A robbanós tévé – Videoton Color Star

Tóth Eszter Zsófia

A színes televízió áhított fogyasztási cikk volt az 1980-as években. Egy nap arra lettem figyelmes, mikor jöttem haza az iskolából, hogy apám egy kollegájával irdatlan nagy televíziókészüléket cipel és mindketten görnyedeznek a súlya alatt. Ez volt az első színes televíziónk, orosz gyártmány, a Raduga (Szivárvány) névre hallgatott és szovjet laktanyából vettük kéz alatt. Annyira nehéz volt, hogy azon a szekrényen maradt, ahová aznap letették, 10 éven át. Viszont legalább nem robbant fel és színesben nézhettem a Sandokant rajta.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

A Videoton Color Star televíziót vásárlók könnyen pórul járhattak: a Videoton Color Star készülék volt az első magyar színes tévé, amelyet a Munkácsy követett. Több tévékészülék felrobbant, felgyújtotta a lakásokat. Mi okozta a robbanást és a tüzeket és hogyan kezelte ezt a helyzetet a korabeli média? Ennek jártam utána a korabeli sajtóban. Volt olyan cikk, amelynek az volt a címe, hogy

„Nem a tévé, hanem a tulajdonos robban”

– utalva a közfelháborodásra.[1] Technikai érdekessége a történteknek, hogy a tévének egy alkatrésze volt hibás, ezért a készülék belsejében tűz keletkezett. Tehát valójában nem robbanás történt, mégis ez lett a közkeletű elnevezés arra, amit a televíziókkal történt. A tévérobbanások a korabeli humoristákat is megihlették többek közt Koltay Róbertet:

Bár már 1983-ban is robbantak tévék, az ügy nagy sajtónyilvánosságot akkor kapott, amikor egy lakás teljesen leégett tévérobbanás miatt. A szocialista sajtó először nem hozhatta nyilvánosságra az ügyet, majd a gyártó megnevezése nélkül, akkor is a fogyasztókra próbálták hárítani a felelősséget, majd amikor sorozatossá váltak a robbanások – 1986-ban 56 tévé robbant – , nem lehetett elhallgatni a gyártó felelősségét. A született öszvér-megoldás nem volt kielégítő: a Videoton csereakciót hirdetett: díjmentesen megvizsgálták a Color Star tévét, és ha a tulajdonos vállalta, becserélték egy új készülékre, az árkülönbözetre pedig kamatmentes kölcsönt lehetett felvenni. Nem túl kecsegtető ajánlat volt.[2]

Pedig a kezdet álomszerűnek számított a szocialista időszakban: Megkezdték

„a szovjet kooperációval készülő Color Star gyártását. Ez utóbbi, színes adás vételére alkalmas tévé konstrukciós megoldása világszínvonalú. Viszonylag magas ára ellenére a keresett típusok közé tartozik.”[3]

1979-ben a Népszava majális rejtvénypályázatának fődíja is egy Color Star volt. A boldog nyertes, K. Józsefné nem tudta, hogy egy lehetséges időzített bombát visz haza.[4] 1979-ben hiánycikk volt a színes tévé a boltokban. A Ludas Matyi azért, hogy felhívja a figyelmet olyan jelenségekre, amelyek cikisek, Döbrögi-díjat alapított. 1981-ben megjelent már olyan hirdetés is, amelyben szabadulni akartak a Color Startól, még a robbanások előtt.

„Működő, teljesen jó állapotban levő, 5 éves, színes tévékészülékemet — Videoton Color Star — 10 000 Ft készpénzért eladnám. Telefon: 13-tól 20 óráig: hatszázhetvenegy-kilencszáz- negyvenegy.”[5]

VIDEOTON Super Color (TS 3301...5313) televíziókészülék. A képernyőn Magyari Béla, Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan űrhajósok láthatók.
Benne vagyok a TV-ben! Magyari Béla, Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan Super Color képernyőjén (MHSZ/FORTEPAN)

Ezt kapta 1984-ben a robbanós színes tévé is, az indoklás szerint:

„mert Color Star nevű televíziója olyannyira robbanásszerűen lett népszerű a vásárlók körében, hogy azóta már nemcsak a műsor miatt bosszankodó néző, hanem maga a készülék is robban.”[6]

1974 és 1980 között 92 ezer Color Star tévét hoztak forgalomba, ebből 1987-ben még 50-54 ezer üzemelt. A Videoton gyár például azzal próbálta menteni a mundér becsületét, hogy egyrészt az 1970-es években évente csak 300 színes televízió gyártásához elegendő deviza lett volna, de az igény a vásárlók körében több tízezres nagyságrendű volt. A készüléket részletre lehetett vásárolni, 20 ezer Ft-ért.[7] És mi történt, amikor a robbanós TV mégis bekerült a hírekbe?

Kicsi, törékeny asszony. A sírástól elcsuklik a hangja, duzzadtak a szemhéjai. Szilveszter éjjelén átélte az iszonyatot, akadozva beszél róla.(…) A lakás. amely egy nappal korábban még egy család meghitt otthona volt. nincs többé. Kiégett. Tüzet okozott egy színes televízió, s mindaz, ami addig a saját otthon biztonságos érzetét, sok-sok dolgos év eredményét jelentette Z. Katalin számára semmivé lett. Csak az nyújt némi megnyugvást neki, hogy gyereke a nagyszülőknél töltötte a szünidőt, s legalább neki nem kellett mindezt átélnie.(…) Z. Katalin megsegítésére most sokan fogtak össze. Az Állami Biztosító — a becslések szerint félmilliós kárra — azonnal százezer forint előleget utalt ki. A XVI. Kerületi Tanács lakásról gondoskodott.”[8]

Más család szerencsésebben átvészelte a tévé felgyulladását:

„Ötéves voltam mamámék vettek egyet használtan. Tiszta lila színű minden, főleg a fák lombjára emlékszem. Egy fél évig se ment és kigyulladt. Még szerencse hogy pont nézték és nem aludtak, így felkapták és kivitték égve.”

1987 márciusban szintén újabb robbanásról számolt be a sajtó:

„Önmagában már nem szenzáció nálunk, ha kigyullad és leég egy korosodó Color Star színes tévé. Ez történt február 27-én este, Szentesen is. a Klauzál utca 1/a. szám alatti lakásban. A képernyő közepén megjelent egy csík, a készülék sercegni kezdett, és kigyulladt. A szomszéd tűzoltókat hívott, akik megérkeztek, és annak rendje-módja szerint eloltották a tüzet. [Ebben az esetben] a Color Start kilenc nappal előbb, február 18-án ellenőrizte a Szegedi Elektromos Szövetkezet szentesi kirendeltségének szerelője. Ez volt az az ellenőrző-vizsgálat, amit a Videoton a korábbi tüzek után nagylelkű gesztusként fölajánlott a Color Starok tulajdonosainak. A műszerész megvizsgálta a televíziót, majd megnyugtatta a házigazdát, ne aggódjon, nyugodtan használja tovább. (…) A műszerész egyébként „lelkiismeretes, becsületes gyerek”; az elnök azt mondta, akármikor kiállna érte. A kiégett készüléket pedig amúgy is nehéz lett volna vizsgálgatni, mert „a tűzoltók fellökték és összetörött” — tette hozzá. A Color Starok olykor kigyulladnak. Előfordulhat, hogy még a szigorúan ellenőrzött Color Starok is lángra lobbannak. Talán még az is lehetséges, hogy senki sem hibás. De azt hogyan értelmezzük, ha akadnak, akik még azt is fölöslegesnek tartják, hogy holmi vizsgálatokkal a felelősség kérdését egyáltalán felvessék? Az ilyen felfogástól az ember egészen tűzbe jön.”[9]

A “robbanós” Colos Star

És 1987 novemberében újabb hasonló robbanásból lett újsághír:

Kedd este a miskolci K. utca 86. számú lépcsőház lakásaiban — egy tízemeletes, harminclakásos épületről van szó — kevesen nézték a Verdi-film soron következő folytatását. A lakók este fél 9-kor ismeretlen, szokatlan zajra, egy erős durranásra lettek figyelmesek. Rövidesen kiderült, hogy Sz. Istvánék harmadik emeleti 2-es számú szövetkezeti lakásában felrobbant egy Color Star típusú televíziókészülék . A tűz gyorsan terjedt, megperzselődött a szőnyegpadló, egy fotel, a függöny is. A lakástulajdonos a szomszédok segítségével gyorsan cselekedett. Pillanatokon belül tárcsázták a tűzoltók számát, és ami ennél fontosabb, azonnal hozzákezdtek a tűz oltásához. Az egyik szomszéd, A. P éter a ház előtt parkoló autójából felhozta kézi tűzoltókészülékét. A haboltóval gyorsan, szakszerűen akadályozta meg a tűz terjedését, s közbeavatkozásának köszönhető, hogy mire a tűzoltók a helyszínre érkeztek, már csak füstölgő romokat vehettek szemügyre. A tűzoltóságtól kapott tájékoztatás szerint a kár becsült értéke 20— 30 ezer forintra tehető. (…) A kigyulladt lakás tulajdonosa elmondotta, az események ellenére szerencsés embernek érezheti magát. Három gyermekük van, akik aznap este szerettek volna televíziót nézni, de szigorúan a szomszédos szobába küldték őket. A konyhában voltak, amikor erős sercegésre, ropogásra, szokatlan zajra lettek figyelmesek. Mire a szobába értek, már lángolt a készülék, majd felrobbant a képcső. A lakásból azonnal kimentették a gyerekeket. A miskolci Color Star felrobbanásának ügyében feltehetően részletes vizsgálatot indít a Videoton. Annál is inkább, mert Szabó István elmondotta, hogy a készülék felülvizsgálatát három alkalommal kérték a gyár vevőszolgálati szervizétől. Három esetben nem jött a szerelő, a negyedikben pedig ők nem voltak otthon. Mindenesetre bíztak a készülék üzemképességében, mert a televízió képcsövét az elmúlt év májusában kicserélték, s úgy érzik , joggal gondolhattak arra, hogy akkor biztonsági szempontból is átvizsgálták televíziójukat.”[10]


A fogyasztóknak olyan remek ötleteket adott a Videoton Gyár már 1984-ben (!) a tűzesetek megelőzésére , minthogy:

„Nem kell pánikba esni — fogalmazták meg a péntek esti Televízió-híradóban a jó tanácsot az illetékesek (…) A „kedves néző”, ha égett szagot és füstöt észlel készülékénél, kapcsolja ki a szerkezetet, húzza ki a villásdugót a fali csatlakozóból, és egy pohár vízzel öntse nyakon a rakoncátlan tévét. Vagy egy kancsónyival — tette hozzá a riporter, mert biztos, ami biztos. (…) Nem jár-e jobban, ha a sötét készülék előtt ülve inkább idegességét csillapítja azzal a pohár vízzel, amellyel az esetleges tüzet kellene oltania.”[11]

Régebbi, de üzembiztosabb (Baráth Endre/FORTEPAN)

És 1987-ben:

„Nem szabad például szekrénybe beépíteni, letakarni, vagy meleg fűtőtest közelébe tenni, ajánlatos egy évben egyszer portalanítani. különösképpen fontos a szakszerű javítás.” [12]

58 873 készülék felülvizsgálatát kérték a tulajdonosok a Videotontól. Ennek 45,3 százaléka nem felelt meg a biztonsági előírásoknak, 39 219-an kértek cserét. Egy év alatt 34 ezret cseréltek ki, mert nem tudtak elegendő olcsó készüléket gyártani.-Más gondok is voltak:

„Annak ellenére, hogy a vevőszolgálatunk reklamációkat intéző csoportját megerősítettük, minden kérést számítógép tart nyilván, nem hibátlan az ügyintézésünk — ezért házon belül felelősségre is vonjuk az illetékeseket. (…) A Videotonnak 220 millióba került a csereakció”[13]

Korábban is okozott problémákat a Color Star tévé a vásárlóknak: 1979-ben

„T. György olvasónk (Bp., R. tér 6. — 1084) lapunk 5. (február 1-i) számában felpanaszolta, hogy októberben elromlott Videoton Color Star tv-készülékét a Gelka még januárra sem javította meg. Olvasónk készüléke még a garanciális időn belül volt, ezért T. Gy. joggal kérdezte: mitől garancia a garancia és — meddig? A gyártó cég, a Videoton nem méltatta válaszra a lapunkban megjelent panaszt. Írt azonban a Gelka: a panaszosnak küldött levele másolatát továbbította szerkesztőségünknek. Ebből kitűnik: a Gelka szerviznek nincs képcsöve (T. Gy. készüléke képcsőhibás), mert a gyártómű alkatrészt nem szállít. A Videoton pedig nem ír egy sort sem. Holott — ha elhisszük a Gelkának, hogy a dolog a székesfehérvári gyáron múlik, mint alkatrészgyártón és -szállítón —, akkor a Videoton állásfoglalása lenne a döntő. Abba még csak belemegyünk, hogy a Videoton, focicsapatként, az utóbbi időben gyengébben szerepel. Ha esetleg meccsre megyünk, a jegy 20—30 forintnál többe nem kerül. De egy Videoton-gyártotta színes televízió-készüléknek több, mint húszezer forint az ára! Mégiscsak lehetetlen állapot, hogy egy ilyen drága fogyasztási cikk a) garanciális időn belül is hónapokig használhatatlan legyen, b) hogy egy ilyen drága készülék alkatrész-utánpótlása akár egy napig is akadozzék, és c) hogy a Videoton a problémát még csak egy bágyadt levél-válaszra se méltassa!”[14]

Reklámra azért jutott

Összegezve: a Color Star színes tévék sorsa nagyon jellemző hiánygazdasági történet. mivel a fogyasztói igényeket nem tudták kielégíteni, így nem megfelelő minőségben készítették el az árucikket, nem gondolva arra, hogy közel egy évtized múlva mindennek tragikus következményei lesznek.


Források:

[1] Népszava, 1987. április 16. 11. o.

[2] Népszabadság, 1987. március 19. 4. o.

[3] Népszava 1975. február 16. 1. o.

[4] Népszava 1978. május 03. 5. o.

[5] Népszava, 1981. szeptember 18. 10. o.

[6] Ludas Matyi, 1984. május 17. 3 o.

[7] Népszabadság, 1987. március 19. 4. o.

[8] Népszabadság, 1987. január 3. 6. o. Nagy-Bandó András is a helyszínre sietett.

[9] Népszabadság, 1987. március 11. 9. o.

[10] Népszava 1987. szeptember 10. 15. o.

[11] Népszava, 1984. március 24. 5. o.

[12] Népszabadság 1987. január 05. 3. o.

[13] Népszabadság, 1988. február 1. 9. o.

[14] Ludas Matyi 1979. március 22. 13. o.

A nyitóképen: az áhított TV (nem Colorstar) a Keravill Örs vezér téri üzletében, 1983. (Magyar Rendőr/FORTEPAN)

Facebook Kommentek