19. század Forrás 

Tinódi Lantos Sebestyén budapesti szobra

László Andor Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz magyar történelmi személyiséget ábrázoló szobor felállítását vállalta Budapesten. A megörökített alakok közt (Anonymus és Pázmány Péter mellett) a 16. századi krónikás, Tinódi Lantos Sebestyén képviselte a nemzeti történelemmel, a törökellenes harcokkal összefonódó kultúrát, a művészetet. Szobra helyszíneként ezért az akkori Nemzeti Színház előtti teret jelölték ki.1 Az emlékmű rövid leírását már 1899 őszén olvashatták az akkori lapokban,2 ám felállítására még sokáig kellett várni. 1903 nyarára készült el Bezerédi Gyula mintája, amit a Zsilinszky Mihály történész-államtitkár által vezetett…

Tovább
20. század Horthy-kor 

A zilahi Wesselényi-szobor 1942-es újraállítása

Topor István Már az 1880-as évek elején felvetődött a kérdés, hogyan lehetne méltó emléket állítani Szilágy vármegye legnagyobb alakjának, báró Wesselényi Miklósnak. 1883-ban a vármegyeháza közgyűlési termében felavatták a báró művészi értékű arcképét. Ezt azonban kevésnek érezték, így fogalmazódott meg a szobor gondolata.

Tovább
19. század Forrás 

Mátyásunk szobra hol késel az éji homályban?! – Hogyan nem készült el Hunyadi Mátyás reformkori emlékműve

László Andor Napjainkban ismét felmerült a terv Hunyadi Mátyás csontjainak azonosítására, majd azok újratemetésére egy erre a célra létrehozott nemzeti kegyhelyen Székesfehérváron. Nagy királyunk mindig kitüntetett helyet kapott a magyar emlékezetpolitikában, kolozsvári vagy a budai várban található szobrai közismertek csakúgy, mint a róla készült híres 1476-es portré. Köztéri lovasszobra viszont máig nincs a fővárosban (a kolozsvári alkotás modellje látható a budai vár Hunyadi termében). Pedig már a reformkorban kísérletet tettek nagyméretű szobra felállítására, és szintén felmerült a „nagy férfiak” síremlékei kultuszhellyé tételének gondolata is.

Tovább
19. század 20. század Forrás 

A Kodály körönd négy szobra

László Andor Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz, magyar történelmi személyiséget ábrázoló szobor felállítását vállalta Budapesten. A bejelentést hatalmas lelkesedéssel fogadták országszerte, így nagy várakozás előzte meg felállításukat. Az előkészületeket személyesen Bánffy Dezső miniszterelnök irányította, részt vett a munkában például a polgármester és a főpolgármester, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnöke, Pauler Gyula országos főlevéltárnok, vagy Fadrusz János szobrász.1

Tovább