Kategória: 20. század

Mihályi Balázs-Tulok Péter Az elhunytak nevét tartalmazó lista viszont több nevet tartalmaz, mint amennyi áldozatot 1945. április 25-ig exhumáltak. A lista készítői és a nyomozást végzők azonban ismerték az exhumálás eredményét, ezért ha hosszabb névlistát állítottak össze, akkor annak oka lehetett. Az áldozatok listáján szereplőkből egy fő (Heller Sándor) ugyan bekerült a kivégzettek közé, de szerencséses túlélte a kivégzést, amiről egy tanúkihallgatási jegyzőkönyv is tanúskodik.[1] A listán szereplő 94 névből 62 fő került nevesítve említésre a különböző kihallgatási jegyzőkönyvekben, 42 fő egyszer, 19 fő kétszer és 1 fő háromszor is…

Mihályi Balázs-Tulok Péter Az újonnan megalakult politikai rendőrség és a bizottság nyomozásának köszönhető, hogy fény derült a Maros utcai és a Városmajor utcai nyilas tömeggyilkosságok tizenhárom elkövetőjének személyazonosságára is.[1] Filmhíradók bizonyítják, hogy a bizottság tagjai részt vettek az áldozatok exhumálásánál, illetve a túlélők és tettesek szembesítésénél is. Természetesen számos egyéb exhumálásra is sor került: ezek nagy számát az magyarázta, hogy a bizottság elrendelte az ismertté vált tömegsírok felnyitását. A halottakat a lehetőségekhez képest azonosították, majd rendszerint új sírhelyen méltó körülmények között újratemették. A lőtt sérüléssel megtalált holttesteket hősi halottaknak tekintették,…

Mihályi Balázs-Tulok Péter A főváros budai oldalán még dörögtek a fegyverek, amikor 1945. január végén a Budapesti Nemzeti Bizottság határozatot hozott a Budapesti Népbíróság felállításáról.[1] Az újonnan létrehozott bíróság elnökévé 1945. január 30-án dr. Major Ákos hadbírót nevezte ki, majd másnap dr. Szabó Ferencet a népbíróság ügyészévé. A Major vezette tanács február 3-án meg is hozta első ítéletét Rotyis Péter tartalékos főtörzsőrmester és Szívós Sándor tartalékos szakaszvezető ügyében, akiknek a 401. számú különleges munkásszázad kereteként 124 rendbeli gyilkosság száradt a lelkén.[2]