Mit olvassunk és mit ne Belső-Ázsia történetéről?
Balogh Mátyás
Magyarországon sokan érdeklődnek Belső-Ázsia története iránt. Ez jórészt a korai magyarság keleti eredetének, belső-ázsiai kapcsolatainak köszönhető. Az érdeklődők, sőt a szakavatott kutatók is gyakran a magyarság eredetének, korai kulturális kapcsolatainak tanulmányozásán keresztül szereznek egyéb, „még keletibb” népekre és azok történetére vonatkozó ismereteket. A laikus érdeklődők közül sokan így ismerkednek meg a szkítákkal, hunokkal, avarokkal vagy a türkökkel. Ez a nagyfokú érdeklődés, ami a laikusok részéről nem ritkán nevezhető identitáskeresésnek, önigazolást kereső kíváncsiságnak, piacot teremt. A magyarság és testvérnépeinek mondott belső-ázsiai nomádok nagyszerűségét, vitézségét és természetesen közös hun-türk származását hangsúlyozó rendezvények szervezői, könyvek szerzői készséggel vállallják, hogy a szittyaságukat veszni érzők pszichés igényeit a tényekre fittyet hányó, prekoncepciózus előadásaik és írott munkáik által kielégítsék. Sajnos a tények iránt érdeklődő, igényes olvasó/hallgató közönség, felkészületlensége révén (nem mindenki végezhet történelem, turkológia stb. egyetemi szakokat) gyakran nem tudja elkülöníteni a dilettáns tudományoskodást a valódi tudománytól. Rövid videómban ezek számára, a belső-ázsiai népek történetével kapcsolatban a tényekre és megalapozott feltevésekre kíváncsi érdeklődők számára ajánlok olvasnivalót. Úgy gondolom, hogy akik elolvassák ezeket a könyveket, azok jó eséllyel már nem fogják kezükbe venni például Obrusánszky Borbála „műveit”. Aki tudja milyen a jó bor, nem Dankó Pistát iszik, aki tudja milyen a jó zene nem Nicki Minaj-t hallgat.
Ajánlott irodalom
Barfield, Thomas J. The Perilous Frontier, Nomadic Empires and China 221 BC to AD 1757. Cambridge and Oxford: Blackwell. 1992
Denis Sinor (szerk.). The Cambridge History of Early Inner Asia. Cambridge University Press. 2008
Vásáry István, A régi Belső-Ázsia története. Budapest:Balassi. 2003 (Szeged: JATE 1993)
Obrusánszky PhD mongol filológiából, azért ilyen kevés van itthon. Biztos, hogy teljesen hülyeség az, amiket ír? Nem politikai alapon lett lehülyézve a videóban? Elismerem, hogy részben elfogult, de a dilettáns szó túlzás. Vásáry professzor (ELTE turkológia tanszékvezetője) PDF-ben is letölthető könyve tényleg alap, de nagyon vázlatos. A nyugati szerzők közül pedig valljuk be, kevesen tudnak türkül, mongolul, perzsául, bár a „Cambridge History” szóösszetétel azért tényleg garancia a minőségre. Orosz tudósok mellesleg a legjobbak a területen, pl. Botalov.
A következő epizódokban erre a kérdésre is választ kívánunk adni, de látszik, hogy jó úton haladunk, ha ilyen kérdések merülnek fel, s örülünk, hogy elindulhatott egy párbeszéd.
Üdv:
Szerk.
lehetne hosszan taglalni, miért dilettáns, de talán elég megemlíteni, hogy OB tagadja a népvándorlást és a nyelvcsaládok létezését, lelkes híve viszont a gyöknyelvészetnek. Nem, nem politikai alapon lett „lehülyézve”. Amúgy pedig a régi Belső-Ázsia történetéhez alapvető lenne ismerni a kínai forrásokat. Ez hiányzik sokaknál, és ezért hiánypótló az első két könyv, ami a videóban megemlítődik.
Obrusánszky nem nyelvész, hanem néprajzos. A nyelvészet terén teljesen dilettáns.
Enélkül a váz nélkül nem lehet elkezdeni semmit. Akit komolyan érdekel a téma, annak magának kell ezt a vázat felöltöztetni. Bőségesen van hozzá irodalom, csak meg kell találni. Vásáry professzor műve segítséget ad ahhoz, hogy erre a vázra dilettánsoktól ne kerüljön föl semmi.
Németh Gyula könyveit ajánlom még, a legjobb magyar turkológus volt. A Törökök és magyarok című tanulmánygyűjteménye netről is leszedhető.
https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9meth_Gyula_(nyelv%C3%A9sz)
Prinz Gyula földrajztudós kétszer járt a térségben (1906, 1909), és bár az erről írt könyvei alapvetően „földrajzosak”, de sok néprajzi megfigyelést is tett. Meg aztán azóta eltelt már egy jó évszázad, ami meg már történelem…
http://kugi.blog.hu/2012/01/11/58_130_eve_szuletett_prinz_gyula
A magyar őstörténetről szóló dilettáns irodalom alapvető tévedése az, hogy minden pusztai nomád állattenyésztő népet a magyarok testvérnépének tekint. Ez olyan, mintha minden földművelő nép testvérnép lenne. A másik tévedés az, hogy a nomád állattenyésztőket vitéz népeként értelmezik. Itt valójában a vitézséget összetévesztik azzal a kényszerhelyzettel, amikor az életben maradáshoz szükséges élettér megszerzésének egyetlen lehetősége mások kíméletlen legyilkolása volt. Valahogy így kerültek a hunok is Belső-Ázsiából Európába. Menekülniük kellett azok elől, akik kiűzték őket a korábbi életterükből. Menekülni kellett a magyaroknak is a besenyők elől, ha életben akartak maradni. Na kik voltak ilyenkor a vitézek?