A Hotel, amely Hortynak is megfelelt. Könyvkritika a Hotel Gellért- Történelmi vendégéjszakák című kötetről.

Az egyik fő könyvszezon kétségkívül karácsony előtt van, a kiadók és a szerzők ekkora időzítik azon könyvek megjelentetését, amelyek szélesebb (vásárló) közönséget céloznak meg. A várostörténeti munkák – kiváltképpen az idén 150 éves Budapest esetén – a felkapottabb témák között vannak. Budapest XI. kerületének története számos okból izgalmas, s annak egyik kapujaként szolgáló Gellért teret uraló Hotel Gellért történetének megírása így kiváló alkalmat teremt ezek szélesebb körben való felvillantására.

Tiborcz István és Zsigmond Gábor az elmúlt években több könyvet jegyeztek együtt szerzőként. Az Adria-palota és a Mahart-székházról szólói munkák esetében is arra voltam kíváncsi bemutatásaim során, hogy milyen könyvet tarthat az olvasó a kezében.

Tiborcz István neve mágnesként vonzza az újságírók figyelmét, az ország életében betöltött szerepe miatt ez tulajdonképpen természetes is, ezért két dolgot mindenképpen fontos írásom elején rögzíteni. Jelen szövegemben sem fogok a szerzők gazdasági, politikai hátteréről írni. Egy olyan befolyással rendelkező szerző esetében, mint Tiborcz István, elsikkadhat az az információ, hogy a megjelent kötet milyen komoly értéket képvisel. Én ebben az írásban csak a műre kívánok koncentrálni.

A kötet jelen esetben is kétnyelvű, angolul és magyarul is olvasható. Lábjegyzetek nélkül, jól olvasható, könnyű stílusban írt szöveg egyértelműen a jó ismeretterjesztő kötetek sajátja, sok képpel, színes illusztrációval. Egyfajta képes történelem könyvnek mondanánk, ha nem egy épületről szólna, hanem egy városról, országrészről. A stílus kifejezetten jól áll a szerzőpárkosnak ezen alkalommal is.

Pontosan nem lehet tudni, hogy mely szövegrészeket mely szerző tollából olvashatjuk, ez lévén, nem tudományos munkáról van szó, nem jelent különösebb problémát, de nem lehet nem észrevenni Zsigmond Gábor tudományos szemléletének hatását a műben. Ugyan lábjegyzetek nem szerepelnek a kötetben, de a kötetben szereplő irodalom és forrásjegyzék kellőképpen utal arra, hogy nem csak egy összeollózott kötetről van szó, hanem a szerzők vették a fáradtságot és igyekeztek kellően nagy tudásbázist bevonni a mű megírásához. (Ezt hivatott Saly Noémi szaklektorálása is biztosítani, amely szintén erősíti a kötet érdemeit.) Ez kiváltképpen megmutatkozik a vizuális források tekintetében. Az ismert, újságokban megjelent – fontos, de ismert ábrázolások mellet – megjelentek olyan fényképek is, amelyek magas minőségükkel adtak hozzá a kötet színvonalához, igaz azonban, hogy ezek nem kerültek a kötet végén tételesen felsorolva, noha természetesen értem ennek okát. Így sajnos az olvasók nem tudhatják meg, hogy az a romantikus felvétel a vízimalommal a 34. oldalon egy eredeti Eötvös Loránd felvétel a századforduló Budapestjéről. Én is csak azért tudom, mert négy évvel ezelőtt magam katalogizáltam a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban. Nyilvánvaló kompromisszum, hogy lehagyásra került a fotó pontos hivatkozása, mindazonáltal kézzel fogadható bizonyítéka a szerzők kutatási munkájának.

A kötet szerkesztése révén a szerzők alapvetően kronologikus sorrendben mesélik a fürdő és szálló történetét, összesen, az előszóval együtt harmincöt fejezetben. Ezek közül, talán a legérdekesebbek az első fejezetek, mert ezek azok, amelyek kontextusba tudják helyezni a tér és az intézmény történetét. Más szempontok felől megközelítve azonban a későbbi szövegrészek is fontos adalékokkal rendelkeznek, főleg olyan életképeket, történeteket mesélnek el, amelyek a szálló működésének igazi kuriózumai, olykor kulisszatitkai, nem egyszer egy-egy hírességhez, vagy nagy történelmi eseményhez kapcsolódóan. Nem túlzás azt állítani, hogy korábbi két kötetükhöz képest a szerzők most is a 20. századi magyar történelem megannyi ismert alakját és mozzanatát megidézik, ezúttal a híres Gellért szálló vendégeiként.

A kötet vitathatatlan erényei ellenére kissé elvarratlanul zárja le a történetet, a jelenre és a jövőre fókuszáló oldalakat, képekkel, tervekkel sajnos nem illusztrálták. Kihagyott ziccer lehet az is, hogy az épület lezárt, üzemi területeiről nem közöl exkluzív fényképeket, pedig ennek biztosan nem lett volna akadálya. Viszont megtudjuk, hogy a Budapest ostromában, illetve a második világháborút követően megsemmisült belső tereket az eredeti dokumentációk alapján állítják majd helyre. A szálló régi, két háború közötti időszakából viszont páratlan képanyagot prezentálnak, így voltaképpen felsejlik az is, hogy milyen lesz majd a felújított Gellért.

Összegzésképpen fontosnak tartom a kötet erényeit, különösen olvasmányosságát, illusztráció-gazdagságát kiemelni. Remélhetőleg a Hotel Gellértet érintő fejlesztések közben, vagy után lehetőség nyílik az elvégzett munkák bemutatására, akár a kötet második kiadására is.

Zsigmond Gábor, Tiborcz István: Hotel Gellért. Történelmi vendégéjszakák.
ISBN 978 615 019 134 8
Budapest, BDPST Zrt., 2023
200 oldal.