20. század Hidegháború 

Őfelsége árulója – A “feltámadt” angol miniszter, aki Csehszlovákiának kémkedett

John Stonehouse karrierje ötven évvel ezelőtt ezen a napon egy újabb jelentős mérföldkőhöz érkezett, mivel kinevezték az egyesült brit Postaügyi és Telekommunikációs Minisztérium első miniszterének. Csakhogy nem sokáig élvezhette ezt a posztot, mert olyan információk láttak napvilágot, miszerint a csehszlovák Állambiztonság (Státní bezpečnost/StB) egyik angliai ügynöke. Sőt, nemcsak ez gátolta meg a miniszterelnöki ambícióinak elérésében: a hetvenes évek egyik legnagyobb botránya is Stonehouse nevéhez fűződik.

Tovább
1918-1939 20. század 

Minden kezdet nehéz: az első magyar (majdnem) követ Prágában

Közhelyszerű tény, hogy Csehszlovákia és Magyarország viszonya nem volt kifejezetten jó 1920-1945 között, azonban a két ország között mégis létezett diplomáciai kapcsolat a két világháború közti időszakban. Sőt, Cseh-Szlovákia feldarabolását követően Berlin alá rendelve tovább működött a magyar külképviselet a Cseh-Morva Protektorátus fővárosában egészen a háború végéig. A második világháborút követően a diplomáciai misszió újraindítása is számos nehézségbe ütközött, azonban az 1920-as kezdetek sem voltak problémamentesek: a kezdeti években volt Magyarország képviselője Prágában Tahvári és Tarkeői Dr. Tahy László.

Tovább
20. század Hidegháború Szocializmus 

“Terjeszteni a forradalom tüzét” – A csehszlovák titkosszolgálat egyik legnagyobb külföldi akciója a hidegháború alatt

A hidegháborús kémtörténelem egyik leghíresebb disszidálására került sor ötven évvel ezelőtt: Josef Frolík, a csehszlovák Állambiztonság (Státní bezpečnost/StB) Nagy-Britanniában dolgozó ügynöke az 1969-es nyári, bulgáriai nyaralása idején a családjával együtt – a CIA segítségével – az Egyesült Államokba menekült. Frolík részletesen beszámolt a keleti blokk titkosszolgálatainak működéséről, kiadta az angol kormányban dolgozó ügynökök és informátorok (például John Stonehouse) neveit, illetve az StB több külföldi akciójáról is említést tett – többek között kitérve a kubai ügynökséggel való “gyümölcsöző” együttműködésre. Habár azzal kapcsolatban nincs információ, hogy ezek között konkrétan említette volna a…

Tovább
20. század Hidegháború Szocializmus 

Fegyvercsempészetből megbukott: A “Lidice-affér”

A hetvenhét évvel ezelőtt lerombolt Lidice már a második világháború alatt jelképpé vált: a cseh községről tereket, iskolákat, üzemeket, termelőszövetkezeteket – sőt, Kubában még újszülötteket is – neveztek el. A csehszlovák kommunista vezetés tökéletesen tisztában volt a szimbólum erejével, s igyekezett azt propagandacélokra felhasználni. Ezért korántsem meglepő, hogy a háború után Prága által elsőként megvásárolt tengerjáró a Lidice nevet viselte. Azonban a hajó ahelyett, hogy a „csehszlovák szocializmus dicsőségét” hirdette volna, egy olyan nemzetközi botrányba keveredett, amivel gyakorlatilag gúnyt űzött a névadójából.

Tovább
1956 Forrás Hidegháború Kult 

“A délről jövő, nacionalista-revansista veszedelem..” – Recenzió az 1956-os forradalom visszhangja Csehszlovákiában című tanulmánykötetről

A historiográfiában korántsem szokatlan jelenség, hogy egy adott kiemelten fontos témáról vagy korszakról évekig, évtizedekig nem születik egyetlen komolyabb, hosszabb hangvételű, levéltári kutatásokon alapuló történészi munka. Aztán hirtelen, egy évben – egymástól teljesen függetlenül – több tudományos írás jelenik meg. Ugyanez történt Csehszlovákia és az 1956-os magyar forradalom esetében is, amellyel kapcsolatban sokáig csak résztanulmányok álltak rendelkezésre, de a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet köszönhetően nemrég egy tanulmánykötet látott napvilágot.  

Tovább
20. század II. Világháború 

Csehszlovákiáért, de Beneš nélkül

Az Edvard Benešhez köthető második világháború alatti csehszlovák emigráció története legalább nagy vonalakban ismert Magyarországon (a Napi Történelmi Forrás hasábjain is olvasható néhány cikk a csoportosulással kapcsolatban), azonban az már kevésbé ismert, hogy az exelnök mellett mások is szerveztek, vagy próbáltak létrehozni emigráns politikai csoportokat, amelyek fő célja Csehszlovákia restaurációja lett volna. Az egyik ilyen tömörülést két szlovák, Štefan Osuský, az ország párizsi követe és Milan Hodža, Csehszlovákia addigi egyetlen szlovák nemzetiségű miniszterelnöke hozta létre. Erről a grémiumról ismert annyi Magyarországon, hogy Beneš mozgalma bekebelezte, Hodža pedig elszigetelődött. Sokkal kevesebb…

Tovább
Forrás II. Világháború 

Mindenféle csehszlovák szervezkedésről

Csehszlovákia (vagy akkori hivatalos nevén Cseh-Szlovákia) 1939. március 15-én történő megszűnése után nem volt egyértelmű, hogy újjá fog-e éledni az ország. Az év nyarára azonban megindultak olyan szervezkedések, amelyek az állam restaurációját tűzték ki célul, és hasonló módon kívántak működni, mint tették azt az első világháborúban. Akkor politikai lobbitevékenységgel kívánták az emigránsok elismerni, hogy Csehszlovákiának van helye a térképen, és katonai alakulatokkal szervezésével is érvényt kívántak juttatni elgondolásaiknak. Bár Közvetlenül a második világháború kitörése előtt még egységes csehszlovák emigráns mozgalomról nem lehetett beszélni,  a magyar politikusok mindenesetre rendelkeztek némi ismerettel…

Tovább
Hidegháború 

Politikai játszmák kereszttüzében – Csehszlovák önkéntesek az első arab-izraeli háborúban

Habár az első arab-izraeli háborúról már több könyvtárnyi irodalom született, mégis annak egyik aspektusával viszonylag keveset foglalkoztak a magyar és a nemzetközi historiográfiában. Ez a méltatlanul alulreprezentált téma pedig Prága szerepe a fegyveres konfliktusban, hiszen Csehszlovákia volt az első ország, amely hivatalosan fegyverekkel látta el a zsidó milíciákat és a május 14-én a függetlenné vált államot. Sőt, még egy csehszlovák önkéntesekből álló kontingenst is felállítottak, akiket az eredeti elképzelés szerint a palesztinai frontokra küldtek volna harcolni. Csakhogy a “Gottwald-dandár”  rövid idő alatt az akkori nagyhatalmi és belpolitikai játszmák áldozatává vált.

Tovább
Forrás II. Világháború 

Csáky István a csehszlovák emigrációról, és beszédének külföldi hatása

Csehszlovákia, pontosabban Cseh-Szlovákia 1939 márciusában történő megszűnése nyomán Prága kikerült a magyar külpolitika fő színterei közül, miközben a revízió, valamint a Teleki Pál miniszterelnök elképzeléséhez köthető “fegyveres semlegesség” továbbra is a fő csapásirány maradt a Dísz téren. Ebből az állapotból csak a lassanként szerveződő csehszlovák emigráció tudta kizökkenteni a magyar vezetést, amely ugyanakkor határozott elképzeléssel bírt az egyre inkább Edvard Benešhez kötődő mozgalom kapcsán. Erről maga a külügyminiszter, Csáky István beszélt a képviselőház egyik ülésnapján 1940 márciusában.

Tovább
Forrás Horthy-kor II. Világháború 

Csehek a Citadellában

A második világháború kezdetekor Magyarországon tartózkodó cseh foglyokról már született bejegyzés annak kapcsán, hogy az Amerikai Univerzalista Unitárius Egyház miként próbált helyzetükön javítani – a végeredmény szempontjából nézve – sikerrel. A különböző helyeken elzárt csehek egyik legnagyobb csoportja a Citadellában volt fogva tartva, amelyről számos visszaemlékező beszámolt később memoárjában vagy a vele készült interjú során, általában negatív színben lefestve az intézmény állapotait, ottani ellátásukat. A hivatalos magyar szervek is értesültek az ottani helyzetről: 1940 áprilisában két jelentés is készült a fogvatartottak helyzetéről.

Tovább