Piramisok New Yorkban
Az első világháború elején a német hadsereg még tradicionális, porosz gyökerekkel rendelkező csúcsos, ún. Pickelhaube sisakban indult harcba. Már a háború elején kiderült, hogy a bőrből készült fejfedők semmiféle védelmet nem nyújtanak a modern, iparosított hadviselés által a harctérre „acélvihart” zúdító géppuskák, lövegek és aknavetők lövedékei ellen. A sisak 1916-ig maradt használatban, amikor az év elején felváltotta a már acélból készült, sokkal jobb védelmet nyújtó Stahlhelm (acélsisak). 24 ezer darab Pickelhaube sisakra azonban a leselejtezésnél különlegesebb sors várt, kalandos úton 1919-ben végül Amerikában kötöttek ki, ahol háborús trófeaként állították ki őket.
Az Amerikai Egyesült Államokban az első világháborús kiadások fedezésére 1917 júniusától 1918 szeptemberéig négy Liberty Bondot („szabadságkölcsönt”, tulajdonképpen hadikölcsönt) bocsájtottak ki. 1919. április 21-én, a háború után egy ötödik is forgalomba került, de ezt már Victory Loan („győzelmi kölcsön”) néven lehetett jegyezni. Népszerűsítésére New Yorkban, a Park Avenue-n, a Grand Central Terminál előtt két nem akármilyen piramist építettek. A John Pershing amerikai tábornok által németországi raktárakból hadizsákmányként hazaküldött, csaknem 24 ezer Pickelhaube felhasználásával két, egyenként 12 ezer sisakot magában foglaló piramist emeltek a Terminál előtti útszakaszon. Mindkét építmény tetejére feltehetőleg Nikét (a győzelem görög istennőjét) ábrázoló szobrot helyeztek el.
Az amerikaiak „a győzelem szabadtéri templomaként” aposztrofálták a mesterségesen létrehozott sétálóutcát, amit már 1918-ban elkezdtek építeni, de csak 1919. április 21-én vehette birtokba a nagyközönség. A közterület ezen szakasza Victory Way („Győzelem Útja”) néven vált ismertté, ahol további háborús eszközöket (pl. német lövegeket, aknavetőket, géppuskákat stb.) is közszemlére tettek. Az ellenségtől zsákmányolt háborús trófeák kiállítása a korban bevett szokás volt, hiszen az ilyen hazafias eseményekkel és installációkkal a tömegeket könnyen hadikötvény váltására lehetett buzdítani. A nagyobb adományt felajánlók mindegyike kapott egyet a 24 ezer német sisak közül.
A The New York Times 1919. április 22-i száma így tudósított az eseményről:
„A tegnapi nap folyamán avatták fel az Egyesült Államok kormánya által kibocsátott utolsó nagy háborús kölcsön tiszteletére létrehozott Győzelem Útját, Amerika szabadtéri győzelmi templomát. […]
Csaknem 10 ezer ember gyűlt össze az ünnepségen, és a visszajelzések alapján a győzelmi kölcsön sikerének előmozdítóiban kétség sem maradhat afelől, hogy New York is kiveszi részét a háborús költségek végső elszámolásában, mint ahogy az eddigiekben is készségesen megtette kötelességét a háborús erőfeszítések érdekében – emberéletben és pénzben egyaránt. […]
A két nagyszerű piramis dekorációját tetejükön a győzelem szárnyas aranyszobrai, oldalaikba tűzdelve pedig a csillogó csúcsos német sisakok – amiket amerikai doughboy-ok [az első világháborúban szolgáló amerikai katonákat hívták így]zsákmányoltak egy ellenséges raktárból – alkották. A piramisok lábainál és az egész sétálóutca hosszában kerültek kiállításra a zsákmányolt német ágyúk, aknavetők és géppuskák, rozsdásan, sárosan, ahogy a csatatéren is voltak.”
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Felhasznált irodalom és források:
Rankin, Robert H.: Helmets and Headdress of the Imperial German Army 1870–1918. N. Flayderman, New Milford, 1965.
The New York Times, 1919. április 22.
Electrical Review, 1919. május 31.
Hajdrik Sándor: Az államkölcsönök és a háborús pénzügyek. In: Magyar Statisztikai Szemle. 6. sz. (1928) 616. o.