20. század Forrás Szocializmus 

Vénlány- egy elfeledett kifejezés nyomában

Tóth Eszter Zsófia Vénlánynak azokat hívták a szocialista időszakban, akik nem mentek férjhez időben és egyedülállóak maradtak. E kifejezés pejoratív értelmű volt, azt ezt kiváltó 1990-es évekbeli szingli kifejezéssel szemben. A szocialista időszakban erős elvárás volt, hogy a felnőtt ember „érzelmi és gazdasági közösségben”, (1952. évi IV. tv.) házasságban éljen. Ennek gyökere a két világháború közti időszak családmodelljének továbbélése és az is volt, hogy a szocialista erkölcs is a házasságot, mint párkapcsolati formát preferálta. E cikkben annak jártam utána hogyan írt a vénlányokról a szocialista időszakbeli sajtó. Támaszkodtak-e a paraszti…

Tovább
20. század 

„Hiszen még a felkelés első hetében, a tűzszünetben is jöttek hölgyek szőrtelenítésre” – A nők szőrtelenítési szokásai a Kádár-kori szocializmusban

Kovácsné Magyari Hajnalka A nők szépség iránti vágya megkérdőjelezhetetlen, de hogy mi számít szépnek, az időről időre változik, és alkalmazkodik az aktuális szépségtrendekhez. A szépségtrendek kialakulásához pedig az univerzális szépségjelek mellett hozzájárulnak a társadalmi, gazdasági és sokszor politikai változások is. Jelen tanulmányom testtörténeti jellegű és a szőrtelenítés problematikájával foglalkozik.

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A “koronavírus-mintás” bögre nyomában, avagy milyen étkészletekből ettünk a Kádár-korszakban?

Tóth Eszter Zsófia Pöttyöske – így hívták azt a bögrét, amely piros pöttyös napsugaras mintáival a Kádár-kor megszokott terméke volt, manapság azonban azért került az érdeklődés középpontjába, mert mintája a koronavírusra hasonlít. Néha egészen sajátosan kapcsolódik össze jelen és múlt, mint ebben az esetben is. Rejtély, hogy a tetszetős minta megalkotói hogyan találtak rá annak idején e pirospöttyös-napusgaras formára. Nézem a tervezők korabeli fotóit, szép, fiatal, igényes, divatosan öltözött nőket látok. Írásomban a gyártmány rövid történetén kívül annak járok utána, milyen étkészletek közül választhattunk a  szocialista időszakban, melyik számított népszerűnek…

Tovább
Forrás Szocializmus 

Kismamaruha és -fehérnemű a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia Egy kor, amelyben a gyermeket váró nők elrejtették állapotukat, nem fotózkodtak és nem büszkélkedtek a gyermekvárással. Az 1980-as években már hordtak a kismamák kertészfarmert, de a terhességet kiemelő ruhák inkább az 1990-es években terjedtek el. E cikkben annak jártam utána, milyen ruhákat viseltek a leendő édesanyák, hogyan alakult át a kismamadivat az évtizedek során.

Tovább
20. század Szocializmus 

„Reggel már 5.30-ra már ott voltunk a fodrásznál, hogy beérjünk a munkahelyre…”- Milyen volt a Kádár korszak ’60-as és ’70-es éveiben a fodrászatok és kozmetikák divatos nővendége?

Kovácsné Magyari Hajnalka Az 1950-es évek erőltetett puritanizmusában nem volt elfogadott a magát „kenceficéző” nőtípus, fodrászhoz- kozmetikushoz járni pedig társadalmilag elítélendőnek számított. Ehhez képest az 1960-as évektől kezdve újból sikk lett a szépítkezés, a traktoros lányok propagált nőképét pedig felváltotta a nyugati trendeket utánzó és a társadalom által kialakított ízig-vérig nő ideálja. Azok a nők, akiknek fontos volt a szépség és igényesek voltak önmagukkal szemben gyakori vendégei lettek a kozmetikai üzleteknek, melyek ebben az időszakban (néhány magánkisiparos kivételével) az Állami Fodrászipari Vállalatokon és a Fodrászipari Szövetkezeteken belül működtek. A kereslet…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Házasság “rangon alul” a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia A szocialista időszak a propaganda szerint az egyenlőség társadalma volt. Ez az akarat kifejeződött abban is, hogy akár értelmiségi feleség is válasszon magának szakmunkás férjet, ugyanis e társadalomban előbb-utóbb minden különbség elmosódik. A házasság érzelmi és gazdasági közösség – deklarálta az 1952. év IV. törvény. Ezen írásomban annak járok utána, hogyan írt a sajtó az ilyen kapcsolatokról és elterjedt-e a modell?

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Vasárnapi apuka, avagy láthatás a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia A szocialista időszak válópereiben a különélő szülő kapcsolattartásának szabályozására az volt a leggyakoribb, hogy a hétvége egyik napján, többnyire vasárnap találkozott gyermekével. Ezt a jelenséget a korban „vasárnapi apuka”-ságnak nevezték, mert leginkább az édesapákat érintette. Ezen írásomban annak járok utána, hogyan ábrázolta ezt a jelenséget a korabeli sajtó.

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A BCG oltás története, avagy történelem és koronavírus  

Tóth Eszter Zsófia Február elején még nem gondoltam volna, hogy hirtelen a BCG oltás története lesz különösen aktuális. Anélkül, hogy állást foglalnék a BCG oltás hatékonyságáról a koronavírus ellen küzdelemben, ebben a cikkben áttekintem történetét. A BCG oltás a tuberkulózis elleni oltás. Amíg nem létezett, a tüdőbaj válogatás nélkül szedte áldozatait, többek közt tüdőbajban hunyt el Petői Sándor fia, Zoltán is, de Emily Bronte, Franz Kafka, Csokonai Vitéz Mihály is.

Tovább
20. század Szocializmus 

Játszóterek a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia  Mi, a 80-as évek gyerekei olyan játszótereken játszottunk, ahol fém mászókák és hinták voltak és természetesen homokozó, mókuskerék és libikóka. Népszerű játékoknak számítottak: a rakéta alakú mászóka és a hullámos mászóka. A körforgó mai szemmel balesetveszélyesnek tűnik, könnyen beakadhatott a gyermek lába mozgás közben. A csúszdák betonból is készültek. Ezek a játékok a mai biztonsági előírásoknak már közel sem felelnének meg. A családi emlékezet szerint az első lépéseimet a mókuskeréknél tettem meg, de arra már én emlékszem, mikor napközis korunkban egy fa játékokkal teli játszótérrel örvendeztettek meg…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Nyugtatók és altatók társadalma a Kádár-korban

Tóth Eszter Zsófia 1969-ben cikk jelent meg a Hétfői hírekben, mely Andaxin-kórról, Seduxen-mániáról és Dorlytin-járványról cikkezett.[1] Fél év alatt Budapest lakosság ekkor 55 millió tablettát fogyasztott, orvosi rendelvényre. A gyógyszerek ilyen szintű elterjedése köszönhető a technológiai fejlődésnek, de annak is, hogy a lefojtott társadalmi traumák, az első és második világháború okozta lelki sebek egyik legegyszerűbb gyógyírje a gyógyszer volt. Aki hazatért a frontról, hadifogságból, gulágról, internálásból és nem beszélhetett, könnyen nyúlt a pohárhoz és vagy gyógyszerhez. A gyógyszerszedés inkább a nőkre volt jellemző, akiknek így könnyebb volt alkoholista párjukat elviselni.…

Tovább