Állandó célkeresztben; Egyiptom, ahol államfőnek lenni nem egy életbiztosítás

A közelmúltban nagy vitát kavart Egyiptomban annak a 292 fegyveresnek a pere, akik a vádak szerint meg akarták ölni az ország jelenlegi elnökét, Abdel Fattáh al-Szíszít.[1] Két merényletet terveztek ellene: egyet a mekkai zarándoklat (hadzs) alatt; a másik merényletet pedig hat iszlamista rendőrtiszt és egy fogorvos akarta végrehajtani Egyiptomban.[2] Az eset ismét ráirányította a figyelmet arra a tényre, hogy Egyiptom történelmében meglepő gyakorisággal kovácsoltak tervet az ország vezetőjének meggyilkolására, amit aztán gyakorlatban is igyekeztek megvalósítani. Ennek a cikknek a célja bemutatni a legjelentősebb, egyiptomi államfők ellen elkövetett – tervezett és végrehajtott – merényleteket.


Már a középkori Egyiptomban sem volt szokatlan, hogy szultánok, kalifák vagy muftik estek áldozatul gyilkosságoknak. A második világháború követő években szinte állandóan követtek el merényleteket egyiptomi miniszterelnök vagy az országban élő külföldi (főleg brit) hivatali és katonai célpontok ellen. Ezen támadások mögött legtöbbször Haszan al-Banna arab nyelvi tanár által 1928-ban alapított Muszlim Testvériséget (Al-Ihván Al-Muszlimín) látták. Azonban nem ő, hanem az 1940-es évek elején a szervezeten belül létrehozott – Banna által is többszörösen elítélt – „Titkos Apparátus” volt a fő szervező és a végrehajtó. A Muszlim Testvériséget betiltották és tagjai ellen keményen felléptek mind az egyiptomi hatóságok, mind a közel-keleti országban állomásozó brit katonai erők.[3]

krajcsir_allando_2_kep.jpg
Illusztráció Ahmad Máhír pasa egyiptomi miniszterelnök lelövéséről 1945. február 24-én

Egy lövöldözés visszhangjai

Egyiptomban 1952. július 22-én a Szabad Tisztek nevű katonai csoportosulás elfoglalta és szétoszlatta a parlamentet, menesztette Farúk egyiptomi uralkodót és egy évvel később kikiáltották a köztársaságot. Nagíb elnök volt az Egyiptomi Köztársaság első elnöke, de arról nincs tudomásunk, hogy terveztek volna ellene merényletet. Egyszerűen azért, mert élvezte a monarchia bukása után rövid ideig legálisan működő Muszlim Testvériség, az államcsínyt végrehajtó Szabad Tisztek és a nyugati országok támogatását. Másrészt pedig uralma nem volt hosszú életű, hiszen egy fiatal, tehetséges és nagyravágyó egyiptomi katonatiszt, név szerint Gamel Abden Nasszer 1953 végétől hozzálátott Nagíb hatalomból való kiszorításához. Ezzel párhuzamosan nekifogott a rivális szervezetekkel történő leszámoláshoz, vagyis nyilvánosan bírálta a Muszlim Testvériség ideológiáját, elutasította részvételüket az egyiptomi politikában, majd 1954 elején újra betiltotta őket. Emiatt a Titkos Apparátus több tervet kovácsolt Nasszer meggyilkolására: az egyik szerint öngyilkos merénylő robbantotta volna fel magát, de ezt akkoriban senki nem vállalta.[4]

Végül a csoport „mesterlövésznek tartott” harminckét éves Mahmúd Abdel Latifot jelölték ki erre a feladatra. Időpontnak 1954. október 26-át választották, amikor Alexandriában Nasszer rádióbeszédet tartott a Szuezi-csatorna térségében állomásozó brit csapatok kivonulásáról szóló szerződés aláírása után. A rádióinterjú helyszíne a zsúfolásig megtelt, ezért a biztonságiak egy idő után felhagytak a hallgatóság ellenőrzésével, így a merénylő könnyen be tudta csempészni a fegyvert. Latif ellenállás nélkül, közel hét méternyi távolságban állt meg Nasszertől, majd előkapta a pisztolyát, nyolc lövést adott le, de csak néhány őr sérült meg a szétlőtt üvegektől. Káosz tört ki az épületben, pánikba estek az emberek, akik elkezdtek a kijárat felé rohanni. Pár pillanattal később egy mély hang töltötte be a termet: „Testvérek nyugodjatok meg! Ha Gamel Abden Nasszer meghal, akkor mindenki közületek Gamel Abden Nasszerré válik… Gamel Abden Nasszer egy közületek és ő hajlandó feláldozni az életét a nemzetért.”[5]

A teremben óriási tapsvihar tört ki. Latifot leterítették és a rendőröknek kellett kimenekíteni, nehogy a tömeg széttépje.[6] A lövéseket, Nasszer beszédét és az ovációt élőben hallhatták egyiptomiak milliói, ami igencsak jót tett az elnök népszerűségének. Természetesen azóta is zajlik a vita a történelemtudományban, hogy vajon nem megrendezett volt-e az egész merénylet, vagy legalábbis Nasszer nem szerzett-e idejekorán tudomást a készülő támadásról, csak hagyta bekövetkezni, hogy így szerezzen népszerűséget és jogi alapot az ellenfeleivel való leszámoláshoz. Ha így van, akkor nagyon nagy kockázatot vállalt, hiszen könnyen balul sülhetett volna el az egész (ál)merénylet. Viszont kétségtelen, hogy Nasszer javára vált az incidens: két nappal később a Muszlim Testvériség 700 tagja  ült rács mögött és 140 tisztet (Nagíb-párti frakciókból) menesztettek mindenfajta belső ellenállás nélkül.[7]

1954-es nyugat-német filmhíradó, amely 02:26-tól a Nasszer elleni meghiúsult merénylettel foglalkozik: https://www.filmothek.bundesarchiv.de/video/583187?set_lang=en

Tervek sokasága

Ugyanakkor nem ez volt az utolsó merénylet(terv) Nasszer ellen. Miután az egyiptomi elnök 1955 szeptemberében bejelentette a csehszlovák-egyiptomi fegyvervásárlási szerződést, amely során modern – legalábbis a többi arab ország hadseregéhez képest fejlettebb – csehszlovák/szovjet fegyverekkel szerelték fel az egyiptomi haderőt, a nyugati országokban felvetődött az egyiptomi elnök eltávolítása, amit gyilkossággal, puccsal, vagy esetleg egy közvetlen egyiptomi-izraeli konfliktus kiprovokálásával értek volna el.[8]  Mivel a brit-francia-izraeli támadás 1956 októberében nem érte el a kívánt hatást, sőt, ez végső soron Nasszer pozíciójának akaratlan megerősödését hozta magával otthon és az arab világban egyaránt, a gyilkosság mellett döntöttek. Egészen a hatvanas évek derekáig annyi terv született a titkosszolgálatok boszorkánykonyháiban, hogy még „ők maguk sem tartották pontosan számon”. A legaktívabbak a britek voltak, az MI6 elképzelései már-már a James Bond filmekben látott elképesztőbbnél elképesztőbb módszereket és kütyüket idézte: Nasszer arcszeszes flakonját savval vagy robbanószerrel töltötték volna meg; cigarettába rejtett mérgezett darts nyíllal végeztek volna vele, de a 160 000 font sterlingnyi összeggel felbérelt mesterlövész szintén szerepelt a listán.[9]  Végül mindegyik elvetették, tartva a következményektől és Nasszer „mártírrá” avanzsálásától.

1967-es hatnapos háborúban elszenvedett vereség után az egyiptomi elnök aggódott amiatt, hogy kihasználva népszerűsége megroppanását, megpróbálják eltenni őt láb alól. Már nemcsak a rivális katonatisztek, betiltott Muszlim Testvériség, vagy a nyugati és Egyiptommal ellenséges arab államok között kereste a merénylőt, hanem Kairóval szövetséges Szovjetunióra is gyanakodott. Úgy vélte, hogy a Kreml a vereség után nem tartja többé megbízható szövetségesnek és az egyiptomi kommunistákkal fogják megbuktatni őt.[10] Nasszer 1970-ben halt meg, ám ma is számtalan elmélet kering az interneten és az egyiptomi közbeszédben egyaránt, amelyek szerint az ötvenkét éves egyiptomi államfővel nem szívinfarktus, hanem egy kávéjában feloldott méregtabletta végzett.[11]

Merénylet egyenes adásban

Nasszer utódja Anvar Szadat lett, aki szintén nem mentesült attól, hogy merényleteket szervezzenek ellene. Ráadásul elég sok indokot találtak a megölésére: 1979. március 26-án aláírta az egyiptomi-izraeli békeszerződést, ami Egyiptom szinte teljesen elszigetelődött az arab világban. Az Egyesült Államokhoz való fordulás a Szovjetunió és a szocialista országok körében váltott ki erős nemtetszést; a belpolitikai terén pedig a 1977-es „kenyérlázadások” durva leverése és iszlamistákkal szembeni újabb retorziók idézett elő széleskörű elégedetlenséget. Szadatot egyszerűen „cionistának, Amerika-barátnak és hitetlennek” tituláltak mind a szunnita, mind a síita vallástudósok. Az iráni Khomeini ajatollah egyenesen az egyiptomi elnök megölésére szólított fel és még egy fetvát (muszlim vallási vezető által kiadott hivatalos rendeletet) is kiadott Szadat megölésével kapcsolatban.

Az Egyiptomi Iszlám Dzsihád volt az, amely végül eleget tett a felszólításnak. Az alig 26 éves Halid Iszlambuli hadnagy vezetésével egy négyfős csoport igencsak szokatlan időpontot és helyszínt választott az elnök megölésére: a negyedik arab-izraeli háború kitörésének nyolcadik évfordulója alkalmából rendezett katonai parádét.[12] A kairói bemutatón a teljes egyiptomi katonai-politikai vezetés jelen szokott lenni, valamint velük együtt külföldi vendégek, miniszterek és nagykövetek is részt vesznek a rendezvényen. Nem volt ez másképp 1981. október 6-án sem. Anvar Szadat és Hoszni Mubárak alelnök egy nyitott fedelű kocsival érkezett a dísztribünhöz. Egymás mellé ültek és szinte folyamatosan beszélgettek, miközben különböző egyiptomi haderőnemek katonái és járművei haladtak el előttük. Egy órakor vette kezdetét a Mirage vadászgépek bemutatója, ami miatt szinte mindenki az eget figyelte, így először nem tűnt fel senkinek, hogy a hosszú katonai  konvojból megállt egy tüzérségi ágyút vontató teherautó, és az egyik katona elindult dísztribün felé, majd társai követni kezdik őt. Senki se számított támadásra egy katonai bemutató végén, ahol az államfő fegyveres őrökkel volt körülvéve. Amúgy is a felvonuló katonák vaktöltényeket szoktak használni. Még maga Szadat sem gyanakodott, és a túlélők beszámolói szerint az egyiptomi elnök azt hitte, hogy a megállt jármű és a közeledő katonák a műsor részét képzik. Felállt, hogy szalutáljon a felé tartó katonának, amire válaszul Iszlambuli eldobott három kézigránátot. Ezek közül csak az egyik robbant fel, az is túl korán, így a Kalasnyikovokkal felszerelt merénylők együtt megrohamozták a dísztribünt. „Dicsőség Egyiptomnak! Halál a fáraóra!” – ilyen és ehhez hasonló jelszavakat kiabáltak az alig két percig tartó összecsapás alatt.[13]

Egyiptomi filmhíradó tudósítása a katonai parádéról, majd pedig a merényletről

Miután kiürült a tárjuk, elhajították a fegyvereiket és megpróbáltak elmenekülni, de a testőrök már addigra reagáltak a támadásra. Egy  merénylőt lelőttek, hármat pedig letartóztattak. Szadatnak nem volt esélye, még úgy sem, hogy néhány ember az elnök elé ugrott. Öt lövéssel szállították helikopterrel kórházba, ahol tizenegy orvos próbálta megmenteni, de másfél órával később bejelentették a halálát. A merényletnek rajta kívül még tíz áldozata volt. Az elkövetőket halálra ítélték és 1982. április 15-én kivégezték. Khomeini mártírnak nyilvánította őket és Iszlambuliról még egy utcát is elneveztek Teheránban.[14]

Az életmentő Mercedes

Természetesen Mubárak sem maradhat ki a cikkből, akinek elnöksége eleve egy merénylettel kezdődött. Hiába ült Szadat mellett, sérülés nélkül megúszta a támadását. Ugyanakkor a merénylet komoly nyomot hagyott Mubárakban, aki sokkal óvatosabb viselkedett a nyilvános szerepléseknél, mint az elődje. A mai napig hat Mubárak-ellenes merényletről van tudomásunk: ezek között volt olyan, amit a líbiai titkosszolgálat akart végrehajtani 1989-ben (végül az utolsó pillanatban fújtak le, tartva egy esetleges egyiptomi „inváziótól”), de akadt olyan is, amit egy késsel felszerelt, munkáját elvesztett magányos elkövető hajtott végre az 1999-ben.[15]

Az összes Mubárak-elleni merénylet közül az 1995-ös volt a legjelentősebb. Mubárak éppen három gépkocsival, egyiptomi delegációval és etióp motoros rendőrökkel körülvéve tartott az etióp fővárosban (Addisz-Abebában) rendezett Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozójára. „Hirtelen egy kék teherautót vettem észre, amely elállta az utat. Géppisztolyokból leadott lövéseket hallottam. Csak akkor fogtam fel, hogy én vagyok a célpont, amikor a töltények csapódtak a járművembe. Én láttam azokat, akik rám lőttek. Egyesek a teherautó platójáról, mások a földről lőttek rám.” – az egyiptomi elnök ezekkel a mondatokkal írta le a támadást. A szemtanúk szerint hatalmas lövöldözés kerekedett, amelyben két etióp rendőr és három támadó vesztette életét. Mubárakot szállító Mercedes-Benzt szinte teljesen beborították a lövésnyomok, de csodával határos módon egyik sem hatolt át annak páncélzatán. Az egyiptomi delegációból senki sem sérült meg, viszont mivel a támadás a palesztin nagykövetség szomszédságában történt, ezért az épület előtt tartózkodó palesztin nagykövetet egy eltévedt golyó lábon találta.

Mubárak sajtótájékoztatója az etiópiai merénylet után

Az etióp hatóságok az elkövetkező napokban hét újabb embert tartóztattak le. Az elkövetők közül ketten szudáni állampolgárok voltak és az országból származó fegyvereket találtak náluk. Később már Mubárak is bizonyítottnak látta a merénylők szudáni kapcsolatait. Amikor egy sajtóértekezleten megkérdezték tőle, hogy „Ön szerint szerepe lehet-e egy szomszédos országoknak a támadásban?”, az egyiptomi így elnök válaszolt: „Ön azt szeretné, ha azt mondanám, hogy Szudán volt? Ez nagyon-nagyon lehetséges.”[16] Egyiptom és Szudán között a merénylet után súlyosan megromlott a viszony, számos korábbi együttműködés szakadt félbe, szudáni diákokat és állampolgárokat utasítottak ki Egyiptomból.[17] Mubárak bukását végét végül nem egy merénylő gyilkos golyója, hanem az egyiptomi lakosság dühe okozta 2011 elején.

krajcsir_allando_3_kep.jpg
Mubárak Mercédesze a merénylet után

A cikkben felsorolt merényletéken kívül még csak megbecsülni sem lehet mindazoknak a politikai okokból elkövetett támadások számát, amiket a hierarchia alacsonyabb fokán álló vallási vezetők, katonatisztek, bírók, ügyészek, újságírók vagy külföldi állampolgárok ellen követtek el. Ezeket között is találunk olyat, amit az aktuális vezetés „rendelt meg”, a betiltott iszlamista ellenzék hajtott végre, vagy éppen külföldi titkosszolgálatok szerveztek meg. Éppen ezért korántsem életbiztosítás Egyiptomban, ha valaki politikai-közéleti pályára akar lépni, hiszen könnyen a fegyvercső rossz oldalán találhatja magát.



Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


[1] A cikkben az arab nevek, kifejezések és szavak átírása során a Ligeti Lajos: Keleti nevek magyar helyesírása. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1981. című művet használtam fel.  Kivételt képeznek azok a nevek, amelyek a könyv megírása után váltak ismerté. Ebben az esetben a mai magyar szakirodalomban leggyakrabban előforduló átírást használom, mint Hoszni Mubárak vagy Fattáh al-Szíszí.

[2] Al Arabiya: Egyptian officers behind Sisi plot revealed. In: Al Arabiya English, 2016. november 21., URL: http://english.alarabiya.net/en/News/middle-east/2016/11/20/Egypt-Sisi-escaped-two-assassination-plots-.html (Letöltés:2016.11.28.)

[3]Végül Banna is merénylet áldozata lett. 1949.február 12-én egy meghiúsult tárgyalás után sógorával éppen várták a taxit, amikor két férfi lelőtte őket. A gyilkosság mögött Farúk király alá tartozó Vasgárda állt.

[4] Kalmár Zoltán: Nincs béke a Közel-Keleten. Budapest: Áron Kiadó, 2009. 169.

[5] Aburish, Said K: Nasser: The Last Arab. New York: Thomas Dunne Books, 2004. 53-54.

[6] Latifot 1954. december 4-én kötél általi halálra egy egyiptomi bíróság.

[7] Aburish , Said K. i.m., 54.

[8] Národní Archív Praha, Komunistická Strana Československa – Ústřední výbor. Kancelář 1. tajemníka Antonína Novotného – II. část 1951-1967, 94-es kartón. inv.č. 146. Informace MV 1955. november 3.

[9] Aburish , Said K. i.m., 128-129.

[10] Kalmár Zoltán i.m., 296.

[11] Ráadásul az összeesküvés-elmélet szerint a Nasszerrel végző gyilkos kávét maga Szadat készített el. Ezt azonban Nasszer orvosai cáfolták. Al Arabiya: Nasser did not die of poisoned coffee: doctor. In: Al Arabiya English, 2010. szeptember 26, https://www.alarabiya.net/articles/2010/09/26/120379.html (Letöltés: 2016.11.28.)

[12] Iszlambuli és emberei eredetileg nem vettek volna részt a katonai bemutatón, de a katonai titkosszolgálatba beszivárgott iszlamista elemeknek sikerült elintézniük, hogy a 333. tüzérségi dandár kontingensét ő vezesse. Ugyanúgy nekik köszönhető, hogy a merénylők éleslőszert kaptak a felvonuláskor. Riedel, Bruce: The Search for al-Qaeda. Washington: Brookings Institution Press, 2008. 15.

[13] Riedel, Bruce. i.m., 15.

[14] Kramer, Martin: Nation and Assassination in the Middle East. In: Middle East Quarterly, XI. évfolyam, 2004/3, 63.

[15]Al Arabiya: Al Arabiya show reveals Qaddafi plot to assassinate Mubarak and Hassan II. In: Al Arabiya,2015. július 31., URL: http://english.alarabiya.net/en/media/inside-the-newsroom/2015/07/31/How-Qaddafi-planned-to-assassinate-Egypt-s-Mubarak-.html (Letöltés:2016.11.28.); BBC: World: Mubarak attacker shot dead.In: BBC, 1999. szeptember 6., URL: http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/440153.stm (Letöltés:2016.11.28.)

[16] Turner, Craig: Egypt’s Leader Survives Assassination Attempt : Africa: Muslim extremists suspected in attack on Mubarak’s motorcade in Ethiopia. President is unharmed. In: Los Angeles Times, 1995. június 27., URL: http://articles.latimes.com/1995-06-27/news/mn-17703_1_president-mubarak (Letöltés:2016.11.28.)

[17] A mai napig nem tisztázott, hogy a szudáni vezetők személyesen adtak parancsot a merényletre, vagy sem. 2010-ben Al-Turabi, Szudán második embere, iszlamista ideológus és Iszlám Nemzeti Front (NIF) vezetője egy interjúban ugyan elismerte, hogy a szudáni alelnök, Ali Oszmán Mohamed Taha állhat a támadás mögött, de erről sem Turabi, sem pedig az országot irányító Omár el-Basír nem tudott. Ez azonban ismerve az akkori szudáni vezetést és diktatúrát nagyon nehezen elképzelhető. Asmaa, Al-Husseini: Al-Turabi and Mubarak’s assassination attempt. In: Al-Ahram Weekly. 2016. július 14., URL: http://weekly.ahram.org.eg/News/16815/17/Al-Turabi-and-Mubarak%E2%80%99s-assassination-attempt.aspx (Letöltés:2016.11.28.)

 

Bibliográfia:

Aburish , Said K: Nasser: The Last Arab. New York: Thomas Dunne Books, 2004.

Al Arabiya: Al Arabiya show reveals Qaddafi plot to assassinate Mubarak and Hassan II. In: Al Arabiya,2015. július 31., URL: http://english.alarabiya.net/en/media/inside-the-newsroom/2015/07/31/How-Qaddafi-planned-to-assassinate-Egypt-s-Mubarak-.html

Al Arabiya: Egyptian officers behind Sisi plot revealed. In: Al Arabiya English, 2016. november 21., URL: http://english.alarabiya.net/en/News/middle-east/2016/11/20/Egypt-Sisi-escaped-two-assassination-plots-.html

Asmaa, Al-Husseini: Al-Turabi and Mubarak’s assassination attempt. In: Al-Ahram Weekly. 2016. július 14., URL: http://weekly.ahram.org.eg/News/16815/17/Al-Turabi-and-Mubarak%E2%80%99s-assassination-attempt.aspx

BBC: World: Mubarak attacker shot dead.In: BBC, 1999. szeptember 6., URL: http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/440153.stm

Kalmár Zoltán: Nincs béke a Közel-Keleten. Budapest: Áron Kiadó, 2009.

Kramer, Martin: Nation and Assassination in the Middle East. In: Middle East Quarterly, XI. évfolyam, 2004/3, 59-64.

Ligeti Lajos: Keleti nevek magyar helyesírása. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1981.

Národní Archív (Nemzeti Archívum) Prága –  Antonín Novotný doboz, Fond: 1261/0/44. 94-es kartón.

Riedel, Bruce: The Search for al-Qaeda. Washington: Brookings Institution Press, 2008.

Turner, Craig: Egypt’s Leader Survives Assassination Attempt : Africa: Muslim extremists suspected in attack on Mubarak’s motorcade in Ethiopia. President is unharmed. In: Los Angeles Times, 1995. június 27., URL: http://articles.latimes.com/1995-0627/news/mn-17703_1_president-mubarak

A nyitóképen 1981. október 6.: Egyiptomi katonák tüzelnek Szadat elnökre, mialatt egy katonai parádét tekint meg Kairóban (forrás)

Facebook Kommentek