19. század 20. század Forrás II. Világháború 

Szent Gellért budapesti szobra a 20. század első felében

László Andor Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz magyar történelmi személyiséget ábrázoló szobor felállítását vállalta Budapesten. Ezek közül az elsők közt Szent Gellérté készült el, alkotója az a Jankovits Gyula volt, aki korábban Pannonhalmán Szent Asztrik alakját formázta meg. A Gellért-hegy oldalába az akkor készülő (még Eskü-térinek nevezett) Erzsébet-híddal szembe kerülő szobor különleges helye miatt a tíz közül a legnagyobb és a legköltségesebb lett.[1] Mérete többekben értetlenséget váltott ki, hiszen jóval felülmúlta például a Hunyadi-, Bocskai- és Bethlen-szobrok nagyságát, így az utóbbiakról azt lehetne gondolni,…

Tovább
19. század Forrás 

Millenniumi emlékfák

László Andor A fák, szent berkek, ligetek tiszteletének kezdetei a múlt homályába vesznek. A pogány időkben gyakran fáknál mutattak be áldozatot, de a kereszténység elterjedésével sem tűnt el a különleges fák megbecsülése. Egyes idős fákat a hagyomány kötött össze valamely neves eseménnyel vagy történelmi nagysággal, másokat éppen fontos történések megörökítésére, jeles személyiségek tiszteletére ültettek. Az ókorban például Caesar létesített emlékligetet fő vetélytársa, Pompeius sírja körül Egyiptomban.1 A fák emlékeztetőül szolgálhattak, így az is előfordult, hogy valamely alkalomból megjelölték őket. Így tett például 1616-ban az első magyar nyelvű útleírás szerzője, Szepsi Csombor…

Tovább
19. század 20. század Forrás Szocializmus 

200 évnyi magyar történelem egy épületbe sűrítve

Magyarország történetének kétségkívül egyik legösszetettebb fejezete az elmúlt bő 150-200 év. Ha a politikai, gazdasági, társadalmi változások elbeszélését össze akarjuk sűríteni egyetlen földrajzi helyre, talán keresve sem találnánk jobb lehetőséget, mintha a budapesti Szabadság téren álló Adria-palota kapcsán bocsátkoznánk bele az elbeszélésbe. Zsigmond Gábor történészként, Tiborcz István pedig nagybefektetőként és szerzőtársként ugyanezt ismerhette fel, amikor a “Hazának használj” – Az Adria palota története c. könyvet megírta, a következő bekezdésekben ezt a könyvet fogom méltatni.

Tovább
19. század Forrás 

Tinódi Lantos Sebestyén budapesti szobra

László Andor Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz magyar történelmi személyiséget ábrázoló szobor felállítását vállalta Budapesten. A megörökített alakok közt (Anonymus és Pázmány Péter mellett) a 16. századi krónikás, Tinódi Lantos Sebestyén képviselte a nemzeti történelemmel, a törökellenes harcokkal összefonódó kultúrát, a művészetet. Szobra helyszíneként ezért az akkori Nemzeti Színház előtti teret jelölték ki.1 Az emlékmű rövid leírását már 1899 őszén olvashatták az akkori lapokban,2 ám felállítására még sokáig kellett várni. 1903 nyarára készült el Bezerédi Gyula mintája, amit a Zsilinszky Mihály történész-államtitkár által vezetett…

Tovább
19. század Forrás 

Utcanevek a nemzetépítés szolgálatában a 19. században

László Andor Az utcanevek kérdése nemzeti identitáshordozó, illetve politikai szerepe napjainkban is időszerű úgy a fővárosban, mint például a határon túli magyar területeken. Korábban már két ízben is láthattuk, miként alkalmazták az utcaneveket a 19. század közepétől a hajdani dicsőség felelevenítésére, a nemzet nagyjai emlékének megőrzésére. A tömeges névadások hozzájárultak a polgári nemzettudat kialakításához, miközben megszüntették a korábbi „dísztelen”, vidékiesnek érzett neveket – így vált a település a nemzetállam részévé. A helyi kötődés mellett, egyre fontosabbá vált a jóval tágabb jelentésű és elvontabb nemzethez való tartozás érzése. A korábban helyi…

Tovább
19. század Forrás kora újkor 

Embert tolláról II.; A dísztollak szerepéről a 18. század óta

László Andor Korábban már láthattuk, mennyire fontos szerepet játszottak a fejdíszként használt madártollak a 16-17. században. Ezek a későbbiekben is a különféle katonaöltözékek, főúri viseletek részét képezték. A legszebb tollakat a 18. században is az Alföldön lehetett szerezni, az ottani vízi világ adott otthont a legkelendőbb tollakat biztosító kócsagok és darvak számára. Batthyány Boldizsár a 16. században az ország nyugati részéből ilyen paranccsal küldte oda emberét: „az Tisza-Duna közbe menjen, és sasszárnyakat szerezzen, szép öregeket…darutollat, kócsagtollat is.”1 Az itteni települések (mint Nagykőrös, Kecskemét vagy Kishegyes) adóztak is a tollakkal.2

Tovább
19. század Forrás 

A pesti Széchenyi-liget létrejötte a 19. században

László Andor A magyar főváros első sétányai még a 18. század végén jöttek létre a budai Városmajorban, valamint a pesti hajóhídfőnél, ahol a helyi kamaraigazgatóság hárs- és akácfák ültetését kezdeményezte. Az utóbbi helyszín azonban a rossz talaj, a fák elhanyagolása, és a környező magas házak miatt nem volt különösebben kedvelt, így 1808-ban az akkor alakult Szépítési Bizottság új sétány létesítése mellett döntött szintén a Duna-parton. E mellett indítványozták fák ültetését a város más utcáin és terein is.[1] A tervek nem valósultak meg,[2] amin nem csodálkozhatunk, hiszen ekkoriban nem sokan tartották…

Tovább
19. század 

„…a kislányért is nagyon hálás vagyok Istennek” – Mária Valéria főhercegnő budai születése (1868)

Vér Eszter Virág Ferenc József 1854. április 24-én a bécsi Ágostonrendiek templomában vette feleségül bajorországi unokatestvérét, a Wittelsbach-házból származó, alig több, mint 16 éves – a házaséletbe szinte a gyermekszobából lépő, érzelmileg és testileg is éretlen – Erzsébetet. Házasságuk első négy évében három gyermekük született, előbb két lány, Zsófia és Gizella, majd Rudolf. Ez rendkívül megterhelte a fiatal császárné még fejlődésben lévő szervezetét – várandóságait nehezen viselte. Ebben fiatal kora és az anyai szerepre való felkészületlensége is szerepet játszhatott, az első trimesztert kísérő kellemetlen fizikai, illetve a hormonális változások következtében…

Tovább
19. század Forrás 

Mátyásunk szobra hol késel az éji homályban?! – Hogyan nem készült el Hunyadi Mátyás reformkori emlékműve

László Andor Napjainkban ismét felmerült a terv Hunyadi Mátyás csontjainak azonosítására, majd azok újratemetésére egy erre a célra létrehozott nemzeti kegyhelyen Székesfehérváron. Nagy királyunk mindig kitüntetett helyet kapott a magyar emlékezetpolitikában, kolozsvári vagy a budai várban található szobrai közismertek csakúgy, mint a róla készült híres 1476-es portré. Köztéri lovasszobra viszont máig nincs a fővárosban (a kolozsvári alkotás modellje látható a budai vár Hunyadi termében). Pedig már a reformkorban kísérletet tettek nagyméretű szobra felállítására, és szintén felmerült a „nagy férfiak” síremlékei kultuszhellyé tételének gondolata is.

Tovább
19. század Forrás 

Budapesti utcanevek a történeti emlékezet szolgálatában a 19. század második felében

László Andor Korábban láthattuk, miként jelentek meg a kiemelkedő történelmi személyiségeknek, eseményeknek emléket állító utcanevek a reformkorban, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során elsősorban a fővárosban, de vidéken is. E szokás az abszolutizmus korában sem szűnt meg, ám országosan a kiegyezés hozott fordulatot: fokozatosan áttértek a természetes indítékú névadásról a tiszteletet kifejező utcanevekre. A folyamat cseppet sem volt zökkenőmentes, hiszen több eltérő szempont merült fel az elnevezések során.

Tovább