„Angol, amerikai kém, a munkásság hitvány árulója” Gyűlöletkampány Kéthly Anna ellen

Kéthly Anna következetes szociáldemokrata politikus volt. Az 1920-as és az 1930-as években rendkívüli kivételnek számított, ha egy nő politikusként mérettette meg magát s a parlamentbe került. Magyarország egyik legnagyobb múltra visszatekintő pártját azonban több ízben is ostrom alá vették a kommunisták, s árulónak bélyegeztek minden olyan szocdemet, aki nem a népi-, hanem a polgári demokrácia híve volt. Cikkemben ahhoz a gyűlöletkampányhoz kívánok adalékokat adni, amely a világháború után Kéthly és társai ellen irányult a szélsőbal felől.

ludasmatyi19480310_5o.JPG

Szakasits Árpád és Rákosi Mátyás „esküvője” szimbolizálja a Szociáldemokrata és a Kommunista Párt egyesülését, a háttérben a fúziót ellenző Kéthly Anna és Peyer Károly. Miután a kommunisták kiépítették a hatalmukat nem csak Kéthlyiék, de Szakasits is börtönbe került. Ludas Matyi, 1948. március 10. 5. o.

A Kommunista Párt a várakozással ellentétben az 1945-ös választásokon nem lett a baloldal egyeduralkodó pártja, sőt az MSZDP még meg is előzte a szavazatszámok és a mandátumok tekintetében. Az 1947-es választások után pedig az is kiderült, hogy noha sikerült növelni az MKP táborát, ez a csalások és visszaélések ellenére sem eredményezett jelentős áttörést. A Szociáldemokrata Párt 1945-ről 1947-re ugyan vesztett szavazatokat, de ez a veszteség nem változtatta meg a baloldali pártok (parlamenti) erőviszonyait jelentős mértékben. Ennek következtében a kommunista vezetőség a két párt erőszakos egyesítése mellett döntött, ehhez azonban előbb el kellett távolítani azokat a szocdem vezetőket, akik ezt meg tudták volna akadályozni.

A Szociáldemokrata Párt 1945. május 1-ei felvonulása. Military Museum of Southern New England / FORTEPAN

A Révai József által vezetett kampány fokozatosan bontakozott ki 1947-et követően, a kezdeti támadások még nélkülözték a politikai ellenfelek totális lejáratásáról szóló kirohanásokat – ugyanis eleve nem lehettek biztosak abban, hogy kit lehet meggyőzni az egyesülés szükségességéről.

A munkásegység s vele a magyar demokrácia jövőjéről van szó, valóban arról van szó, hogy a Szociáldemokrata Párt harcos társa, egyenrangú, nagy szövetségese marad-e a Kommunista Pártnak a belső és külső reakció elleni harcban, vagy pedig a munkásegységet a Szociáldemokrata Pártban felülkerekedő jobboldali irányzat szétbomlasztja s ezzel a Szociáldemokrata Pártot a külső imperialista erők és a zsoldjukban álló belső reakciós erők reménységévé, tartalékává. végső soron: eszközévé változtatja? Részlet Révai: Őszinte szó a munkásegységről c. cikkéből. Szabad Nép, 1947. október 26. 3. o.

„Megbonthatatlan munkásegység…” molinó az 1947-es május elsejei felvonulásról. BERKÓ PÁL / FORTEPAN

Miután világossá vált, hogy kik azok, akik „útban lesznek” az SZDP bekebelezése során, konkretizálni lehetett, hogy kik számítanak „jobboldali szociáldemokratának”, s ezeket a tagokat rövid úton ki is zárták a pártból.

ludasmatyi19480218_3o_1.JPG

Ludas Matyi, 1948. február 18. 3. o.

Lemondások és kizárások

Marosán elvtárs ezután felolvasta azok névsorát, akik a szerdal napon lemondtak, pártvezetőségi tagságukról és funkcióiéiról:

Kéthly Anna, Kisházi Ödön, Bán Antal, Szeder Ferenc, Vas Miklós, Túri István, Szélig Imre, Zentai Vilmos, Pavlovszky Ferenc, Ivanics István, Jancsecz Imre, Nagypál Jenő, Antal Gyula, Steinhercz Simon, dr. Borbély Endre, Lugosi Jenő, Baron Andor, Bede Béla, Bölcsföldi Andor, Sz. Dehelák Margit, Tihanyi József, Tóth Benő, Gáspár Árpád, Kertész Miklós, Barel Gyula, Kálmán József, Millok Sándor, Révész András, Pápai András, Cseszkó Jenő, Végvári Jenő, Vogl Béla, Szincsák Lajos, Sümegi Oszkár és Bartucz János.

Ezután felolvasta azok neveit, akiket kizártak a Szociáldemokrata Pártból:

Kelemen Gyulát, Wiesner Sándort, Schiller Jenőt, Hámori Lászlót és Beck Józsefet.

Beszéde befejező részében a Szociáldemokrata Párt jövő feladatait sorolta fel. A világpolitikai feszültség, amely napról-napra élesebben és világosabban jelentkezik, a magyar Szociáldemokrata Pártot kötelesség szerűen amellé az ország mellé állítja, amely a békét a legkövetkezetesebben szolgálja, a Szovjetunió mellé.

Szabad Nép, 1948. február 19. 3. o.

ludasmatyi19480310_8o_1.JPG

— Mi az, itt vér folyik? — Ne tessék azt úgy felfogni. Tanácskozás folyik a jobboldali szociáldemokraták kizárására. Ludas Matyi, 1948. március 10. 8. o.

Kéthlyék kizárása után a gyűlöletkampány újabb, egyre gyorsuló fokozatba kapcsolhatott, mert míg 1948 februárjában úgymond nem lehetett egy lapon emlegetni Bán Antal „jobboldali” szociáldemokrata politikust és a kommunista Gerő Ernő közlekedésügyi minisztert, addig 1949-ben egészen más szólamok jelentek meg:

— Mondd, öregem, hogy hívják az iparügyi minisztert?

— Bán Antal.

— És a közlekedésügyit?

— Azt majd holnapután megmondom.

— Miért nem ma?

— Mert Bán Antalt és őt nem lehet egy napon említeni.

 Ludas Matyi, 1948, február 25. 5. o.

Rendet az üzemi könyvtárakban!

A munkásság úgy kapta örökül a szellemi szemetet, mint a burzsoátársadalom minden egyéb gyalázatos és csak szívós munkával, harccal kiirtható maradványát. (…)

A Dréher Csokoládégyár üzemi könyvtárában Ökrös elvtársnő megmutatja a katalógust, amelyben rögtön megüti a szemet két áruló gonosztevő, Kéthly Anna és Justus Pál könyve.

Szabad Nép, 1949. szeptember 2. 7. o.

ludasmatyi19480317_6o.JPG

Ludas Matyi, 1948. március 17. 6. o.

Noha Kéthly Annát a párt börtönbe zárhatta, ez még korántsem jelentette azt, hogy a kampány csitult volna, 1950-ben ugyanis a magyar gazdaság termelési nehézségei mögött is a „jobboldali szociáldemokratákat”látta a Szabad Nép:

A jobboldali szocdemek s a fasiszták egységfrontja garázdálkodott a Láng-gyárban. Ezért volt csak 81.7 százalékos a tervszerűség az utolsó hónapban, ezért csökkent a termelékenység az utóbbi időben. (…)

Ezek az elvtársak étet-halál harcot vívtak az egyesülés előtt a jobboldali szociáldemokratákkal, (…) úgy vélték, befejeződött a harc a jobboldali szociáldemokraták ellen. Súlyos hiba ez, amit az ellenség alaposan ki is használt. Szatmári elvtárs például, a nagyszerelde jelenlegi párttitkára nem tudja, hogy műhelyében kik a jobboldali szociáldemokraták, holott az ő műhelyének főművezetője Kéthly Sándor, a munkásáruló Kéthly Anna fivére. Az ő orra előtt gyártják azokat az illesztőszegeket a turbinákhoz, amelyekre 1952-ben lesz csak szükség.

A Láng-gyári kommunisták és a többi becsületes dolgozók megdöbbenéssel, gyűlölettel látják, milyen alattomos, romboló ellenség garázdálkodott soraik között. Komoly és kemény lecke volt ez számukra, amely megacélozta elhatározásukat: fokozott éberséggel, szilárdabb munkafegyelemmel, több és jobb munkával indulnak harcba az ellenség megsemmisítésére.

Szabad Nép, 1950. július 9. 5. o.

 Az 1953-at követő olvadás következtében a Kéthly és a kizárt szocdemek ellen intézett támadások átmenetileg ugyan csitultak, de az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvételéért a kádári propagandagépezetnek újra témát szolgáltathatott a „szocdemek” árulása”. Ez azonban már egy újabb írás apropóját szolgáltathatja.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Borítókép, illusztráció: Kossuth Lajos tér, választási nagygyűlés, a Parlament főbejárata elé épített emelvény. Rákosi Mátyás beszél. Sötét szemüvegben Gerő Ernő, mellette Erdei Ferenc, tovább balra Hidas István, 1954. MAGYAR RENDŐR / FORTEPAN

Források:

Ludas Matyi, 1948

Szabad Nép, 1947, 1948, 1949, 1950.

Facebook Kommentek