„Az idő nagyon szép, a virágok szépen nyílnak, csak mi hervadunk és várjuk a szabadító békét” – egy talált katonanapló az első világháborúból I. rész

Gáspár Balázs

„Az emberek azt hiszik, hogy a háború csak golyózáporból áll, nem tudják, mit jelent az átázott földön ücsörögni, és a fejadagra várni, amely soha nem érkezik meg” – mondja Mario Monicelli A nagy háború című, első világháborús filmjének egyik szereplője, az olasz hadsereg katonája. Balázs Mózes egy másik állam, az Osztrák-Magyar Monarchia katonájaként vett részt az első világháborúban, de az 1915-ben írt naplójában hasonló tapasztalat jelenik meg. Balázs Mózes a mai Szlovákia északkeleti részén, a keleti fronton katonáskodott, füzetében 1915. március 22-től május 7-ig követhetjük nyomon a háborús mindennapokat: étkezés, ásás, menetelés, posztolás, pihenés, alvás (vagy annak hiánya), és ezek örökös körforgása, különböző sorrendben és variációkban.

Balázs Mózes naplóját egy budapesti lomtalanításon találtuk. Egy másik dokumentumra is rábukkantunk, amelyen az ő neve szerepel, ez az 1960-as évekből származik – tehát nem csak az első, hanem a második világháborút is túlélte. Ezen kívül csak azt tudjuk Balázs Mózesről, amit a naplójában leírt. A napló szövegében számos kihagyott toldalék, betű, helyesírási és központozási hiba található – a könnyebb olvashatóság kedvéért ezeket jelzés nélkül kijavítottuk. Néhány hiányzó szó esetében kapcsos zárójelbe tettük azt a kimaradt szót, amely által értelmessé válik a mondat; ugyanakkor nem mindegyik mondatot pótoltuk ki. A füzetbe ceruzával, folyóírással, nehéz körülmények között írtak, így jó néhány szó olvashatatlan(ná vált), ezeket mindenhol jelöltük. A bevezető szöveget Gáspár Balázs írta, a naplót Gáspár Balázs és Gáspár Veronika gépelte le 2019-ben.

A szerkesztőség megjegyzése: a napló terjedelme nem tette lehetővé, hogy egyben közöljük, ugyanakkor érdekessége és különlegessége miatt mindenképp megjelenésre érdemesnek tartottuk, így rendhagyó módon három folytatásban jelentetjük meg. 

Balázs Mózes / 1915. VII/8. / Barót / Három Szék Megye / Napló

Istennel

1915 március tizenhetedikén reggel hét órakor vonultuk Prága városából, a József kaszárnyából a pályaudvarra. ½ 8-kor indult a vonatunk a Kárpátok fele. Az utazásunk tartott márc. 22-én 8 óráig.[1] Kiszállás után zugok[2] szerint rendbe álltunk egy mezőbe Koloniban.[3] Elindultunk, a következő község mellett kaptunk rasztot.[4] A hangulatunk ez ideig elég jó, menet közben viccelődtünk. Igaz, az idő elég jó volna, csak hideg szél fújdogált, mert a hegyeken még jó sok hó van. A felszerelésünk oly nehéz, hogy mindegyikünk szerette volna eldobni, mert marsolás közben nagyon megizzadtunk. Az utazás alatt nem a legjobban éreztem magamat, mert meghűltem és a fogaim és a fülem is fájt. Pláne éjjel nem bírtam aludni. Ahol az első rasztunk volt, oda már jól lehetett az ágyú dörgését hallani. A vacsorára kaptunk szalonnát és feketekávét, az éjjeli szállásunk volt egy istállónak a padlásán. A pihenés nem lett volna rossz, mert szalmát hordtunk össze a Balázs komámmal, de én nem bírtam aludni, mert a fogam fájt nagyon. Az éj csendjében jól lehetett hallani az ágyú dörgését.

A napló címoldala

1915. III/23. Község: [olvashatatlan szó]. Reggel öt órakor felkeltünk és rendbe hoztuk magunkat, a padlásról lehurcolkodtunk és megkaptuk a reggelit és sorakoztunk, amíg álltunk, a lábunk megfázott, mert hosszú ideig kellett állnunk. Úgy hat óra után elindultunk. Az nehéz volt, mert nagy volt a sár és sok üres trén[5] szekereket kellett kikerülni, kik jöttek vissza a harctérről. Az idő nagyon kellemes volt, a [nap] szépen sütött, annyira, hogy mindegyikünk meg volt nagyon izzadva. Két községen áthaladtunk [olvashatatlan szó] hosszú mezőn át Cirókabélára,[6] itt újra rasztot kaptunk, persze jólesett, mert el voltunk fáradva, a kertben leszereltünk és megpihentünk, persze közelgett a dél és ráértünk, hogy az ebédet megkapjuk. De mivel húst nem kaptak, így e miatt nem kaptunk ebédet. Dél után kaptunk szalonnát. Megjegyzem, hiába van pénzünk, nem lehet kapni semmit. 2 kis darab hagymát tíz krajcárért vettem. Kenyérnek meg a hírét se láttuk, mert a vidék nem olyan, hogy sok gabonája legyen, ami kevés volt, azt is mind elvitték az oroszok, még a marháknak való élelmet is. Ezen falvak határában vannak már katonasírok. Cirókabélán, mikor visszaverték a mi katonáink az oroszokat, a községben hatszáz foglyot ejtettek. Több falukat láttam, kiket az ágyúk bombáztak. Egypár le is égett. Este kaptunk kávét és szalonnát, [olvashatatlan szó] után bementünk többen a templomba, elvégeztem a szent rózsafüzért és több más imákat, a templom nem régen épült, csak egy pár éve. A főoltár Jézus Szent Szíve szobrával, Szent Péter és Pál oldalt. És még két mellékoltár van, az egyik rózsafüzér királyné szobrával, a másik a szent családdal, mindegyik nagyon szép. Közben a fogam annyira kezdett fájni, hogy ki kellett jöjjek a templomból. Az estét eltöltve 9 órakor lefeküdtem, rövid ideig aludtam, fölébredtem, újra fájt a fogam, már nem tudtam, mit tegyek, egy flaska vizet majdnem mind elhasználtam a borogatásra. No, nagy későre újra el bírtam aludni.

A napló alapján azonosított, Balázs Mózes által 1915. március 22. és május 7. között megjárt települések (valószínűleg nem ezen az útvonalon) mai térképen

[Olvashatatlan szó], III/24. Reggel fölkeltünk, szép napfényes idő volt, a kútból vizet merítettünk, megmosakodtunk, igaz, kissé hideg volt a víz, de azután még jobban éreztem magamat. Nemsokára megkaptuk a reggelit, azután persze társalogtunk. ½ 8-kor fölszereltünk és sorakoztunk. Rövid idő múlva elindultunk Szinna község felé,[7] itt is, mint más községekben, sok a katonaság, a lakosság nagyobb része most is el van menekülve. Szinnában is láttunk két fiúgyereket temettek katolikus pappal, harangozni nem harangoznak sehol sem, mióta a háború kitört. Innentől kezdve a sár oly nagy volt, hogy alig bírtunk menni. A szarvasmarhák már kint járnak az erdőben legelészni, mert nincs semmi ennivalójuk. Oly soványak mind. Számtalan sok trén szekeret látunk ez ideig. 11 órakor raszt van az erdőben, onnan folytatjuk utunkat a következő községig. Az erdőben az utakon oly nagy sár és víz volt, hogy mi fölszerelve nem bírtunk menni, hanem a fák között kellett mennünk, minek következtében nagyon kifáradtunk. Lehetett látni elromlott szekeret, levetett ruhadarabot, elhurcolt lovakat, katonasírokat. Elérkeztünk a községbe, vártunk, hogy elhelyezkedjünk, ami meg is történt, onnan elvittek egy jobb helyre, a szoba padlására, de onnan elzavartak, mert mások részére volt fönntartva. Újra kerestünk másikat, ahol meg is maradtunk. Egy csűrnek az udvarában pihentünk le. Pihenésünk tűrhető volt, csak egy kissé fázott meg a lábunk.

25-én reggel a szokott időben felkeltünk, rendbe hoztuk magunkat, megkaptuk a reggelit, kaptunk egy fél kumiszt,[8] aminek örültünk, mert csak 21-én kaptunk volt. ½ 8-kor elindultunk. Kapitányunk megérkezett, szemlét tartott, azután útra indultunk, szintén erdőben és nagyon rossz utakon, olyannyira, hogy azt hittük, hogy lehetetlen itt elmenni. Itt is, mint máshol, számtalan trén szekeret és teherszállító lovakat láttunk. Juhos[9] nevű községen áthaladva, ahol [olvashatatlan szó] sok kárt tett az ellenség. Tovább folytattuk utunkat, a legközelebbi községig, itt ½ 1 volt az óra, de nagyon ki voltunk mind fáradva. Leszereltünk, Balázs és Benkő kollégámmal hárman megettünk egy konzervet. Azután elmentünk a patakra, zsebkendőket megmostam, 3 darabot, lábaimat is megmostam, igaz, hideg volt a víz, de nem volt mit tenni. Itt is, mint máshol, nem lehetett semmit venni, hiába volt pénzünk. 5 óra felé kaptunk kis levest. Sokszor gondoltam ez napon az ünnepre, hogy kell ezt így ilyen módon eltölteni. A fogadalmi imámat ez nap reggelén szintén megújítottam a Szent Szűzanyához. Vacsorát megkapván elmentünk a szállásra, mindjárt ágyunkat elkészítettük és lefeküdtünk. Az éjjel hála Istennek nagyon jól aludtam.

Tábori lelkész áldoztat egy lövészárokban, 1915. (Visnyovszky Éva/FORTEPAN, 116262)

III/26. Reggel már korán keltünk, gyorsan rendbe hoztuk magunkat és kaptunk rumot bor helyett, azután fölszereltünk és mentünk a reggelit megkapni, ezt megkapva gyorsan sorakoztunk. Elindultunk a hegyen áthaladva, itt már az út jobb volt, elég hamar tudtunk menni. Az erdők között végre elértünk Felsőalmád[10] nevű községhez, itt is, mint máshol, az ellenség sok kárt tett. A községen áthaladva folytattuk utunkat, közben kezdett hó és eső hullani, mitől kissé fáztunk, az útszéleken sokszor patront lehetett látni, mit eldobáltak a harcosok. Eddig nem is említettem, sok szép feszület van a határon és az erdőben ezen a vidéken. Többnyire az alapok faragott kőből [vannak] és vaskerítéssel [vannak] körülvéve. Elérkezvén a következő községbe, nagy nehezen elhelyezkedtünk a szálláson, felmentünk az istállóba és lefeküdtünk a szalmára. Egyszer csak felzavartak, kellett menni parancskiadásra. A parancs az volt, mivel ebédet nem kaptunk, megengedték, hogy egy doboz konzervet és egy zacskó cibakot[11] megehetünk ebédre, mit meg is cselekedtünk. Később kaptunk egy fél kumiszt és egy pakk pipadohányt. A fegyvert megpucoltuk és a bakancsot. Két óra tájánál mentünk [olvashatatlan szó] két óra hosszáig egy hegynek a tetőjére, ahol szintén a község temploma is állt, azon túl jobbra katonasírok is voltak. A hegytetőn már jól lehetett hallani az ágyúk és fegyverek ropogását. A vizes hó nagyon hullott, védőhely egy nagy fa alatt volt, melynek az oldalába kerestünk menedéket. Öt órakor föl lettünk váltva, visszajöttünk a szállásra, leszereltünk, a szobába megmelegedtünk, mert nagyon össze voltunk fázva és ázva és jólesett nekünk. A háziasszonytól kaptunk sült puliszkát. Később vettünk savanyú káposztát, édes tejet, meg főtt gyümölcsöt, az estén elszórakoztunk. Lefeküdtünk a csűr padlására, jól aludtam, csak hajnaltájban fázott meg a lábam, mert hideg volt. Ki volt tisztulva az ég.

III/27. Reggel a szokott időben fölkeltünk, rendbe hoztunk mindent, megkaptuk a reggeli kávét, elfogyasztottuk. Rezolva[12] konzerv kávét és szalonnát. Ennek megtörténte után fölszereltünk, és elindultunk Felsőalmád községből Világ[13] felé. Az idő szép volt, a teher alatt izzadtunk. Az utunk itt is nehéz volt, sok nagy sáron kellett átmennünk, és térdig érő vizeken. Valahára eljutottunk Világ községhez, ami már majdnem teljesen le van égve és rombolva, a község végénél megpihentünk és folytattuk tovább utunkat addig, amíg a másik végére elértünk. Itt elszállásoltak. Itt már egész közelről lehetett hallani az ágyú dörgését. Most vágyjuk az ebédet, de azt hiszem, nem fogunk kapni, pedig jó volna, mert jó éhesek vagyunk mind. Dél eltelt, de ebédet nem kaptunk, hanem elhurcoltak másik szállásra, kenyeret egy negyedet kaptunk, dél után a patak mellé raktunk tábori tüzet, és főztünk feketekávét és megmelegedtünk. Este kaptunk rizst főzve, a rendes időben aludni tértünk, az éjt jól töltöttük, csak az ágyú dörgése zavarta meg a levegőt.

Ebédosztás, Oroszpatak (ma Szlovákia), 1915 . A fotó nem messze készült a Balázs Mózes által megjárt helyektől, Oroszpatakon, ami Kiskolonitól nagyjából 30 kilométerre északnyugatra található. (Komlós Péter/FORTEPAN, 52239)

III/28. Reggel a rendes időben keltünk, kávét megkaptuk, igaz, az eső hullott elég jól. ½ 10 órakor alárom[14] volt. Kifizették a lénungot[15] és elosztották a battaliont[16] századok szerint, a mi századunkból 80 embert, 101. ezred, 10. századhoz lettünk beosztva. Persze megkezdődött újra a hurcolkodás. Persze ebédet nem kaptunk, dél után újra másik szállásra mentünk, a sertésólba, öt óra tájt spatennal[17] elindultunk a dekungok[18] felé, de mire odaértünk volna, visszaértünk, leraktuk a spatent, útnak indultunk Alsóalmád[19] felé, ami legalább 6–8 kilométer, az eső hullott jól, a sár nagy volt, sötét lett, egész a bőrig áztunk, némely helyen a sárba térdig belesüppedtünk. Nagy nehezen megérkeztünk kilenc óra után. A sár a faluban is nagy volt. Szállásra az öregebbeket elhelyezték. Mi vártuk, de hiába, a vezetőség nem is jött felénk. Az egyik, Baróti nevű barátommal elmentünk szállást keresni, de nem kaptunk, mert mindenhol katonasággal tele volt. Nem volt mit tenni, tüzet raktunk a kertekből és a mellett megszárítottuk a kapcát és a ruhánkat, aludni persze nem lehetett.

III/29. Arra éppen kezdett virradni, megkaptuk az ásót, csákányt, egy részének tüskés botot kellett hozni. Útnak indultunk, de se vasárnapi ebéd, se vacsora, sem reggeli nem volt. Nagyon ki voltunk fáradva és éhezve, délre visszaérkeztünk Világra, akkor el kellett vinnünk a szerszámot az erdőben egy óriási hegynek a tetejére. Mire visszajöttünk, már alig bírtunk menni, a szállásra jöttünk. Ebéd ma sem volt. Két helyen is voltunk, még megmaradtunk volna, közben alarmozni kellett menni az ezredirodára, onnan vissza, és elmentünk a lövészárokba, a szél fújt, havazott, az árokba víz volt, reggel visszajöttünk.

III/30. Reggelit nem kaptunk, szállásra mentünk, elhelyezkedtünk akkor egy rosszabb helyre, a csűr földre, ahol mind fáztunk. Este kaptunk vacsorát. Mindent föl kellett pakolni. [Olvashatatlan szó] álltunk, rövid idő múlva útnak indultunk a harctér középső oldala felé. De mire odaértünk volna a nagy hegytetőre, vissza kellett jönnünk. A szállásra értünk, leszereltünk, hogy fogunk aludni, de mire ez megtörtént volna, újra fölszedtünk, vissza az előbbi helyre. Lehetett 12 óra felé, mire a hegyszintre érkeztünk. Rövid idő múlva hozzá kellett kezdeni a dekung megcsinálásához, amit befödtünk.

Épül a gránátbiztos fedezék, 1915. (Komlós Péter/FORTEPAN, 52233)

III/31. De ez épp reggelig tartott, akkor befeküdtünk a dekungba 4 más társammal. Hideg volt, mert sok a hó a Kárpátokban. A földre feküdni hideg volt. Tábortüzet raktunk, a napot sok sóhajokkal és tűzifa hordásával töltöttük. Egész nap nem kaptunk semmi ennivalót. Dél után az idő megváltozott, hullott a hó. Fegyverek ropogása, az ágyú és [olvashatatlan szó] srapnelek robbanása hallatszott. Az egyik bajtársunknak a srapnelszilánk az arcán bement és fogait kiütötte, pedig messze voltunk az ellenségtől, ami minket nem láthatott. Aznap este úgy 11 óra tájt alarm lett elrendelve, töltényt kaptunk, 50 darabot és kellett [olvashatatlan szó] lenni mindenkinek, fújt a hideg, havazott, nagyon rossz idő volt.

IV/1. Aznap reggel kaptunk kenyeret, de keveset, és szalonnát, délelőtt havazott, délután elég szép idő volt. Aznap napos is lettem [olvashatatlan szó], elég sok szaladgálnivalóm volt, sokszor kellett mindig valamit avizálni,[20] amibe bizony bele lehetett fáradni, mert az erdőben fatuskók, kőzet és nagyon nagy sár [volt] gidres-gödrös oldalon. Este kaptunk egy fél kumiszt, konzerv kávét egy porciót, kis főtt húst, cigarettát. Az éjt a nagy lárma, ágyú és srapnelek zaja zavarta. Hajnalban a balszárnyon nagy csata volt, a fegyverek ropogása, az ágyúk zaja csak úgy zajongott a hajnal csendjében.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] A szöveg felett olvashatatlan, apró betűs megjegyzés.

[2] Szakaszok

[3] Kiskolon (szlovákul Kolonica) község, a mai Szlovákia északkeleti részén, Kassától körülbelül 110 kilométerre északkeletre fekszik.

[4] Pihenőt

[5] Akkoriban szekerekből álló, utánpótlást szállító menetoszlop

[6] Cirókabéla (szlovákul Belá nad Cirochou) község, a mai Szlovákia északkeleti részén, Kiskolontól nagyjából 17 kilométerre nyugatra található.

[7] Szinna (szlovákul Snina) város, a mai Szlovákia északkeleti részén, Cirókabélától nagyjából 4 kilométerre keletre található.

[8] Szénsavban gazdag, savanykás-édeskés alkoholos ital

[9] Juhos (szlovákul Parihuzovce) község, a mai Szlovákia északkeleti részén, Szinnától 16 kilométerre északra található.

[10] Felsőalmád (szlovákul Vyšná Jablonka) község, a mai Szlovákia északkeleti részén, Juhostól körülbelül 15 kilométerre északnyugatra fekszik.

[11] Katonák számára készült kétszersült.

[12] Tartalék, pótlék.

[13] Világ (szlovákul: Svetlice) község, a mai Szlovákia északkeleti részén, Felsőalmádtól körülbelül 7 kilométerre északnyugatra van.

[14] Riadó, az alarm szóból.

[15] Zsold, a katonai szolgálatért járó fizetés.

[16] Zászlóalj

[17] Ásóval

[18] Fedezék

[19] Alsóalmád (szlovákul Nižná Jablonka) község, a mai Szlovákia északkeleti részén, Világtól 7,5 kilométerre délkeletre található.

[20] Értesíteni, tudósítani

A nyitóképen őrszem egy lövészárokban, 1915. Érdemes megfigyelni a mellette lévő gyalogsági pajzsot is. (Visnyovszky Éva/FORTEPAN, 116264)

Facebook Kommentek