20. század II. Világháború 

Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II. Világháború alatt. Budapest, 2018. Jaffa Kiadó.

Robert M. Hayden szerint háborús nemi erőszak akkor következhet be, ha 1. Az államhatalom gyenge, és képtelen megvédeni saját állampolgárait. 2. A katonai vezetőség csapatait szabad rablással kívánja jutalmazni 3. A társadalmi normák szétesnek 4. A férfi önmeghatározás militarista jelleget ölt, 5. Jelen van a düh, és a frusztráció, illetve a férfi személyes traumája a hadseregben és az életben elszenvedett megaláztatások miatt.[1] Idézi a könyv elméleti bevezető tanulmányában a téma egyik kiemelkedő nemzetközi kutatója, Susan Brownmiller szavait egyetértően.  Ez az elméleti keret jól mutatja, hogy Pető Andrea munkája tágabb összefüggéseiben,…

Tovább
20. század Forrás II. Világháború képes történelem 

Bécsi Ferenc határvadász szakaszvezető második világháborús füzetei, II. rész

Topor István A Vörös Hadsereg 1943 végén indított offenzívája 1944 február elején folytatódott. A kialakult helyzetben a Honvéd Vezérkar február 13-án elrendelte a kárpátaljai erődítési munkálatokhoz már januárban mozgósított alakulatok teljes hadiállományra emelését. Sor került az 1. hadsereg néhány seregtestének, így a 16. és 24. gyaloghadosztálynak, valamint a 2. hegyidandárnak a részleges mozgósítására is. Felvonultatásuk március elején vette kezdetét. A 16. gyaloghadosztály Kőrösmező és Ökörmező között, tőlük északnyugatra az Uzsoki-hágó előteréig pedig a 24. gyaloghadosztály látta el a határok védelmét. A 2. hegyidandár alakulatait Szolyva környékén vonták össze.[1]

Tovább
20. század Forrás I. Világháború 

„…ránk mindenképp az vár, hogy elessünk” – a loosi csata alulnézetből

Amikor a nyugati fronton 1914 őszén az arcvonal a tengertől a svájci határig megmerevedett, a németek védekezésre rendezkedtek be (eleve úgy tervezték meg a lövészárokrendszereket, hogy minél kevesebb ember kelljen oda) és inkább az oroszok ellen küldtek csapatokat. A másik oldalon viszont maradt az offenzív stratégia. 1915 őszén egy ilyen támadásnál vetették be azt az ezredet is, ahol Robert Graves szolgált. A franciák érzelmi okokból és gazdasági megfontolásból is erőltették a támadásokat. Már az is megalázó volt, hogy a németek francia területet tartanak megszállva, ráadásul itt volt az iparvidékek és…

Tovább
20. század Forrás I. Világháború 

„… elhatároztam, hogy jelentkezek katonának” – egy angol önkéntes a világháborúban

Robert Gravest az tette híressé, hogy két könyvben újraírta Claudius császár (valóban létezett, de elveszett) önéletrajzát. Amikor a harmincas évek elején a császár bőrébe bújt, már volt gyakorlata az önéletrajzírásban, néhány évvel korábban ugyanis kiadta a sajátját, aminek kétharmada a Nagy Háborúról szólt. „Anglia hadat üzent Németországnak. Egy-két nap múlva elhatároztam, hogy jelentkezek katonának [alig múlt 19 éves]. Leginkább azért, mert bár az újságok nagyon rövid háborút jósoltak […], reménykedtem, hogy ahhoz azért elég sokáig el fog tartani, hogy októberben mégse kelljen megkezdenem oxfordi tanulmányaimat” A többi önkénteshez képest Gravesnek…

Tovább
Forrás Középkor 

„… rengeteg szenvedést hoztak a francia királyságra” – Békeévek a százéves háború alatt

Az ókori történetírás két nagy alakja, Hérodotosz és Thuküdidész azért írt, hogy feljegyezze a saját kora egy-egy nagy háborújának eseményeit. A százéves háború is megtalálta a maga krónikását. Miről írhatott, ha a háború éppen szünetelt? És milyen összefüggésben bukkan fel a szövegben Nagy Lajos király? A háború történetírója, Jean Froissart 1337-ben született. Egyházi férfiú volt, szolgálta III. Edward feleségét, a patrónusa halála után pedig Flandriában élt és itt kezdett hozzá művéhez valamikor az 1360-as évek végén. „hogy a franciaországi és angliai háborúkban született vitéz fegyvertények méltó módon megörökíttessenek […], nekikezdek…

Tovább
Forrás kora újkor 

A poltavai csata magyar szemtanúja

A lutheránus egyház által a svéd királyhoz küldött követek arra kényszerültek, hogy ott maradjanak a környezetében. Hogyan örökítette meg egyikük útinaplója a poltavai csatát és következményeit? 1709 júniusának végén megérkezett Poltava alá a cár serege, XII. Károly pedig úgy döntött, csatát vállal. „A legtöbben túlzott vakmerőséggel […] vádolják […] úgy vélem, hogy […] a kemény és zord szükség késztette erre […] az ellenség a maga földjén semmiben nem szenved hiányt, az ő svédjei viszont napról napra szorultabb helyzetbe kerülnek. […] a cár őfelsége nyíltan hangoztatja, hogy a nyílt ütközet halogatásával…

Tovább
Forrás kora újkor 

A svéd király táborában

A magyarországi lutheránus egyház követei 1708 augusztusában érkeztek a svéd királyhoz. Mi késztette őket arra, hogy a környezetében maradjanak és mit láttak a hadjárat alatt? A mogiljovi svéd táborban nyomban Krmann püspök kezére játszott a véletlen. Összeakadt ugyanis egy kováccsal, aki a királyi gyóntató, Malmberg doktor szomszédságában lakott. A kovács elvezette a követeket a gyóntatóhoz, aki beajánlotta őket Piper grófhoz, a főkancellárhoz. Másnap már mehettek is a királyhoz. Itt a püspök először is barokkosan hosszú beszédet tartott, aztán átnyújtott XII. Károlynak egy ugyancsak terjengős kérvényt. Az útinaplójában a két szövegre…

Tovább
Forrás kora újkor 

Utazás Lengyelországban és Poroszországban

Milyen ügyben küldött követet a magyarországi lutheránus egyház XII. Károly svéd királyhoz és mit látott a követ útközben? Útinapló a XVIII. század első évtizedéből. Az 1706 tavaszán Rózsahegyen tartott országos zsinaton „elhatároztatott, hogy […] Svédország és Poroszország szent királyi felségéhez, valamint más külföldi uralkodókhoz [követet] kell küldeni az eperjesi kollégium s az evangéliumi egyházak ügyében […] oltalomlevelet kérnek [az útra] a konföderált karok és rendek vezérlő fejedelmétől.” A porosz „király” (ezt a címet ő maga találta ki, a császár nem ismerte el) a kilenc választófejedelem egyike volt. Svédország pedig hírneves…

Tovább
20. század Forrás 

„Megtoroljuk a 3:1-et!”

1969 júliusában nem a Holdra szállás volt az egyetlen szenzáció. Egy lengyel haditudósító beszámolója Közép-Amerikából. Az 1970-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőjének egyik körében két szomszédos ország, El Salvador és Honduras játszott egymás ellen. „Az első mérkőzésre 1969. június 8-án került sor Honduras fővárosában, Tegucigalpában. […] Salvador csapata […] le se hunyta a szemét [előző éjszaka], mivel a hondurasi szurkolók által indított lélektani háború áldozatául esett […] ne alhasson, ideges legyen és kimerült, s elveszítse a meccset. Latin-Amerikában ez megszokott […] Másnap Honduras 1:0-ra verte a kialvatlan salvadori csapatot. […] Egy hét múlva…

Tovább