20. század Forrás Kult 

KÖNYVISMERTETŐ; Az elmondhatatlan apa(i)szeretet könyve – Tóth Eszter Zsófia: Apa-történetek

Topor István Tóth Eszter Zsófia történészt, társadalomkutatót nem kell bemutatni a Napi Történelmi Forrás olvasóinak, hiszen a portál állandó szerzője és számtalan írása jelent meg honlapunkon. Eddig tizenöt kötetet jegyez. Írt könyvet többek között a rendszerváltozás utáni első magyar miniszterelnökről, Antall Józsefről. 1956-os hősökről (Csömöri hősök). A nők Kádár-kori helyzetének két könyvet is szentelt: Kádár leányai – Nők a szocializmusban és Puszi Kádár Jánosnak címmel. Két szerzőtársával, Bajzáth Sándorral és Rácz Józseffel vizsgálta a szocializmus kori magyarországi kábítószerezés történetét (Repülök a gyógyszerrel). Murai Andrással két könyvet jelentettek meg: Szex és…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Textilpelenkák és szobatisztaságra nevelés a Kádár-korszakban

Tóth Eszter Zsófia Folytatva a Kádár-korszak csecsemőgondozás, kisgyermeknevelés témáját, e cikkben a szobatisztaságra szoktatás témáját járom körül. Több tényező tekintetében is más volt az elvárás. Egyrészt, mivel eldobható pelenkák nem léteztek, az édesanyáknak nagyban könnyítette helyzetét, ha szobatiszta lett a gyermek. Másrészt a kor mai szemmel nézve szigorúbb elvárásainak megfelelt a korai szobatisztaságra szoktatás.

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Apa, gyermekkel egyedül a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia Gyermekét egyedül nevelő apa; ez az, ami ritkának számított a szocialista időszakban. Hiába voltak már modern apák, a gyermek nevelése az anya felségterületének számított. Ugyanis, ha az édesanya meghalt, az apa többnyire nőrokonokhoz – nagymama, lánytestvér – adta gyermekét és/vagy igyekezett újraházasodni, mostohaanyát hozni a házhoz. Válás esetén pedig csak akkor maradt a gyermek az apával, ha az anya lemondott róla, mentális beteg vagy alkoholista volt, vagy bűncselekmény miatt érdemtelen a gyermek nevelésére. Kíváncsi voltam mégis arra, cikkezett-e egyáltalán a sajtó, és ha igen, milyen szövegkörnyezetben írt…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Gyermekmegőrzők és pótmamaszolgálat, avagy gyermekfelügyelet a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia A dolgozó nők számára a legkézenfekvőbb megoldás az volt, ha iskolás korú gyermeküket a tanítás végeztével úgynevezett napközi otthonban hagyták az iskolában, egészen a munkaidő végéig, általában délután négy óráig. Írásomban a gyermekmegőrzők korabeli sajtójának járok utána. Emlékezetem szerint a napközi működése sokféle lehetett. Én az 1980-as évek első felében voltam napközis és gyakran cserélődtek a napközis tanáraink. Volt köztük olyan, aki nagyon lelkes volt, játszott velünk, társasoztunk, olvasott nekünk, volt egy ritmusa és programja a délutánnak. De találkoztam megfáradt gyermekfelügyelőkkel is, akiknél hátratett kézzel kellett ülnünk,…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Gyermeksarok a szocialista időszak lakberendezésében

Tóth Eszter Zsófia A szocialista időszak lakásviszonyai között nem jutott minden gyermeknek külön gyermekszoba, ezért a gyermeksarok volt a korszak lakberendezésében az a hely, ahol a gyermek életkorának megfelelően saját tere lehetett. Ez már azt is jelentette, hogy a gyermekre, mint a boldogság megtestesítőjére gondoltak a szülők, akinek saját igényei, vágyai, álmai lehettek. Ezen írásomban a gyermeksarok fogalmának, változásainak néztem utána.

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Vénlány- egy elfeledett kifejezés nyomában

Tóth Eszter Zsófia Vénlánynak azokat hívták a szocialista időszakban, akik nem mentek férjhez időben és egyedülállóak maradtak. E kifejezés pejoratív értelmű volt, azt ezt kiváltó 1990-es évekbeli szingli kifejezéssel szemben. A szocialista időszakban erős elvárás volt, hogy a felnőtt ember „érzelmi és gazdasági közösségben”, (1952. évi IV. tv.) házasságban éljen. Ennek gyökere a két világháború közti időszak családmodelljének továbbélése és az is volt, hogy a szocialista erkölcs is a házasságot, mint párkapcsolati formát preferálta. E cikkben annak jártam utána hogyan írt a vénlányokról a szocialista időszakbeli sajtó. Támaszkodtak-e a paraszti…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Házasság „rangon alul” a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia A szocialista időszak a propaganda szerint az egyenlőség társadalma volt. Ez az akarat kifejeződött abban is, hogy akár értelmiségi feleség is válasszon magának szakmunkás férjet, ugyanis e társadalomban előbb-utóbb minden különbség elmosódik. A házasság érzelmi és gazdasági közösség – deklarálta az 1952. év IV. törvény. Ezen írásomban annak járok utána, hogyan írt a sajtó az ilyen kapcsolatokról és elterjedt-e a modell?

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Vasárnapi apuka, avagy láthatás a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia A szocialista időszak válópereiben a különélő szülő kapcsolattartásának szabályozására az volt a leggyakoribb, hogy a hétvége egyik napján, többnyire vasárnap találkozott gyermekével. Ezt a jelenséget a korban „vasárnapi apuka”-ságnak nevezték, mert leginkább az édesapákat érintette. Ezen írásomban annak járok utána, hogyan ábrázolta ezt a jelenséget a korabeli sajtó.

Tovább
Forrás Szocializmus 

Mióta van apás szülés Magyarországon?

Tóth Eszter Zsófia Mióta van apás szülés Magyarországon? Hogyan fogadták a kezdetekben? Ennek a kérdésnek járok utána. „Tíz éve, amikor bevezettük, sápadt, tanácstalan, a rosszullét határán lévő férfiakat láthattunk gyakran a szülőszoba körül. Mára mindennapossá vált.”– írta egy 1995-ös cikk az apás szülésről.[1] A gyors elterjedésnek az is lehetett az oka, hogy a pozitív tapasztalatokat megosztották a párok környezetükkel, így egyre többen éltek e lehetőséggel. A szocialista időszak szülészetének fő célkitűzése a szülés körüli halálozás és megbetegedések visszaszorítása volt, így a pszichológiai szempontok háttérbe szorultak.

Tovább
1956 Forrás Szocializmus 

„…drága férjemet ne vegyék el tőlem, mert én tovább nem bírom” – családtagok közbenjárása halálra ítélt 56-osoknál

Az 1956-os forradalmat követő megtorlás kivégzett, illetve halálra ítélt, és/vagy hosszabb időre börtönbe zárt áldozatairól ma már van lehetőség politikai felhangoktól mentesen írni és beszélni. Kevesebb szó esik viszont[1] a – nem egyszer koholt vagy pártérdekek alapján eltúlzott vádak alapján – bebörtönzöttek, kivégzettek családtagjairól. Pedig közülük sokan – nem egyszer kockázatot vállalva – próbáltak meg segíteni elítélt férjeiknek, fiaiknak, vagy éppen (nevelő)szüleiknek. Ezen írásunkban néhány ilyen példát mutatunk be, kiegészítve olyan esetekkel, amikor a család mellett a munkatársak és a szomszédok is igyekeztek segíteni, sőt akadt arra is példa, amikor…

Tovább