„… azt mondtuk este, bárcsak reggel lenne, reggel pedig, hogy este” – Buda visszavétele a „túloldalról” nézve

Buda visszafoglalása kapcsán számtalan napló, röplap, újságlap jelent meg, ezek azonban kizárólag az ostromlók szemszögéből írták le az eseményeket. Aki életben maradt a várbeliek közül, annak nem volt módja vagy kedve megörökíteni, mit élt túl – egyvalakit leszámítva. „Növekedjék dicsősége” – olvashatjuk egy visszaemlékezésben, valahányszor a császár szóba kerül. A szövegből azonban egyértelműen kiderül, az emlékíró jobban szerette volna, ha nem veszti el mindenét a császár dicsősége miatt. Schulhof Izsák fogolyként került Budára (valószínűleg az 1663-64-es háborúban), de hamar beilleszkedett a budai zsidó közösségbe és az ott töltött évtizedek alatt…

Tovább
Forrás kora újkor 

„Minden magyarok fővárosa és a hajdani királyok székhelye” – Buda visszafoglalása

A Szent Liga csapatai már másfél hónapja ostromolták Budát, amikor felbukkant a török felmentő sereg Szulejmán nagyvezír vezetésével. Lotharingiai Károly attól tarthatott, a két tűz közé került ostromlók ugyanúgy vallanak kudarcot, mint két évvel azelőtt. „8-án, nagyon korán, a törökök 4000 emberrel megérkeztek a bajor oldalra; válaszul rögtön egy ugyanannyi magyart számláló osztagot alakítottak, amely megfutamította őket, 36-ot lekaszabolva közülük, s néhány foglyot ejtve, elhajtva […] marháikat is.” A török fősereg beérkezése eltartott néhány napig. Közben a keresztények elkészültek a körsánccal, a két sereg lovassága között pedig rendszeresek voltak az…

Tovább
20. század Hidegháború 

Kezdet vége: Mekka ostroma II. rész

Az 1979-es esztendő novemberének utolsó napjaiban az umma (muszlim közösség) lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogyan a szaúdi vezetés próbálja visszaszerezni az uralmat az iszlám legszentebb városa, Mekka felett. Miközben a világon mindig komoly viták zajlottak a támadók kilétét és az esetleges külső „felbújtókat/támogatókat” illetően, addig a szaúdi fegyveres erők újabb és újabb sikertelen akciót indítottak a Maszdzsid al-Harám (a szent nagymecset) bevételére. Azonban Rijádnak ezzel párhuzamosan egy újabb komoly problémával kellett szembenéznie. 

Tovább
Forrás kora újkor 

Két roham Buda ellen

1686 júliusának végén a Szent Liga serege már egy hónapja ostromolta Budát, bármilyen eredmény nélkül. Lotharingiai Károly herceg mindenképpen el akarta foglalni, mielőtt megérkezik a felmentő sereg. Július 24-re újabb rohamot tervezett, amire egy akna felrobbantása adta volna meg a jelet. „az említett akna, noha 36 mázsa lőporral töltötték fel, minthogy nem pontosan a fal alatt húzódott, […] visszafelé sült el, és nemcsak első vonalainknak repült neki, hanem a hátsó vívóárkokban is iszonyú pusztítást végzett, részint megölve, részint megsebesítve 200 császári és 100 brandenburgi katonát. A falban egyáltalán nem esett…

Tovább
Forrás kora újkor 

Egy önkéntes naplója Buda ostromáról

Buda 1686-os ostromát egész Európa figyelte. A Szent Ligához nem tartozó országokból is jöttek kalandra, dicsőségre vagy zsákmányra vágyó önkéntesek, az európai városokat pedig elárasztották a különféle újságlapok és levelek. Az ostrom híre Hollandiába is eljutott, az amszterdami olvasók egy igazi csemegét kaptak. „Buda erős várának ostromáról olyan sok híresztelés kering […], hogy úgy ítéltem meg, kivételesen nagy szolgálatot teszek a köznek egy hiteles napló közreadásával […] a seregben jegyeztetett le a legnagyobb igyekezettel egy önkéntes által […] Adja Isten, hogy a keresztény fegyverek küzdelmét a jószerencse tovább kísérje” A…

Tovább
20. század Horthy-kor II. Világháború képes történelem 

A rommá lőtt Budapestről nyílt művészeti kiállítás

Budapest 1944–1945-ös ostromáról ostROMképek címen nyílt kiállítás a Várnegyed Galériában, amelynek különlegessége, hogy a nagyközönség számára eddig szinte teljesen ismeretlen művészeti alkotásokat – festményeket, rajzokat – mutat be. A kiállítás március 1-jéig ingyenesen látogatható. Budapest ostromáról ma már viszonylag sok információ áll az érdeklődő közönség rendelkezésére. Magyarország 1944 augusztusának utolsó napjaiban, a román átállást követően vált hadszíntérré. Az előretörő szovjet és román csapatok komoly harcok és több százezer főt kitevő veszteségek árán jutottak el Budapestig, amelynek első, október 29-i bevételi kísérlete gyorsan kifulladt. Ekkor azonban még élt a remény, hogy…

Tovább
20. század Forrás II. Világháború 

Egy városlakó naplója Budapest ostromáról

Hogyan festett az 1944-45-ös ostrom alulnézetből? A kérdésre számos forrás ad választ, ugyanis a budapestiek közül sokan írtak naplót ebben az időben. Anyai nagyapám, Szécsi László (1926-2013) emlékének Csonka Pálné Warga Margit az ostrom idején a harmincas évei közepén járt. Férjével (a Műegyetem híres statikaprofesszorával) és három gyermekével a Horthy Miklós (ma Bartók Béla) úton laktak. A naplóban nem szereplő időpontban a biztonság kedvéért átköltöztek a Somlói útra (a Gellérthegy környékére) a naplóíró sógorához, a háború ugyanis napról napra közeledett Budapesthez és november elején úgy tűnt, el is éri.

Tovább
20. század Forrás II. Világháború 

Az utolsó ostrom

Budapest 1944/45-ös ostroma a főváros történetének egyik legjelentősebb, és egyben legtragikusabb időszaka is. Az 52 napon át tartó városharc katonák és civilek tízezreinek életét követelte, és akkor még nem beszéltünk a várost ért borzalmas károkról. Elpusztult az összes híd, a közműhálózat nagy része, több belövést kapott a Parlament is. A legkomolyabb károkat a Várnegyed szenvedte el, ami nem csoda, hisz itt volt a védők központja, és ez a városrész tartott ki a legtovább. A vár, illetve az akkori I. kerület ostromtörténetét (van ilyen szó?) dolgozta fel a Mihályi Balázs, Tóth…

Tovább
Forrás Horthy-kor II. Világháború Kult 

Hadi-linzer és karfiolpörkölt, avagy nagyanyáink háborús konyhája

Rendkívüli időszakok rendkívüli megoldásokat követelnek, és ez különösen érvényes akkor, amikor felborul a megszokott, békés mindennapi élet. A háborút egy ország akkor is megérzi, ha a frontvonalak határain messze túl húzódnak, és nem csak a behívások vagy bombázások, hanem a különféle árucikkek, élelmiszerek “eltűnése” révén is, ami alól (bár nyilván kisebb mértékben) a leggazdagabb országok sem számítottak kivételnek. Magyarországon először az első világháború változtatta meg nagyobb mértékben a receptkönyveket; miután a hús, a zsír, illetve több gabonaféle is elsősorban a hadsereghez került, a szakácsok és háziasszonyok kénytelenek voltak különféle trükköket,…

Tovább