Millenniumi emlékfák

László Andor

A fák, szent berkek, ligetek tiszteletének kezdetei a múlt homályába vesznek. A pogány időkben gyakran fáknál mutattak be áldozatot, de a kereszténység elterjedésével sem tűnt el a különleges fák megbecsülése. Egyes idős fákat a hagyomány kötött össze valamely neves eseménnyel vagy történelmi nagysággal, másokat éppen fontos történések megörökítésére, jeles személyiségek tiszteletére ültettek. Az ókorban például Caesar létesített emlékligetet fő vetélytársa, Pompeius sírja körül Egyiptomban.¹ A fák emlékeztetőül szolgálhattak, így az is előfordult, hogy valamely alkalomból megjelölték őket. Így tett például 1616-ban az első magyar nyelvű útleírás szerzője, Szepsi Csombor Márton: miután Eperjesről elindult, az országhatárnál, „az nagy hírű Beszkéd hegyén” egy bükkfa kérgébe metszette a nevét.² Több mint két évszázaddal később Petőfi állítólag szintén Eperjes mellett véste a nevét egy bükkfába, ami még hatvan esztendővel később is állt – a város kerítést vont köré, úgy óvta.³

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Hasonló módszerhez folyamodott az idős Kazinczy Ferenc, aki halála előtt néhány hónappal látogatott el Pannonhalmára. Itt a kolostor kertjében egy lepényfába írta saját monogramját, egy bálványfába a bencés szerzetes és író Guzmics Izidorét, egy fekete­nyárba a Szemere Pál költőét. Ezeken kívül egy ecetfát és egy platánt is megjelölt, majd így biztatta őket: „Crescetis amores!” (azaz: Növekedni fogtok szerelmeim!)⁴ A szerzetesek száz évvel később még ápolták és számon tartották az egyik fát, amely a katolikus Guzmics és a református Kazinczy „nemes barátságának” állít emléket, valamint „annak a törekvésnek, mely a múlt század elején a magyar lélek vallási szakadását akarta áthidalni – akkor a Széphalmot és Pannonhalmot összekötő szivárvány-híddal.”⁵ Ezekről a fákról a 20. század végén még többen említést tesznek.⁶ A nagy mesélő Mikszáth Kálmán a Balassa családról és a kékkői vár környéki erdőkről írva megemlékezik arról „az elkérgesedett, elgümősödött faaggastyánról,” amelybe a jó vitéz poéta, Balassi Bálint „török-nyúzó késével” vágta oda Dobó Krisztina nevét, „mikor írtanak Urunk után nyolcvanat, másfélezer fölött.”⁷

Kazinczy emlékére még életében ültettek fát Keszthelyen,⁸ az ottani helikoni ünnepeken, ahol rajta kívül még számos élő és elhunyt író részesült ebben a megtiszteltetésben. Kazinczy nem lehetett jelen, ezért levélben mondott köszönetet a szervező Festetics György grófnak, és büszkén számolt be a gesztusról levelezőpartnereinek. Eközben lázasan igyekezett megtudni, milyen fával tisztelegtek előtte, nem bodzát kapott-e esetleg, végül megnyugvással vette tudomásul, hogy számára is madárberkenyét ültettek, hiszen a február közepén történt ültetéskor az eredhetett meg. Leveleiben arról ír, hogy ő Báróczi Sándornak akácot, míg Dayka Gábornak tatár loncot ültetne.⁹ Ezeket az emlékfákat a 20. század elején kivágták.

Másutt is tiszteltek Kazinczy-fákat. Széphalmon 1970-ben még élt az általa ültetett akácfa,¹⁰ míg Erdélyben, Piski településen, a dédácsi parkban a Kazinczy látogatását megörökítő emlékoszlop mellett álltak az író számára kedves szilfák.¹¹ Több írónk emlékét őrzik vagy őrizték hasonló fák, például Petőfijét somfa Koltón, tölgy Nagyaron vagy körte Székelykeresztúron, ismertek Arany János tölgyei is a Margit-szigeten. A legnagyobb magyar halálakor Széchenyi-ligetek létesültek Nyíregyházán,¹² Tokajban,¹³ Tordán,¹⁴ Békéscsabán,¹⁵ Kolozsvárott,¹⁶ Pozsonyban,¹⁷ Szentesen,¹⁸ Győrött,¹⁹ vagy Kassán.

Az első központilag szervezett, országos emlékfaültetésre 1879-ben került sor a királyi pár ezüstlakodalma alkalmából. Az Országos Erdészeti egyesület felhívására 32 helyszínről számoltak be „nászfák” ültetéséről. Elsősorban erdészek, vagy a helyi Gazdasági Egylet, a polgármesterek, egy Apponyi gróf, vagy éppen egy tizennégy éves kálózi honleány karolta fel a kezdeményezést.²⁰ Budapesten a Gellérthegyen húsz jávorfa hirdette az eseményt egy számukra kialakított, padokkal ellátott teraszon, az alkalomra emlékeztető márványtáblával.²¹ Néhány év múlva, Rudolf trónörökös menyegzőjének emlékére ültettek királytölgyet Kőszegen. Amikor Rudolf tragikus halálát követően az uralkodó fogata elhaladt mellette, Ferenc József levette sapkáját,

„és könnyes szemmel nézett reá; fölhagyott éljenzésével a közönség s a jelen volt német császár is csákójához emelte kezét.”²²

Nagyszabású faültetésekre került sor a honfoglalás ezeréves évfordulójának ünneplése alkalmával, amikor Darányi Ignác földművelésügyi miniszter indítványozta a minisztérium alá tartozó intézményeknél emlékfák ültetését. Lehetőleg hosszabb életű és honos fafajtákat (mint a tölgy, a tiszafa, a havasi fenyő és a hárs) ajánlott, és azok ápolására és védelmére is felszólított.²³ Hamarosan a belügyminisztérium szintén rendelettel fordult az önkormányzatokhoz azzal a kéréssel, hogy

„a magyar haza ezredéves fennállása nagy ünnepének emlékét… köztereiken, díszkertjeikben, sétányaikon, vagy a határ arra legalkalmasabb kimagasló pontján, millenniumi emlékfák, facsoportok kiültetésével megörökítsék.”

A felhívás „ősidők óta dívó kegyeletes szokás”-ként említi az emlékfák ültetését, hiszen „hazánk népe nagyobb részben a természet ölén nő föl.”²⁴ A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanfelügyelőségeken keresztül az összes iskolát emlékfák ültetésére szólította fel. A rövid rendelkezés kijelölte a rendezvények időpontját, ajánlotta, hogy lehetőleg minél több gyerek vegyen rajtuk részt, a használt eszközökre nemzetiszínű szalagot kössenek, és „ünnepélyes mondatok” kíséretében történjen az ültetés, a fákat pedig ajánlják az utókor, a közösség kegyeletébe, gondoskodjanak ápolásukról. Az oktatási intézményeknek jelenteniük kellett a fák számát, fajtáját és azok helyét. ²⁵

Ezt követően az ültetésekben természetesen az iskolák jártak élen, mellettük időnként az egyház²⁶ vagy a helyi képviselőtestület is részt vett. A leggyakrabban a templom vagy a temető környékén, esetleg az iskolaudvaron kerültek földbe a csemeték, hiszen általában itt volt elegendő hely számukra, és védelmüket is könnyen biztosíthatták. Több helyen nagyobb szabású fásításokra, erdősítésekre, országutak melletti fasorok, esetleg gyümölcsfák ültetésére vagy éppen parkosításra került sor.²⁷

A honfoglalásra emlékezve gyakran a hét vezérről nevezték el a fákat, másutt a magyar történelem további nevezetes alakjainak nevét kapták. Diszel községben a katolikus templom körül hárs-, bükk-, nyír- és nyárfákkal, fenyőkkel Árpád-ligetet alakítottak ki. Közepén, a „vezérhalmon” hét fenyőfa jelképezte a hét magyar vezért. Bakonytamásiban az evangélikus tanító vezetésével ültettek a templomuk melletti térre a hét vezér nevére elkeresztelt fákat. Lovászpatonán a tanulók otthonról hozott földet is szórtak a fák tövéhez, Sümegen a fák tövéhez a község elöljárói, a tanárok és a diákok felváltva hányták a földet, miközben a tanítónők a vizet hordták az öntözéshez.²⁸

Újvidéken két tölgyfát ültettek a katolikus gimnázium tornacsarnokának két oldalára, és őket Széchenyi István és Vörösmarty Mihály emléknek szentelték. Itt az igazgató után a tantestület tagjai betűrendben dobtak földet a fák gyökerére, majd őket néhány kiválasztott diák követte.²⁹ Szimbolikus jelentősége volt az ezeréves történelemre emlékeztető 1000 fának például Bakonyszentmártonban vagy Hertelendifalván.³⁰ A vasi Senyeházán egymás mellé került Kossuth és Ferenc József millenniumi emlékfája.³¹ Balassagyarmaton a kaszárnyakert előrészében teljes katonai dísszel tartottak ültetést, a fákat a királyról, József főhercegről és három generálisról nevezték el.³² Pannonhalmán a főmonostor udvarára és az arborétumba ültettek fenyőket, amelyek a hegyoldalban a millennium évszámát (1896) formálták.³³ E fák közül ma még öt áll, az apátság éppen napjainkban igyekszik őket megmenteni az őket támadó betegségtől.³⁴

Maros-Torda vármegyében egy buzgó erdész szervezésében több mint hatvan településen papok és tanítók által tartott hazafias beszédek kíséretében ültettek el emlékfákat.³⁵ A háromszéki Árkoson az ünnepi istentisztelet után a tanulók felesküdtek Magyarország térképére, majd a bíró és a tűzoltó fúvószenekar vezetésével felvonulásra került sor. Az akkor elültetett fák közül még a közelmúltban is állt hat gesztenye és három hárs. A vártemplom előtti emlékfák alatt álló 1848-49-es kopjafánál szoktak koszorúzni március 15-én.³⁶

Pápán a földművesiskola udvarán száz szekér földből alkotott dombra ültettek egy hársfát, amelynek gyökeréhez üvegben okmányt helyeztek el, Somlószőlősön szintén emléklapot és újveretű pénzekből egy-egy érmét helyeztek el két fa alatt.³⁷ Apátfalván az egykori huszonöt tölgyből még kettő látható – ezeket az önkormányzat 2011-ben emléktáblával látta el.³⁸ Százhalombattán a falu törvénybírája szántóföldjének végén ültetett tölgyet, amely ma egy játszótéren látható és szintén tábla jelöli.³⁹ Rohoncon (ma Rechnitz Auszriában) mindhárom (evangélikus, katolikus, zsidó) felekezet és az iskola is ültetett emlékfákat.⁴⁰

Az ország másik végében, a csángók által lakott Hétfaluban az iskola kertjében egy hársat és köré a négy égtáj irányába négy tölgyet ültettek, az ünnepségen egy tanuló társai nevében „a nap emlékére” fogadalmat tett arra, hogy „szorgalom s jó magaviselet által törekednek a hazának hasznos polgáraivá lenni, a hazát szeretni fogják s megvédeni szükség esetén életük feláldozásával is minden ellenség ellen.”⁴¹ Az Ojtozi-szorosban 10.000 fenyőcsemetét ültettek.⁴² Nagyszombatban a polgári fiúiskolában a himnusz éneklését követően egy tanár magyarázta el az esemény fontosságát, majd a nemzeti színű szalaggal díszített három hársfacsemetét hét-hét diák ültette el szintén háromszín szalaggal díszített ásókkal és gereblyékkel. Az igazgató majd a polgármester a tanulókat egyaránt hazaszeretetre és a király iránti hűségre biztatta. Az ünnepség a szózat eléneklésével ért véget.⁴³

Oravicabányán hasonló ünnepség keretében a honszerző vezérek emlékére „a régi magyarok szent fáját,” azaz hét diófát ültettek, és a gyökerükhöz üvegben elhelyezték az ünnepségre emlékeztető okmányt. Az elhangzott beszéd többek között az ezeréves politikai határokról és az Európában páratlan közjogi kontinuitásról szólt, valamint arra figyelmeztetett, hogy a fák jelképezik „ama történelmi tényt, mely szerint a magyarok Ázsiából származó alanya az európai földbe átültetve, itt teljesen akklimatizálódott erős mély gyökereket vert s törzsben koronában izmosodva, terebélyes fává nőtte ki magát, mely szembeszállva évszázadok zúgó viharával, rendíthetlenül áll ma és teljes épségében, megélhetést és oltalmat nyújtva minden hű polgárának, ki szerető vonzalommal kíván fáradni, pihenni ezeréves hatalmas lombjainak üdítő árnyékában.” Ezt követően a diákok hazafias jelmondatok kíséretében egy-egy kapavágás földet helyeztek a fa gyökerére, és az énekkar magyar népdalokat énekelt.⁴⁴

Veszprém megyében Takácsi településen az elültetett hársfa tövére az első lapát földet az esperes szórta, majd sorban a 12 presbiter. A hagyomány szerint a fa gyökeréhez egy liter bort is öntöttek. 1995-ben táblával jelölték meg a fát.⁴⁵ Az erdélyi Besztercén az iskolaudvaron 12 hársfát ültettek hazafias mondatok kíséretében.⁴⁶ A baranyai Dárda millenniumi ünnepségén a faültetést követően különféle játékokra került sor (kötélhúzás, zsákban futás, fazéktörés, versenyfutás és léghajót eresztés), délután 5 órakor minden egyes gyermek egy pár virslit, egy zsemlét és egy kis pohár sört kapott.⁴⁷

Zalában, Pölöskén Széchenyi István fia, Széchenyi Béla ültetett lucfenyő csoportot, amely a későbbiekben természetes úton újult meg. 1938-ban a telepítő gróf lánya, Széchenyi Alice kezdeményezte a fák védetté nyilvánítását – a lakosság ezért Széchenyi emlékfák néven emlékezett rájuk még a 20. század végén.⁴⁸ Sepsikőröspatakon a templomkertbe két sor akácfát és negyvenhat fenyőcsemetét ültettek, az ünnepség végét taracklövésekkel jelezték, majd majálist rendeztek.⁴⁹

Sárbogárdon a zsidó népiskola tanulói ültettek emlékfákat, és azokat Tinódi Sebestyén, Tompa Mihály, Eötvös József, Vörösmarty Mihály, Kossuth Lajos és (a dúsgazdag jótékonykodó báró) Hirsch Móric nevére avatták fel.⁵⁰ Szombathelyen az ültető osztályok mindegyike szintén egy-egy neves magyar történelmi személyiségről nevezte el a fáját.⁵¹ Sepsiszentgyörgyön a polgári fiúiskolában Árpádról, Szent Istvánról, Hunyadi Mátyásról és Ferenc Józsefről kapták a nevüket a fák.⁵² A közeli Lécfalván IV. Béla és a főispán nevét viselte egy-egy emlékfa,⁵³ Brassóban a katolikus elemi iskola tanulói ültettek három emlékfát „istenért, hazáért és királyért.”⁵⁴

Mohácson az egyik iskola udvarán egy diófát avattak millenniumi fává „nagyszámú intelligens közönség, valamint az iskolás gyermekek jelenlétében.” A program 25 pontból állt és a szokásos szavalatok, ünnepi beszédek mellett birkát sütöttek nyárson, a gyerekek közt pedig kiflit és süteményeket osztottak ki. A magyar hazafias verseket előadók közt sokác és németajkú diák is volt, az ünnepség végén pedig itt is éltették a hazát és a királyt.⁵⁵

Szigetközben Dunakilitin az egykor a hét vezér tiszteletére ültetett fák közül egy ma is látható a templom előtti téren.⁵⁶ Békéscsabán szintén hét darab platánt ültettek,⁵⁷ akárcsak Zimonyban, ahol a helyi kaszárnya parancsnoka telepített 7 hársfát,⁵⁸ Hajdúszoboszlón ugyancsak a hét vezér nevét viselték a fák, egy nyolcadikat pedig a hajdúk nevezetes szabadságlevelét kibocsátó Bocskai Istvánról keresztelték el. A fák közül az egyik napjainkban is látható még.⁵⁹ Hódmezővásárhelyen kétnapos ünnepségek keretén belül ültették el a ma is látható tölgyfát a városháza előtt.⁶⁰ Az ormánsági Zalátán négy tölgyet ültettek, közülük kettő napjainkban is áll.⁶¹

Bácstopolya város a millennium emlékére faiskolát létesített, és az elültetett fákat szintén a magyar történelem nagyjairól nevezték el, a mosoni Boldogasszony településen az izraelita hitközség ünnepélyén ültettek emlékfákat.⁶² Aradon a temetőben az 1849-ben a város védelmében elhunyt honvédek sírjának négy sarkára ültettek emlékfákat, így összefonódott a közelmúlt szabadságharcának és a millenniumnak az emlékezete.⁶³ Hasonlóképpen a bánsági Versecen tizenhárom fát ültettek minden bizonnyal az aradi vértanúkra is emlékezve.⁶⁴ A sepsiszentgyörgyi Árvafiú Szeretetház több mint 1300 fát ültetett, nagyrészt gyümölcsfákat, de fenyőket és vadgesztenyéket is.⁶⁵ Szombathely mellett, Herény településen 21 hársfát ültettek, amelyek közül 10 példány napjainkban is él,⁶⁶ és Zsolnán szintén hasonló megemlékezésre került sor.⁶⁷

A felhívás sok helyre későn érkezett, számos iskola csupán az ünnepélyekre kitűzött május 9-én hajtotta végre a faültetéseket, így a csemeték nem tudtak megeredni, az időközben kiszáradt fák pótlására volt szükség. A Néptanítók Lapjában szorgalmazták, hogy

„a magyar tanítóság mutassa meg, hogy hazafias lelkesedése nem gyorsan múló szalmaláng.”⁶⁸

Két évvel később Darányi miniszter örömmel nyugtázta, hogy „az ezredéves múlt emlékét híven ápoló nagyjaink” és „a föld becsületes népe” egyaránt meghallgatta kérését:

„a hazafiúi érzés biztos jeléül látom, hogy az ország minden vidékén közel két millió fa vert gyökeret az ezred éves anyaföldben, hogy majdan erős, sudár törzse hirdesse országnak világnak, hogy a nemzet a második ezredévet a honfoglaló elődök érdemének dicsőítésével kezdte s hogy fennmaradásának alapját és jövőjének biztosítékát első sorban hagyományaink sértetlen fenntartásában és az azokhoz való hű ragaszkodásban kereste.”⁶⁹

Egy későbbi összegzés szerint összesen 4103 településen ültettek több mint 1.750.000 fát. Azt gondolnánk, az akkori ültetést nem lehetett túlszárnyalni, pedig erre alig néhány éven belül sor került – erről azonban majd egy másik alkalommal ejtünk szót.

---

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

---

A nyitóképen az ormánsági Zaláta emlékfája és emlékoszlopa. (Forrás)

Jegyzetek, felhasznált források: