Kategória: Forrás

Forrás kora újkor 

„Itália még nem látott tőlem szobrászmunkát” – Benvenuto Cellini és a Perszeusz-szobor

Csernyánszky Pál, , , 0 comment

Hogyan került Cellini megint Firenzébe, milyen megbízást vállalt és miféle nehézségekbe ütközött? Alessandro herceg halála után Cellini Rómában élt, amíg III. Pál pápa börtönbe nem záratta sikkasztásért (azzal vádolták, hogy Róma ostroma alatt meglopta az előző pápát). Amikor mindenféle kalandok (például egy szökési kísérlet és kutyás üldözés) után kiszabadult, Franciaországba utazott, mert Ferenc király bőkezű mecénás hírében állt. Cellini hamar kiábrándult a franciákból és haza akart szökni, de a barátai lebeszélték, mert ez öt év börtönt jelentett vagy még többet. Az uralkodó jól bánt vele (francia alattvalóvá nyilvánította és a…

Tovább
19. század 20. század Forrás II. Világháború Szocializmus 

Zászlók és zászlóanyák 1945 előtt és után

György Sándor, , , , , 0 comment

A zászló, legyen szó államról, katonai alakulatról, dalárdáról vagy cserkészcsapatról, évszázadok óta szimbolikus jelentőséggel is bír (az egyértelmű gyakorlati funkciók mellett). A tömeghadseregek megjelenése után nem sokkal kristályosodtak ki a ma is meglévő, zászlóhoz köthető szertartások, amelyek világszerte nagy hasonlóságot mutatnak. Akad azonban egy olyan sajátosság, amely jóformán csak az egykori Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaira jellemző, mégpedig a zászlóanya intézménye. Ez olyannyira megbecsültnek számított, hogy korabeli nemes asszonyok, színésznők, miniszter- és államfő-feleségek, például Teleki Blanka vagy Feodora Fjodorovna Kornyilova (ismertebb nevén Rákosi Mátyásné) is „versenyeztek” érte. 1945 (vagy inkább 1949) a…

Tovább
20. század 20. század Forrás Horthy-kor II. Világháború 

Valóban nem volt alternatíva a Szovjetunió elleni hadba lépés elkerülésére?

Napi Történelmi Forrás, , , , , , 0 comment

Ungváry Krisztián Arról, hogy Magyarország második világháborús részvételének lett volna alternatívája abban az értelemben, hogy teljesen ki lehetett volna teljesen maradni a konfliktusból, a magyar történettudományban nem volt vita: az ország geopolitikai helyzete és a konfliktus mértéke egyaránt olyan volt, hogy az ország nem maradhatott abszolút érintetlen. Arról azonban, hogy Magyarország hadbalépése a Szovjetunió ellen 1941-ben szükségszerű és elkerülhetetlen volt, már egyáltalán nincs ekkora konszenzus. Ez a forrásközlés arra vállalkozik, hogy egy eddig nem kellően kiértékelt, ámde kulcsfontosságú iratcsoport segítségével bizonyítsa: a német diplomácia nemhogy akarta volna 1941 első felében…

Tovább

A távolban egy viking vekeng. Észak-fok, titok és a sokadik rókabőr

Perényi Károly, , , , , , 0 comment

A vikingek, akik az elmúlt évtizedekben átvették a Nyugatrómai Birodalom végét elhozó germánok kultúrtörténetben elfoglalt helyét, napjainkra a legismertebb barbárokká váltak. Kifejezetten népszerű barbárokká. A történetírásban, a tudomány világától messze eső médiadiskurzusokban és a szórakoztatóiparban a viking tematika jelentőségén túlmutató hírnévnek örvend. Ennek közelmúltbeli eklatáns példája a Hollandiához tartozó Frízföld székhelye, Leeuwarden múzeumában megrendezett kiállítás. A tárlat a nyugati germán nyelvet beszélő kora középkori frízek és az északi hajósok kulturális kötelékeit hangsúlyozta, figyelmet szentelve annak is, hogy a frízek részt vettek a vikingnek nevezett csoportok katonai vállalkozásaiban. A Mi, vikingek…

Tovább
Forrás kora újkor 

Egy művész kalandjai

Csernyánszky Pál, , , 0 comment

1534 novemberében meghalt VII. Kelemen pápa, akivel Cellini mindig jóban volt (leszámítva pár kellemetlen esetet, például amikor Őszentsége fel akarta akasztatni, mert úgy hallotta, megölt valakit). Kedvenc megrendelőjének elvesztése mellett az is bajba sodorta a művészt, hogy hirtelen felindulásból megölt egy ötvöst (ő rágalmazta meg azzal a gyilkossággal). Hogyan mászott ki a bajból és milyen élményekben volt része, amikor Róma és Firenze között ingázott (nem jókedvéből, hanem mert mindkét városban veszélyben forgott)? Az új pápa (III. Pál) hajlandó volt kegyelmet adni neki, de erre csak bizonyos egyházi ünnepeken kerülhetett sor,…

Tovább
20. század Forrás Hidegháború 

„Ilyen háborút még sohase láttam” – tudósítás az arab-izraeli háborúról

Csernyánszky Pál, , , , , , 0 comment

1973 októberében újból kitört a háború a Közel-Keleten és a lengyelek persze rögtön odaküldtek egy újságírót. A szokásával ellentétben ezúttal nem forgott életveszélyben, ugyanis nem ment ki a frontra (vagy csak nem ír róla). Miért döntött így és milyennek látta az új típusú háborút? Kapuscinski egy szállodában lakott Damaszkuszban és itt (a liftben) futott össze egy palesztin katonával, aki a szír hadseregben szolgált. „úgy néz ki, mintha egyenesen Szibériából jött volna. […] almát nyújt felém. Az ismerkedés palesztin módja […] A gyümölcs Palesztina legnagyobb s végeredményben egyetlen kincse, s ha…

Tovább
20. század Forrás Hidegháború 

„Itt mindig és mindenütt fronthelyzet van” – Riport Etiópia és Szomália határvidékéről

Csernyánszky Pál, , , , , , , 0 comment

Az etióp császárság bukása után az új rendszer két belső konfliktust is örökölt az előző rendszertől (ehhez jött még egy polgárháború, az aszály és az éhínség). Az egyik zűrös terület Eritrea volt (ezt a II. világháború után kapták kárpótlásként, de az ottaniak függetlenséget akartak), a másik Ogaden, amire az egyik szomszéd ország, Szomália is igényt tartott etnikai alapon. Ogaden a folytonos harcok miatt lezárt terület volt, de az ilyesmi persze nem tarthat vissza egy elszánt újságírót (akinek amúgy papírjai sem voltak). Szomáliának az összes szomszédjával ilyen konfliktusa volt, ugyanis be…

Tovább
20. század Forrás 

„A vég kezdetét láttuk” – Katonai puccskísérlet Hailé Szelasszié ellen

Csernyánszky Pál, , , 0 comment

1974 szeptemberében egy katonai puccs döntötte meg Etiópia császára, Hailé Szelasszié uralmát. A zűrzavaros helyzetben (mindenkinél fegyver volt és állandóan megmotozták az embereket) még nem igazán lehetett látni, milyen lesz az új rend, ezért az odalátogató lengyel újságírót inkább a régi világ érdekelte: titkos interjúkat készített a császári udvartartás egykori tagjaival. „Valaha a palotában dolgoztak, vagy joguk volt oda belépni. Kevesen maradtak. Egy részük kivégzőosztagok sortüze előtt pusztult el. Mások külföldre szöktek vagy börtönben ülnek – ugyanannak a palotának a tömlöceiben […] Akadtak, akik a hegyekben rejtőzködtek el vagy szerzetesnek…

Tovább
20. század Forrás II. Világháború 

Lugosi Béla és a magyar politikai emigráció egységfrontja

Miklós Dániel, , , , , , 0 comment

2022-ben jelent meg az Attraktor gondozásában Nagy Balázs tollából egy rövid Lugosi Béla életrajz. Maga a szerző a kötet előszavában leszögezte: nem kíván mindenre kiterjedő életrajzot közreadni a színészről, azonban egy kisebb űrt mégis be kíván tölteni írásával, mivel eddig Lugosi Béláról egyetlen magyar nyelvű biográfia sem jelent meg. A kötetben érintőlegesen szó esik Lugosi második világháború alatti közéleti tevékenységéről (amely már szintén említésre került a Napi Történelmi Forrás oldalán) is. Jelen ismertetés Drakula gróf korábbi megformálójának e téren végzett tevékenységének jobb megismeréséhez kíván hozzátenni.

Tovább
20. század Forrás Kult 

[KÖNYVISMERTETŐ] Dulai Péter: Amiért halál járt – Utolsó kivégzettek a Kádár-korszakban

György Sándor, , , , , , 0 comment

A komolyabb, elsősorban élet- és vagyon elleni bűncselekményeket évezredek óta kiemelt érdeklődés övezi. Ezt csak fokozta a mai értelemben vett újságírás, illetve sajtó, valamint a film megjelenése, hiszen így az egyes eseteket (igaz, néha alapos ferdítésekkel) sokkal több ember ismerhette meg, később pedig lehetővé vált különféle dokumentarista és művészi feldolgozásuk is. Mindezt jól mutatja, a krimik (valamilyen szinten ide sorolva a görög drámákat is, ugyanis azok se nélkülözik a bűncselekményeket, vagy pl. a Hamletet, ahol a főhős magánnyomozásba kezd apja halála ügyében) évezrede nem csak, hogy népszerűek, de a különféle…

Tovább