Az első kommunista május 1. – légi felvételeken

Az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság rövid létezése alatt igyekezett az új rendszer ideológiája szerint átalakítani a társadalmi berendezkedést. Ehhez természetesen hozzátartoztak az új hősök és új ünnepek is; a második világháború utáni rendszer szóhasználata szerint a „dicsőséges 133 nap” legnagyobb seregszemléje 1919. május 1. volt. Noha a nemzetközi munkásság napjának gyökerei nem Szovjet-Oroszországból és s Lenintől eredtek, a legnagyobb kultusz talán Kelet-, és Közép-Európában övezte. Mostani képválogatásunk első gyümölcse a Napi Történelmi Forrás és a Magyar Közlekedési Múzeum között létrejött megállapodásnak, s olyan képeket mutatunk be amelyek az 1919 májusi eseményeket meglehetősen szokatlan módon mutatják be.

Az 1919-es ünnepségek alatt az egész városban különböző ideiglenes pavilonokat állítottak fel, az egyik legmonumentálisabb a Hősök terén a Millenniumi emlékműre felfeszített vörös drapéria volt. – Horthy Miklós az év végén erre utalt, a „vörös rongyokba öltözött város” nem átvitt értelemben, hanem szó szerint volt értendő. A fenti kép alapján nehezen eldönthető, hogy a Városliget tömegét Karl Liebknecht, vagy a vurstli érdekelte-e.

1919. május 1. Korzózó emberek az Andrássy út Oktogontól észak felé, az Izabella utca irányában. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképek Gyűjteménye, 4525

Vérmező, 1919. május 1. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképek Gyűjteménye, 4531

A pesti helyszínek mellett az akkoriban a Honvédség (illetve éppen Vörös Hadsereg) használatában lévő Vérmezőn is május elsejei ünnepséget tartottak. A képnek számos érdekessége van, ami a mai szemmel a környék ismeretében szembeötlő lehet. A várban ekkor még teljes valójában állt a második világháborúban megrongálódott, majd utána részben elbontott helyőrségi, vagy Mária Magdolna templom, illetve a Nemzeti Levéltár tornya is. Az Attila út házai közül még csak egy-kettőt építettek fel. A Vérmező ekkor még fátlan – és egyébként ami a képen nem látszik jól, még nem töltötték fel az 1945-ös sittel sem. A Városmajor utca torkolatában még állt az 1936-ban elbontott ún. Schöpfungshaus.  A Déli Pályaudvar, vagy Déli Vasút Budai Indóháza eredeti állapotában látható, a Tóth Lőrinc és a Ráth György utcák környékét pedig még gyümölcsösök foglalják el.

A fent bemutatott négy, 1919-es légi felvétel 1960-ban került be az akkor még újranyitásra váró Közlekedési Múzeumba egy hagyaték részeként. A Vizkelety Imréhez (1919-ben főhadnagy) köthető fényképek jelentős része a két világháború között készült, de a közel száz kép között találunk a hadirepülés hőskorából, az első világháborúból származó fényképeket is.

A Vörös Hadsereg légierejének kötelékében is (!) szolgáló pilóta hagyatékából került a Közlekedési Múzeumba a fenti, 1919. június 18-án, Bokrospusztánál készült felvétel is. Az alább hivatkozott tanulmányból kiderült, hogy Vizkelety Imre 1918 után légi megfigyelőként szolgált 1919 márciusáig biztosan, s a képek tanúsága szerint ezt követően is.

A cikk a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Napi Történelmi Forrás együttműködésének keretében jött létre.

Borítóképünkön: Budapest légi felvételen az 1920-as években, az év különböző, a szerző ugyanaz. A kép külön érdekessége a déli vasúti összekötőhíd budai hídfőjénél ekkor még létező lágymányosi tó, ma a helyén a XI. kerület egyik legértékesebb negyede áll.Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképek Gyűjteménye, 4553.

Felhasznált irodalom: Czirók Zoltán: Felderítók Albertfalván (1918-1919)