Udvardy Cserna (Cherna) János, az olvasás népszerűsítésének szószólója

Kolonics Tünde „A’ mívelt lelkű ember, egy angyal e’ földön, egy békességnek, szeretetnek, boldogságnak, szóval, az áldott közjónak mennyei követje.”[1] (Udvardy Cserna János)   Udvardy Cserna János, a reformkor egyik jeles személyisége életéről és tevékenységéről olvasva, nemcsak kiváló mérnökként, hanem, az olvasás helyzetének javításán fáradozó, elkötelezett tudós emberként is megismerhetjük. Véleményt fejt ki írókról, könyvírásról, folyóiratok olvasásáról. Írásaiban önmagáról is szól, érzéseibe, életének fontos részleteibe is betekintést enged. Udvardy (Cserna) János A Fejér megyei Zámolyban született 1799-ben.[2] Ezt a dátumot  említi a Vasárnapi Újság életrajzi esszéje is.[3] A Magyar Életrajzi…

Tovább
Forrás 

Amikor eltűntek a libernyákok – A magyaros öltözék divatja a 18. század végi Magyarországon

László Andor A 18. század végére Magyarországon uralkodóvá vált a nyugati öltözködési divat, amelyet így kárhoztatott Ányos Pál 1782-ben: „Ideje, hogy egyszer megnyílik szemetek,/ S megunja idegen majmozást szívetek… Kedves leányzóink, már alig esmérlek,/ Annyi abroncs, fodrás, csipkék közt szemléllek/ Hát leszaggattátok már szűz pártátokat?/ Fejeteken tornyot csináltok s várokat?/ Azt is lószőr s csöppü viszi magosságra../ Utálva tekéntek az ilyen hívságra!” Kifogásolta az idegen viselet számára hivalkodó fényűzését, a jóízlést, az erényességet sértő voltát: „Nem kedvel az erkölcs szagos keszkenőket,/ Pipes ruházatot, nyakakon kendőket./ Fátyol, nagy ezüstgomb, párducok bőrével,/…

Tovább
Kult 

Jelenetek egy házasságból – Recenzió Az együttélés történelme: nemzetiségi kérdés Magyarországon című könyvről

A Magyar Nemzeti Levéltár A kik vagyunk? Magyarországi nemzetiségek című, 2017-2019 között nyitva tartó kiállításának tematikája nyomán egy forrásgyűjtemény-sorozat kiadására vállalkozik, amely levéltári dokumentumok alapján kívánja bemutatni, feldolgozni a magyarság és a mindenkori magyar állam által elismert tizenhárom nemzetiség, valamint a hazai zsidóság együttélésének sok esetben ezer évre visszanyúló történetét, sorsát. A sorozatot a Az együttélés történelme: nemzetiségi kérdés Magyarországon című tanulmánykötet nyitja, amely egyfajta bevezetőként áll a forrásgyűjtemények előtt.

Tovább
19. század 

Humboldt Poroszországa – Tudomány, oktatás és államérdek – Recenzió

Ambrózy Gábor Idén volt 250 éve, hogy Alexander von Humboldt, német természettudós, világutazó, számos társadalomtudomány elismert művelője, 1769. szeptember 14-én Berlinben meglátta a napvilágot. Az évforduló remek apropót ad, hogy a magyar recepcióban eddig nem sokat méltatott Ursula Klein Humboldtról és a kameralista Poroszország tudományhasznosítási koncepcióiról szóló kötetét ismertessük.

Tovább
19. század Forrás 

A főúri udvar, mint a reprezentáció és a lehetőségek színtere a 18-19. század fordulóján

Zsidai Réka Az újkorban a karrier kiépítésének több módja volt ismeretes. Katonai szolgálatot vállalva, adminisztratív feladatokat ellátva, illetve műveltség és kellő szakismeret megszerzését követően, vagy egy főúri udvarhoz elszegődve lehetett az érvényesülés útjára lépni. [i] Ez utóbbit igyekszünk alátámasztani a Zala megyei Festetics György (1755-1819) keszthelyi udvarát alapul véve.

Tovább
Forrás kora újkor 

Francia menekültek a Bánságban

Magyarország a XVIII. században a lehetőségek földje volt, kissé olyan, mint a klasszikus Vadnyugat. És nem csupán a közbiztonságot lehet párhuzamba állítani, a hazánkba érkező telepesek és szerencselovagok etnikai összetétele is a lehető legtarkább képet mutatta. Általában szemeink előtt a Havasalföldről beáramló vlach népcsoportok, ill. a Törökországból menekülő rácok jelennek meg, talán még az Alföldre vándorló tótok és a nyugatról érkező különféle német népcsoportok is eszünkbe jutnak. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy érkeztek nyugatról olaszok, spanyolok, katalánok sőt vallonok is. Ebben a bejegyzésben most egy olyan népcsoportról lesz szó,…

Tovább
Forrás kora újkor 

“Magyarország a kereszténység ellen?”

Egy jól körülhatárolható ellenségkép megrajzolásának számos, egymástól független, de több egymással összefüggő oka lehet, s ez nem volt másképpen a középkori illetve a kora-újkori Magyarországon sem. Ezen okok mögött természetesen jelen voltak objektív körülmények is mind a 14., mind a 17. században is, de számos olyan politikai indíttatásból kreált szimbólum került bele mind a törökökről, mind a magyarokról kialakult képbe, amelyek bemutatása árnyaltabb képet adhat. A kora-újkori ellenségképről szóló írásunk első részét itt találja.

Tovább