Tolnai Klára stewardess; Ortutay Gyula utolsó szerelme és a koppenhágai légikatasztrófa áldozata

Tóth Eszter Zsófia

A Malév MA-731-es járatának 1971. augusztus 28-i koppenhágai gépkatasztrófájáról a Napi történelmi forráson már jelent meg írás. Ezen cikkben Tolnai Klári légiutaskísérő, a katasztrófa áldozatának sorsát idézzük fel, akit az óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra.[1] Tolnai Klári volt Ortutay Gyula politikus utolsó szerelme. Tolnai Klári és Simon Eszter stewardessek könyvet is írtak, amelynek címe A levegőből élünk volt. A kötetet együtt kezdték el a stewardessek életéről, a légikatasztrófa után Simon Eszter fejezte be.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Klári magát így jellemezte a könyvben:

Kislány korom óta rövid, fiús frizurát viselek, azt mondják, ez illik az egyéniségemhez. Lehet, nem tudom. Csak azért hordom, mert rendkívül kényelmes: akár egy idegen repülőtér tranzitjában s megmoshatom, öt perc alatt száraz.”

Hajózó és egy stewardess határőrökkel egy Il-18-as repülőgépen, Ferihegy 1971. (Magyar Rendőr/FORTEPAN, 65860)

Klári tartott az elhízástól:

Amszterdamban csak tengeri halat eszem (krumpli nélkül), Párizsban sajtot majszolok (kenyér nélkül), itthoni szabad perceimben pedig szívesen járok a Lukács gőzfürdőjébe, és Helsinkiben a szaunák legrendszeresebb, bár legrövidebb ideig ott-tartózkodó látogatója vagyok.”

Sokat nevetett, szerette a vicceket és beugratásokat. Javíthatatlan optimistának tartotta magát.[2] 1971-ig Klári több, mint 4 millió légikilométert repült, kicsit több, mint 10 év alatt.[3] Kapcsolata Ortutay Gyulával akkor kezdődött, mikor a férfi Tamási Eszter bemondónővel szakított. A politikus 1964. július 18-i naplójegyzetében Klári úgy jelenik meg, mint aki beszámol a politikusnak Tamási Eszter férjéről.[4] 1964. november 24-én már szeretői kapcsolatukról számolt be a politikus: „újra s oly nemtörődöm könnyelműséggel egy friss test hullámaiba.[5] 1965. február 3-án pedig verset írt a lányhoz.[6] 

Mikor ölelem, úgy tekint fel rám, mint fiatal puha arcú leány, aki elgyöngül a szerelemtől (…) máskor meg éles tekintetű csúfondárosan fiatal farkaskölyök (…) Hazudni nem lehet néki, semmi frázist, áltató szólamot el nem visel.”

– így jellemezte Klárit.[7] 1965-ben azt is megtudhatjuk, milyen ajándékot kapott a férfi Kláritól a születésnapjára: egy szép kézelőgombot.[8] 1965-ben pár lopott napot a Balatonnál is eltöltöttek.[9] 1966-ban Klári kezdett beleunni a titkolózásba, a „mellékutca-szituációba”, felvételizett az egyetemre magyar szakra és nem sikerült neki.[10] Kimerültnek, csont és bőrnek látta a lányt a politikus, akinek munkaerejével visszaélnek a Malévnál. 

1971. augusztus 28-án Koppenhágánál, nem sokkal a leszállás előtt tengerbe csapódott a Malév Oslóból érkező Il-18-asa. A fedélzeten tartózkodók közül csak hárman élték túl a katasztrófát, a többiek – köztük a gép kapitánya, a legeredményesebb magyar vadászpilóta, Szentgyörgyi Dezső – vagy a becsapódáskor, vagy azt követően a roncsba szorulva életüket vesztették. Csak később derült ki, hogy a katasztrófát a szélnyírás (windshear) egy extrém változata, az úgynevezett microburst okozta. Szélnyírás esetén az addigi szembeszél hirtelen hátszélbe megy át (ereje is változhat), így a gép süllyedni kezd, akár 20-30 métert is másodpercenként. Szerencsés esetben állásszög-csökkentéssel és gázadással elkerülhető a katasztrófa; Szentgyörgyiék helyesen is jártak el, csak a leszállás miatt magasságuk nem volt elég. A gépen 9 fős személyzet mellett 25 utas tartózkodott, akik közül hatan haltak meg a becsapódáskor, a többiek a tengerbe vesztek, a katasztrófát csak hárman élték túl.

(Korábbi írásunk a légikatasztrófáról itt olvasható).

A gép katasztrófájáról így írt a politikus naplójában:

„reggel hallom a hírek elején, hogy egy IL-18-as Malév gép lezuhant Koppenhágában….Klári ott lehetett a gépen, s szerencséjére más beosztásban is lehetett Kétségek közt felhívtam a lakását, senki sem vette fel a kagylót.[11] (…) Délben épp ebédnél ültünk, felhívott Malárikné, Klári akkori bizalmasa, és fuldokló-síró hangon mondta, amit tudtam, éreztem. Tudtam, mert délelőtt idején háromszor felhívtam a lakásukat és senki nem vette fel a telefont. (…) Meghalt. (…) Klári szeretett a legteljesebben s őt szerettem én is legjobban. Tudni nem akartam a nevéről tavaly június óta. Utólag is azt a kegyelmet kérném neki, hogy ne lett volna hosszú félelme-szenvedése. Mióta félt a balesettől és mennyire szerette az életet. Maga volt az erő és a vidám szép szél. Szabadszájú volt és mégis, a legvadabb pillanatban szemérmes.”[12] 

1971 aug 28 CPH.jpg
A katasztrófát szenvedett gép személyzete (Forrás)

A kapcsolatuk közel hét évig tartott. Ortutay naplójában beszámolt arról is, hogy Lénárt György, a Malév vezérigazgatója azt mondta neki, hogy Klári a gép zuhanását túlélte, a két életben maradt német utas hívta, kapaszkodjon abba a roncsba, amelybe ők is, azonban azt mondta, ő inkább kiúszik a tengerből. Az eső zuhogott, a tenger hideg volt, nem sikerült kiúsznia. A politikus így összegezte a tragédiát:

„Fiatal szép teste hogy küzdhetett, s az a makacs, büszke, lázongó szelleme. Mennyire önmaga volt ezekben a végső pillanatokban is.”


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] Chicago és környéke, 1971. október 15. 3. o.
[2] Tükör, 1972. január 18. 20. o.
[3] Ország -Világ, 1971. június 30. 20. o.
[4] Ortutay Gyula: Napló 1-3. Alexandra, Pécs, 2009 (1-2), 2010 (3.). (Szerkesztette: Markó László) II. kötet 275. o.
[5] Ortutay napló II. kötet 304. o.
[6] Ortutay napló II. kötet  324.o.
[7] Ortutay napló II. kötet  336.o.
[8] Ortutay napló II. kötet  341. o.
[9] Ortutay napló II. kötet 372.
[10] Ortutay napló II. kötet 430. o.
[11] Ortutay napló III. kötet 253. o.
[12] Ortutay napló III. kötet 257. o.
[13] Ortutay napló III. kötet 260. o.
[14] Ortutay napló II. kötet 249. o.

A nyitóképen a Koppenhágában katasztrófát szenvedett HA-MOC lajstromjelő Il-18-as Ferihegyen, 1968-ban. (UVATERV/FORTEPAN, 94735)

Facebook Kommentek