„Emlékezeti háború” 1872-ben Pulszky Ferenc gyöngyösi programbeszédének visszhangja
László Andor A történelem politikai célú felhasználása napjainkban világszerte elterjedt jelenség. Az „emlékezeti háborúk” (mnemonic wars)[1] során a múlt sajátos, egyedüli „helyes” értelmezése eszközzé válik a politikai ellenfelekkel folytatott küzdelemben, a saját tábor egyesítésében, megszilárdításában, a belső és külső ellenségek megkülönböztetésére, leleplezésére. Az „antagonisztikus emlékezet” (antagonistic memory) hívei elfogadhatatlannak tartják az övékétől különböző magyarázatokat, a „hamisításokat”.[2] Azzal, hogy a múltban és a jelenben egyaránt a kibékíthetetlennek ábrázolt ellentéteket hangsúlyozzák, átjárhatatlan határokat vonnak a „mi”, az „ők”, a „jók” és a „gonoszok” közé, ezzel a közvélemény megosztására törekednek.[3]
Tovább
