Hunok-e a székelyek? Hakan Aydemir és a török-székelyek

Keszi Tamás 2023-ban egy konferenciakötetben jelent meg Halkan Aydemir tanulmánya a székelyek eredetéről.[1] Elméletének lényege, hogy a székelyek a hunokkal együtt érkeztek a Kárpát-medencébe Belső-Ázsiából, a Hun Birodalom felbomlása után Erdély keleti részében telepedtek le, eredeti török nyelvüket itt cserélték magyarra az Árpád-korban.[2] A rá következő évben több országos folyóirat is interjút készített a török nyelvésszel,[3] ezek internetes verzióit kisebb lapok is átvették. A jelentős publicitás érthető, hiszen a téma szorosan kapcsolódik a magyar nemzeti identitáshoz. Akik inkább érzelmi oldalról közelítik meg a kérdést, azok örömmel üdvözölték a hírt, hogy…

Tovább
20. század 

Petru Groza karórája

2016-ban jelent meg egy rövid írásom arról, hogy Nagybaczoni Nagy Vilmos miként utazhatott el 1953-ban az erdélyi Szászvárosba a romániai államtanács elnöke, egyben egykori iskolatársa, Petru Groza közbenjárása nyomán egy gimnáziumi öregdiák találkozóra. Az 1942–1943 között honvédelmi miniszter Nagybaczoni Nagy Vilmos egy karórát is kapott ajándékba a román politikustól, amelynek további hollétéről nem maradt fenn információ. A Groza által emlékül adott karórák közül azonban kettő további sorsáról lehet egy-egy részletet tudni, így az a szöveg is ismert, amelyet a néhai tábornok ajándékának a hátlapjába véstek.

Tovább
Forrás kora újkor 

A magyar-román közös múlt egy fejezete Erdély, Moldva és Havasalföld viszonya Bocskai fejedelemsége idején

László Andor „Szükség továbbá, hogy történeteinket nem elszigetelten, hanem a szomszéd népekével kapcsolatosan írjuk meg; különben egyoldalúságba esünk” (Mikó Imre, 1867) A 16–17. században az Erdélyi Fejedelemség, Havasalföld és Moldva szoros összeköttetéseket építettek ki a térség nagyhatalmai érdekszféráinak ütközőpontjában. Erdély számára a Királyi Magyarországtól való fokozatos függetlenedéssel egyre fontosabbakká váltak a román vajdaságok. A fejedelmek kezdettől igyekeztek szívélyes viszonyt kiépíteni déli és keleti szomszédaikkal, hiszen a három államot közel azonos mérete, stratégiai helyzete és a Portától való függése hasonló helyzetbe hozta.

Tovább

Az 1940-es – 1941-es ippi események

Topor István A második bécsi döntés szeptember 5-én életbe lépő rendelkezései szerint megkezdődött az átadandó területek birtokba vétele. A magyar királyi honvédség, rendőrség és csendőrség csapatai megkezdték a Magyarországhoz csatolt részek tervszerű megszállását. Ez azonban nem ment mindig zökkenő mentesen. Történtek olyan atrocitások, amelyeknek tragikus következményei lettek. Még meg sem kezdődött a visszacsatolt területek kiürítése, amikor véres események színhelye volt a Észak-Erdély. Szeptember 2-án Bihardiószegen román fosztogató katonák két vagyonukat védő magyart lakost lőttek agyon. Két nappal később Nagyváradon oltották ki két magyar nemzetőr életét. Számos adat áll rendelkezésre a…

Tovább
20. század Horthy-kor 

A zilahi Wesselényi-szobor 1942-es újraállítása

Topor István Már az 1880-as évek elején felvetődött a kérdés, hogyan lehetne méltó emléket állítani Szilágy vármegye legnagyobb alakjának, báró Wesselényi Miklósnak. 1883-ban a vármegyeháza közgyűlési termében felavatták a báró művészi értékű arcképét. Ezt azonban kevésnek érezték, így fogalmazódott meg a szobor gondolata.

Tovább
Horthy-kor 

„Szilágysomlyó ismét magyar!” – Szilágysomlyó visszatérése – 1940. szeptember 7.

Topor István Észak-Erdély visszacsatolását követően Szilágysomlyó is az anyaországhoz került. Dr. Miklóssy Béla Szilágy vármegye aljegyzője, szenvedélyes fotós lévén megörökítette a magyar honvédség szilágysomlyói fogadtatásának és bevonulásának eseményeit, Teleki Pál miniszterelnök két nappal későbbi látogatását, az 1941-es ippi honvéd emlékmű avatást, és 1942-ben a zilahi Wesselényi szobor újbóli felállítását is. Az általa készített páratlan felvételek jól dokumentálják, és adják vissza az események hangulatát. Most lányának, Caruginé Miklóssy Éva Máriának köszönhetően a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé váltak ezek a fényképek.

Tovább

Botcsinálta felkelővezér? Bocskai István 1604-es felkelésének kezdetei; A hamis hírek történelemformáló erejéről

László Andor A politikai élet szereplői gyakran élnek nem kifejezetten lovagias eszközökkel, és sokszor a körülmények szerencsés vagy éppen szerencsétlen alakulása is meghatározó szerepet kaphat egy-egy történelmi esemény alakulásában. Igaz ez a három részre szakadt Magyarország időszakára is, amelyben sok szempontból fordulatot hozott a Bocskai-felkelés. Kezdetekor, az elhúzódó törökök elleni háború utolsó éveiben, széleskörű elégedetlenség uralkodott az országban, ám ennek ellenére a véletlennek is jelentős szerep jutott a sikeresnek bizonyuló szabadságharc kitörésében. A szükséges szikra meglehetősen furcsa körülmények között pattant ki.1

Tovább
Forrás kora újkor Középkor 

Virtuális városnézés: a brassói Fehér-torony

Brassó (románul Brasov, németül Kronstadt/Kronen, latinul Brassovia vagy Corona), az erdélyi szászok egykori központja évszázadokon át kiemelkedő szereppel bírt (legyen szó történelemről vagy gazdaságról-kereskedelemről), és ma is Románia egyik fontos nagyvárosa. Ennek megfelelően a közép- és újkorban komoly erődítmény-rendszer védte, amelynek a városfalakon kívül jó pár, többé-kevésbé önálló tagja is volt. Kellett is a védelem, mert a város fekvése katonai szempontból igen kedvezőtlen; egy völgykatlanban található, két oldalról is belátható-belőhető. Ez utóbbi tény eredményezte mai főszereplőnk, a Fehér-torony felépítését is. A Fekete-toronnyal együtt észak-északnyugatról biztosították a városfalat a Bácsél/Raupenberg (Hernyó-hegy)/Warte…

Tovább
Forrás kora újkor 

Lippa 1606-os visszafoglalása

László Andor Lippa vára a Maros mentén Erdélybe vivő egyik legfontosabb útvonalat őrizte, birtoklása a 16. században kulcsfontosságúvá vált a kialakuló Erdélyi Fejedelemség és a Temesköz védelmében. Buda török kézre kerülését követően 1541-ben Izabella királyné gyermekével és Fráter Györggyel ide költözött, itt őrizték a Szent Koronát is mindaddig, amíg udvarukat Dévára, majd Gyulafehérvárra nem helyezték át.1 Stratégiai fontossága dacára egy évtized múlva „sikerült” egy éven belül két ízben egyetlen kardcsapás nélkül átengedni a törököknek. Elsőként 1551 őszén Gersei Pethő János vonult ki belőle, majd néhány hónap múlva Fráter György csapatai…

Tovább
19. század 20. század Forrás Kult 

KÖNYVISMERTETŐ – Tóth Tibor: Elvitték, vissza nem adták

Elvitték, vissza nem adták – örményszékely történet címmel 2020-ban jelent meg Tóth Tibor [Tiboru] rendhagyó családtörténeti könyve, amely számot tarthat mind a hivatásos történészek, mind a műkedvelők érdeklődésére. Hogy mitől rendhagyó? Egyrészt a főszereplő csíkcsicsói (Ciceu) Szebeni/Szebeny család örményszékely (székelyörmény) eredete miatt, másrészt a forrásközpontú munkamódszer miatt. A szerző a családi irattárban 1887 és 1965 közöttről megmaradt dokumentumokat (legyen szó parkolócéduláról vagy hadikölcsön-igazolásról) veszi sorra és „meséli el” történetüket. Ezeken keresztül láthatunk rá az egyes családtagok mindennapjaira, problémáira, az őket ért megpróbáltatásokra. Megpróbáltatásból pedig bőven kijutott az egész régióban (világháborúk,…

Tovább