Pázmány Péter és Werbőczy István budapesti szobrai

László Andor

Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz magyar történelmi személyiség szobrának felállítását vállalta Budapesten. A bejelentést hatalmas lelkesedéssel fogadták országszerte, nagy várakozás előzte meg leleplezésüket. Az alábbiakban az utolsónak elkészült két szobor sorsáról lesz szó. Alig néhány nappal a nagy bejelentés után az egyetemalapító Pázmány Péter szobra helyének a mai Egyetem teret javasolták, amíg a jogtudós Werbőczy István esetén az akkor épülő igazságügyi palota előtti tér (a mai Kossuth tér), illetve lakhelye, a budai vár is szóba jött (ahol egykor főbíróként tevékenykedett).[1]

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Az előkészületeket személyesen Bánffy Dezső miniszterelnök irányította, de részt vett a munkában a polgármester és a főpolgármester, Podmaniczky Frigyes, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) alelnöke, Pauler Gyula országos főlevéltárnok, vagy Fadrusz János szobrász.[2] A következő év végén született döntés szerint Pázmány emlékműve a Bakáts térre, az ottani katolikus templom elé, Werbőczyé pedig az óbudai Fő térre került volna (utóbbi helyszín azért merülhetett fel, mert minél több fővárosi kerületben kívántak szobrokat állítani).[3] Eközben az élclapok is megtették „javaslataikat”: Pázmányt a budapesti zsidóság egyik központja, az Orczy-ház elé (a mai Király utca és Károly körút sarkára), míg az egykori ítélőmestert pedig a toloncházhoz, annak hátat fordítva helyeznék el.[4]

Egy hónapon belül a művészeket is kijelölték, megszabták az alkotásaik méreteit (3 méteres talapzaton 2,5 méteres szobrok), és az aláírt szerződések tartalmazták a minták elkészültének, valamint az emlékművek végleges felállításának időpontját is. 1897 őszén Stróbl Alajos úgy vélte, hogy körülbelül két év alatt elkészülhetnek a szobrok.[5] Hamarosan azonban kifogások merültek fel Pázmány szobra kapcsán: a bizottság elhamarkodottan jelölte ki a helyszínt, a Bakáts tér neoromán stílusban épült temploma elé nem kerülhetett az érsek barokk szobra, amely így „hajléktalanná” vált.[6] Egy egyházi lap a Ferenciek terét javasolta elhelyezésére. Ott a Kossuth Lajos utca, a Koronaherceg utca (a mai Petőfi utca) és az Egyetem utca (ma Károlyi utca) metszéspontjában (a ma is ott álló Nereidák kútja helyén) emlékeztetne a hazaszeretetnek, a vallás- és a tudomány apostolának munkásságára.[7] A közeli Egyetem tér és a Szervita tér is túl szűknek bizonyult, miközben épült az Erzsébet híd, és az oda vezető út mentén elkészült a barokk stílusú két Klotild-palota, amelyek akár két szobor számára is „pompás építészeti háttérként” szolgálhattak. Az egyetem rektora indítványozta, hogy Pázmány mellett Werbőczy emlékműve is ide kerüljön, hiszen egykor a közelben működött az egyetem és a jogtudósra emlékeztető Kúria.[8] Miután József főherceg és Klotild főhercegnő is az új helyszín mellett érvelt, 1900 szeptemberében Széll Kálmán miniszterelnök a két palota előtti kis parkokat jelölte ki helyszínként.[9]

Nemsokára azonban további nehézségek adódtak: többféle terv született a szobrok elhelyezésére és az alakok testhelyzetére is.[10] Annak érdekében, hogy hatásukat felmérjék, pontos másukat állították fel próbaként – előbb az álló, majd az ülő változatokat. Az ügy fontosságát jelzi a két alkalomra összehívott bizottságok nagysága és összetétele. A 18 tag között volt a polgármester, az FKT elnöke, miniszteri és udvari tanácsosok, művészek, egyetemi tanárok, mérnökök, szobrászok és még egy történész is. A legsúlyosabb kérdésben a próbamodellek megtekintése után 14:4 arányban az ülő testhelyzet javára döntöttek, miközben mindannyian elfogadták a márványból való kivitelezést. Az ellenszavazatok három politikustól és a történésztől származtak, a szakmabeliek egyöntetűen az ülő minta mellett tették le a voksukat.[11] A tervvel szemben komoly kritikát fogalmazott meg egy újságíró, aki Budapestet „a világ legotrombább és legképtelenebb szoborművei” raktáraként tartotta számon, és kárhoztatta a „szakértelemmel fennhéjázó művészi egyoldalúságot”, a „mellékes motívumok után induló zsűribölcsességet.” Ennek köszönhetően Werbőczyt,

„a 16. század Kossuth Lajosát, aki csupa mozgalmas erő, élet és temperamentum, csücsülve fogják ábrázolni; ugyanígy Pázmány Pétert is, a 17. század nyugtalan vérű antireformátorát, aki elsősorban és mindenekfelett, mint diadalmas szónok, mint »magyar bíboros Cicero« él az utókor tudatában.”[12]

A miniszterelnök aztán hamarosan az álló szobrok mellett határozott.[13] Ebben talán befolyásolhatta őt a közvélemény is, elképzelhető, hogy nem akarta vállalni a népszerűtlennek tűnő döntést. Ugyanabban a lapban, ahol bírálták az ülő alakokat, fél évvel később egészen más hangnemű cikk jelent meg: ez „művészeti szempontból teljességgel helytelennek” ítélte a politikai határozatot, és érthetetlennek a frissen alakult Országos Képzőművészeti Tanács véleményének figyelmen kívül hagyását.[14] A szatirikus lapok mindenesetre jól mulattak az eseten:

„Májusban: — Hallottad? Pázmány és Werbőczy ülni fog. — Az nem áll! Júniusban: — Most már bizonyos, hogy Pázmány és Werbőczy állni fog. — Ugyan ne ültess fel!”[15]

Időszerű ügyről van szó, hiszen napjainkban is megesik, hogy politikai szempontok, a közvélemény nyomása felülírja a megalapozottabbnak tűnő, szakmai döntést. Alig néhány hónapja Sepsiszentgyörgyön a pályázatra beérkezett művek közül a szakmai zsűri által elfogadott Petőfi-szobor mintája nem nyerte el a lakosság egy részének tetszését. A felháborodás nyomán a város önkormányzata új pályázatot írt ki.[16] Kíváncsian várjuk, mikor és milyen emlékmű fog készülni a székely városban.

Visszatérve eredeti témánkhoz, 1901 őszén pótszerződést kötöttek, mivel az alkotások a tervezettnél magasabbak lettek, és carrarai fehér márványból akarták elkészíteni őket. A leleplezést 1904. májusára időzítették.[17] A következő év nyarán elkészült az elhelyezésükre szolgáló két kis parkocska,[18] a Pázmány szobor mintáit elfogadta az illetékes képzőművészeti bizottság, miközben a sajtóban érdeklődve várták a főváros „első márványszobrát.”[19]

A Werbőczyt megformáló Donáth Gyula azonban késlekedett, hiába sürgették rendszeresen. 1904-ben már maga Tisza István miniszterelnök figyelmeztette őt több alkalommal is „elvállalt kötelezettségének pontosabb és lelkiismeretesebb teljesítésére”, és azzal fenyegették, hogy megvonják tőle a megbízást. Végül 1905 tavaszára készült el a szobor ½-ed arányú mintája.[20] Ezek után a talapzathoz szükséges anyag beszerzése ütközött nehézségekbe, különösen akkor, amikor ehhez is carrarai márvány használata mellett döntöttek, ami további késlekedést okozott. Így aztán csak 1908 végén került sor a jogtudós emlékművének felállítására – bár ekkor még hiányzott róla a felirat. A többi király által ajándékozott szoborhoz hasonlóan ezt is különösebb ünnepség nélkül egy miniszteri tanácsos adta át a polgármester helyettesének.[21] A ma már nem látható művön Werbőczy jobb keze csípőjén volt, baljával pedig határozott mozdulattal a törvénykönyvre támaszkodott.

Pázmány szobra tovább késett. A közelében álló, Párizsi-házként emlegetett régi üzletsort ugyanis lebontották, és az ottani kereskedők ideiglenes bódék felállítására kaptak engedélyt – a tervezett szobor helyén. Ez több évvel késleltette a régóta húzódó átadást. Ekkor a józsefvárosi polgárság megpróbálta a Scitovszky térre (ma Lőrinc pap tér) költöztetni az alkotást. Ott sokkal hamarabb fel lehetett volna állítani egy templom szomszédságában, miközben a kerület hiányt szenvedett szobrokban (egyedül Arany Jánosét tudhatta magáénak, ami viszont a Múzeum-kertben volt).[22] Javaslatukat azonban elvetették. Közben a szobor Carrarában készült Radnai Béla művész két másik alkotásával (a pozsonyi Petőfi és a szolnoki Damjanich szoborral) együtt.[23]

A Prohászka Ottokár által vezetett Pázmány Egyesület beadványban kérte a FKT-t a terület felszabadítására.[24] Ám hiába készült el 1911 nyarára a Párizsi udvar új palotája, ekkor egy másik közeli építkezés miatt újabb kereskedők költöztek körülbelül egy évre a leendő szobor helyére.[25] Eközben az egyik lap verssel emlékezett meg a „helytelen szoborról.”[26] Nem csupán a sajtóban, de a budapesti közgyűlésen is felszólaltak az ügyben: nehezményezték, amiért éveken keresztül igénytelen bódék foglalták el a szobor helyét:

„a fővárosnak nem válik dicsőségére, hogy a legelegánsabb helyen, ahol egy szobor részére van a hely kijelölve, ott éktelenkedjék ez az áruház.”[27]

Végül 1912 augusztusában bontották el őket, ami után a fővárosi tanács sürgette a miniszterelnökséget az alkotás felállítására. Ám továbbra sem történt változás. A szobor egy vasúti raktárban hevert, ahol állandó épületet emeltek föléje, hogy megvédjék az idők viszontagságaitól. A talapzat faragásához csak a következő év őszén láttak hozzá.[28] Ekkor intézett interpellációt a polgármesterhez az ügyben egy fővárosi képviselő,[29] néhány nappal később pedig a katolikus nagygyűlés egyenesen a királyhoz fordult, hogy az üresen álló téren végre állítsák fel a szobrot.[30] Nemsokára Tisza István miniszterelnök értesítette a Pázmány Egyesületet, hogy 1914 tavaszán erre sor fog kerülni.[31]

Akkor valóban megkezdődtek az előkészületek,[32] ám egy négy és fél méter mély pince nehezítette a munkálatokat.[33] Végül 1914. június 25-én szállították a szobrot a térre, és néhány nappal később sikerült elhelyezni a talapzaton.[34] Ezzel majdnem 17 évvel a királyi felajánlás után elkészült az utolsó alkotás is. Júliusra nagyszabású ünnepséget terveztek, amin a kormány, a főváros, az országgyűlés, a katolikus főpapság és az egyetem mellett további intézmények képviselői lettek volna jelen, és maga a miniszterelnök adta volna át a szobrot.[35] Csakhogy a rendezvény ezúttal is elmaradt (akárcsak a többi kilenc szobor esetében). Először azért halasztották el, hogy a Szent István napi alkalmával még ünnepélyesebb körülmények között kerüljön rá sor, így még felemelőbb, látogatottabb lenne az esemény. Aztán közbeszólt a világháború, így a tervezett „nagy nemzeti ünnep” helyett a korábbiakhoz hasonlóan 1914. augusztus 19-én mindenféle csinnadratta nélkül egy miniszteri tanácsos adta át a szobrot egy fővárosi tanácsosnak.[36] Bár akadt olyan lap, amely abban reménykedett, hogy békésebb időkben sor kerül majd az ünnepélyre, az végleg elmaradt.[37] A szobor a főpapot prédikáló pózban ábrázolta, bal kezében kereszttel, a másik kezét szónoki mozdulattal előre nyújtva. Pázmány eredetileg kettős keresztet tartott, de Csernoch János hercegprímás szerint azt Magyarországon csupán a király jelenlétében használták, prédikálás alkalmával soha. Ezért a művész végül pásztorbotot adott az érseknek.[38]

Egy szakmai lap elemzése az elkészült tíz szobor közül a „gondolatkeltés és hangulatébresztés” szempontjából sikerültebb alkotások közé sorolta a két Kígyó téri szobrot.[39] Történetük azonban itt közel sem ért véget, 20. századi sorsukról azonban majd a folytatásban szólunk.

---

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

---

A nyitóképen: az Apponyi tér (ma FErenciek tere), Klotild paloták, előttük Werbőczy és Pázmány szobrával, 1929. (Pesti Brúnó/FORTEPAN, 32570)

Jegyzetek, felhasznált források:

[1] Magyar Szemle 1897. okt. 10.

[2] Értekezlet a tíz szobor ügyében. Alkotmány 1898. ápr. 4. Tanácskozás a tíz szobor dolgában. Budapesti Hírlap 1898. ápr. 10.

[3] Alkotmány 1899. jan. 1. Pesti Napló 1899. jan. 1. jan. 19.  Műcsarnok 1899. jan. 22. Ifj. Bertényi Iván: Állt 37 évet. Werbőczy István budapesti szobra. Történelmi Szemle 56. (2014) 2: 213–214. https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz2014-2/bertnyi.pdf

[4] A tíz szobor. Kakas Márton 1898. máj. 1.

[5] Másfél évvel később már úgy tervezték, hogy 1901–1902-re készülhetnek el. Műcsarnok 1899. febr. 19. Ifj. Bertényi Iván i. m. 214–215.

[6] Műcsarnok 1900. jan. 28.

[7] Acsay Antal: Pázmány Péter szobra. Religio 1899. márc. 29. 193–194.

[8] Erről ld. pl. Alkotmány 1900. jan. 16. Pázmány Péter és Werbőczy István szobrai. Alkotmány 1900. ápr. 20. szept. 11. Műcsarnok 1900. ápr. 22.

[9] Három szobor. Budapesti Hírlap 1900. szept. 1. A tíz szobor. Alkotmány 1900. szept. 11.

[10] Ezekről ld. Ifj. Bertényi Iván i. m. 219.

[11] Szoborpróba. Műcsarnok 1900. szept. 30. A belvárosi királyszobrok. Alkotmány 1901. máj. 30. Királyszobrok a Belvárosban. Műcsarnok 1901. jún. 2. Szoborpróba. Budapesti Hírlap 1901. jún. 14. A belvárosi királyszobrok. Alkotmány 1901. jún. 14. Szobor-próba. Uo. jún. 23. Szoborőróba. Budapesti Hírlap 1901. jún. 23. A királyszobrok próbája. Pesti Napló 1901. jún. 23. Ld. még: ld. Ifj. Bertényi Iván i. m. 219–220.

[12] Széljegyzetek a királyszobrokhoz. Pesti Napló 1901. jún. 16. Pázmány Péter és Verbőczy szobra. Műcsarnok 1901. dec. 16.

[13] Pázmány és Werbőczy szobra. Magyar Polgár 1902. júl. 17.

[14] Ülő-vagy állószobor. Pesti Napló 1901. dec. 11.

[15] Szoborpróba. Bolond Istók 1901. jún. 30.

[16] Erről ld. pl. https://transtelex.ro/kozelet/2022/12/10/uj-palyazat-kiirasarol-dontott-sepsiszentgyorgy-onkormanyzata-a-petofi-szobor-kapcsan

[17] Ifj. Bertényi Iván i. m. 220.

[18] Pázmány Péter szobra. Alkotmány 1902. aug. 13.

[19] Pázmány Péter szobra. Magyar Nemzet 1903. nov. 10. A szobor első, gipsz mintáját már három és fél évvel korábban „igen sikerültnek” tartotta a bizottság. Pázmány Péter szobra. Alkotmány 1900. máj. 3. Két évvel később már készen volt a nagyobb minta is. Pázmány Péter szobra. Alkotmány 1902. aug. 13.

[20] Bertényi 221–222.

[21] A Werbőczy szobor átadása. Magyarország 1908. dec. 16. Pesti Hírlap 1908. dec. 17.

[22] Pázmány Péter szobra. Pesti Hírlap 1908. dec. 24.

[23] Radnai Béla Karrarában. Budapesti Hírlap 1910. júl. 31.

[24] Pázmány Péter kígyó-téri szobra. Magyarország 1911. márc. 14. Pázmány Péter szobra. Budapesti Hírlap 1911. márc. 14. Már a szobrok is – stéjgerolnak. Pesti Napló 1911. márc. 15.

[25] A kígyó-téri árubódék. Magyarország 1911. jún. 7. Az ideiglenes árubódék. Pesti Napló 1912. márc. 20. A kijárók bódéi. Pesti Napló 1912. márc. 21.

[26] A helytelen szobor. Kakas Márton 1911. márc. 19.

[27] Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1912. évi április 17-én (szerdán) délután 4 órakor tartott rendes közgyűlése. Fővárosi Közlöny 1912. ápr. 19. 1418

[28] A Pázmány-szobor. Pesti Hírlap 1913. szept. 18. A Pázmány-szobor kálváriája. Beszélgetés Radnai Béla szobrásztanárral. Magyarország 1914. júl. 19.

[29] Ember Károly interpellációja. Fővárosi Közlöny 1913. nov. 24. 2614.

Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1913. évi november 4-én (szerdán) d. u. 4 órakor tartott rendes közgyűlése. Fővárosi Közlöny 1913. nov. 7. 2732.

[30] Katolikusok a Pázmány-szoborért. Budapesti Hírlap 1913. nov. 14. A fölirat szövegét ld: A Pázmány-szobor. Az Ujság 1913. nov. 14. Ld. még: A Pázmány-szobor. Magyar Kultúra 1. (1913) 597–598.

[31] Az Országos Pázmány-Egyesület. Az Ujság 1913. dec. 30.

[32] A Pázmány szobor felállítása. Az Ujság 1914. ápr. 9.

[33] A Pázmány-szobor kálváriája. Beszélgetés Radnai Béla szobrásztanárral. Magyarország 1914. júl. 19.

[34] Ld. pl. Pesti Hírlap 1914. jún. 26. Pázmány Péter szobra. Budapesti Hírlap 1914. júl. 5.

[35] Tisza István 1914. júl. 12-i levele báró Jósika Samunak, a Főrendiház elnökének. Gróf Tisza István összes munkái 4. sorozat 2. Levelek, táviratok, távbeszélőn küldött izenetek, egyes előterjesztések 1914. júniustól december végéig. Bp. 1924. 22. Tisza 1914. júl. 13-i levele Csernoch János hercegprímásnak. Uo. 23.

Ld. még pl.: A Pázmány szobor leleplezéséhez. Az Ujság 1914. jún. 26. Kováts Gyula rektor leköszönő beszéde. Jelentés, melyben a budapesti kir. magyar tudományegyetem 1914-1915. évi működéséről. Bp. 1915. 19.

[36] A Pázmány-szobor leleplezése. Budapesti Hírlap 1914. júl. 14. Radnai Béla Pázmány szobra. Világ 1914. aug. 20. Pázmány Péter szobra. Budapesti Hírlap 1914. aug. 20.

[37] A főváros legújabb szobra. Magyarország 1914. aug. 20.

[38] Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Bp. é. n. [1933] 296.

[39] Petrik Albert: A tíz királyszobor. Építő ipar. Építő művészet. 1914. szept. 13.