Komáromtól-Bécsig: az első bécsi döntésig vezető út cseh-szlovák diplomaták táviratain át nézve

1938. november 2-án került kihirdetésre az első bécsi döntés, amelynek értelmében Németország és Olaszország döntőbíráskodása nyomán Magyarország az etnikai elv alapján döntő többségében magyarok által lakott területet kapott vissza Cseh-Szlovákiától. Az arbitrázs azonban egy folyamat eredménye volt. Ez utóbbinak a felgöngyölítése terjedelmi korlátok miatt nem a jelenlegi bejegyzésnek a feladata, azonban érdemes azt leszögezni, hogy 1938 októberében mind cseh-szlovák, mind magyar részről nagy előkészítő munka folyt a döntőbíráskodást megelőzően.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Az 1938. szeptember 29-én kihirdetett müncheni egyezmény mellékletében szó esett arról, hogy Csehszlovákiának mind a lengyel, mind a magyar igényeket ki kell elégítenie tárgyalásos alapon a nemzeti kisebbségeikre vonatkozóan. Lengyelország tárgyalás helyett egy ultimátumot követően megszállta a javarészt lengyelek lakta (és fontos nehézipari központnak számító) Těšín-vidéket, míg a magyar fél a szövegezésnek megfelelően bilatertális tárgyaláson kívánta rendezni a helyzetet.

A München okozta belpolitikai válság nyomán Csehszlovákiában gyökeres változásokat hozott. Ez a felszínen annyiban mutatkozhatott meg a hétköznapi ember számára, hogy az ország nevét kötőjellel kezdték írni, azonban maga az állam szerkezete is gyökeresen megváltozott: Szlovákia és Kárpátalja is autonóm területté vált. Ennek nyomán a magyar delegáció Komáromban már a szlovákokkal találta magát szemben. A prágai vezetésnek több célja is lehetett azzal, hogy a már Jozef Tiso-féle kabinetet tolta a tárgyalóasztalhoz (a frissen felállt autonóm kormány nehéz helyzetbe hozása, ha területvesztés következne be; szimbolikus jelzés a magyarok felé, hogy a cseheknek nincs közvetlen vitájuk Budapesttel stb.), azonban annyi bizonyos, hogy az október 9-én kezdődött egyeztetések 13-án megszakadtak.

A komáromi Városháza és a Klapka György tér a magyar csapatok bevonulásakor – Forrás: Fortepan/Konok Tamás id./43644

Az ellentétes álláspontok miatt nehezen haladt a tárgyalás (bár az ülések jegyzőkönyvei szerint egy sörözést is szerveztek a delegációk tagjai[1]), így – legalábbis mai szemmel nézve – várható volt azok beszüntetése. A feszült helyzet megoldását végül a döntőbíráskodásban látta alkalmasnak Budapest és Prága. Ehhez azonban a felkért Németországot és Olaszországot kellett meggyőzni a feleknek igazukról. Németország inkább a magyar fél igényeinek mérsékelt elismerésében volt érdekelt, míg Olaszország inkább támogatta azokat. Ennek okát abban lehet keresni, hogy az év folyamán korábban Magyarország nem volt korábban hajlandó északi szomszédja ellen fegyveres konfliktust produkálni, így Berlin a „hálátlan” magyar fél igényeit próbálta visszanyesni. Erre példa, hogy a müncheni egyezmény mellékletébe a lengyeleket és magyarokat illető kitétel olasz javaslatra került be.

Jelképes gesztusként Cseh-Szlovákia már a komáromi tárgyalások alatt átadta Magyarországnak Ipolyságot és Kisújhelyet – Forrás: Magyar Nemzet, 1938. október 11.

A nem kifejezetten látványos, ám a háttérben nagyon is mozgalmas októberi diplomáciai tevékenységbe engednek betekintést azok a táviratok, amelyeket a cseh-szlovák állam követei, ügyvivői küldtek meg a prágai külügyminisztérium számára. Ezek közül néhányat már a 2017-ben megjelent Az első bécsi döntés okmánytára című dokumentumgyűjtemény is publikált (természetesen több, a témát érintő levéltári forrás mellett). A kérdéses forrásanyag nagy előnye, hogy az ingyenesen elérhető online a Badatelna.eu cseh közgyűjteményi honlapon, ahol több intézmény anyagai közt lehet keresni, avagy kutatni a digitalizált iratokat. A Cseh Külügyminisztérium Levéltára (Archiv Ministerstva zahraničních věcí – AMZV) 2017-ben digitalizálta a csehszlovák külügyminisztérium 1918-1939 között keletkezett táviratait, amelyek így otthonról is elérhetővé váltak.

 

1.

Varsó, 1938. október 13.

A mai napon másfél órán át beszélgettem a német követtel.[2] Részletesen tájékoztatott engem a lengyelekkel való egyeztetésének állásáról, a szlovák és a kárpátaljai helyzetről, a szlovákiai és kárpátaljai etnikai arányokról, és hangsúlyozta, hogy Németország Magyarországgal szemben is a nemzeti önrendelkezés mellett áll. A beszélgetés rendkívül szívélyes volt. Állandóan hangoztatta a lehetőségét és hasznosságát egy őszinte megállapodásnak és az együttműködésnek.

Slávik[3]

AMZV – Depeše – Došlé – 1141/38

2.

Párizs, 1938. október 13.

A mai körtávirathoz.[4] Nyomatékosan javasolom a magyar lakosság kicserélését szlovákokra. Ezzel a lehetőséggel a maximális területet tudnánk megvédeni Dél-Szlovákiából, továbbá homogén cseh és szlovák lakosságunk lesz a területen. A jövőnk szempontjából ennek döntő jelentősége van. Bár kisebbek és átmenetileg szegényebbek leszünk, annál egységesebbek, egészségesebbek, ellenállóbak és hatékonyabbak leszünk. Ne engedjék.

Osuský[5]

AMZV – Depeše – Došlé – 1142/38

3.

  1. október 14.

Úgy hírlik, hogy Darányi[6] Mec[z]errel[7] Berlinbe repül, Bethlen[8] pedig Rómába. A tárgyalás hirtelen berekesztését úgy értékelik, mint kísérletet, hogy megpróbáljanak a nagyhatalamak tekintélye mögé bújni a közvélemény elől.

Kobr[9]

AMZV – Depeše – Došlé – 1149/38

4.

  1. október 15.

1/ Rómába Csáky[10] repült, nem pedig Bethlen.

2/ A napilapok a magyarok szerint meg vannak győződve Berlin, Róma és Varsó tevőleges segítségében, valamint London kedvező értékelésében, habár ott részben visszautasítják az 1910-es népszámlálást, és a túlzó számokat a ruszin kisebbségnél.

3/ Itteni hivatalos körök megoldásként azt képzelik el, hogy berlini mintára a négy nagyhatalom összeállít egy bizottságot Budapesten követeik részvételével.

Kobr

AMZV – Depeše – Došlé – 1159/38

5.

Belgrád, 1938. október 15.

Kánya[11] tegnap a jugoszláv követnek[12] azt mondta, hogy a tárgyalás felfüggesztésének egyik fő oka állítólag egy katonatiszt provokatív beszéde volt, amelyet a pozsonyi rádió sugárzott október 13-án öt órakor.[13]

Lípa[14]

AMZV – Depeše – Došlé – 1160/38

6.

  1. október 15.

Darányi és Csáky visszatérését követően az alábbi helyzet állhat elő:

1/ A harmadik csehszlovák ajánlat nem elegendő,[15] egyetlen magyar kormány sem lesz hajlandó az alapján tárgyalni; a csehszlovák tárgyalásra való hajlandóság a módosításokról túl pontatlanul hangzott el.

2/ A magyar kormány a négy nagyhatalomtól várja követeléseinek teljesülését.

3/ Állítják, hogy egy héten belül egy bizottság fog összeülni a négy követtel Budapesten, vagy a nagyhatalmak képviselőivel Olaszországban.

4/ Nem lehet kizárni a közvetlen tárgyalások folytatását, azonban a kezdeményezésnek tőlünk kell jönnie. Fontolják meg a lehetőségét a külügyminiszter úr Dr. Chvalkovský[16] és Kánya közti találkozónak.

Kobr

AMZV – Depeše – Došlé – 1166/38

František Chvalkovský, Galeazzo Ciano, Joachim von Ribbentrop és Kánya Kálmán Bécsben, a döntőbíráskodáskor – Forrás: Wikimedia Commons

7.

  1. október 17.

1.) Itteni diplomaták állítják, hogy a magyar kormány belpolitikai okokból ad elsőbbséget a nagyhatalmak döntésének, mint a közvetlen találkozónak. Ez megmagyarázza komáromi tárgyalások gyors berekesztését

2.) Beszélik, hogy Darányi csalódott Hitlerben, de Csáky jó benyomással tért vissza Rómából.[17]

Kobr

AMZV – Depeše – Došlé – 1170/38

8.

  1. október 18.

A kormány és a lakosság ideges, türelmetlenül várják új javaslatunkat a tárgyalásra. Imrédy pozíciója egyre gyengébb.[18]

Kobr

AMZV – Depeše – Došlé – 1178/38

9.

  1. október 21.

Kánya beszélgetés közben elmondta, hogy a szlovákok megriadtak, és ezért a diplomáciai tárgyalást részesítette előnyben a két küldöttség utolsó találkozójáig és a megállapodás aláírásáig.

Kobr

AMZV – Depeše – Došlé – 1197/38

10.

Bukarest, 1938. október 23.

Comnen[19] felhívott engem, és nagyon szomorúan közölte, hogy a román kormány számos petíciót és táritatot kapott Kárpátalja keleti részének lakosságától azzal a kéréssel, hogy minden lehetséges eszközzel akadályozzák meg a terület Magyarországhoz való csatolását. Némelyikben egyenesen azt kérik, hogy Románia szállja meg a területet, hogy ne kerüljön a magyarok kezébe. A kárpátaljai ruszinok delegációja arról értesítette a román kormányt, hogy nagyon veszélyes a helyzet a terület ezen részén, mert magyar és lengyel ügynökök mennek oda, és nyíltan propagálják a Magyarországhoz való csatolást. A terület nem áll csehszlovák katonai ellenőrzés alatt, a jelenlegi kormány hivatalnokai pedig sietősen elhagyták a területet, ezért lehet mondani, hogy uralom nélküli a terület, kiadó egy külföldről eredő puccs számára. A létszükségletek hiányoznak, ezért mennek naponta ruszin és román menekültek a román határhoz, hogy élelmiszert kérjenek. A lakosság emiatt természetesen kétségbeesett, ezért kívánatos lenne, ha a hadsereg bevonulna, hogy a területet megvédje a további propagandától és a lehető legtöbb élelmiszert vinne oda, mivel ez a helyzet Magyarország javára dolgozik. Comnen sürgősen kérte, hogy Berlinben ezügyben cselekedjenek és külföldön fejtsenek ki propagandát, mivel ez a hét döntő fontosságú. Románia bírja Németország biztosítékát a a Csehszlovákiával való közös határ fenntartásáról, azonban a lengyelek, a  magyarok és az olaszok állandóan azt állítják, hogy Németország nem érdekelt a kérdésben. Comnen személyesen lépett fel határozottsággal Berlinben és Rómában.

Veverka[20]

AMZV – Depeše – Došlé – 1206/38

11.

Párizs, 1938. október 26.

Rochat[21] a Bonnet-val[22] való egyeztetése után közölte velem, hogy normál esetben és a müncheni döntés értelmében a négy hatalomnak kellene a döntőbíráskodáson részt vennie. Ezért a francia kormány hajlandó részt venni a normálisnak mondott folyamatban, és ha Prága kéri, akkor hajlandóak diplomáciai úton eljárni, hogy azt alkalmazzák. Ha a csehszlovák kormány azonban Németország és Olaszország döntőbíráskodásának ad szabad utat, Franciaország kormánya nem fog ellenkezni. Személyes [ti. Osuský] megjegyzésem: van a csehszlovák kormánynak valamilyen speciális és kényszerítő indoka, hogy Németország és Olaszország döntőbíráskodását elfogadja? Mert az politikai hiba lenne, ha a francia kormány nem képviseltetné magát. Felhívom a figyelmet arra is, hogy a francia fél távolmaradása nem fog hozzásegíteni ahhoz, hogy sikerrel oldjuk meg financiális ügyeinket, amelyekről tárgyalok.

Osuský

AMZV – Depeše – Došlé – 1220/38

12.

Róma-Quirinale, 1938. október 29.[23]

Ciano[24] elmondta, hogy Olaszország elviekben elfogadja a döntőbíráskodást, és hogy ezt Fransoni[25] holnap reggel fogja hivatalosan bejelenteni. Feltétel a döntőbíráskodás eredményének azonnali végrehajtása lesz. Hozzátette: szerdán fog Ribbentroppal[26] találkozni Bécsben az arbitrázs kapcsán. Jelezte mi külügyminiszterünk Bécsbe utazásának a fontosságát, mivel úgy vélte, hogy Kánya is ott lesz. Lengyelország kiválasztása tárgytalan.[27]

Brauner[28]

AMZV – Depeše – Došlé – 1232/38

13.

Róma, 1938. november 1.

A magyar követ[29] azt a hírt terjeszti, hogy a döntőbírák megállapodása alapján Magyarország a következő városokat kapja meg: Galánta, Léva, Losonc, Rozsnyó, Kassa, Ungvár, Munkács, Beregszász, Nagyszőlős. A japán katonai attasé állítja, hogy előző este Ribbentrop felhívta Cianot, hogy Kárpátalja ügyében egy újabb bécsi találkozón fognak dönteni.

Brauner

AMZV – Depeše – Došlé – 1236/38


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] Az első bécsi döntés okmánytára (összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Szarka László, Sallai Gergely, Fedinec Csilla). MTA-BTK-TTI, Budapest, 2017, 117. dokumentum, 296. o. (a továbbiakban: Okmánytár)

[2] von Moltke, Hans Adolf (1884-1943): Németország varsói követe 1931-1939 között.

[3] Slávik, Juraj (1890-1969): Csehszlovákia varsói követe 1936-1939 között (magyartudásáról már szó esett korábban a Napi Történelmi Forráson)

[4] Az 1938. október 14-én több követségnek megküldött 1767-1791/38. számú kimenő táviratra reagált.

[5] Osuský, Štefan (1889-1973): Csehszlovákia párizsi követe 1920-1940 között.

[6] Darányi Kálmán (1886-1939): Magyarország miniszterelnöke 1936-1938 között.

[7] Eredetileg aláhúzva, Mecerd-ként írva. Megjegyzés a táviraton: „az aláhúzott hely szó szerinti megfogalmazás.” Valószínűleg Mecsér András (1883-1945) szélsőjobboldali politikus nevét hallhatta először félre Miloš Kobr.

[8] Bethlen István (1874-1946): Magyarország miniszterelnöke 1921-1931 között.

[9] Kobr, Miloš (1879-1953 után): Csehszlovákia budapesti követe 1933-1939 között. A második világháború alatt Londonban a csehszlovák emigráció Magyarország szakértőjeként tevékenykedett.

[10] Csáky István (1894-1941): 1935-1938 között a külügyminiszter kabinetirodájának vezetője. 1938-1941 között külügyminiszter.

[11] Kánya Kálmán (1869-1945): Magyarország külügyminisztere 1933-1938 között.

[12] Vukčević, Aleksandar (?-?): Jugoszlávia budapesti követe 1934-1938 között.

[13] A kérdéses beszédben elhangzott, hogy a magyar delegáció lehetetlen helyzetbe hozta Komáromban a szlovák felet; igényeik elfogadhatatlanok, így ha kell fegyverrel fogják megvédeni a határaikat. Lásd: Okmánytár, 129. dokumentum, 324. o.

[14] Lípa, Jaromír (1886-1966): 1938-1939 között Csehszlovákia belgrádi követe.

[15] 1938. október 13-án a szlovák delegáció egy 5405 négyzetkilométeres területet kínált fel Magyarország számára, amelynek 349 ezer lakosából 342 ezer volt magyar. Az ajánlatot a helyszínen szakértőként jelen lévő Teleki Pál rossz viccnek nevezte. Lásd: Sallai Gergely: Az első bécsi döntés. Osiris. Budapest, 2002, 95-96. o.

[16] Chvalkovský, František (1885-1945): Cseh-Szlovákia külügyminisztere 1938-1939-ben.

[17] A Darányit elkísérő Újpétery Elemér fültanúja volt annak, hogy a volt kormányfő miért csalódhatott Hitlerben.

[18] Imrédy Béla 1938 őszén egyre inkább a hatalom koncentrálására törekedett, azonban ezzel a céllal még saját kormányának tagjai sem értettek feltétlenül egyet. A súlyosbodó belpolitikai helyzetet egy időre enyhítette az első bécsi döntés, azonban ez nem tudta megakadályozni Imrédy bukását. Lásd: Sipos Péter: Imrédy Béla. Elektra, Budapest, 2001, 37-38. o.

[19] Petrescu-Comnen, Nicolae (1881-1958): Románia külügyminisztere 1938-1939 között.

[20] Veverka, Ferdinand (1887-1981): Csehszlovákia bukaresti követe 1937-1939 között.

[21] Rochat, Norman (?-?): a francia külügyminisztérium politikai osztályának helyettes vezetője 1938-ban.

[22] Bonnet, Georges (1889-1973): Franciaország külügyminisztere 1938-1939-ben.

[23] A magyar felet is hasonló szellemben értesítették Rómában. Lásd: Okmánytár, 207. dokumentum, 466. o.

[24] Ciano, Galeazzo (1903-1944): Olaszország külügyminisztere 1936-1943 között.

[25] Fransoni, Francesco (1886-1974): Olaszország prágai követe 1938-1939-ben.

[26] von Ribbentrop, Joachim (1893-1946): Németország külügyminisztere 1938-1945 között.

[27] Józef Beck lengyel külügyminiszter aktívan próbált részt venni a diplomáciai eseményekben: ő maga is szorgalmazta a közös lengyel-magyar határt, és Magyarország mellett állt ki 1938 októberében. Prága félelme volt, hogy egy esetleges arbitrázsnál Lengyelország is szerepet kaphat majd, azonban német-olasz nyomásra végül Beck visszalépett eredeti terveitől. Lásd: 1219/38. számú beérkező távirat.

[28] Brauner, Vladimír (1887-1962): 1938-1939-ben római cseh-szlovák ügyvivő (František Chvalkovský Prágába való visszahívása után vette át ideiglenesen a követség irányítását).

[29] Villani Frigyes (1882-1964): Magyarország római követe 1934-1941 között.

A nyitóképen a 1236/38 számú távirat részlete látható.

Facebook Kommentek