Az Infecundin: az első magyar fogamzásgátló és a szexuális felvilágosítás

Tóth Eszter Zsófia

A szexuális felvilágosítás megjelenésére a közbeszédében jó példa a Nők Lapja felvilágosító rovata „Négyszemközt a nőorvossal” címmel. A rovatot dr. Kovács Lajos szülész-nőgyógyász főorvos jegyezte (dr. Kovács Lajos: A nőorvosnál. Medicina, Bp., 1970.). Az állandó fotón egy bizalomgerjesztő, középkorú, fehérköpenyes férfi portréját látjuk, aki a vele szemben ülő, csak háttal látszó nőnek magyaráz. A sorozat célja az volt, hogy kevesebb legyen a terhességmegszakítás. A sorozatban ismertették a „régi, újabb és legújabb módszereket”, a célközönség pedig a „kulturált felnőttek voltak”, akik „felelősséget éreznek önmaguk és utódaik testi-lelki jóléte, épsége iránt”, és azt is hangsúlyozták: „mindegy, hogy hogyan, csak védekezzenek, akik még vagy már nem kívánnak gyermeket.

Vidéki/kertvárosi idill, 1979 (FORTEPAN)

A sorozat a racionalitásra épített: „kövessük a józan ész, az orvosi tapasztalat, a korszerű tudomány szavát.” A cikk szerzője hangsúlyozta, hogy bár a terhességmegszakítás a legdivatosabb módja a védekezésnek, az a legveszélyesebb is. A korabeli diskurzusokban vissza-visszatérő elem volt, hogy a lányokat, asszonyokat elrettentsék az abortusztól a szövődményekkel járó egészségügyi kockázatok miatt. Azonban e cikkben hangsúlyozták azt is, hogy a nő szuverén joga terhességének sorsa felől dönteni. Ideális fogamzásgátló szernek az orvos azt tartotta, mely teljesen ártalmatlan a szervezetre, nem befolyásolja a későbbi megtermékenyítő képességet, legyen megbízható, egyszerű, olcsó, esztétikus és könnyen hozzáférhető. A megszakított közösülést, melyet nem tartott a szerző megbízhatónak, a lakosság 40-50%-a használta 1970-ben. Hasonlóképpen nem támogatta az orvos a coitus reservatust, mely azt jelentette, hogy az aktus során a férfi nem ejakulált. A Knaus-Ogino eljárást – amely a peteérés nélküli napokon engedélyezte a feleknek a közösülést – sem javasolta, mert csak pontos menstruációs ciklus esetén volt alkalmazható. A következő héten az orvos hangsúlyozta. hogy

„a védekezési szándék felkeltése össztársadalmi érdek és az egészséges családtervezés tudati és technikai feltételeinek felkeltése minden nőorvos kötelessége.”

Tehát a védekezés feladata elsősorban a nőkre hárult és állam domináns szerepet óhajtott vállalni a védekezés kereteinek meghatározásában. A védekezési módszereket biztonsági fokozatok szerint osztották be: az irrigálást vagy mosakodást egyáltalán nem, a C-filmet közepesen, a Thymidon zselét 85%-ban, az óvszert – korabeli nevén védőgumit (condom) – nagymértékben biztonságosnak tartották. Ez utóbbit azonban csak a férfiak 15%-a használta Magyarországon, szemben a nyugat-európai 30%-kal. A méhnyaksapkát nem javasolta az orvos, mivel használata közben havonta kétszer orvoshoz kell menni, és hajlamosított a méhszájsebre, illetve a folyásra. Ugyanígy a Thymidon zselé sem terjedt el, az orvos szerint azért, mert hüvelygyulladást okozhatott, illetve „az érzékeny, gátlásos nőket zavarhatta a használata”. Ebben az ábrázolásmódban az elesett és gyenge nő inkább teherbe esik megszakított közösüléssel, mintsem érzékenységét leküzdje. A pesszáriumot és a fogamzásgátló tablettát ajánlotta az orvos megbízhatóságuk miatt, azonban a tabletta szedésénél fél-egy évente szünet tartását javasolta. Új fajta fogamzásgátló módszernek számított a Depo-Provera injekció, mely három hónapra biztosított védettséget, azonban nem terjedt el Magyarországon, feltételezhetően azért, mert a menstruációs ciklust felborította.[1] 1970-ben a Nők Lapjában vitát folytattak a nőideálról. A szerkesztőségi zárszóban a szerkesztő a hivatalos beszédmódnak megfelelő értékeket jelenített meg. Eszerint: a házasság előtti szexuális élet még mindig a férfiak privilégiuma volt. A lányok szabad szexualitásának veszélyforrásaként jelölték meg a galerit, az abortuszt és azt, hogy a szüzesség elvesztése után kisebb esélyük lesz férjhez menni.[2] 

Népkerti pálya, Jubileumi Rockfesztivál.
Boldog pár az 1983-as Miskolci Rockfesztiválon (Urbán Tamás/FORTEPAN)

A házasélet abc-je például gyakorlati segítséget akart nyújtani a nászéjszakához is, amelyen a kor elvárásainak megfelelően szűz menyasszony vett részt, tapasztalt vőlegénnyel. A csalódást, a sikertelenséget az Aszódi–Brencsán szerzőpáros a nászéjszakán teljesen természetesnek tartotta. A férfi fél, hogy felsül, az asszony fél, hogy fájni fog, netalán mindketten szégyellik magukat. Az eredmény lehet, hogy nincs erekció vagy az első simogatások hatására megtörténik az ejakuláció, a feleségnek így nincs orgazmusa. A sikertelenség oka lehet, hogy

„túl sok dolog történik ezen a napon. Maga az esküvő is nagy izgalom mindenkinek. Azután a társaság, az ajándékok átvétele, a sok evés-ivás, egyik cigaretta a másik után – mind csökkentik a teljesítőképességet. Lélektanilag az is zavarhatja az ifjú párt, hogy a rokonok, barátok tudják, beszélnek róla, hogy mi történik odabent.”[3/a]

A nő számára azt tanácsolták, hogy az is furcsa lehet számára, ha csókot kap mellére, vagy a férje ujjaival megérinti a csiklóját.

„Idő kell számára, amíg megtanulja, hogy szeretők számára minden megengedett, ami mindkét fél számára örömet okoz. A nemi élet gyönyörűségét valószínűleg nem fogja az első éjszakán megélni, mert ehhez a partnerek összjátékára is szükség van, játékra a szó valódi értelmében. A nászéjszakán sokszor még mindketten túl komolyan veszik a dolgot, semmint, hogy játékról szó lehetne.”[3/b]

Ha a férj nászéjszakán sikertelenül jár, ez a legnagyobb bók, amit asszony kaphat, mert azt bizonyítja, milyen izgatottan várt erre az éjszakára. A bölcs asszony ezt szerető gyengédséggel hálálja meg. A férfiak számára ezt tanácsolták:

„A szűzhártya átszakításnak legkíméletesebb módja az, ha megfelelő szerelmi előjáték után, az erotikus izgalom kellő fokán a nő a hátán fekszik, széttárja kissé felhúzott lábait, a férfi pedig fölötte, térdére és fél könyökére támaszkodva hímvesszőjét másik keze irányításával felülről a hüvely elülső fala irányában vezeti be. Problémaként merülhet fel, hogy a szűzhártya vastagabb a szokásosnál vagy a rajta levő nyílás szűkebb és ez kellemetlenné teheti a nászéjszakát. Azonban a kevésbé előzékeny férfi erőszakoskodása ebben a helyzetben még ronthat is.”[3/c]

A C-film feltalálója dr. Hótay Kálmán volt, aki a fejlesztéskor történelmi példákat is tanulmányozott. Így talált ókori egyiptomi fogamzásgátló receptet, melyben krokodil- és elefántürüléken kívül mézet és gyantát hasznosítottak fogamzásgátlási céllal.[4] A C-film használata előzetes orvosi vizsgálatot nem igényelt, illatszerboltban kapható volt. A vékony, 4×4 milliméteres áttetsző film súlya 0,15 gramm volt. A „C” betűjel a „contraceptív”, vagyis fogamzásgátló rövidítése volt. Mechanikai és vegyi módszerek kombinációjának számított: a hüvelyben feloldódott és megakadályozta, hogy a spermiumok a méhszájon keresztül behatoljanak, a vegyi anyagok pedig megölték az ondósejteket. 100 pár esetében, akik egy éven át használták a C-filmet, csak négy esetben következett be nem kívánt terhesség. Egy tíz darabos csomag ára 10 Ft volt. A módszer hátránya az volt, hogy csak egy óráig nyújtott hatásos védekezést. Így nem terjedt el széles körben, nagyon oda kellett figyelni, hogy a használati útmutatót betartva használják. Népszerűségének alapját viszont az adta, hogy hormonmentes eszköznek számított, így spermaölő hatása hasonló a kondoméhoz. Azonban a magas teherbeesési arány miatt gyártását 1970-ben leállították.

Erre mondta volna az őrmester, hogy szabadidő hasznos eltöltése… (Mujzer Péter/FORTEPAN)

A fogamzásgátló tabletták bevezetése előtt még az alábbi vegyi fogamzásgátlási eszközök közül választhattak a párok Magyarországon: Spermicid ondópusztító zselé, Timidon, testhőmérsékleten olvadó kakaóvajas golyócska és habzó tabletták. Nem voltak túlságosan népszerűek ezek az eszközök, egyrészt zavaró hatást keltettek aktus alatt, másrészt nem számítottak elég biztonságosnak: 100 így védekező nőből 30 teherbe esett, akkor is, amikor nem szeretett volna. Így a leggyakoribb védekezési forma a megszakított közösülés és az abortusz volt. 1957-ben 450 000, 1960-ban 750 000, 1965-ben 11 500 000, 1967-ben 10 200 000, pesszáriumból 1957-ben 4400, 1960-ban 33 000, 1965-ben 30 000, 1967-ben 58 000, Timidon tablettából (1 doboz, 15 szem) 1957-ben 8600, 1960-ban 33 000, 1965-ben 30 000, 1967-ben 58 000, Timidon zseléből 1957-ben 21 700, 1960-ban 96 000, 1965-ben 131 000, 1967-ben 158 000 fogyott.[5] 1966-ban csaknem 140 000, 1967-ben mintegy 150 000, 1968-ban pedig 155 000 körül alakult a szülések száma.[6] A fogamzásgátló azon az alapon működik, hogy a terhesség alatt a petefészekben leáll a petesejtek termelődése, amiért a petefészek sárgatestje a felelős. Ennek alapján javasolta már 1931-ben az osztrák Haberlandt, hogy sárgatestből kivont hormonokkal kellene megkísérelni a fogamzásgátlást. 1932-ben Infecundin néven tervezték a fogamzásgátló tabletta forgalmazását, de ezt Haberlandt váratlan halála akadályozta meg. Az ötvenes években kezdtek újra fejlesztésekbe.[7]

A vonatkozó szakirodalom borítója

Az Infecudint, a magyar antibébi tablettát 1967 májusában, a Bisecurint 1971-ben vezették be Magyarországon. 1972 végéig a 17-49 éves nőknek a 10%-a szedett fogamzásgátló tablettát. A gyógyszerek elterjedése forradalmasította az addig leggyakoribb, megszakított közösülésen alapuló védekezést. Az Infecundin bevezetése utáni másfél évben nem csökkent a művi vetélések száma. Az eredeti rendelet előírásai szerint nagyon bürokratikus volt a tabletta beszerzése, de utóbb a rendelet előírásait módosították. A tablettát ezt követően gyakorlatilag minden szak-rendelőintézetben, kórházban, klinikán felírhatták, s a vényt bárhol beválthatták.[8] 1970 decemberében 170 ezer csomag Infecundin tablettát váltottak ki a gyógyszertárakban.[9] Az 1971-es adatok szerint Budapesten 40 ezer nő szedett Infecundint. Havi ciklusonként 54,6 mg hormonmennyiség került a szervezetbe az Infecundinnal, ami igencsak jelentős a későbbi Bisecurinhoz (22,05 mg/havi ciklus) képest.[10] 1976-ban minden 18. évet betöltött nő szedhetett fogamzásgátlót orvosi rendelvényre. 18 éves kor alatt csak akkor írta fel az orvos, ha a nő már volt terhes. 1971 novembertől volt kapható az Intrauterin nevezetű méhen belüli eszköz, a spirál.[11]

A fogamzásgátló tabletta az emberiség történetében első alkalommal valóban a nő kezébe teszi le a döntés lehetőségét a szülés ügyében, így fontos emancipációs lépés volt, összhangban a korabeli hippi jelszóval, a „szeretkezz, ne háborúzzal”. A tablettaellenes érvek az alábbiak voltak: romlani fog a nemi erkölcs, mivel nem félnek a fiatal lányok a nem kívánt terhességtől, nemzetgyilkos magatartás, nem a gyermekvállalásra buzdít, az orvosok nem propagálják, mert így hálapénzük – melyet abortusz miatt is kapnak – csökken, és egészségügyi kockázatai vannak. Voltak, akik a tabletta szedésének hatására elhíztak, kinőtt a szakálluk, különféle rendellenességeket tapasztaltak magukon. Az egészségügyi kockázatokról lesz még szó. A művi vetélések száma a hivatalos statisztika szerint 1965-ben 180 ezer, 1966-ban 187 ezer, 1967-ben 188 ezer, 1968-ban 201 ezer, 1969-ben 207 ezer volt. 1970-ben mintegy nyolc százalékkal csökkent a művi vetélések száma, csaknem 17 ezer nővel kevesebb kereste fel az Abortuszbizottságokat, 1969 nyarán 86 ezer, 1970 végén 170 ezer Infecundin-csomagot váltottak ki a gyógyszertárakban.[12] Az ideális fogamzásgátlónak az alábbi tulajdonságokkal kellett volna rendelkeznie: a módszer tökéletesen biztos legyen, ne ártson a használójának; ne befolyásolja a későbbi fogamzóképességet; ne legyen semmilyen hatással a később születendő gyermekre; ne legyen drága; ne kívánjon jelentős ellenőrzést a használata; és végül ne legyen illúziórontó, ne befolyásolja a szexuális életet.[13]

Nagyon érdekes az Infecundinnal kapcsolatos korabeli propaganda kettőssége: amíg a mindenki számára hozzáférhető sajtó termékekben a tabletta káros hatásait rémhírnek minősítették, és azt írták, annyi kockázatot jelent, mint napi 3 cigaretta, valamint azt is hangsúlyozták, hogy közvetlen összefüggés nem fedezhető fel a végtaghiányos gyermekek születése, az ikerterhességek gyakoriságának növekedése, a trombózis, az agyi trombózis, a májfunkcióromlás, a diabetesre genetikailag hajlamos nőknél a diabetes kialakulása, illetve a foglazulás között, addig az orvosi szaksajtó, az Orvosi Hetilap rendszeresen beszámolt ilyen esetekről. Ez utóbbi azonban csak a szakmai közönség számára volt hozzáférhető. A tablettát szedő nők 20%-ának abba is kellett hagynia a fogamzásgátlás e módját.[14] 1981-re az Infecundin teljesen alkalmatlan minősítést kapott.[15] Először a Bisecurin, majd az Ovidon, végül a Rigevidon váltotta ki. Addigra már teljesen feledésbe merült az a falusi autóbuszváróban kihelyezett, nyúlcsaládot ábrázoló plakát, amelyen a nyulak szájába a következő szöveget adták:

„Mi már tudjuk, hogy mit jelent, foglalkozzon ön is családtervezéssel.”

A képen nyúlanyó egy Infecundin feliratú üvegcsét tart a „kezében”, s a nyúlszülők körül csak két csemete látható:[16] ők már a tudatos családtervezés gyümölcsei voltak.

Buszbérlet és Bisecurin, haladó pakk 1972-ből (Urbán Tamás/FORTEPAN)


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


[1]  Négyszemközt a nőorvossal. Nők Lapja, 1970. június 20.

[2] Nők Lapja, 1970. március 28.

[3/a, b, c] Aszódi-Brencsán: A házasélet ABC-je. Medicina, Budapest, 1982, 48-53. o.

[4] dr. Hótay Kálmán- Békés György: Fogamzásgátló módszerek. Medicina, Bp.,1963.

[5] Krónika. In: História, 1986/5-6. 52. o.

[6] Népszabadság, 1969. január 19. 10. o.

[7] Orvosi Hetilap, 1933.06.03. 480. o., Népszava, 1983. 06.28., Pesti Napló 1930. 09.21. 6. o.

[8] Népszabadság, 1969. január 19. 10. o.

[9] Népszabadság, 1971. február 24.

[10] dr. Bognár Zoltán: Nővédelem. Budapest, 1971. 9. 11. o.

[11] Népszabadság, 1971. november 27.

[12] Népszabadság, 1971. február 14.

[13] Népszabadság, 1972. január 30. 9. o.

[14] Orvosi Hetilap 1970 06.28. 3. o., Orvosi Hetilap 1971.01.17. 149. o. Orvosi Hetilap 1975.07.06. 1597., 1975.09.21. 2228.

[15] Népszabadság, 1981.04.12. 11. o.

[16] Új ember 1974.10.20. 2. o.

Felhasznált irodalom

Aszódi Imre-Brencsán János: A házasélet ABC-je. Medicina Könyvkiadó, Bp., 1982 (több kiadás)

Brencsán János: Szex-kresz. Medicina Könyvkiadó, Bp., 1981.

Erich F. Bender: Helga. Szerelem, szexuális élet, szülés, születésszabályozás. Medicina, Bp., 1972.

Lux Elvira: Szexuálpszichológia. Medicina, Bp., 1982.

Kurt Seellmann: Gólya hozza? 10-14 éves lányok és kisfiúk számára. Medicina Könyvkiadó, Bp., 1967. Összesen 8-szor adták ki.

dr. Szendei Ádám: Orvos a családban. Medicina Kiadó, Bp., 1966. összesen 9-szer adták ki.

dr. Veres Pál: Beszélnünk kell róla. Az orvos válaszol. Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1986.

A nyitóképen az első lépések (Mujzer Péter/FORTEPAN)

Facebook Kommentek