Gyermeksarok a szocialista időszak lakberendezésében

Tóth Eszter Zsófia

A szocialista időszak lakásviszonyai között nem jutott minden gyermeknek külön gyermekszoba, ezért a gyermeksarok volt a korszak lakberendezésében az a hely, ahol a gyermek életkorának megfelelően saját tere lehetett. Ez már azt is jelentette, hogy a gyermekre, mint a boldogság megtestesítőjére gondoltak a szülők, akinek saját igényei, vágyai, álmai lehettek. Ezen írásomban a gyermeksarok fogalmának, változásainak néztem utána.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

1961-ben az Élet és Tudomány így definiálta a gyermeksarkot: „a gyermek meghitt, megszokott külön kis birodalma, amelyért ő a felelős.”[1] Berendezve életkorának megfelelő bútorokkal, játékokkal. Közel az ablakhoz, a lakás napfényes területén. A padlón PVC legyen, a falon képek, de ezek a gyermek életkorának megfelelőek legyenek, ne déltengeri tájat vagy erdőt ábrázoló poszter. A polcokon alul a könnyebb, felül a nehezebb játékok. Üveges szekrényt és kárpitozott bútorokat nem ajánlottak a gyermeksarokba, virágcserepeket sem, kárpitozott függönyt és kis tükröt a szekrény falára viszont igen. 1971-ben azért tartották fontosnak a gyermeksarkot, hogy a gyermek ízlése megfelelő legyen és a lakásban legyen olyan rész, melyet a sajátjának érezhet. A szülőket arra biztatta, ne sajnálják a pénzt gyermekbútorra.[2]

„A környező világról szerzett első — és esetleg egész életre kiható — benyomások, az első esztétikai hatások itt, ebben a számára berendezett gyermeksarokban érik a gyermeket, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kép lóg a falon, milyen poharat, játékot adunk a kezébe.(…) A gyermek számára feltáruló csodálatos világ legyen szép, kellemes, vidám, tiszta és természetesen igen világos.”[3] 

“Nem hivatalos” gyereksarok 1956-ból. (Nagy Gyula/FORTEPAN, 51527)

A lakás többi részén az újságíró szerint sok tárgy lehetett, amelyhez a gyermeknek nem volt szabad hozzányúlnia, ezért a gyermeksarok lehetett a szabadság tere. És hogyan nézett ki az ideális esti időtöltés a családoknál, legalábbis a magazin szerint? Mivel külön gyermekszoba sokaknál nem volt, ezért:

„A szülők munka után pihenésre vágynak, hogy — például — a megszokott karosszékükben megigyanak egy kávét, elolvassák az újságot. A gyerek is szívesen vonulna félre kedvenc játékaival, könyveivel, saját kis kuckójába, ahol senki sem zavarja. Ehhez azonban gyermekszoba vagy legalább is gyermeksarok kell, amelyet a gyermek az ő szűkebb otthonának tarthat.[4] 

A gyermeksarok a rendre szoktatás terepe is lehetett:

„Pici korától kezdve arra szoktassuk, hogy esténként tegye helyére a sok játékot, könyvet, amellyel napközben játszott, teremtsen rendet. Ha egész korán elkezdjük ezt a szoktatást, már a kétévest is bevonjuk a rendrakásba és fokozatosan átengedjük neki ezt a munkát, úgy megszokja ezt a feladatot, hogy teljesen magától értetődővé válik számára.”[5] 

Kisiskolások számára pedig ajánlott volt az íróasztal, mely egyfajta térelválasztóként is funkcionálhatott a szobában. Lapos habszivacs párnát ajánlottak a gyermekhez látogató – kisdobos vagy úttörő – pajtásoknak. Kiegészítő bútoroknak pedig:

„Néhány tiszta kartondoboz, házilag barkácsolt fali, zsebes textiltartó, filcből készített órarendtábla célszerű kiegészítése gyermekeink otthoni berendezéseinek.”[6]

Külön gyerekszoba poszterekkel, 1980. (FORTEPAN, 21042)

És 1993-ban már újabb szempontok is érvényesültek a gyermeksarok kialakításánál:

„Ha a szülőkkel közös a szoba, mindenképpen válasszuk el, akár fényzáró függönnyel, akár paravánnal, akár harmonikaajtós térelválasztó lapokkal. A tévét a szülők – ha lehet – hallgassák fejhallgatóval. Több gyerek és kis lakás esetén ne idegenkedjünk az emeletes ágyaktól.[7]

És a kilencvenes években beköszöntött az, amire a szocialista időszak szülőnemzedékei és gyermekei vágytak: a külön szobák kora. Ekkorra már egyre szélesebb társadalmi rétegek számára teljesen természetessé vált, hogy a gyermek a boldogság forrása, így elsőrendű cél, hogy boldogabb legyen.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] Élet és Tudomány, 1961. szeptember 3. 150. o.
[2] Tükör, 1971. március 30. 16. o.
[3] Népszava, 1971. április 11. 13. o.
[4] Tükör, 1971. október 9. 14. o.
[5] Szabad föld, 1978. szeptember 3. 18. o.
[6] Népszabadság, 1983. november 6. 18. o.
[7] Népszabadság, 1993. január 14. 13. o.

A nyitóképen ideális gyereksaroknak való hely, 1976. (Urbán Tamás/FORTEPAN, 88683)

Facebook Kommentek