Borsody István és a Federation in Central Europe
Milan Hodža fő műve, a Federation in Central Europe (magyarul: Szövetség Közép-Európában címmel jelent meg) összefoglalja mindazon gondolatokat, amelyeket a szlovák nemzetiségű politikus a föderatív állammodell kapcsán egész életében vallott. Elképzelését nagy részletességgel vetette papírra, egyben műve személyes visszaemlékezés is az Osztrák-Magyar Monarchia-, illetve Csehszlovákiabeli működésére. Nem meglepő, hogy a könyv már a második világháború alatt nagy visszhangot vert – Magyarország sem volt ez alól kivétel. A műről többen írtak ismertetőt, így Borsody István is, aki azonban hangvételében eltért a többi szerzőtől.
A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült
A Federation in Central Europe 1942-ben jelent meg, amikor Milan Hodža (1878-1944) már az Egyesült Államokban tartózkodott – igaz, a művel kapcsolatos anyaggyűjtéshez már korábban hozzálátott, amikor még 1940-41 folyamán Angliában tartózkodott. A szlovák politikus már korábban is ismert volt arról, hogy a közép-európai népek szorosabb együttműkődését szorgalmazná. Még 1918 előtt tagja volt annak a Ferenc Ferdinánd trónörököshöz kapcsolódó körnek, amely célul tűzte ki az Osztrák-Magyar Monarchia föderatív átalakítását, csehszlovák miniszterelnöksége (és rövid külügyi tárcavezetősége) idején pedig szintén szorgalmazta a duna-völgyi népek együttműködését, amely ellentétes volt az Edvard Beneš-féle kisantantra támaszkodó csehszlovák külügyi gondolattal.
Ezekről az évekről szintén ír könyvében Hodža, amelyen talán nem meglepő, hogy maga Beneš fel is háborodott. Többek között azért, mert őt magát a könyv nem említi, miközben a korábbi csehszlovák államfőt Tomáš Garrigue Masarykot és Iuliu Maniu román politikust is több helyen idézi Hodža.[1] Hogy az angliai csehszlovák emigráción belül nagy volt a felháborodás, annak híre egészen az ellenséges tengelyhatalmak táborához tartozó Magyarországra is eljutott. Szentkirályi József Hodža könyvét taglaló recenziójában megemlíti, hogy a kötetet támadva a csehszlovák emigráció elgondolásait védve Hugh Seton-Watson írt cikket.[2] A Scotus Viator álnéven író publicista közismert volt, hogy régóta támogatója a csehszlovák-eszmének.
A szlovák politikus munkájának, sőt az arra érkező reakcióknak a híre tehát Magyarországra is eljutott. Miről írtak a Federation in Central Europe kapcsán a magyar szerzők? Számukra főként az volt a fontos, hogy kissé kárörvendő módon kiemeljék: a kötet hozzájárult ahhoz, hogy a Hodža és Beneš közti amúgy sem felhőtlen viszony végletesen elmérgesedett (igaz, valamiféle furcsa szimpátia a Magyarországon szocializálódó Hodža irányába jelent meg). Egyes szerzők kritizálták a mű történelemszemléletét (amely például az 1848-49-es eseményeknél Kossuth Lajost reakciósnak, míg az ellene fellépő szlovákokat progresszív demokratáknak tüntették fel). Megállapították továbbá, hogy Hodža föderációval kapcsolatos nézetei nem újkeletűek, ezeknek már korábban hangot adott – de még így is számos vitás kérdés maradt tisztázatlan a könyvében.
A magyar szerzők közül a Magyar Csillagban megjelent, Közép-Európai agrárdemokrácia című írásával kilóg Borsody István (1911-2000), aki figyelemre méltóként mutatta be a mások szerint már jól ismert gondolatokat. A Hodža könyvéről magyarul írók közé beillett Borsody, mivel többen is felvidéki származásúak voltak közülük, akik viszont már főleg Csehszlovákiában szocializálódtak (Gogolák Lajos, Jócsik Lajos). Borsody Prágában járt egyetemre, majd tanulmányai után itt is maradt, mint a Prágai Magyar Hírlap újságírója. A csehszlovák fővárosban volt bőven lehetősége arra, hogy megismerje a helyi politika világát, vagy éppen arra is, hogy magát Hodžát lássa a nyílt utcán:
A prágai cseh környezetben feltűnt választékosabb öltözködése; könnyedsége, színessége kellemesen elütött cseh kollégáinak merevségétől, szögletességétől. Viselkedésében, gondolkodásában valóban sok minden volt, ami kissé idegenül hatott a Cseh-medencében és magyar felfogás szerint jobban illett volna a Kárpát-medencébe. Ám túlzás lenne Hodžában túl sok magyar hatást felfedezni. A hasonlóságok, melyek kellemesek voltak a magyar szemnek, inkább külsőségek voltak.[3]
A könyvismertetésben ki is fejti, hogy a külsőségbeli hasonlóságok mellett Hodža 1918 előtti magyarországi tapasztalatai az akkor fennálló rend komoly kritikusává tették. Igaz – mint fogalmaz Borsody – a szlovák politikus a létező kettős monarchiát nem eltörölni, hanem megreformálni akarta. Sőt, hozzáteszi: Hodža nemcsak demokrata és közép-európai, hanem „demokratább és közép-európaibb, mint igen sokan, akik annak vallják magukat.” Az ilyen kijelentések miatt valószínűleg a szerző maga is tisztában volt azzal, hogy cikkét olvasva 1943-a magyar közönség körében nem lesz népszerű, amikor nem ellenségesen, kritikusan mutatja be Milan Hodža gondolatait:
Az ilyen elismerő szavak a demokrata és közép-európai Hodžáról, minden bizonnyal heves ellenzést váltanak ki a magyar közönség többségében. Hiszen azonkívül, hogy Hodža elvált a magyarság „ősellenségétől”, Beneštől, más pozitív értéket a magyar közfelfogás aligha tudna őbenne kimutatni. Különösen, ha még kétségbe vonjuk az elterjedt s kellemes nézetet is, hogy Hodža a magyar politikai iskola neveltje.[4]
Beneš és Hodža ellentétének okairól egy másik cikkében szólt Borsody (a két politikus eltérő származását jelölve meg fő okként), amely azonban magyarul csupán 1978-ban jelent meg – 1944-ben kéziratként a fiókban maradt.[5] Ez utóbbi részletesebben, de hasonló szimpátiával ismerteti Hodža könyvét és gondolatait. A Magyar Csillagban megjelent – és jelen írásban bemutatott – cikkben is felteszi ugyanakkor a kérdést: ismerik-e Magyarországon Hodža gondolatait, vagy csak „propagandisztikus tételek” nyomán alakult ki az a felfogás róla, mely szerint ő mindig is magyarellenes politikát űzött? Borsody úgy vélte, hogy Hodža nemcsak nacionalista politikus, amit bizonyított, hogy kenyértörésre került sor közte és Beneš között. Ezzel pedig a szlovák politikus
mintha lerázta volna magáról a ballasztokat, melyek a két világháború közt akadályozták közép-európai szellemének szabadabb szárnyalását. Az emigrációban írott könyvében (Federation in Central Europe, Reflections and Reminisences, London, 1942.) azok a gondolatok dominálnak, melyek sokkal inkább voltak 1918 előtti, mint 1918 utáni politikájának vezérmotívumai. A „közép-európai agrárdemokrácia” és a „közép-európai föderáció” – ezzel a két címszóval lehetne jellemezni Hodža mostani közép-európai koncepcióját.[6]
A koncepciót ismertetve a magyar recenzens kifejti, hogy Hodža nem „hatalmi hátsógondolat” által vezérelve vetette papírra gondolatait Közép-Európára, vagyis a „kisnemzetek földjére” vonatkozóan, mint tette azt akár a német Friedrich Naumann, a cseh Tomáš Garrigue Masaryk vagy éppen a román Take Ionescu. Borsody leírta a könyv alapján, hogy miként is nézne ki a gyakorlatban az elképzelt államszövetség:
A nemzeti államok fölé egy szövetségi kormányt és szövetségi parlamentet helyez, a föderáció élén az egy évre választott szövetségi elnök áll, minden szövetségi intézmény az aránylagos képviselet elvére épül, […] a kongresszusban minden egymillió lakosra egy képviselő jut, de minden nemzeti államnak legalább tíz s legfeljebb tizenöt képviselője van, minden képviselő az anyanyelvén szólalhat fel, beszédét tolmácsok fordítják a föderáció hivatalos nyelvére, ezt a nyelvet a szövetségi tisztviselők három éven belül kötelesek megtanulni, s a föderáció nyelvének Hodža a mindenkori diplomáciai nyelvet ajánlja. Hodža úgy képzeli, hogy ez a szövetségi szervezet lenne az a hely, ahol a közép-európai nemzetek az egyenjogúság alapján találkozhatnának; kifejlesztenék a közös szellemet, a közös intézményeket, melyek szerint életüket berendeznék.[7]
A kötet kapcsán Borsody úgy vélekedett, hogy Hodža célja a régió parasztságának felemelése, polgárosítása, amely így a hidat képezne a szocializmus és burzsoázia, valamint kapitalizmus és proletariátus között, és egyfajta „konzervatív demokrácia” letéteményeseivé válnának. Külön kiemelte, hogy Hodža pozitívan említette meg a magyar parasztságot művében, amelyet „az egész Duna-medencében a stabilizáció legértékesebb elemének” nevezett meg a szlovák politikus. Nemcsak Borsody emelte ki ezt a megjegyzést a könyvből. Más témában írt publicisztikájában Bajcsy-Zsilinszky Endre kisgazdapárti politikus elismerően szól ugyanerről a kitételről.[8]
A Szövetség Közép-Európában című könyvet nemcsak a magyar politikusok, hanem írók számára is ajánlotta Borsody István, mivel az erősen foglalkozik a parasztság ügyével. Ez az ügy végül 1945 után Magyarországon megoldódott, igaz, teljesen másként ment végbe a parasztság földhöz juttatása, mint azt Hodža tervezte, amely elgondolást Borsody István is helyesnek látott. Ezt maga a recenzens magyar szerző még láthatta: 1945 után a washingtoni magyar követségen dolgozott sajtóattaséként, majd posztjától megválva 1947-től kezdve az Egyesült Államokban élt emigrációban. A könyv szerzője még a második világháború végét sem érhette meg, mivel súlyos betegségét követően 1944 nyarán Floridában elhunyt.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Felhasznált források és szakirodalom:
Kuklík, Jan – Nemeček, Jan: Hodža versus Beneš. Milan Hodža a slovenská otázka v zahraničním odboji za druhé světové války. Karolinum, Praha, 1999
Külügyi Szemle, 19. évfolyam, 1942/6.
Magyar Csillag, 3. évfolyam, 1943/20.
Magyar Nemzet, 1943. február 28.
Új Látóhatár, 29. évfolyam, 1978/3.
Jegyzetek:
[1] Kuklík, Jan – Nemeček, Jan: Hodža versus Beneš. Milan Hodža a slovenská otázka v zahraničním odboji za druhé světové války. Karolinum, Praha, 1999, 136. o.
[2] Külügyi Szemle, 19. évfolyam, 6. szám, 1942. november 1., 440-444. o., 441. o.
[3] Magyar Csillag, 1943/20, 3. évfolyam, 484. o. [Megjegyzendő, hogy ezen írás később megjelent egy Borsody István publicisztikáit tartalmazó gyűjteményes kötetben is. Lásd: Borsody István: Európai évek. Századvég Kiadó, Budapest, 1991, 98-103. o.]
[4] I. m., 485. o.
[5] Új Látóhatár, 1978/3, 29. évfolyam, 191. o.
[6] Magyar Csillag, 1943/20, 3. évfolyam, 485. o.
[7] I. m., 486. o.
[8] Magyar Nemzet, 1943. február 28., 9. o.
A borítóképen Milan Hodža kölpényi (ma: Kulpin, Szerbia) szlovák támogatói láthatók az 1905-ös magyarországi parlamenti választások előtt. Forrás: Wikimedia Commons.
