19. század Forrás 

Millenniumi emlékfák

László Andor A fák, szent berkek, ligetek tiszteletének kezdetei a múlt homályába vesznek. A pogány időkben gyakran fáknál mutattak be áldozatot, de a kereszténység elterjedésével sem tűnt el a különleges fák megbecsülése. Egyes idős fákat a hagyomány kötött össze valamely neves eseménnyel vagy történelmi nagysággal, másokat éppen fontos történések megörökítésére, jeles személyiségek tiszteletére ültettek. Az ókorban például Caesar létesített emlékligetet fő vetélytársa, Pompeius sírja körül Egyiptomban.1 A fák emlékeztetőül szolgálhattak, így az is előfordult, hogy valamely alkalomból megjelölték őket. Így tett például 1616-ban az első magyar nyelvű útleírás szerzője, Szepsi Csombor…

Tovább
19. század Forrás kora újkor 

Embert tolláról II.; A dísztollak szerepéről a 18. század óta

László Andor Korábban már láthattuk, mennyire fontos szerepet játszottak a fejdíszként használt madártollak a 16-17. században. Ezek a későbbiekben is a különféle katonaöltözékek, főúri viseletek részét képezték. A legszebb tollakat a 18. században is az Alföldön lehetett szerezni, az ottani vízi világ adott otthont a legkelendőbb tollakat biztosító kócsagok és darvak számára. Batthyány Boldizsár a 16. században az ország nyugati részéből ilyen paranccsal küldte oda emberét: „az Tisza-Duna közbe menjen, és sasszárnyakat szerezzen, szép öregeket…darutollat, kócsagtollat is.”1 Az itteni települések (mint Nagykőrös, Kecskemét vagy Kishegyes) adóztak is a tollakkal.2

Tovább
Kult 

Jelenetek egy házasságból – Recenzió Az együttélés történelme: nemzetiségi kérdés Magyarországon című könyvről

A Magyar Nemzeti Levéltár A kik vagyunk? Magyarországi nemzetiségek című, 2017-2019 között nyitva tartó kiállításának tematikája nyomán egy forrásgyűjtemény-sorozat kiadására vállalkozik, amely levéltári dokumentumok alapján kívánja bemutatni, feldolgozni a magyarság és a mindenkori magyar állam által elismert tizenhárom nemzetiség, valamint a hazai zsidóság együttélésének sok esetben ezer évre visszanyúló történetét, sorsát. A sorozatot a Az együttélés történelme: nemzetiségi kérdés Magyarországon című tanulmánykötet nyitja, amely egyfajta bevezetőként áll a forrásgyűjtemények előtt.

Tovább

A magyar késő középkor és az Arvisura. – Minek tekinthetjük az Arvisurát?

Bevezetés Az Arvisura egy napjainkban népszerű, ám rendkívül megosztó műnek számít. A hitelessége mellett lándzsát törők szerint a Paál Zoltán csak lejegyezte azt a tudást, amelyet 1944-ben akkor szerzett, amikor találkozott Szalaváré Turával, egy szovjet partizánnak állt manysi fősámánnal. A kritikusok két csoportra oszthatóak. Az akadémikus tudomány szerint az Arvisura valójában egyetlen ember képzeletének az eredménye, amelyet a követői egészítettek ki, lejegyzésének és keletkezésének a története számtalan sebből vérzik. A kritikusok kisebb csoportja az alternatív magyar őstörténet hívei közül kerül ki, és véleményük szerint az Arvisurát azért hozták létre, hogy…

Tovább
Forrás kora újkor 

Bocskai István fejedelem végrendelete

László Andor Bocskai István végrendelete egy nálunk korábban ismeretlen műfajt honosít meg, és fontos, meghatározó lépést, egyesek szerint fordulatot jelent a magyar politikai gondolkodás történetében.[1] A fejedelem mintát adott: a hagyományos kereteken túlmenve Magyarországon elsőként használta a testamentumot politikai nézetei összefoglalására, iránymutatásra az utódok számára. Ismerünk külföldi példákat, amelyekben egy uralkodó kizárólag örököseihez szól, ám ezek a személyes és bizalmas iratok sohasem a nyilvánosság számára készültek. Bocskai viszont egyértelműen szélesebb közönségnek szánta végrendeletét, tanácsait az erdélyi és magyarországi rendek számára fogalmazta meg. Amikor testét temetésére Kassáról Gyulafehérvárra szállították, a kolozsvári…

Tovább
Forrás kora újkor 

Műveljük kertjeinket! Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertje

László Andor Az 1650-es évek vége és az 1660-as évek eleje mozgalmas és tragikus Erdély és a Királyi Magyarország számára. Előbb a fejedelemség kerül szembe a Portával: pusztító török-tatár betörések, Gyulafehérvár feldúlása, majd Várad eleste után „aranykora” véget ért. A harcias török nagyvezír ezt követően Magyarország ellen fordul, elfoglalja például Nógrádot és Érsekújvárt, lerombolja Zrínyiújvárt, és csupán európai összefogással sikerül megállítani Bécs felé tartó előrenyomulását a szentgotthárdi csatában 1664 nyarán. A háborús időszaknak néhány héttel később a szégyenteljesnek mondott vasvári fegyverszünet vet véget.

Tovább
Forrás kora újkor 

Magyar-török csúcstalálkozó Rákosmezőn 1605-ben avagy propaganda 400 évvel ezelőtt

László Andor 1605 őszén Bocskai István magyarországi és erdélyi fejedelemnek nehéz döntést kellett hoznia. Lalla Mehmed nagyvezír, a Magyarországon harcoló török csapatok főparancsnoka egyre türelmetlenebb, hónapok óta találkozni szeretne vele. Eddig sikerült kitérnie az útjából, most azonban színt kell vallania, hiszen az oszmán sereg téli pihenőre vonul vissza a Balkánra. A „szembenlétel” kellemetlennek ígérkezik, az előző időszakban felszínre kerültek a szövetségesek közti ellentétek, különösen nagy fejfájást okozhatott a fejedelem udvara számára, hogy a nagyvezír koronát és szerződéslevelet hozott magával. Az oszmánok hamar felismerték, hogy az 1591 óta folyó hosszú háborúban…

Tovább
Forrás Középkor 

Kaffa és a Hunyadiak

  Hunyadi János pályafutása kész regény, Mátyás király köré pedig legendákat szőtt az utókor.  Nem világos, ilyen népszerűek voltak-e saját korukban is, de akadt legalább egy hely a királyság határain túl, ahol megmentőként várták őket. Miért számítottak a Krímben élő genovai kereskedők a magyarok segítségére és ki(k)ben reménykedhettek rajtuk kívül?

Tovább
Forrás Középkor 

A magyar könnyűlovasság rögös útjai

A magyar könnyűlovasság történetének kutatása az elmúlt nagyjából százötven évben számtalan elméletet állított fel. Ezek többsége nem bizonyult időtállónak, mégis mély gyökeret vertek nemcsak a tágabb értelemben vett köztudatban, de a szűkebb szakmai közvéleményben is. Nem könnyű feladat tehát összefoglalni azt a valós és tényleges tudást, amely rendelkezésünkre áll a „legmagyarabbnak” gondolt csapatnemről, és lehántani róla azokat a tévedéseket, amelyek évtizedek óta meghatározták azt. Az újabb kutatások közül most egy összefoglaló munkát ajánlunk olvasóink figyelmébe.

Tovább
Forrás kora újkor 

Ung vármegye pecsétje

Benei Bernadett  A vármegyék pecséthasználatát 1550-ben iktatták törvénybe, viszont a török hódoltság alatt található megyék pecsétjének megalkotására azonban csak a 18. században, a törökök kiűzése után került sor. A vármegyei pecsétek használatbavételéig az egyes vármegyei tisztségviselők (főispán, alispán és a szolgabírák) pecsétjeivel hitelesítették a kiadványokat.i Leon Sokolovskỳ, szlovák heraldikus foglalkozott Ung vármegye pecsétjével a mai Szlovákia területén található vármegyék pecsétjei kapcsán. A középkorban Ung vármegyében öt vezetőtisztséget (főispán, alispán és szolgabírók) betöltő személy rendelkezett hitelesítésre szolgáló pecséttel egészen a 16. század második feléig. Történeti forrásokkal szükséges még pontosítanunk, hogy mikortól használta…

Tovább