A Miske-Gerstenberger házaspár tragikus története
Hajabácsné Dobos Dóra
Miske-Gerstenberger Jenő 1886. november 11-én született, és 1934-ben vette feleségül a nála 7 évvel fiatalabb Mary Allice Allison-Walterst Bécsben, ahol követségi tanácsos volt. 1935-től a trieszti konzulátus vezetője, 1939-tól Müchenben, majd 1942-ig Törökországban, Isztambulban főkonzul. Felesége ezalatt az idő alatt hűen követte férjét és a háztartásban dolgozott. Isztambulban Miskéné kapcsolatba került egy Buday Kálmánné nevű nővel, aki férjétől külön élt, és aki az angol titkosszolgálati szerv, az SOE (Special Operations Executive – Különleges Műveletek Bizottsága) beszervezett ügynöke volt, és akinek feladata volt különböző nők beszervezése, titkos anyagok továbbítása a németek által megszállt területekre, illetve hírszerzés.1
Az SOE brit titkosszolgálati szervről szükséges néhány szót szólni. A szervezetet 1940 júliusában hozták létre Winston Churchill angol miniszterelnök jóváhagyásával azzal a céllal, hogy az ellenséges országokkal kapcsolatos hírszerzést és propagandát biztosítsa.2 A titkosszolgálat tevékenységének több feladata volt; a háború alatt szabotázs révén katonailag, politikailag és gazdaságilag ártson az ellenségnek, ellenállási- és partizánmozgalmakat szervezzen, amennyiben utóbbit talál, azzal a kapcsolatot kiépítse és az ellenállók támogatását biztosítsa, az átállást és kiugrást megfelelően előkészítse és lebonyolítsa, illetve az egyes országokban a háború után olyan politikai csoportosulásokat hozzon létre, amelyek angolbarátok, de szovjetellenes rezsimek létrehozására is képesek. A szervezet hatáskörébe tartozott minden olyan diplomáciai és politikai munka, amit a hivatalos diplomácia, tehát az angol kormány nem vállalhatott magára, többek között azért, mert az a terület, ahol a titkosszolgálat tevékenykedett, ellenséges területté vált, vagy pedig ellenséges országgal történő kapcsolatfelvételről és tárgyalásról volt szó.3
Miske-Gerstenberger Jenőné végül Buday Kálmánné kérésére férje tudta nélkül Budapestre csempészett három levelet, amiket az SOE magyar szekciójának vezetője, Basil Davidson és kollégája, Pálóczi-Horváth György írtak meg. A címzettek Szakasits Árpád (Népszava szerkesztője), Kertész Róbert (8 Órai Újság munkatársa) és Barankovics István (Esti Újság szerkesztője) voltak. Miske-Gerstenberger Jenőné lebukását követően bíróság elé állították, ahol az ellene folytatott eljárás során tett tanúvallomásában az alábbiak olvashatók:
„Isztambulban április utolsó napjaiban, amidőn Budayné átadta nekem egy címzetlen borítékban lezárt három levelet, megkért, hogy azon lezárt borítékban egy külön papírra írt címekre Magyarországon továbbítsam a leveleket az általam megírandó levélborítékokban.
Budayné ez alkalommal megkért, hogy a leveleket Magyarországon ne postán küldjem, hanem személyesen kézbesítsem azokat, mert nem jó olyan leveleket postára adni, amelyek külföldről jöttek.”4
Miskénét a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar főnökének bírósága kötél általi halálbüntetésre ítélte, majd az ítéletet életfogytig tartó börtönbüntetésre mérsékelte. Miske-Gerstenberger Jenőnek az eljárás ideje alatt el kellett feleségétől válnia, különben elveszítette volna munkahelyét. Természetesen őt is kihallgatták, tanúvallomásában élesen elhatárolja magát a történtektől, nem próbálja mentegetni feleségét, és csak az alábbi, rövid tanúvallomást teszi.
„Ezek után előadom, hogy a feleségem által Isztambulból hozott és itt, Budapesten kézbesített levelekről csak a nyomozó hatóságoktól szereztem tudomást. Előzetesen arról a feleségem soha említést nem tett nekem. Nem emlékszem arra, hogy a határon való átlépéskor feleségem nekem leveleket adott volna át, az azonban nincs kizárva, hogy a leveleket a csomagokba tudtom nélkül elhelyezte. Egyéb előadnivalóm nincs, vallomásom helyesen van felvéve.”5
Büntetéséből Miskéné mindössze 1 évet töltött le, majd az angolok kicserélték, Törökországba, majd Kairóba vitték, ahol 1945-ig tartózkodott. 1945 őszén Angliába ment, ahol 1946-ig élt. Angliában Miske-Gerstenberger Jenő felvette vele újra a kapcsolatot, folyamatosan leveleztek. Miske-Gerstenberger ez idő alatt feleségül vett egy Szabó Margit nevű nőt, akinek fiát örökbe fogadta. Mary Allison-Walters (vagyis az elvált Miskéné) 1946-ban volt férje kérésére megpróbált Magyarországra hazatérni, azonban hazatérése nem sikerült, mert Bécsben a szovjetek elfogták és internálták. Miske-Gerstenberger Jenő a hírre, hogy volt feleségét a szovjetek kihurcolták a Szovjetunióba, 1946. augusztus 26-án, Kőszegen öngyilkosságot követett el. Miután Mary Allison-Walters ezt megtudta, teste jobb felére lebénult és 1947 tavaszáig kórházban feküdt. Az ügyben nyomozást indító ÁVH szerint Allison-Walterst a szovjetek Miske-Gerstenberger nevelt fia, aki felvette apja nevét, Miske-Gerstenberger Jenő jelentette fel.
„Kb. 1947-ben amikor Miske báró megtudta azt, hogy feleségét a szovjetek Magyarországra való jövetele alkalmával Bécsben elfogták, s nem tudott haza jönni, s tudta azt, hogy a második feleségével békességben sohasem lesz, mert tudatában volt annak, hogy annak fia árulkodott valótlanokat állandóan első feleségére, s az általa is vitték el, mert attól félt, ha felesége hazajön, akkor az ő anyjától azonnal el fog válni báró Miske , s ennek következtében báró Miske Jenő 1947. évben Kőszegen öngyilkosságot követett el, minek következtében meghalt.”6
Mary Allison-Walterst a szovjetek 10 évre ítélték el, de „csak” 8 évet töltött egy „északi internálótáborban”. A vele foglalkozó ÁVH dossziéban természetesen az olvasható, hogy a Szovjetunióban nagyon jó helye volt, ahol szabadon mozoghatott és bőségesen ellátták ruhával, étellel. Allison-Walters a szóban forgó hatóságoknak valóban ilyen hangon nyilatkozott Szovjetunió-beli tartózkodásáról, azonban nem szabad elfeledni a tényt, hogy a szovjet internálótáborokban milyen körülmények uralkodtak az 1940-50-es években. 1948-ban egy bánya vidéki körzetébe szállították, ahol 1955-ben bekövetkezett rehabilitációjáig tartózkodott. 1955. november 19-én tért haza Magyarországra, ahol bár a Szovjetunióról nem nyilatkozott ellenségesen (legalábbis az ÁVH fülébe nem jutott el ilyen jellegű információ), annyit elmondott, hogy szerinte ártatlanul tartották fogva, amire minden tárgyalás és ítélet nélkül került sor. Hazatérte után Kőszegen lakott, volt férjétől örökölt bérházban, amit teljesen lefosztottak a háború eredményeként. 1956 márciusában unokanővéréhez költözött, akit ápolt, emellett nehezen talált munkát, magánórákat adott angol és német nyelven. Unokanővérét annak haláláig ápolta, 3 hónapon keresztül. Ezután tisztázatlan módon Angliába utazott, ahonnan már nem tért vissza Magyarországra. Itt állandó levelező kapcsolatot tartott fent mostohafiával, Miske-Gerstenberger Jenővel, akinek 1956. szeptember 24-én írt levelében Allison-Walters az alábbi elkeserítő módon nyilatkozik a kialakult helyzetről.
„[Unokanővérem – H. D. D.] nemrég halt meg, és ismét egyedül vagyok. Nagyrészt Londonban lakom […]. Szeptemberben egészen Londonban fogok lakni. A Foreign Office-ban [angol külügyminisztérium – H. D. D.] fogok dolgozni, az orosz osztályon. […] Sajnos az unokanővérem nem hagyott rám pénzt, mert évjáradéka volt, és az vele együtt meghalt. Csak a régi ruháit kaptam meg – egyáltalán nem használhatók – és néhány kisebb bútort, amellyel nem tudom, mit csináljak. Nincs állandó otthonom.”7
Miske-Gerstenberger Jenő 1945. december 18-án kelt végrendeletében látható, hogy második feleségét, Szabó Margitot következetesen kizárta az öröklésből, és a végrendeletben megjelölt vagyontárgyak használati- és tulajdonjoga négy személy között oszlott el: volt felesége, Mary Allison-Walters, édesanyja, Gerbert Károlyné, mostohafia Miske-Gerstenberger Jenő és veje, Somogyi József között. Természetesen a végrendelet keltekor még nem történt meg a fentebb már említett eseménysorozat, vagyis a kőszegi ingatlan teljes kirablása a II. világháború következtében. A végrendeletben olvasható, hogy azon kívül, ami eleve édesanyja tulajdonában volt, illetve néhány festményen és utazókofferen kívül minden első felesége, Mary Alice Allison-Walters tulajdonába került.
A kőszegi Táblaház-utca 9. szám alatt lévő egész ingatlanom első /elvált/ feleségem szül. Walters Mary Allison birtokába menjen át, azzal a megszorítással, hogy édesanyám özv. Gerbert Károlyné, szül. Miske Irma bnő. [bárónő – H. D. D.] részére életfogytiglani haszonélvezet biztosíttassék rajta. A házban lévő ingóságok legnagyobb része már elejétől kezdve első /elvált/ feleségem Walters Mary Allison birtokát képezték, és letétként maradtak a házban. Ezek természetszerűleg továbbra is az ő birtokában maradjanak. […] A saját hálószobámban lévő összes bútorok első /elvált/ feleségem Wallis Mary Allison tulajdonát képezik, kivéve az ágy felett lógó olasz Szt. Család olajfestmény, amely édesanyámé. A szekrényben lévő ruhák, fehérneműek és egyéb ruházati cikkek fiam: dr. Miske Gerstenberger Jenő és vőm: Somogyi József között szétosztandók, kivéve az ágyneműt, amely első /elvált/ feleségem Wallis Mary Allison tulajdonát képezi…”8
Mary Allison-Walters pontos halálozási dátuma ismeretlen, valószínűleg 1956-ban hunyt el Londonban. Bár a Miske-Gerstenberger házaspár története az elmondottak alapján tragikusnak mondható, szükséges kijelenteni, Miske-Gerstenberger Jenő 1946-ban valóban el akart válni második feleségétől, Szabó Margittól, és újra feleségül akarta venni Mary Alice Allison-Walterst, első feleségét. Erre a lépésre pedig már évekkel azelőtt elszánhatta magát a volt házaspár, amit bizonyít a fentebb olvasható részlet Miske-Gerstenberger Jenő végrendelete, vagyis hogy 1945-ben már kizárta második feleségét az öröklésből.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Jegyzetek, felhasznált források:
1 Pálóczi-Horváth György személyi dossziéja, ÁBTL. 3. 2. 4. K-1629-1. 106.
2 Weinberg, Gerhard L.: A World at Arms, A global history of World War II, Cambridge University Press, 1994. 150. ill. Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája, 1919-1945, III. Kiadás, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1988. 309.
3 Pálóczi-Horváth György tanulmánya az angol titkosszolgálatról, ÁBTL 3. 2. 5. O-8-028. 167.
4 Miske Jenőné, ÁBTL 3. 1. 9. V-145172, 37.
5 Miske Jenőné, ÁBTL 3. 1. 9. V-145172, 29.
6 Miske-Gerstenberger Jenő, ÁBTL 3. 2. 4. – K – 139 /1. 30.
7 Miske-Gerstenberger Jenő, ÁBTL 3. 2. 4. – K – 139 /1. 37.
8 Miske-Gerstenberger Jenő, ÁBTL 3. 2. 4. – K – 139 /1. 228.
A nyitóképen az isztambuli Galata híd déli hídfője, szemben a Süleymaniye mecset, 1965. (Krasznai Gyula/Fortepan, 45973)