Zsilettpengék a nyakkendőben; a magyaros öltözet divatja a 20. század elején

László Andor

Korábban láthattuk, miként vált divatossá az 1790-es évek elején rövid időre a magyaros öltözet, amely aztán egy újabb politikai fordulat idején terjedt el ismét. E viselet mindkét alkalommal fontos üzenetet hordozott, az erősödő modern nemzeti öntudatot, sőt politikai nézeteket is kifejezett. Ugyancsak a nemzeti identitás erősítését szolgálta a kiemelkedő történelmi személyiségek bemutatása is, akiknek tettei büszkévé tehették a kor gyermekeit. Így fordulhatott elő, hogy a 19. században alkotott, ám ősinek tekintett ruhadarabok elnevezése valóságos nemzeti panteont idézett meg királyokkal és hitveseikkel, fejedelmekkel, nemzeti hősökkel, államférfiakkal, hadvezérekkel, írókkal, sőt akár irodalmi hősökkel is.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Újságok együttműködésében készült

A reformkorban felbukkant atilla (hosszú dolmány) és zrínyi (mente) mintájára 1860 körül megjelent a buda (zsinóros felöltő), a rákóczi (hosszabb könnyű dolmány), a kazinczy (bélelt dolmány), a csokonai (bekecs), az árpád sőt árpádka (rövid dolmány). Meglepő módon Bocskai István ekkor valamiért kimaradt az így megörökített hírességek tekintélyes és hosszú névsorából. Talán ezért is vehette fel a fejedelem nevét az az öltözék, amely minden bizonnyal magyaros jellegének köszönhette elterjedését a „nemzetietlennek” minősített Tanácsköztársaság bukását követően. Az akkori rendszerváltás alkalmával is megtörtént az előző korszakkal való szembehelyezkedés, annak (történet)szemléletével való leszámolás. Ugyanakkor az új rendszer által „haladónak” tekintett hagyományok kijelölésére, a közvélemény számára minél több formában való közvetítésére, sulykolására is sor került. Ezt jelképezte az 1919-ben Szegeden megalakuló Nemzeti Hadsereg egyenruhájának részévé váló Bocskai sapka vagy föveg, amelyet hamarosan hivatalossá tettek,[1] és a tiszti díszegyenruha része lett.[2] Az ezt viselő katonákat időnként Bocskai-fiúknak is nevezték.[3] A korabeli propagandában az általuk képviselt „csupa erő, derékség, tisztaság és fegyelem” állt szemben a Vörös Hadsereg söpredékével, förtelmes alakjainak erkölcstelenségével. Mindezt képpel is szemléltették.

Az ugyanekkor megjelenő Bocskai nyakkendő szintén a magyarságszimbólum szerepét töltötte be. Arad magyar lakossága 1920 januárjában ezt viselte tiltakozásul a román megszállás ellen, a hatóságok ezért többeket letartóztattak. A nyakkendőt egy „idegen állam nemzeti viseletének” tekintették, hordását Románia elleni izgatásnak minősítették, az utcán többekről letépték, majd betiltották.[4]

Három évvel később miniszteri rendelet kötelezte a romániai középiskolákat egyenruha bevezetésére. Ebből az alkalomból a marosvásárhelyi református kollégium diákjai a Bocskai sapka bevezetését kérték. Ezt a helyi román lap „Horthy-fövegnek” nevezte, a magyarok viszont azt állították, hogy már a fejedelem idején ezt viselték nemzetiségtől függetlenül az „erdélyi hadsereg” kötelékében szolgálók. A régóta elterjedt sapka ezért szerintük „inkább az erdélyi jelleget reprezentálta abban az időben is.” Ennek ellenére román részről „hadat üzentek” a Bocskai-kalpagnak, „rendőr, betiltás után kiabáltak, sőt napirenden voltak […] a diákok elleni támadások.” Végül a kollégium igazgatósága viselésének megszüntetését tanácsolta.[5] A határon túlra került magyarok számára kiemelt jelentőséggel bírt a nemzeti elhivatottságukat jelző szimbólumok használata. Ilyen lehetett például a Bocskai nyakkendő, amelyet az aradi[6] vagy a kassai[7] magyar bálok résztvevői viseltek az 1930-as években.

A magyaros öltözék a nemzetet fenyegető hatalommal való szembehelyezkedést is kifejezhette. 1790-ben II. Józsefnek a magyar nemességet sértő intézkedései elleni tiltakozásként, 1859-ben pedig a Bach-rendszer önkényuralmával szembeni kiállásként kezdték hordani. 1919 végén az idegen, bolsevik eszmék terjedése elleni állásfoglalásként értelmezték, míg Hitler hatalomra kerülését követően akár a németellenességet is szimbolizálhatta.[8] Ennek ellenére a következő években a nácikkal rokonszenvező magyarországi szélsőjobboldali szervezetek körében is népszerűvé vált.

Sokan szorgalmazták viselését, amit „jelképes tüntetés”-ként értékeltek, amellyel próbálják „megmenteni mindazokat a nemzeti értékeket, legszentebb hagyományainkat, melyek tiszteletben tartása nélkül minden nemzet pusztulásra van kárhoztatva!”[9] Ferenczy Ferenc belügyminisztériumi államtitkár 1933-ban „magyar öltözködési mozgalmat” kezdeményezett. Számos formában, bemutatókon, „a legnemesebb hazafiságtól hevített” előadásokon, pályázatot hirdetve igyekezett népszerűsíteni a magyaros viseletet. Szerinte az „internacionalista ruhával internacionalista szellemet csempésztek be és megváltoztatták a magyar jellemet”. Ezzel szemben a hazai anyagból készült magyaros öltözködés „a magyar szellem diadalmas előretörésének, a magyar élniakarásnak jelképe.”[10] Az államtitkár a következő évben megalakította a Magyaros Öltözködési Mozgalom Országos Bizottságát, és éveken keresztül magyar divatkiállításokat szervezett. Az Operaház jelmeztervezője, Tüdős Klára szintén 1933-ban tartott előadást A nagyvilág divatjának magyarosítása címmel, később önálló kiadványban is bemutatta az „új magyar díszruhát”.[11]

A bocskai öltözet magyaros jellegét elsősorban a zsinórozás biztosította. Az 1930-as években főleg diákokon láthatjuk tanítási napokon, de iskolai ünnepségeken is vidéken[12] és Budapesten egyaránt.[13] A fejedelemről elnevezett iskolai formaruhát[14] zsidó intézményekben is alkalmazták.[15] A diákok hordhattak Bocskai kabátot, öltöny, blúzt, nadrágot, zakót, és lehetett vásárolni Bocskai gallért és zsinórdíszt is.[16] A Bocskai-föveg a leventék,[17] majd a cserkészek egyenruhájának részévé is vált.[18] Gömbös Gyula miniszterelnök is hordta.[19] Jelképes fontosságát mutatja, hogy azt viselték például az Olaszországban propagandaúton részt vevő magyar egyetemisták, akik az őket fogadó Mussolininak ajándékként Bocskai sapkát is adtak. A Duce egy fénykép kedvéért azonnal fel is vette azt.[20] A „teljes” bocskai azonban kevésbé bizonyult népszerűnek, a viselethez tartozó magas, álló galléros, keményített mellű atilla merev és meleg volt, ezért nem szívesen hordták.[21] Ünnepélyes hangulata alkalmatlanná tette a hétköznapi viseletre, miközben ünnepi alkalmakra már bevált a szmoking, a frakk vagy a zsakett.[22] A viselet mellett kardoskodó Glatz Oszkár festő „lealázó érzésnek” tartotta, hogy a magyarok nem hajlandók „a legkisebb kényelmetlenséget is elviselni a legszentebb nemzeti értékek érdekében.”[23]

1938 őszén Felvidéken a korábbi aradi és marosvásárhelyi eseményekhez hasonlókra került sor. Az új határok megállapítását célzó kétoldalú tárgyalások idején a magyarok számos településen vették fel a Bocskai nyakkendőt. „Zajos összetűzésekre” került sor miatta, a hatóságok betiltották, felháborodott szlovákok pedig letépték azt viselőikről. Válaszként Komáromban „nyakkendő-sztrájkra” került sor: kihajtott inggel tüntettek a rendőrség ellen. Dutka Ákos író szerint „a nyakkendőtlen magyarság jelképe a mai meghajszolt felvidéki léleknek.” Pozsonyban viszont engedélyezték viselését, ha az nem történik „kihívó” módon.[24] Előfordult, hogy a magyarok a nyakkendők csokrába varrótűket, gombostűket és zsilettpengéket rejtettek, amelyek összevágták az őket letépni szándékozó „cseh suhancok” kezét.[25] A magyar csapatok bevonulásakor sokan hordtak Bocskai nyakkendőt például Komáromban, Léván vagy Füleken. Az is előfordult, hogy a pincérek azt vették fel fehér köpenyük fölé.[26]

Minderről a magyarországi sajtó részletesen beszámolt. Talán ennek köszönhetően jött divatba az egész országban. A somogyi főispán abban jelent meg a Felvidék visszacsatolását üdvözlő megyei közgyűlésen.[27] A magyar képviselőház tagjaivá váló felvidéki képviselők ünnepélyes bevonulásukkor ugyancsak ezt hordták,[28] hamarosan maga Imrédy Béla miniszterelnök is felvette.[29] Az 1939 nyarán összeülő új magyar országgyűlés megnyitásakor a legtöbb képviselő felkötötte a Bocskai- (vagy Petőfi-) nyakkendőt.[30] Az elmaradt 1940-es olimpiára a magyar csapat ünnepi ruháját szintén Bocskai-nyakkendő díszítette.[31] E hazafias ruhadarabok viselése olyannyira elterjedtté vált a korszakban, hogy Horthy Miklós kolozsvári bevonulása alkalmával egy helyi lap a megtévesztő külsőségekre figyelmeztetett: „A Bocskai föveg, vagy a nemzeti színű szalag feltevése nem tesz hazafivá senkit.”[32]

Az első bécsi döntés után Csehszlovákiában, majd Szlovákiában maradt magyarok számára továbbra is jelképes szereppel bírt a nemzeti öltözék. Például a Hlinka-gárda és a Hitler-gárda mintájára szervezett pozsonyi magyar (Esterházy) gárda tagjai Bocskai-nyakkendőt viseltek a fehér-zöld karszalag mellett.[33] Ugyanakkor a szepességi Iglón zaklatták az ilyet hordó magyarokat.[34] Erre a második világháborút követő években is láthatunk példát.[35] Ebben az időszakban Temesváron az „olcsó magyarkodás” jelképeként emlegették egykori viselését.[36] Ekkor Magyarországon is visszaszorult a bocskai használata, sőt a kárhoztatott Horthy-korszak „úri világának” egyik jelképeként tekintettek rá.[37] 1949-ben a honvédségben is megszűnt a katonai egyenruha része lenni a Bocskai sapka. 1956-ban a forradalom napjaiban a honvédelmi miniszter rendeletben szerette volna visszaállítani, ám végül erre csak jóval később került sor.[38] Akkor, amikor a 20. század végétől a bocskai viselete ismét fokozatosan elterjedt, és napjainkban is jelképes fontossággal bír.

---

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

---

A nyitóképen: teljes Bocskai-díszruhát viselő kisfiú 1942-ben. (Horváth József/FORTEPAN, 265524)

Jegyzetek, felhasznált források és szakirodalom:

[1] Ehhez ld. pl. A magyar nemzeti hadsereg egyenruhája. Esztergom és Vidéke 1919. aug. 24. 2. Hivatalosan: 212228/42. sz. rendelet. Rendeleti Közlöny a Magyar Hadsereg számára 1919. szept. 3. 208. A Bocskai süveg első leírását ld. 24170/eln. 39. sz. rendelet Uo. 1919. dec. 31. 316–317. 281048/28. 1920. számú rendelet. Kisközlöny a Rendeleti Közlönyhöz a Magyar Királyi Honvédség számára, 1920. febr. 7. 43. A nemzeti hadsereg már megint jubilál. Bécsi Magyar Újság 1920. júl. 21. 4.

[2] Az új tiszti díszmagyar egyenruha. Képes Krónika 1924. okt. 5. 950.

[3] Erről ld. pl. Színház és zene. Pesti Hirlap 1919. nov. 16. 8. Díszelőadás az Operaházban. Pesti Hirlap 1919. nov. 18. 5.

[4] A Bocskai-nyakkendő. Az Est 1920. jan. 17. 4. „A senkik légiója.” Magyarság 1928. márc. 10. 10. A magyarság inkvizítora. Erdélyi Hirlap 1929. nov. 13. 1.

[5] Harc a diák-sapka körül. Székelyföld 1923. febr. 9. 2.

[6] Magyar Bál Aradon 1933-ban. Pesti Napló 1933. febr. 19. 35.

[7] Egész Keletszlovenszkó magyarságának nagy társadalmi eseménye volt a kassai Magyar Bál. Prágai Magyar Hirlap 1937. febr. 4. 4.

[8] Erről ld. F. Dózsa Katalin: A Muskátli c. kézimunka-újság és a magyaros öltözködési mozgalom az 1930-as években. Ethnographia 100. (1989) 336–337.

[9] Glatz Oszkár: A ruha megmagyarosítása. Pesti Hirlap 1933. nov. 4. 6.

[10] Ferenczy Ferenc: A magyaros öltözködés divatjáról. Textil-Ipar 1933. okt. 27. 17. Ld. még: Ferenczy Ferenc előadása a magyar divatról. Budapesti Hirlap 1938. okt. 18. 7. Ferenczy Ferenc: Komoly sikere volt a magyar divatkiállításnak. Textil-Ipar 1933. nov. 24. 11. F. Dózsa i. m. 333.

[11] Tüdős Klára: Ünneplő. Új magyar díszruha sorozat. Bp. 1938. Róla részletesen ld. Zsindelyné Tüdős Klára. Életrajz – dokumentumokban, 1895-1980. Vál. és szerk. Dizseri Eszter. Bp. 1994.

[12] Zászlót kapott a szabolcsiaktól a harci játékokat bemutató hajdúdorogi elemi iskola. Nyírvidék 1930. jún. 12. 7.

[13] Diáksapka viselése intézetünkben. Budapest székesfővárosi VIII. ker. községi gróf Széchenyi István felső kereskedelmi fiúiskola értesítője az 1930/1931. iskolai évről. Bp. 1931. 116.

[14] A Magyarság Képes Melléklete. 1936. aug. 16. 9. Uo. 1936. aug. 23. 11. Előírásos intézeti és iskolaruhák. Tolnai Világlapja 1936. szept. 2. 49.

[15] Az 1935–36. iskolai év története. In: A miskolci orth. izraelita Hitközség Polgári Leányiskolájának Értesítője az 1935–36. iskolai évről. Miskolc 1936. 12.

[16] Kezdődik az iskolaév! Népszava 1937. aug. 22. 9. Párisi Nagy Áruház. Pesti Hirlap 1937. aug. 29. 15.

[17] „Csodálatos ifjúsereg, mert nem tudni, hogyan támad…” Nyírvidék 1927. okt. 2. 9. A leventék egyenruhája. Dunántúli Tanítók Lapja 1930. szept. 15. 238.

[18] Minderről részletesen ld. Ságvári György: Bocskai fejedelem és a Bocskai viselet. In: Bocskai és kora. Tanulmányok a Bocskai-szabadságharc 400. évfordulójára. Szerk. Czigány István. Bp. 2005. 83–100.

[19] Gömbös Gyula: Csak a szervezett, rendszerbe foglalt, egységes nemzet tudja elvégezni feladatát A miniszterelnök és József főherceg a Turul Szövetség dísztáborozásán. Magyarság 1934. márc. 11. 5. Budapesti Hirlap képesmelléklete. 1934. márc. 13. 2.

[20] Bakács György: Magyar egyetemi ifjak propagandaútja Olaszországon át Afrikába. Magyarság 1934. júl. 20. 8.

[21] F. Dózsa i. m. 338.

[22] Erre állítólag a nemzetietlenséggel cseppet sem vádolható Herczeg Ferenc figyelmeztetett. Herceg Ferenc írja a Pesti Hirlapban a „Magyar ruhadivat“-ról. Textil-Ipar 1933. nov. 24. 12.

[23] Glatz Oszkár: Még egy kiáltás a magyar viselet megmentésére. Muskátli. Magyar Kézimunkaujság 11. (1942) 1:2.

[24] Pozsonyban ismét szabad Bocskay-nyakkendőt viselni. Kis Ujság 1938. okt. 21. 2. Komáromi magyarok „nyakkendős” tüntetése. Magyar Nemzet 1938. okt. 21. 3. Dutka Ákos: Nyakkendőtlen magyarok. Friss Ujság 1938. okt. 22. 4. Nyakkendő nélkül. Esti Kurir 1938. okt. 22. 5. Az 1938–39. iskolai év. A losonci magyar királyi állami polgári leányiskola évkönyve az 1938–39. tanévről. Losonc 1939. 8. A pozsonyi megállapodást a későbbiekben a Hlinka-gárda tagjai több ízben megszegték. Erről ld. pl. Megszüntették a garázdálkodó Hlinka-gárda ellenőrző és rendőri szolgálatát. Magyarország 1938. nov. 10. 4. Losonc, Rimaszombat… Pesti Napló 1938. nov. 11. 3. Gyomlai László: Felvidéki hős magyar diákok. Bp. 1943. 47. Földes György: Visszaemlékezések. Önéletrajzi vázlatok. Pozsony 2008. 379.

[25] Magyargyűlöletet hirdetett a cseh ingyenmozi. Csallóközi leányok látogatása Győrött. Friss Ujság 1938. dec. 4. 10. Így láttam… 8 Órai Ujság 1939. máj. 31. 9. Hunčík Péter: Határeset. Pozsony 2009. 41. Udvardy Zoltán: Sóval hintették be. Pozsonyligetfalu – egy népirtás története. Bp. 2022. (Rejtőzködő Európa) 81.

[26] Még néhány óra és megvirrad. Öreg-Komárom lázasan készülődik a nagy napra. Nemzeti Ujság 1938. nov. 6. 3. Fülek ősi várának romjain újra magyar zászló leng. Uj Magyarság 1938. nov. 10. 4. Rimaszombat és Léva is hazatért. Kis Ujság 1938. nov. 11. 3. Léván késő éjszaka is zsúfolásig tele minden templom: hálaimát mondanak a magyarok. Uj Magyarság 1938. nov. 11. 6. Hogyan működik a magyar közigazgatás a Felvidéken? Magyar Nemzet 1938. nov. 20. 13. Köszönöm a magyar felvidék hűséget, szeretetet és kitartását — mondotta könnyezve Horthy kormányzó. Kis Ujság 1938. dec. 6. 1.

[27] A magyar törvényhatóságok közül elsőként Somogy vármegye közgyűlése örvendezett a Felvidék visszacsatolása felett. Uj-Somogy 1938. nov. 8. 1.

[28] Bensőséges meleg ünnepléssel fogadta a képviselőház a visszacsatolt Felvidék képviselőit. Budapesti Hirlap 1938. dec. 6. 3.

[29] Sorakozó! Imrédy miniszterelnök másfélórás beszédben hívta a magyar élet mozgalmának zászlója alá a nemzeti közvéleményt. Népujság 1939. jan. 8. 4.

[30] Összeült az új képviselőház. Pesti Napló 1939. jún. 13. 9.

[31] Elkészült az olimpiai díszruha. Friss Ujság 1939. aug. 18. 11. Már az 1936-os olimpia kapcsán is felmerült a Bocskai-sapka viselése. Ne adjanak fegyencruhát az olimpikonokra. Az Est 1936. ápr. 25. 11.

[32] Előre nézünk. Ellenzék 1940. szept. 9. 2.

[33] Magyar gárda alakult Pozsonyban. Magyar Élet 1939. márc. 23. 4.

[34] Ld. pl. Iglón is letépték az Egyesült Magyar Párt jelvényét és a Bocskay-nyakkendőt. Felvidéki Ujság 1939. márc. 1. 2.

[35] Erről ld. Változatlan hevességgel üldözik a magyarokat Szlovákiában. Fehérvári Kis Ujság 1946. okt. 2. 2.

[36] Olcsó magyarkodás. Szabad Szó (Temesvár) 1947. máj. 31. 2.

[37] Bobál Gyula: Márciusi emlék. Nógrádi Népújság 1957. márc. 16. 7.

[38] A honvédelmi miniszter rendeletéről ld. Kossuth Rádió. Hungarian Monitoring 1956. okt. 31. 568. Ld. még Ságvári i. m.