölte Rákosi Mátyás életfogytiglani büntetésének hírét, a lapban azt megelőzte egy másik bűnügy, amelyben a korábban „nemzetgyalázás” miatt született ítéletet erősítette meg az ítélőtábla.[1] Történt ugyanis, hogy még az előző évben Szombathelyen a magyar történelmet áttekintő röpirat-sorozat jelent meg. A forradalmak és forradalmi hősök kultusza címet viselő rész hatalmas felháborodást váltott ki. A szerző, a legitimista Deme László szerint 1848 márciusának eseményeit sem a bécsi udvar, sem a magyar országgyűlés nem tekintette forradalomnak. Kezdettől nagy hangsúlyt fektettek az alkotmányosság betartására, a kormány „első…

Tovább
19. század Forrás 

A Váczvidéki Egyetemi Ifjak köre

Bea Csaba Egyes városok kulturális, közösségi életében a társaskörök, egyesületek élete meghatározó. Így volt ez a dualizmus korában is, amikor szabadon (bejegyezve, minisztériumi engedéllyel) működhettek kulturális egyesületek az országban. Vác sem volt kivétel ez alól. Jelen írásunkban a rövid életet megért, de egy ideig meglehetősen aktív Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köréről (a sajtóban kevésbé gyakran Vácz-vidéki Egyetemi Ifjak Köreként is szerepel) emlékezünk meg. Ez az egyesület egy kísérlet volt a helyi ifjúság, értelmiség összefogására. Az egyesület sok rendezvényen részt vett, úgymint koncerteken, táncmulatságokon, hazafias ünnepélyeken (pl. március 15, július 17, október…

Tovább

Bennünk él-e Kádár János?

Tóth Eszter Zsófia Úgy gondolom, vannak olyan berögződött szokásaink, mentalitásaink, amelyek még mindig a szocialista időszak, az egykori pártfőtitkár által megalkotott világkép, annak ránk gyakorolt hatásának következményei. Ez annak ellenére is így van, hogy lassan két olyan generáció is felnő, amelyek már nem hallhatták eredetiben Kádár János beszédeit, és már csak mások meséjéből ismerik azt is, amikor azt mondta, hogy a „Krumplileves, legyen krumplileves.” Mára már e mondat tartalma is többértelművé vált: szólhat arról, hogy ne hagyjunk ki egy hozzávalót sem a levesből, de jelentheti a tiszta, világos beszédet, egyenességet,…

Tovább