Az őrjöngő Pythia kép
Ambrus Eszter
Delphoiban volt az ókori Hellász legjelentősebb jósdája. Maga a város gazdasági szempontból teljesen jelentéktelen volt, azonban a város hírneve abban rejlett, hogy a jóslás és költészet istenének Apollónnak itt volt a legerősebb a kultusza. Strabón megjegyzi, hogy a városnak két nevezetessége van: az egyik a delphoi jósda, a másik pedig a delphoi Apollón templom.
,,Delphoi a pythói Apollón temploma és ősrégi jósdája miatt, ha ugyan a költő szavai szerint már Agememnón is onnan kért jóslatot bevezetik ugyanis az énekest s ő :
… a viszályt, Odysseusét s Péleidés Akhilleusét zengte…
…ürölt neki titkon a nép fejedelme, Átreidés…
Mert erről jósolt egykor neki Phoibos Apollón, isteni Pythóban…
Delphoi tehát ezért nevezetes”[1]
Már Kr. e. 1400-ban is volt szentély Delphoi területén, azonban ez még a földanyának, Gaianak volt szentelve vagyis a kezdetekben nem Apollónnak, hanem Gaianak volt kultusza a városban. A mitológia szerint Apollón akkor kapja meg a várost amikor legyőzi a gonosz Pythónt, aki rettegésben tartotta az itt élőket. Delphoi eredeti neve Pythó volt és csak amiatt kapta ezt a nevet, mivel Apollón delfinként rabolt ide Krétáról papokat. Apollónról tudni kell, hogy nem volt prehellén istenség, egy jövevény istenről van szó ezért minden bizonnyal a mitológia is azt erősíti meg, hogy egy idegen istenség átveszi egy prehellén istennő helyét, mivel Pythón Gaianak volt a gyermeke. A város területén Apollón kultusza a Kr.e. VIII. században jelenik meg.
A Pythia tehát ennek a jósdának volt a papnője aki nevét Pythonról kapta. Kezdetben a pythiák fiatal hajadonok voltak ám ez nem tartott sokáig. A hagyomány szerint az egyiküket megerőszakolták és innentől csak idős asszonyokat választottak. Az első pythia neve a szájhagyomány szerint Phémonoé lehetett, viszont ez nagy valószínűséggel kitaláció lehet.
,,Az első Pythia állítólag Phémonoé volt és mind a jósnő, mind a város a pythésthai igétől kapta a nevét, de az első szótagot megnyújtották, mint az āthanatos ākamatos és a diākonos szavaknál.”[2]
,,Phemonoé, az akkori jósnő hexameterbe foglalta a jóslatot:
A közelben halálos nyilat amelyet Apollón lőtt
A Parnossos megrontójára, és az emiatti vétke miatt
A krétaiak fogják megtisztítani, de cselekedete nem veszhet kárba”[3]
Pausaniástól ismerjük még Xenokleiát;
,,A Delphoiak beszélik, amikor Héraklész, Amphitryon fia eljött a jósnőhöz
Xenokleia az akkori jósnő nem volt hajlandó jóslatot adni
Arra hivatkozván, hogy a hős bűnös Iphitius halálában”[4]
Hérodotostól pedig Aristonikét és Periallát;
,,Végül annyira elfajult a viszálykodás, hogy a spártaiak úgy döntöttek: megkérdezik a delphoi jósdát, vajon Démaratosz Arisztón fia-e. Mikor tehát Kleomenész indítványára a Püthiához fordultak, Kleomenész megnyerte magának az egyik legbefolyásosabb delphoi polgárt, Kobónt, Arisztophantosz fiát, aki rábírta Periallát, a papnőt, hogy beszéljen Kleomenész szája íze szerint. Így aztán a küldöttek kérdésére a Püthia kinyilvánította, hogy Démaratosz nem Arisztón fia. Később persze kiderült a dolog, s Kobónt száműzték Delphoiból, Periallát pedig megfosztották hivatalától.’’[5]
,,Az athéniak ugyanis jóslatkérő követeket küldtek Delphoiba, akik a szükséges áldozatok elvégzése után beléptek a szent terembe, leültek, és a következő jóslatot kapták a Püthiától, akit Arisztonikénak hívtak’’[6]
A pythiák csak eredetileg évente csak egyszer adtak jóslatot a Byios hónap 7. napján, azonban később már havonta és még gyakrabban fogadták a jóslatkérőket. Átlagosan csak egy pythia adott jóslatot, viszont volt olyan időszak amikor annyira megnőtt a kereslet a jósda igényeire, hogy két pythia jósolt és egy harmadik is készenlétben volt. A jóslás lefolyása volt az ami az emberek fantáziáját nagyon megmozgatta. Hogy csak néhányat megemlítsek, a pythia önkívületi állapotban volt a jóslat adás alatt, a jósnő értelmetlen szavakat mormogva adta a jóslatokat, őrjöngve adta a jóslatokat, babérleveket rágcsált stb. A legnépszerűbb ezek közül az, hogy a Pythia egy tripuson ülve adta jóslatot ami alatt egy hasadék volt, amelyből különböző gázok törtek elő és ez okozta a jósnő révült állapotát.
A fent említett képzetek nem történhettek meg, és ezt több dolog is alátámasztja. Az egyik, hogy semmilyen fajta gáz miatt nem eshetett révült állapotba a pythia, mivel a Delphoiban található Apollón-templom talaja mészkő és agyagpala, így semmilyen gőz és gáz nem törhetett fel. Az is említésre méltó, hogy a templom alatt nem találtak semmiféle üreget amikor az ásatásokat végezték. Maga a babérlevél rágcsálása abból adódhat, hogy Apollón szent növénye a babér volt viszont arról tudunk, hogy a jóslat kérők babérkoszorút viseltek amikor a jósnő elé járultak. A jósnő nem mormolt értelmetlen szavakat, hanem normálisan adta a jóslatot, amit hexameterbe foglalt az azt lejegyző pap, a prophétés. Akkor viszont mi volt az oka annak, hogy a fent említett Pythia kép él az emberek fejében? Az őrjöngő pythia kép késő ókori történetíróknak köszönhető illetve annak, hogy a történetírók Delphoi esetében a szájhagyományokat vették alapul. A már fentebb idézett Stabón így ír a jóslásról:
,,A jósda, mint mondják egy mélyen benyúló barlang nem nagyon széles nyílással. Ihletadó gőz árad belőle: a nyílás fölött egy magas tripus van, ezen ül a pythia, s a gőzt belehelve jóslatokat mond versben, és prózában, de egyes, a jósda szolgálatában álló költők az utóbbiakat is versbe szedik’’[7]
Plutharcos (Plutharkhosz), aki maga is főpap volt Delphoiban a következőt írja;
,,Mi történt a Pythiával? Lement a jósdába, mint mondják, akarata ellenére, kelletlenül. Mindjárt az első válaszadásoknál hangjának töredezettségéből kitűnt, hogy nincs jól, majd megnémult és eltelt egy káros fuvallattal. Végül teljesen megzavarodott és az ajtó felé vetette magát egy értelmetlen és oly félelmetes kiáltással, hogy nemcsak a jóslatkérők, de még Nikandros, a prophétés és a Hosioi papi-testület jelenlévő tagjai is elfutottak. Röviddel ezután mégis visszatértek, felemelték az eszméletlen jósnőt, az azonban már csak néhány napot élt.”[8]
Plutharkhosz a pythia jóslatait nem a révült állapotnak, hanem az ,,isteni sugallatnak’’ tulajdonítja. Ahhoz sem fér kétség, hogy a Pythiával kapcsolatos kép elterjedésében a jósda papjai is közre játszottak, mivel így próbálták misztifikálni az ,,Apollón’’ ihlette jóslatokat.
.jpg){kind=link}
Kétségtelen, hogy az ókori Hellászban a Delphoi jósdának hatalmas volt a hírneve, ezzel együtt az ereje is mivel uralkodók is igénybe vették a jósda szolgáltatását. Ebből adódik az, hogy a pythia jóslatai mindig úgy szólhattak, hogy az az ő politikai nézetének megfeleljen, vagy az is elképzelhető, hogy a Delphoiban lévő papok mondták meg, hogy a jóslat hogyan szóljon. Tudjuk az Kroiszosz lűd király esetéből, hogy az itt kapott jóslat miatt támadta meg a Perzsa Birodalmat amivel a saját királysága vesztét okozta.
Mindenesetre kétség sem fér ahhoz, hogy a delphoi jósnő egy igen hatalmas tekintélyű nő volt egy patriarchális társadalomban.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
A nyitóképen: a delphoi Apollón-templom romjai napjainkban (Wikimedia Commons)
Jegyzetek:
[1] Strabón : Geógráphika. IX, 3. 2.
[2] Strabón : Geógráphika. IX, 3. 5.
[3] Pausanias : Hellados Periégésis. X, 6, 7.
[4] Pausanias : Hellados Periégésis. X, 13, 8.
[5] Hérodotos : A görög-perzsa háború. VI, 66.
[6] Hérodotos : A görög-perzsa háború. VII, 140.
[7] Strabón: Geógráphika. IX, 3. 5.
[8] Plutharcos: De defectu oraculorum. 51 .
Felhasznált források és szakirodalom:
Strabón: Geógraphika. (fordította Dr. Földy József ), Gondolat, Budapest, 1977.
Hérodotos: A görög – perzsa háborúk. (fordította Muraközi Gyula), Osiris kiadó, Budapest, 2000 .
Pausanias: Hellados periegesis.
Plutharcos: De defectu oraculorum.
Hegyi Dolores: A görög Apollón-kultusz. Budapest, 1998.
Maróti Egon: Delphoi és a Pythia sportversenyei. Budapest, 1995.