Erzsébet emlékfák a 19. század végén
László Andor
Korábban már láthattuk, milyen nagyszabású faültetésre került sor az 1896-os millennium alkalmával, amikor több mint négyezer településen közel kétmillió fa „vert gyökeret az ezredéves anyaföldben, hogy majdan erős, sudár törzse hirdesse országnak-világnak, hogy a nemzet a második ezredévet a honfoglaló elődök érdemének dicsőítésével kezdte s hogy fennmaradásának alapját és jövőjének biztosítékát első sorban hagyományaik sértetlen fenntartásában és az azokhoz való hű ragaszkodásban kereste.”[1] Azt hihetnénk, az akkori ültetést nem lehetett felülmúlni, pedig erre alig néhány éven belül sor került, amikor minden téren sikerült túlszárnyalni az előző alkalmat. Sajnos minderre egy szomorú esemény nyújtott lehetőséget: 1898. szeptember 10-én Genfben merénylet áldozata lett Erzsébet királyné. A magyarok körében különösen kedvelt királyné váratlan halála megrázta az egész országot, amely fölött „ez a szent asszony őrködött.”[2]
A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült
A szeretett királyné alakja körül jelentős kultusz alakult ki, halálát követően szobrokat, emléktáblákat állítottak tiszteletére, utcákat, tereket, intézményeket (kórházat, szanatóriumot, egyetemet), hidakat neveztek el róla (Budapesten, Komáromban vagy Kolozsváron), a Buda fölötti János-hegyen kilátót építettek az emlékére. Erzsébet gyermekkorától rajongott a természetért, az erdőkért, sokat kirándult, Rudolf trónörökös tragikus halála után kerülte a nyilvánosságot, és sétáin igyekezett megnyugvást nyerni.[3] Ez is közrejátszott abban, hogy két hónappal a merénylet után, Erzsébet-nap alkalmával Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter felhívással fordult az ország lakosságához: a „nemzet hálás kegyeletének ősi szokás szerint való megnyilatkozásaként” „a nemzet őrangyala” emlékére ültessenek fákat!
Az elhunyt „tündöklő erényeihez”, a magyarok iránt tanúsított jóságához és nagylelkűségéhez méltó emlékezés érdekében nem csupán fák és facsoportok ültetésére, hanem egész ligetek létesítésére szólított fel. Kérte, hogy ezeket Erzsébet királyné emlékfáinak nevezzék, és táblákkal jelöljék. A miniszter elsősorban leboruló koronájú fákat (mint a szomorú fűz, kőris, szomorú bükk), „a megdicsőült királyné” kedvenc fáit („viharral dacoló tölgy” és örökzöld fenyő), valamint más hosszú életű fajokat ajánlott.[4] Darányi körrendeletet intézett a minisztérium hatóságaihoz is: járjanak élen a szervezésben, létesítsenek emlékhelyeket, az erdészetek ingyen bocsássanak az ültetni szándékozók rendelkezésére csemetéket.[5] A felhívás a magyar társadalom minden rétegét megmozgatta, az ingyen felajánlott fák is minden bizonnyal nagy vonzerővel bírhattak, a nagyszabású ültetésekben, telepítésekben részt vettek magánszemélyek (földbirtokosok vagy egyszerű gazdák, városi polgárok), önkormányzatok, állami és civil szervezetek (társulatok).
A különböző tanintézmények ugyancsak kezdeményezően léptek fel, sok fát a tanítók vezetésével iskolák mellé ültettek a diákok, de számos facsemete került a községházak, templomok környékére, a falvak központjába is. Az egyházak szintén tevékenyen bekapcsolódtak, időnként nemes versengés alakult ki a különböző felekezetek közt, mint például a bánsági Jezvinen (Őszény) a görög-keletiek és a görög-katolikusok közt. A zirci ciszterci apát „a szépet, a kegyeleteset a hasznossal kötötte össze”, amikor több mint kétezer fenyőt és majdnem ezer kőrist ültetett fátlan legelőkre. Ezzel az érintett területek gazdasági értékét javította, hiszen ott, ahol korábban „szomorúan és éhesen ballagott néhány legelő marha”, értékes fanemekből álló erdő jött létre, a fásítással „évszázadok hibája és mulasztása” pótolható, „az eddig hasznavehetetlen kopárokat” megmenthetik a „közgazdaságnak.”[6] A MÁV is derekasan kivette a részét az akcióból, több esetben azt jelentették, hogy egy-egy körzet (például az aradi, debreceni, miskolci, szegedi, szombathelyi, zágrábi) „majdnem minden” állomásának vagy őrházának környékén alakítottak ki ligeteket, kisebb-nagyobb facsoportokat. A nagyvárosok közül például Kecskeméten, Kolozsváron, Pozsonyban vagy Szabadkán létesültek ilyen parkok. Az állami szervek közül élen járt a honvédség is: a kaszárnyákban fákat ültettek a katonák, akik hálásan emlékeztek a királynéra, mert ő töröltette el a korábbi kegyetlen büntetést, a vesszőfutást.
Részt vettek a bíróságok, a dohánybeváltó hivatalok, vagy például ménesbirtokok, selyemhernyó-tenyésztő felügyelőségek is. Mellettük magánvállalatok: cukor- vagy éppen dohánygyárak jeleskedtek az ültetésekben, Erdélyben a szászrégeni tutajkereskedő-társulat például 60.000 díszfából álló, emléktáblával ellátott ültetvényt létesített Oláh-Topliţa (ma magyarul Maroshévíz) mellett.[7] Országszerte számos fürdőigazgatóság és település létesített parkokat, sétányokat a fürdőhelyeken és az oda vezető utak mentén, így a Felvidéken Belluson, Bártfán, Fenyőházán, Losoncon vagy Stubnyafürdőn, Vas megyében Tarcsán, Siófokon, Balatonalmádinál, Budapesten a Margit híd és Szent Lukács fürdő között, Máramarosban Akna-Szlatinán, Szatmárban Bajfalun és Vámfalun, Bánságban Buziáson, Herkulesfürdőn, Bácskában a Szabadka mellett a palicsi fürdőnél, Nagyvárad mellett Félix-fürdőn, Erdélyben Borszéken, Előpatakon, Szentegyházasfalu mellett, Szászföldön Alsó-Venicén, Keresztényfalván, Vízaknán.
Hamarosan kötetet adtak ki, amelyben megyénként minden ültetésben résztvevő települést, szervezetet és magánszemélyt, valamint a fákat is összeírták. Emellett egy több mint 100 vízfestményt tartalmazó albumot is megjelentettek. 1899. júliusában majdnem 2,8 millió Erzsébet emlékfát írtak össze országszerte, ám ezek száma jóval nagyobb lehetett, hiszen gyakran a tudósítások facsoportokról, ligetekről szóltak, és sok helyen későbbre tolódott a megvalósítás. A pécsi iskolákban például 1899 őszén került erre sor,[8] de még 1901 tavaszán is 180 ezer csemetét ültettek országszerte a királyné emlékére.[9]
A kezdeményezéssel összefonódott a kultusz és a természetvédelem, a gazdasági szempontok és a városok zöldítése, a történeti emlékezet és a fásítások ügye. A korábbi ültetésekhez képest Darányi rendelete, majd annak végrehajtása minőségileg újat hozott, hiszen a fák, facsoportok ültetése mellett parkok, ligetek létesítésére szólított fel. Sok településen éppen ezekben az években keletkeztek az első sétaterek, közparkok, és növényekkel gazdagon beültetett közterek, amelyek a közösségi élet, a szórakozás, a korzózás mindennapi színtereivé váltak. Számos helyen a nemrég létesített központi parkokat (Népkert, Városliget) bővítették, nevezték át, mint Győrött, Hódmezővásárhelyen, Losoncon, Miskolcon, Nagyszebenben, Pécsett, Sepsiszentgyörgyön, Sopronban, Szarvason, Szászsebesen, Szegeden és Zólyomban. Szatmárnémetiben a Kossuth-kerten belül telepítettek egy külön ligetet, Újvidéken a sétatéren levő tóban alakítottak ki szigetet.
Aradon, Pápán, Szabadkán, Szamosújváron vagy Szentesen új parkokat, sétányokat hoztak létre csakúgy, mint a királyné kedvenc magyarországi tartózkodási helyén, Gödöllőn. Az itteni több mint 50 holdas (30 hektár) impozáns parkot Budapest főkertésze tervezte, a földművelésügyi minisztérium telepítette, és az ország minden kincstári erdőhatósága küldött hozzá fa- és cserjecsemetéket. A park közepén hamarosan maga a király avatta fel a királyné szobrát, amely egy körülbelül 15 méter magas domb tetején állt, a magyar korona mellett.[10] Zomboron szintén neves kerttervezőt kértek fel a központban létrehozott park kialakítására. Kecskemét mellett egy frissen alakult szőlő- és gyümölcstermelő szövetkezet helvéciai telepén terveztek nagyszabású parkot kettős tórendszerrel, kör alakú rózsakerttel (rozárium), a királyné szobrával. A telepített fák a homokos terület termékennyé tételére is alkalmasak lettek volna, ám a különleges látványosságnak szánt liget végül nem valósult meg.[11]
Nem csupán a településeken került sor ültetésekre, az erdészetek irányításával számos esetben komoly erdősítéseket valósítottak meg. Emellett forrásokat, kutakat (például Berzován, Felső-Verzáron, Kisiblyén, Vaskóhon), pihenőket (például Nagymaroson[12] vagy Zsolna község határában) hoztak létre és neveztek el a királynéról. Néhány alkalommal nevének kezdőbetűjét formálták ki egy-egy hegyoldalban. Selmecbánya mellett az Erdészeti Akadémia egyik tanulmányi erdejében a környező lomboktól elütő mélyzöld színű tűlevelű fajok (jegenyefenyő és tiszafa) csemetéivel alakítottak E betűt, melynek szélessége mindenütt 15 méter, hossza 115 méter, szárai pedig 55 és 25 méter hosszúak voltak. Ezt a város valamennyi magasabb pontjáról jól lehetett látni,[13] s feltűnik Csontváry Kosztka Tivadar 1902-ben készült nagyméretű plain air festményén (Selmecbánya látképe) is. Egy évszázaddal később (2009) még érzékelhetőek voltak az egykori betű vízszintes szárai.[14] Kisebb-nagyobb E betűket ültettek továbbá Babaluskán, Bajon, Edelényen, Ratosnyán, Murányalján vagy például az újvidéki katonai lövöldében.[15]
.jpg){kind=link}
Néhány esetben különleges megoldásokat alkalmaztak: Esterházy Ferenc egy Veszprém megyei pusztán 1855 tölgy közé 30 hársfát, 8 tiszafát, tuját és 5 szomorúfüzet ültetett, így ezek száma együtt kiadta a királyné halálnak évét.[16] A Csallóközben, Vajkán 1 tölgyet és 7 platánt ültettek, ezeket Erzsébet királyné, illetve a hét magyar honfoglaló vezér nevével jelölték meg.[17] A székelyföldi Csíkjenőfalván már a miniszter kezdeményezése előtt, halottak napján ültettek fákat a tanító kezdeményezésére.[18]
A királyné első mellszobrát a veszprémi Nyirád községben állították a frissen létesített ligetben, a szobor ma a település címerében is látható. Szombathelyen egy akkor 200 évesre becsült gesztenyefára tették fel az „Erzsébet királyné emlékfa” feliratú táblát, majd miután az idős fa néhány év múlva elpusztult, 1907-ben egy nagylevelű hárs került a helyére; ez a ma már szintén pusztulófélben levő fa napjainkban is látható.[19] A legkeletibb ültetésre Bereck mellett került sor (Budapesttől légvonalban körülbelül 700 km-re), ahol egy még ma is látható emlékoszlopot emeltek.[20] Északon a lengyel határnál, Trsztena (Árvanádasd) községben a tornakertet fákkal ültették körül és táblával jelölték meg.[21]
Az akkorihoz hasonló ültetésekre a későbbiekben már nem került sor. Pedig már 1902-ben, Kossuth Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából hasonló kezdeményezés történt, majd a madarak és fák napjához kapcsolódva 1907-ben javasolták az ezer évvel korábban elhunyt Árpád fejedelemről elnevezett emlékfák ültetését. Sok helyen máig fontos szerepet játszanak az egykori Erzsébet-ligetek; így például Győrött,[22] Keszthelyen,[23] Marosvásárhelyen, Pápán,[24] Sepsiszentgyörgyön,[25] Szegeden,[26] Székesfehérváron,[27] Veszprémben[28] nemrég újultak vagy éppen újulnak meg ezek. Az egykori váci Erzsébet-liget helyén ma ártéri tanösvény kanyarog csakúgy, mint Gyomaendrődön, ahol a terület megtartotta eredeti nevét. Utóbbit védett természeti értékként tartják számon a szarvasi Erzsébet-ligethez, a soproni Erzsébet-kerthez és a gödöllői Erzsébet-parkhoz hasonlóan. Az árpási Erzsébet-ligetet a helyi önkormányzat az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal közösen újította fel.[29]
Budapesten a Margit-híd budai hídfőjénél a bisztró vendégeinek nyújt árnyékot egy hatalmas tölgy, amely utolsó hírmondója a Lukács fürdőhöz vezető sétány mentén ültetett 250 fának.[30] Több helyen a 21. században irányult ismét figyelem a fákra. Zalaegerszegen (Botfán) az Erzsébet királyné tiszteletére ültetett hársfát 2014-ben táblával jelölték meg.[31] A Kárpát-medence másik végében, Háromszéken ugyanebben az időszakban 76 településen sikerült felkutatni, és rövid verses-zenés ünnepségek keretében három- vagy négynyelvű emléktáblával megjelölni 53 millenniumi és 33 Erzsébet emlékfát.[32] Székelytamásfalván az öreg korhadt Erzsébet-fa helyett egy csemetét ültettek, és kerítéssel vették körbe.[33] Székelyföldön felújították és gondozzák az egykori ültetések (vagy a királyné) emlékműveit, így például Berecken, Homoródkarácsonyfalván vagy Csíkdánfalván. 2019-ben Keszthelyen megemlékeztek az Erzsébet-liget létesítésének 120 éves évfordulójáról.[34] Baróton 2020 őszén sikerült megakadályozni a katolikus templom mellett álló két idős tölgyfa kivágását.[35]
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
A nyitóképen Herény Erzsébet-fái napjainkban (Forrás)
Jegyzetek, felhasznált források:
[1] Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter 1898. nov. 19-i körrendelete. In: Erzsébet királyné emlékfái. Bp. 1899. 5. Erzsébet királyné temetéséről, illetve az emlékének megőrzésével kapcsolatban hozott intézkedésekről lásd: Erzsébet-kultusz: Szöveggyűjtemény. (Összeállította: Vér Eszter Virág). Budapesti Negyed 53. sz., 2006/3.
[2] Mikszáth Kálmán szavait ld. Országos Hírlap 1898. szept. 11. 1.
[3] Erről ld. pl. Récsei Ede: Erzsébet királyné hazai turista útjai. Bp. 1905. Szabó Margit: Erzsébet királyné a budai hegyekben. Bp. 2004.
[4] Darányi Kálmán körrendelete.
[5] Uo. 8–9.
[6] Erzsébet királyné emlékfái. Bp. 1899. 74.
Erzsébet-emlékfák. A Kert 1899. jún. 15. 427.
[7] Erzsébet királyné emlékfái. Bp. 1899. 131. Erzsébet-emlékfák. A Kert 1899. jún. 15. 427.
[8] Pécs szab. kir. város összes községi népoktatási tanintézetének értesítője az 1899-1900. iskolai évről. Pécs 1900. VIII.
[9] Ezeket a földművelésügyi minisztérium ingyen osztotta ki. Hanusz István: Fűben, fában. Bp. 1905. 94.
[10] Räde Károly: A gödöllői Erzsébet-királyné park. A Kert. 1899. dec. 15. 804.
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II. Bp. 1911. 92.
Jeney László – Krassay László: A Gödöllői Erzsébet-park története és leírása. Erdészettörténeti Közlemények 32. (1997) 85–159.
[11] Erzsébet királyné emlékkert. A Kert 1899. okt. 1. 644.
[12] A kert 1899. júl. 15. 490.
[13] Tomasovszky Imre: „Erzsébet Királyné emlékfái” a selmeczbányai m. kir. erdőakadémia tanerdejében. Erdészeti Lapok 38. (1899) 6: 591-6.
[14] Bartha Dénes – Oroszi Sándor: Ha Selmec hív… Bp. 2009. Erdészettörténeti Közlemények 80. 117.
[15] Erzsébet királyné emlékfái. Bp. 1899. 131.
[16] Hanusz: Fűben, fában. Bp. 1905. 89.
[17] Hanusz: Fűben, fában. Bp. 1905. 90.; Erzsébet királyné emlékfái. Bp. 1899. 171.
[18] Csiki Lapok 1898. nov. 23. 3.
[19] Orbán Róbert: Erzsébet emlékfák Vas megyében. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1998. 3: 15-6.; https://www.hirlevelplusz.hu/pusztulo-felben-van-a-szombathelyi-erzsebet-kiralyne-emlekfa/; https://www.vaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/erzsebet-kiralyne-faja-meg-ma-is-el-szombathelyen-4434181/
[20] Székely Nemzet 1899. máj. 1. 3. http://muemlekem.hu/hatareset/Erzsebet-kiralyne-emlekoszlop-Bereck-722
[21] A trsztenai kir. kath. gymnasium XXXI. évi értesítője az 1899-1900. tanévről. Námésztó 1900. 17.
[22] https://www.gyoriszalon.hu/news/5149/59/Az-Erzs%C3%A9bet-liget-t%C3%B6rt%C3%A9nete-1945-t%C5%91l-napjainkig
[23] https://epiteszforum.hu/tortenelmi-multu-ligetet-rehabilitalnak-a-keszthelyi-balaton-parton
[24] https://papaesvideke.hu/?p=8064
[25] http://www.sepsiszentgyorgy.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=5796:csodakert-a-varos-sziveben&catid=98&Itemid=184
[26] http://szegedtourism.hu/hu/erzsebet-liget/
[27] https://www.szekesfehervar.hu/megujul-a-halesz-liget-es-a-14-es-korzet-tobb-utcaja-is
[28] https://www.veszpremkukac.hu/acticity-megujul-az-erzsebet-liget/
[29] http://www.eduvizig.hu/content/fel%C3%BAj%C3%ADtottuk-az-%C3%A1rp%C3%A1si-erzs%C3%A9bet-ligetet
[30] https://www.fokert.hu/nevezetesfa/_204/
[31] http://www.botfa.hu/?p=539
[32] http://zoldnap.info/en/node/1350; https://www.kezdi.ro/kozelet/haromszeki-emlekfak-nyomaban/
https://www.3szek.ro/load/cikk/69337/haromszeki_emlekfak_nyomaban; Székely Hírmondó 2014. okt. 22, 2014. okt. 29.; Háromszék 2014. okt. 23. 12.; Háromszéki emlékfák nyomában. Lánghordozók Orbaiszéken. Székely Hírmondó 2015. nov. 2. 14.
[33] Kisgyörgy Zoltán: Két régi és egy új. Háromszék 2012. júl. 20. 19.
[34] https://www.zalamedia.hu/vezeto-hirek/zold/120-eves-az-erzsebet-liget
[35] Megmaradnak a baróti emlékfák. Háromszék 2020. okt. 16. 3.
Az Erzsébet-fák és -ligetek létrehozásával, történetével kapcsolatban lásd még: Vér Eszter Virág: Erzsébet-ligetek. Budapesti Negyed 52. sz., 2006/2.