Milan Hodža halálhíre a magyar sajtóban

1944. június 27-én hosszú betegség után a floridai Clearwaterben elhunyt Milan Hodža szlovák politikus, aki korábban 1935-1938 között Csehszlovákia miniszterelnöke, valamint még 1905-1910 között a magyar országgyűlés alsóházának képviselője volt. Bár a 1918 után a magyarországi politikában egyáltalán nem volt jelen, sőt a csehszlovák politikai emigrációban is marginálissá apadt szerepe 1944-re, a magyarországi sajtóban fel-felbukkant halálhíre, valamint egyes esetekben rövid nekrológokkal is megemlékeztek róla.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Milan Hodža eleinte a csehszlovák politikai emigráció egyik jelentős személyisége volt, azonban idővel mégis elszigetelődött. Ennek fő oka az volt, hogy bár Csehszlovákia újjáalakításával egyetértett, de azt nem centralizált államként képzelte el. Ezzel a nézetével azonban szembekerült az Edvard Beneš vezette csoporttal, amely végül a csehszlovák emigráció politikai vezetését is megszerezte. Hodža nem volt tagja a Csehszlovák Nemzeti Bizottságnak, sem a később Londonban működő emigráns kormánynak, ugyanakkor a prágai parlamentet helyettesítő Államtanácsnak az elnökhelyettesi pozícióját elfogadta, amikor azt felajánlották neki.

Milan Hodža (1878-1944) – Forrás: Tolnai Világlapja, 1938/7. szám, 6. o.

Politikai nézetei miatt az Egyesült Államokba távozott 1941 folyamán, igaz az Államtanácsnak továbbra is a tagja maradt, illetve Edvard Benešsel is kapcsolatban állt. Egészségi állapota azonban egyre rosszabbra fordult, így amikor elnökként Beneš az Egyesült Államokban tett látogatást 1943 májusában, Hodža a korábbi terveivel ellentétben nem tudott személyesen találkozni vele. Nézeteit már itt, az USA-ban foglalta össze Föderáció Közép-Európában címmel. A történeti visszatekintést is tartalmazó munkában Hodža részletesen mutatta be elképzelését, hogy miként kellene felépülnie egy államszövetségnek a régióban. Egyre súlyosbodó betegsége azonban akadályozta a munkában: 1944-ben Floridába utazott gyógyulni, azonban június 27-én Clearwater városában elhunyt.

Első hírek Hodža haláláról

Magyarországon elsőként a Magyar Távirati Iroda adott hírt Milan Hodža halálhíréről. Június 29-én az angol hírszolgálatra hivatkozva, azonban Lisszabont jelölve meg a hír forrásaként, az MTI egy mondatban közölte a szlovák politikus elhunytát.[1] Egy nappal később az MTI már a prágai lapokat összefoglalva tudósított arról, hogy a Cseh-Morva Protektorátus sajtója miként kommentálta Hodža halálát:

A pénteki prágai sajtó foglalkozik Hodzsa Milán halálával és megjegyzi, hogy Benest ezúttal sem hagyta el hagyományos szerencséje, mert legnagyobb ellenfele halt meg. aki annál inkább kellemetlen lehetett volna ránézve, mivel tisztában volt azzal, hogy milyen körülmények között választották meg annak idején Benest elnöknek. A lapok megjegyzik, hogy Benes életében egész sor olyan eset van, amikor ellenfelei, akik különösen veszélyesek voltak ránézve, egészen hirtelen és néha nem egészen tiszta körülmények között haltak meg.[2]

Az MTI rövidhíreit több napilap is átvette. Június 30-án a budapesti Uj Nemzedék, július elsején a szintén fővárosi Friss Ujság, a zalaegerszegi Zalai Magyar Élet, a kolozsvári Keleti Magyar Ujság, valamint július 7-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nép közölte a távirati iroda híreit. Az Uj Nemzedék és a Friss Ujság az első közlést vette át – előbbi kommentárt is fűzött Hodža halálához. A Zalai Magyar Élet a sajtószemléből a konspiratív, Beneš politikai ellenfeleinek haláláról részt közölte,[3] míg a Székely Nép a teljes MTI-től származó írást, azonban egy-két szót átírtak a szerkesztők a hírben.[4]

Más forrásból is közölték ugyanakkor a halálhírt egyes lapok. A budapesti Magyarország és Pesti Hírlap június 30-án és július 1-én az Nemzetközi Sajtó Tudósító híradása alapján, New York-i eredetet megjelölve közölte olvasóival, hogy Milan Hodža Floridában elhunyt. A két rövidhír érdekessége, hogy Hodžát nemzetisége alapján titulálták „szlovák miniszterelnöknek”, amely kétségtelenül igaz, azonban félrevezető, mivel a politikus nem a Szlovák Állam, hanem Csehszlovákia kormányfője volt. A cél ugyanakkor az is lehetett, hogy a csehszlovakizmus elméletét (amely elgondolás szerint a csehek és szlovákok ugyanazon nép két ága) negligálják ezzel a jelzővel.

Július 3-án a marosvásárhelyi Székely Szó is hírt adott Hodža haláláról – az előzőekben ismertetettekhez képest eltérően. A lap bár lisszaboninak tünteti fel a hír eredetét, a politikus halálának helyét ugyanakkor nem Clearwaterbe, hanem Philadelphiába teszi. A Bölöni György író által szerkesztett napilap nem adja meg, hogy milyen forrásból szerezte az értesülését. Magát a halálhírt egy rövid nekrológ is kísérte, amelyben Hodža munkásságát értékelték.

Emléktábla Milan Hodža egykori budapesti lakóhelyén – Forrás: Wikimedia Commons

Kommentárok, „nekrológok”

Az előbbiekben említett lapok közül három – Friss Ujság, Magyarország, Pesti Hírlap – csak Hodža halálhírét közölte, de a Zalai Magyar Élet sem közölt sok plusz információt a politikus haláláról, munkásságát pedig egyáltalán nem értékelte. A többi, felsorolt sajtótermék azonban fűzött megjegyzéseket Milan Hodža életművéhez. Némelyikük már a halálhírhez kapcsolódóan értékelte az elhunyt tevékenységét.

Időrendben haladva az Új Nemzedék volt az, amely kommentárt fűzött a halálhírhez. A politikus életéről röviden szóló írásból egy sikertelen pályakép rajzolódik ki, amely „magyar gimnáziumokban” indult, majd folytatódott a parlamentben, ahol nemzetiségi programjával „sok harcos vitának volt a középpontja.” A cikk kiemeli, hogy egyik fő szószólója volt az 1918-as turócszentmártoni szlovák nemzetgyűlésen a csehekkel való együttműködésnek, majd azt is, hogy miniszterelnökként „a közép-európai megegyezés gondolatát igyekezett a nemzetközi politikai viták terébe állítani, és gazdasági és politikai közeledést létesíteni a kisantant és a római paktum államai között.” A lap névtelen szerzője azonban Hodža ez utóbbi tevékenységét sikertelennek nevezte, a politikus maga pedig előbb vissza-, majd emigrációba vonult.[5]

Egy nappal később a Székely Szó is értékelte Hodža politikai pályafutását. A lap kontextualizálta a szlovák politikust, akit mint Iuliu Maniu (Maniu Gyula) és Alexandru Vaida-Voevod (Vajda Sándor) kortársát mutatta be a lokális olvasóközönségének. Kiemelték mind a magyarországi, mind a csehszlovák politikában játszott szerepét, mint ahogyan azt is, hogy fő külpolitikai elgondolása volt Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország kibékítése az 1930-as években. Ezt az álláspontját azonban 1938 után revideálta, igaz – teszi hozzá a Székely Szó – Edvard Benešsel továbbra sem egyeztek nézeteik.

Nemcsak a múltról, hanem az 1940-es évekre történő kiszólással is él az írás: Hodža halálát konkrétan mementónak nevezi, mivel „Nagymagyarország nemzetiségi vezérei” az idő változása és koruk miatt csak szimbólumként és nem aktív politikusként működhetnek. Itt a cikk ismét megemlíti Maniut és Vaida-Voevodot, akik példaként állnak Hodža mellett, és akik kifejezetten aktív politikusoknak számítottak még ekkor Romániában.[6]

Az erdélyi hírlapfogyasztók másnap a kolozsvári Keleti Magyar Ujságban is olvashattak Hodžáról. A cikkben az Új Nemzedék közlésével szemben helyesen szerepel, hogy az elhunyt Nagyszebenben és nem Brassóban tette le az érettségit. A két írás ugyanakkor hasonló módon vezeti fel Hodža karrierjének ívét, azonban a kolozsvári lap hangsúlyosabban ír 1938 Csehszlovákiára nézve döntő jelentőségű eseményeiről. A Keleti Magyar Ujság megállapítja, hogy Hodža „a közép-európai nemzetek közötti kiegyezés gondolatáért munkálkodott, […] Pozitív eredményeket ebbeli törekvésében nem tudott elérni.” Majd a müncheni egyezményhez vezető út rövid ismertetése után a szerző úgy fogalmaz, hogy „Hodzsa Milánt akkor Benessel együtt hibáztatták a cseh bel- és külpolitika sikertelenségéért és a köztársaság bukásáért.” A volt államfővel szembeni későbbi nézeteltéréséről is szó esik: „az utóbbi időkben az a hír járta róla, hogy Benes bolsevistabarát politikája ellen foglalt állást.” A nekrológ utolsó mondata sommásan ugyanakkor a Székely Szóval szinte azonosan értékeli Hodža munkásságát: „Jellegzetes alakja volt egy letűnt kor szertefoszlott politikai világképének.”[7]

A szintén kolozsvári székhelyű Ellenzék július 22-én említette meg Hodžát egy cikkben, amelynek főszereplője a románság. Az eddigi írásokkal szemben ez utóbbi cikknek van szerzője a kalandos életű Mikó Imre személyében.[8] Mikó Vasile Netea Hodžáról írt nekrológját idézi fel, amelyben a román író a néhai szlovák politikus utolsó munkájának lényegét, a közép-európai államszövetséget ismertette. „Hodzsa szerint — s ezt Netea is hallgatólagos helyesléssel idézi — csak a szlovák, lengyel magyar, bolgár, és román parasztság összefogása építhetné újjá és egyben pacifikálhatná Közép-Európát” – fogalmaz a szerző.[9]

Összegzés

A Milan Hodža haláláról hírt adó lapok két csoportra oszthatók: egyik esetben csak a tény közlését tartották fontosnak a szerkesztők, míg a másodikban a politikus elhunytához néhány gondolatot is fűztek. Ezek jellemzője, hogy Hodžáról, mint egy korábbi, elmúlófélben lévő korszak szimbólumáról emlékeznek meg. Érdemes hozzátenni: 1944 nyarán a német megszállás idején a Harmadik Birodalommal szemben túlságosan kritikus hangvételű írások nem jelentek meg a sajtóban (sőt, a Magyar Nemzet és a Népszava meg sem jelenhetett!), így Hodža, mint a német vezetésű Új Európa előtti politikai korszak „dinoszauruszaként” jelent meg a hasábokon. Igaz, a rövid nekrológok másik jellemzője, hogy elismerik az elhunyt korábbi, igaz sikertelen kimenetelű törekvését arra nézve, hogy megpróbálta egy platformra hozni a régió népeit.

Hodžát 1944-ben Chicagoban temették el, majd havmait 2002-ben Szlovákiába szállították. A turócszentmártoni nemzeti sírkertben temették újra – Forrás: WIkimedia Commons

Szintén több írás, sőt egyes rövidhírek is felemlegetik, hogy Hodža nem állt egy platformon Edvard Benešsel. Már ebből is látható, hogy a szerzők Hodžát ha nem is pozitívabban, de eltérően ítélték meg, mint a csehszlovák emigráció vezetőjét, akinek ekkor már szintén ismertek voltak elképzelései a háború utáni rendezés kapcsán – ezek pedig Magyarország és a csehszlovákiai magyarság számára hátrányosak voltak. S hogy Hodža jobb színben tűnjön fel mint Beneš, a magyar lapok közül néhányan csak azt tartották érdemesnek közölni a cseh-morva protektorátusi lapszemle nyomán, hogy a szlovák politikus halála lehet, hogy nem a véletlen műve volt.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Felhasznált források és szakirodalom:

Ellenzék, 1944. július 22.

Keleti Magyar Ujság, 1944. július 5.

Kuklík, Jan – Nemeček, Jan: Hodža versus Beneš. Milan Hodža a slovenská otázka v zahraničním odboji za druhé světové války. Karolinum, Praha, 1999

MTI Napi Hírek, 1944. június 29.

MTI Napi Hírek, 1944. június 30.

Székely Nép, 1944. július 7.

Székely Szó, 1944 július 4.

Új Nemzedék, 1944. június 30.

Zalai Magyar Élet, 1944. július 1.

Jegyzetek:

[1] MTI Napi Hírek, 1944. június 29.

[2] MTI Napi Hírek, 1944. június 30.

[3] Zalai Magyar Élet, 1944. július 1., 3. o.

[4] Székely Nép, 1944. július 7., 7. o.

[5] Új Nemzedék, 1944. június 30., 8. o.

[6] Székely Szó, 1944 július 4., 4. o.

[7] Keleti Magyar Ujság, 1944. július 5., 6. o.

[8] Mikó Imre életéről lásd: Stefano Bottoni: Népszolgálat, túlélés, kollaboráció. Mikó Imre és a román állambiztonság, 1948-1971. In: Népszolgálat: A közösségi elkötelezettség alakváltozatai a magyar kisebbségek történetében (Szerk.: Bárdi Nándor, Filep Tamás Gusztáv, Lőrincz József). Kalligram, Pozsony, 2014

[9] Ellenzék, 1944. július 22., 4. o.

A borítóképen Milan Hodža szülőfalujában, Szucsányban (ma: Sučany, Szlovákia) emelt mellszobra látható – Forrás: Wikimedia Commons.

Facebook Kommentek