„Az idő nagyon szép, a virágok szépen nyílnak, csak mi hervadunk és várjuk a szabadító békét” – egy talált katonanapló az első világháborúból III. rész
Gáspár Balázs
A golyózápor, a háború, bár egyes napokon testközelből érezhette, láthatta azt, és annak következményeit, többnyire csak hangokon keresztül jutott el a napló írójához, egészen az utolsó napig, amikor őt magát is kiküldték a tűzvonalba. Hősiességnek azonban sem akkor, sem korábban nincs semmi nyoma – ahogy A nagy háború főszereplői, úgy Balázs Mózes is csak túlélni akart.
Balázs Mózes naplóját egy budapesti lomtalanításon találtuk. Egy másik dokumentumra is rábukkantunk, amelyen az ő neve szerepel, ez az 1960-as évekből származik – tehát nem csak az első, hanem a második világháborút is túlélte. Ezen kívül csak azt tudjuk Balázs Mózesről, amit a naplójában leírt. A napló szövegében számos kihagyott toldalék, betű, helyesírási és központozási hiba található – a könnyebb olvashatóság kedvéért ezeket jelzés nélkül kijavítottuk. Néhány hiányzó szó esetében kapcsos zárójelbe tettük azt a kimaradt szót, amely által értelmessé válik a mondat; ugyanakkor nem mindegyik mondatot pótoltuk ki. A füzetbe ceruzával, folyóírással, nehéz körülmények között írtak, így jó néhány szó olvashatatlan(ná vált), ezeket mindenhol jelöltük. A bevezető szöveget Gáspár Balázs írta, a naplót Gáspár Balázs és Gáspár Veronika gépelte le 2019-ben.
A szerkesztőség megjegyzése: a napló terjedelme nem tette lehetővé, hogy egyben közöljük, ugyanakkor érdekessége és különlegessége miatt mindenképp megjelenésre érdemesnek tartottuk, így rendhagyó módon három folytatásban jelentetjük meg.
Balázs Mózes / 1915. VII/8. / Barót / Három Szék Megye / Napló (III.)
IV/22. Hajnaltájban puskaropogás zavart föl bennünket. Gyorsan fölkeltünk és vártuk, kell-e valahová menni, de aztán megszűnt minden, a patrolokra[1] volt a lövöldözés. Később reggelit főztünk, a dekungot leföldeltük. Azután karókat kellett a másik hegyről hordani föl, ami délig eltartott, egykor kis köményes levest főztünk, gyorsan megettük. Kellett posztra menni, ott voltunk négy óráig, vissza meg a faszolás, azután megvarrtam az elszakadt részt a ruhánkon, a társam ezalatt megfőzte a kávét és egy kis húst megmelegített, ez napon hoztunk a faluból 2 koronáért csokoládét, persze itt keveset lehet kapni. Lefeküdtünk, ¾ 12 órakor fölkeltettek és elindultunk patrolba, visszajöttünk, három órakor lefeküdtünk. De alig kezdett virradni, föl kellett kelnünk.
IV/23. A reggelit gyorsan megettük. Ekkor a [olvashatatlan szó] dekungját elbontottuk. Kellett újat csinálni, hozzáfogtunk. Ekkor az emberekből 16-ot karókat hordani küldöttek a túlsó hegyre, persze meleg volt, nagyon elfáradtunk. Mert amúgy gyengék vagyunk mindnyájan. Ezek megtörténte után a faluba kellett mennünk, tüskés drótot hozni. Ott a faluban egy kis doboz csokoládét vettem 3 forintért, kis süteményt 1 koronáért. A falu végén a nénitől kaptam krumplilevest, amit hárman ettünk meg, de az oly jólesett nekünk. Kenyeret is adott a néni, nagy nehezen kaptunk egy kis nyers krumplit is, itt is 1 ko[ronát] fizettem. A drótot a helyszínre vittük, újra vissza kellett mennünk egy nagy hegyre robbanószerkezetet hozni, ezt is elhoztuk. Ekkor már épp elég fáradtak voltunk. A dekunghoz jöttünk, vacsorát főztünk. Énnekem nem volt semmi étvágyam, egy kis szalonnát sütöttem, meg krumplit, de ez volt a vacsorám. Ezek után lefeküdtünk, aludni aludtam, de sokszor meg kellett fordulnom, mert az ágyam nagyon kemény volt, persze a [olvashatatlan szó] volt.
IV/24. Ez reggelen már korán, mint máskor, kellett fölkelni és reggelit főzni, az idő nagyon szép [volt]. Dekungjavítással voltunk elfoglalva és kissé pihentünk. Ebédünk konzerv volt. Délután megírtam egy pár lapot, később karókat kellett a hegy másik oldaláról újra hordani a [olvashatatlan szó] irodához, mire este lett. Vacsoránk kávé volt, ezek után lefeküdtünk. Hála a jó Istennek megvirradt.
IV/25. [olvashatatlan szó] az idő szép volt, korán posztra mentem, ekkor még csak 4 óra volt. Ott elvégeztem a reggeli imámat és a patakra lementem, mert közel volt, megmosakodtam, visszajöttem a megfigyelő helyemre. ½ 8 órakor felváltottak, utána elértünk a dekunghoz, társam főzött reggelit, elfogyasztottam. Utána elvégeztem a szentmise imádságot és a lelki áldozást, több más imákat, kértem a jó Isten segítségét a további küzdelemre, ez napon sokszor gondoltam a szép szertartásra, a búzaszentelésre. Lapot írtam, az idő szép volt, elálmosodtam, nemsokára dél lett, ebédünk konzerv [volt], megmelegítette a társam, főtt hússal keverve. Ezután lefeküdtem kis pihenőre, később futóárkot kellett mélyíteni. Közben lett élelemkiosztás. Két lapot kaptam, az egyiket a nővéremtől, a másikat a Kajzer jó barátomtól, ez olyan jólesett, egészen meg lettem vigasztalódva. Folytattuk tovább a munkát, estefelé négyen elvittek aknák részére gödröket ásni, 16 darabot, elvoltunk este tíz óráig, ekkor a dekunghoz jöttünk és lefeküdtünk. Az éj elég jól telt el, mert fáradtak voltunk.
IV/26. Kelés után társam megfőzte a kávét, elfogyasztottuk és a tegnapi futóárkokat mélyítettük, pár óra múlva kész lettünk vele. Ezután a faluba küldtek tüskés drótot hozni, itt mindenkinek egy darabot kellett egyedül hozni. A faluba vettem 10 darab kis narancsot 2 k[oronáért], csokoládét, 8 k[oronáért] egy dobozzal, 30 darab krumplit 40 f[orintért]. Az ismerős néninél kis főtt káposztát főtt krumplival [ettem], fizettem ½ l[iter] édes tejet 60 f[orint], amit ott a helyszínen megettem. A drótot fölcipeltük a hegytetőre, a társam ebédelt, de énnekem most se volt étvágyam, nem ettem. Egy üveg csokoládélikőrt vettünk 5 koronáért, a felét átadtuk Balázs komámnak. Következett az élelemkiosztás, mert az idő ekkor már estére járt. Ekkor elvittek 9 embert dolgozni egész késő estig. Fölszerelve kellett lefeküdni, közben alarm volt, a futóárokban kellett végigszaladnunk, ez csak kipróbálás volt. Lefeküdtünk, de elaludni nem bírtam, mert a karjaimban a csontok, és a derekamban, nagyon fájtak. Sokszor zavartak, 11 óra tájban neveztek ki inspekciósnak, 12 órakor a napos lefeküdt, és énnekem kellett fönnmaradni, az önkéntes dekungjánál lenni. Hajnalban szépen virradt, a madarak szépen énekeltek, virradat után a társam megfőzte a reggeli kávét.
IV/27. Ezután vizet hoztam az önkéntes úrnak, az idő jó meleg volt. Dél tájban a társamnak mondottam, főzzön délre egy kis gulásfélét, ami krumplit vettem, azzal, és kis szalonnát, egy citromot bele, ez jólesett nekem, mert már öt nap óta nem volt étvágyam, mindig savanyút kívántam ebéd után, kávét ittunk. Kis idő múlva kellett a falu végére menni egy kötés kátrányos papírt vinni a hegy magaslatára, persze jó nehéz volt, kifáradtunk nagyon vele. Ekkor lett élelemkiosztás. Újra a másik hegyre [kellett] karókat hozni, ezután persze este lett, egy kis eső is hullott, amelynek hatása után a fák jobban zöldelltek. Egy tábori lapot is kaptam az öcsémtől, aminek örültem, mert nagyon vártam. Lefeküdtünk a szokásos módon, hajnaltájban megébredtem, mert a lábam nagyon meg volt fázva, a takarót kivettem a hátizsákból és betakartam magamat. Nemsokára átmelegedtem, persze arra az időre már jó világos lett és föl kellett kelnünk.
IV/28. A reggelit megfőztem, elég jól ízlett, azután kellett karókat elvinnünk és gödröt ástunk a társammal, 2 darab patronos láda részére. Az idő szép volt, csak hűvös szél fújt, fáztunk. Később az idő telt, nem volt oly hideg a szél sem. Délre csináltunk rántott krumplit, én még megettem a doboz konzervet, társam nem evett belőle, mert beteg volt. Ebéd után pár lapot megírtam. Lett később élelemkiosztás, ezek után vizet hoztam a forrásból, kávét főztem, megvolt a vacsoránk, lefeküdtem.
IV/29. Szokott időben fölkeltünk, megreggeliztünk. Én 8 órakor posztnak mentem, ott voltam délig. Délre társam főzött krumplilevest, és kis szalonnát ettem még az után. Ebéd után Bécsbe írtam lapot, és kellett mennünk élelemkiosztásra. Ez kész lett, fölszereltünk, és a svaromban lévőket kellett fölváltanunk. Ez napon kaptam a legkisebb nővéremtől egy lapot, egy pár sort, egy jó buzgó ismerős családtól szintén lapot, melyben panaszolják, hogy a jó ismerősök mind elmennek. A lövészárokban tüzet raktam, vizet és fát hoztam, megfőztem a kávét, társam is evett, ezek után lefeküdtünk. 10 órakor posztra mentünk 12 óráig, ez idő alatt szépen elvégeztem szokott imáimat, 12-kor vissza az árokba, aludtunk tovább reggelig.
IV/30. Reggel megfőztem a kávét és kenyeret is kaptam, meg kis darab szalonnát, [olvashatatlan szó] és megvolt hála Istennek a reggeli. Ez megtörténte után újra lefeküdtek a társaim, én próbáltam elaludni, de nem tudtam, mert hideg szél fújt. Később a nap sütötte helyre mentem. A nap nagyon megsütött, fölkeltem, nagyon el voltam kábulva. Lövészárokba mentem, tüzet raktam, a tarhonyát megfőztem levesnek, egy konzervet hússal összekeverve megmelegítettem, ez volt az ebédünk. Pár lapot megírtam, lett élelemkiosztás, azután vacsorát főztem, fölszerelve lefeküdtünk a lövészárokba. Tíz órakor fölkeltettek, mert posztra mentem. Ott hamar eltelt az a két óra, mert a szent rózsafüzért elimádkoztam és más imáimat. 12 után újra lefeküdtem.
V/1. Kora reggel már keltettek fel, többféle munkát kellett elvégezni. Szép májusi reggel, üdvözöltem kora reggel szép május királynéját, a boldogságos Szűz Máriát. Patakra mentem vizet fölhozni reggeli főzéshez, a patakon megmosakodtam jól. Följövet után tüzet raktam, megfőztem a reggelit, és munkához láttunk, ágakat hordtunk akadálynak a lövészárok elé. Kilövést megcsináltuk. Délre [olvashatatlan szó] és kávét ebédeltünk. Dél után tűzifát hoztam, élelemkiosztáskor kaptunk tarhonyalevest, vacsorakor megettük és kávét főztünk. Ez napon minden két ember kapott ½ l[iter] vörösbort. A szokott módon lefeküdtünk, egész éjjel minden szárnyon volt támadás.
V/2. Reggel korán keltem föl, fohászokat [mond]tam május első vasárnapján a jó Jézus a legméltóságosabb oltári szentségben, egész napon át imádás oltárainkon van. Oda gondoltam magamat [olvashatatlan szó] az őrség alkalmával szoktam lenni. A szent mise imádságot, a reggeli imámat, a lelki szent áldozást és még több különféle imádságokat a lövészárokban, végezetül a jó Isten szent kegyelmében. Nagyon sokszor a nap folyamán a jó Jézus színe elé képzeltem magamat és kértem szent szívétől segítséget és erőt a további küzdelemre. Később reggeliztünk, azután a lövészárok háta mögött megsöpörtük a földet bizonyos távolságig. Délre ebédünk volt tarhonyaleves és hússal konzerv és feketekávé. Ebéd után kissé lepihentünk, de rövid idő múlva élelemkiosztás lett, megvacsoráztunk. Elvégeztem a délutáni ájtatosságot, Jézus szent szívéből a litániát. A lorettóit is, mert mivel e hónap a Szent Szűznek tiszteletére van szentelve, megígértem a Szűzanyámnak, hogy az ő tiszteletére egész hónapon át el fogom imádkozni. Azután eljöttek társaim, hogy beszéljek nekik valamit. A jó Istenben való bizalomról és szeretetről beszéltem addig, míg föl kellett szerelnünk és lepihentünk, tíz órakor posztra mentem. Éjfél tájban több helyen intéztek támadást a patroljaink, de az ellenség nem viszonozta és így nem lett semmi belőle. A poszton való időt rendesen úgy szoktam eltölteni, elvégezni a rózsafüzért, a rendes imámat és több társulati imámat, egy kis egyházi éneket is szoktam elimádkozni, mire rendesen letelt a két óra.
V/3. Reggel szokott időben fölkeltünk, megfőztük reggelinket, társamnak nagyon fájt a keze. Kis igazításokat végeztem, ebédet főztem, krumplit hússal, savanyúra, és szalonnát és kávét, ebéd után élelemkiosztás volt. Nővéremtől és az öcsémtől kaptam lapot. Este a szokott vacsora volt. Lefeküdtünk, társamnak nagyon fájt a keze, nem bírt aludni. 12 órakor mentem a posztra, 2 órakor jöttem vissza.
V/4. Ő fölkelt, főztem neki teát, szalonnát sütöttem, hogy éhesen ne menjen vizitre, később én főztem teát és szalonnát [olvashatatlan szó] hozzá. Azután parancsot kaptunk, mindenkinek megmosakodni, én összeszedtem a szennyes ruhámat és elmentem vele a patakra, kimostam őket, ezután megmosakodtam, fölhoztam, kiteregettem száradni, de az idő kezdett borulni, nemsokára eső lett, a dekungban szárítottam meg, később futóárkot kellett mélyíteni, amivel egész estig el voltunk foglalva. Vacsora után lefeküdtünk, társam az bent maradt a faluban. Tóth nevű katonával voltam egy dekungban, együtt főztünk vacsorát.
V/4.[2] Reggel megreggelizés után nekünk [olvashatatlan szó] tea volt szalonnával. Karókat hoztunk a völgyből és a futóárok befödésével voltunk elfoglalva egész estig. Ebéd konzerv volt hússal, kávé, kenyérmorzsa megpirítva zsírban, vacsora tarhonyaleves és kávé. Az éj eltelt hála a jó Istennek, igaz a [olvashatatlan szó] eső lett, hideg szél fújt, pláne éjjel. A poszton nagyon megfázott volt a lábam.
V/5. Reggelit főztünk, kávét, kis szalonnát, az idő szép volt, csak a szél fújt hideget. 9 óra tájban munkához fogtunk, lövészárkot kisöpörni és a terepet előtte és futóárkot mélyíteni. Ebédünk volt hús konzervvel, tea és kávé, kenyérmorzsa zsírban megpirítva és csokoládé. Ebéd után munkához fogtunk és azután élelem ki[osztást] kaptunk. Fölszereltünk vissza a rezolvába, este a futóárokban kellett egy bizonyos utat megtenni, amit kellő időben nem bírtunk megtenni, emiatt büntetésből reggelig kell állni teljesen fölszedve.
V/6. 12-kor patrolba mentünk 4-en a [olvashatatlan szó] visszajövet az orosz patrolok ránk lőttek, hajnalban értünk vissza, kissé lefeküdtünk, de nemsokára kellett újra el mennünk a túlsó hegyoldalba az erszte[3] cúg[4] helyébe, mert az elment [olvashatatlan szó], ott megfőztük kávénkat, lepihentünk, de nem bírtunk aludni, mert hideg volt. Délben hússal konzervet ettünk, teát és kávét. Élelmet kaptunk és fölszereltünk, vissza a rezolva helyünkre, ott újra főztünk és vártuk a parancsot, milyen irányba kell menni támadásra, mert az a terv, parancsot megkaptuk, elindultunk, de oly gyorsan mentek az elsők, hogy alig bírtunk menni, elértünk az erdő alá, dekungot ástunk, mire kész lettünk, onnan tovább kellett mennünk, ott újra ástunk, nemsokára elindultunk az erdőbe, de már akkor kezdett virradni.
V/7. Lassanként mindig mentünk egy kicsit előre, úgyhogy már lehetett látni az oroszok dekungját. Egy nagy magaslatra mentünk, persze fák között, mikor már úgy száz lépésre voltunk az oroszok lövészárkától, tüzelni [olvashatatlan szó] kezdtünk, de oly gyorsan, amennyire csak bírtunk, az oroszok lőttek, de keveset, egyszerre beszüntettük, persze [olvashatatlan szó] volt, attól egy páran megsebesültek, énnekem is a fejemet súrolta, azután kettő ment a hátizsákba. Közben a kadét ránk parancsol, hogy mindenki jöjjön egy vonalba, de a szót ki se bírta mondani, elesett és meghalt. Én a fa mellé bújtam és kezdtem kissé a földet ásni, hogy leguggolok megbújni, már majdnem kész voltam. A fülemet megcsapta valami és a vér iszonyúan kezdett folyni, kiáltottam, segítsetek, szaladtam a völgybe a svarom [olvashatatlan szó] és bekötözött, a jó Isten áldja meg érte. Elvezetett a szanitécekhez,[5] ott már mindent elszedtek és utána indítottak Világra, elértem oda, bekötöztek. Ebédet kaptunk és elhoztak kocsin [olvashatatlan szó]. A vonatra szálltunk és Miskolczon leszálltunk megfigyelni.
A bejegyzés további részei:
Az írás egyben letölthető innen.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Jegyzetek:
[1] Járőr
[2] Május 4-e kétszer szerepel a füzetben – a napló írója talán eltévesztette a napot a másodiknál (és így az utána következőknél is).
[3] Első
[4] Kisebb katonai egység, szakasz
[5] Egészségügyi katona, aki ellátja a harctéren megsebesült társait
A nyitóképen őrszem egy lövészárokban, 1915. Érdemes megfigyelni a mellette lévő gyalogsági pajzsot is. (Visnyovszky Éva/FORTEPAN, 116264)