20. század Forrás Szocializmus 

Zsíros kenyér a Kádár-korszakban

Tóth Eszter Zsófia A cikk ötletét az adta, hogy Kormos Valéria és Szényi Gábor könyvében olvastam, hogy a Kádár-korszakban egy fiatal házaspár, mikor spórolt, hogy meglegyen a lakás-telek-kocsi, akkor minden nap zsíros kenyeret ettek: „ebéd: tea, zsíros kenyér. Vacsora ugyanaz. Szépen becsomagolva persze. Egyszer megkérdezték a munkahelyemen. „Na mi van, te mindig ugyanazt eszed? Mondtam nem. Egyszer paprikával, máskor sóval, harmadnap piros arannyal.”[1] Akkoriban már a legfeljebb eszünk zsíros kenyeret mondat azt jelentette, hogy spórolunk és megvonjuk magunktól a finom ételeket. Ebben volt némi nosztalgia a gyermekkori zsíros kenyér, más néven…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Jelentések a Gulág magyar krónikásáról – Rózsás János, a „magyar Szolzsenyicin” története

Murai András – Németh Brigitta A Gulágról szóló első magyar önéletrajzi könyv szerzője Rózsás János (1926–2012), akit a szovjet lágerek embert pusztító világának szépirodalmi megformálása mellett az orosz íróhoz fűződő baráti kapcsolata miatt is gyakran neveznek a „magyar Szolzsenyicinnek”. Rózsás Nyugat-Németországban megjelent könyve, a Keserű ifjúság,1 és Szolzsenyicinnel való kapcsolata okán sok munkát adott az állambiztonságnak. Veszélyes személynek tartották: 1954-től 1989-ig megfigyelték. Ezalatt a több évtized alatt azonban ő maga is megfigyelő lett: 1975-ben beszervezték, 1979-ig volt ügynök, majd a nyolcvanas évektől titokban azon munkálkodott, hogy önéletrajzi dokumentumregénye megjelenhessen. A…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Tamási Eszter tévébemondónő és Ortutay Gyula politikus titkos szerelme

Tóth Eszter Zsófia A televíziózás hőskorának bemondónői közül többen korán, fiatalon meghaltak így Tamási Eszter bemondónő is, 53 évesen, agydaganatban 1991-ben. Feltételezhetjük, hogy a televíziózás hőskorának technikai fejlettségében esetleg rákkeltő anyagok közt kellett tölteniük munkaidejük egy részét. Tamási Eszter Mezőtúron, szegény családban született, édesapja kubikos volt. Pályája úgy indult, hogy a Rózsavölgyi színitanodába járt – közben adminisztrátor volt, hogy előteremtse megélhetési költségeit – majd statisztált a Dollárpapában, ott tűnt fel a csibészes mosolyú, Audrey Hepburn-szerű jelenség a tévéseknek. 

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A Pacsirta rádiótól a Videotonig – kis rádiótörténet

Tóth Eszter Zsófia „Világvevő… Emlékszem, milyen szívdobbantó volt gyermekkoromban barátaink Pacsirta rádiójának varázsszemével összekacsintva, a hangszórót borító hatalmas sárgás felületre meredve érezni: ebbe a szobába bejön a világ.” – emlékezett vissza a Pacsirta rádióra 2005-ben a Muzsika újságírója.[1] Bizony, még a Szabad Európa Rádió teenager partiját is lehetett fogni rajta. A mi Pacsirta rádiónk végül falusi nagyanyám szerényének tetején landolt, mikor mi lecseréltük egy világvevő Videotonra. Ez utóbbi úgy lett, hogy hat éves Zaporozsec autónkat nem sikerült eladni, csak úgy, hogy a vevő az autóért cserébe némi készpénzt és egy…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A Varia bútoroktól a bárszekrényig; a Kádár-korszak lakberendezése

Tóth Eszter Zsófia Varia bútor: gyerekkorom bútora. Édesanyám ma sem dobta ki a legjobb elemeit, a háromajtós szekrényt például. Ha vendégségbe mentünk, a barátnőimnél is Varia bútor volt. A Kádár-korszak megdermedt idejének szimbóluma. Amikor a kilencvenes években munkásnőkkel interjúztam, az ő Varia bútoraik már egy letűnt kort szimbolizáltak. Szüleim részletre vették a bútort, hasonlóan másokhoz.

Tovább
20. század Szocializmus 

Minden kezdet nehéz: étterem a Mátra kapujában

A 21-es számú főúton közlekedők a pásztói lehajtónál egy, a tájat uraló, ám meglehetősen romos állapotban lévő épületre figyelhetnek fel, amelyben egykoron a Cserhát Vendéglő, majd Mátrakapu Fogadó működött. A környezetéből kiemelkedő, dombtetőn álló épület torzójával a Szellemvárosok és a Tarjáni Képek blog is foglalkozott. A posztok számos nosztalgikus kommentet eredményeztek, amelyekben az étterem fénykorára emlékeztek vissza a hozzászólók. Ezekből úgy tűnhet, hogy egy prosperáló vendéglátóipari egység szűnt meg bő húsz évvel ezelőtt, ahol mindig sokan fordultak meg. Valójában pénzügyi gondok miatt zárt be az étterem, és pusztul azóta is…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A Rusznyák család lottónyereménye 1963-ban- a lottónyertesek sorsa a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia 1963-ban a Csatornaépítő Vállalat három dolgozója – akik épp a Visegrádi utcában tevékenykedtek – az örkényi illetőségű Rusznyák György és Surman Gyula, valamint a budaörsi Tóth Mihály a 37. héten ötös találatot értek el a lottón. Együtt jelentek meg a nyeremény kifizetésére a Marx téri OTP fiókban. Hat hete játszottak közösen három szelvénnyel. A nyereményt egyenlően osztották el, fejenként jutott 450 ezer Forint. a pénzből házvásárlást és takarékoskodást terveztek és persze további lottózást.[1] Külön érdekesség, hogy a nagy summa, egészen pontosan 1 468 357 Ft, péntek 13-án…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Karácsony a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia Anyám az 1980-as évek karácsonyain mindig azt emlegette, hogy az 1950-es években se karácsonyfa, se szaloncukor nem volt kapható. A nagyapámnak sikerült egy cserepes kis fenyőt vásárolni a  virágboltban, szaloncukrot pedig otthon főztek. Anyám azt is elmesélte, hogy amikor nagyapámnál volt a karácsony, apámmal éjjel gyalogoltak haza a kihalt városba, mivel tömegközlekedés nem volt, taxira meg nem telt. A 80-as években nálunk gyűlt össze nagyapám halála után a család. Emlékezetes ajándékok voltak a diavetítő és 1984-ben egy magnó. Igazi MK-27-es modell. Nem tudtam betelni vele, napokon át…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A zselés szaloncukor

Tóth Eszter Zsófia Az 1980-as évek karácsonya elképzelhetetlen volt zselés szaloncukor nélkül. Mi nem bűvészkedtünk, mindannyian nagyon szerettük, felaggattuk a fára és hamar el is fogyasztottuk. Hallottam olyat, aki visszacsomagolta az üres csomagolópapírt a fán, hogy legalább a látszat megmaradjon, van még szaloncukor. Más egy tálba a fa alá helyezte és csak onnan lehetett enni. Anyukám mindig elmesélte azt is, hogy az 1950-es években nem lehetett szaloncukrot kapni és ők otthon főztek. (Szirupot kevertünk kristálycukorból, tepsibe öntöttük, megfagyasztottuk). Ehhez képest is az 1980-as évek szelés szaloncukra maga volt a Kánaán.

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Mikulás ünnepség a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia A szocialista időszak Mikulás ünnepségeit talán leginkább a vállalati Mikulás ünnepségekkel lehet jellemezni. Az 1980-as években emlékeim szerint ezek az ünnepségek tömegesek voltak, mármint a vállalatok minden dolgozójának gyermeke egyszerre ünnepelt, a Mikuláscsomagba azonban a kötelező szaloncukor-mogyoró Sport szelet kombón kívül került már egy kis Lego is, ami óriási örömet okozott. A Mikulás inkább dorgáló, mint dicsérő volt ezeken a rendezvényeken.

Tovább