Körmenet, szépségverseny, légiparádé – Augusztus 20. „arcai”
Augusztus 20. a magyar államalapítás ünnepeként legjelentősebb nemzeti ünnepünk, ami ráadásul egybeesik az első magyar király szentté avatásával (1083) is. A Hartvik-legenda szerint a későbbi Szent István 1038. augusztus 15-én ajánlotta fel Magyarországát Szűz Máriának, a király szentté avatása után az ünnep „átcsúszott” 20-ra, főleg, hogy az 1092-es szabolcsi zsinaton Szent László király is ezt a napot tette meg ünnepnek. A török időkben mind a Szent István kultusz, mind augusztus 20. megünneplése háttérbe szorult, a 17. század végétől viszont fokozatosan visszatért a köztudatba. A különböző korokban természetesen más-más módon ünnepelték (már amikor lehetett) augusztus 20-át, ami egy ideig az új kenyér ünnepeként, később az alkotmány ünnepeként futott. Mai képválogatásunkban azt járjuk körbe, hogy mi módon ünnepelték a 20. században államalapításunkat.
XI. Ince pápa 1683-ban az egész egyházra kiterjesztette Szent István tiszteletét, a dátumot viszont augusztus 16-ra helyezte, hogy ne ütközzön Nagyboldogasszony ünnepével. Nem egész egy évszázaddal később, 1771-ben sok más ünneppel együtt ez a nap is kikerült a kalendáriumból, viszont Mária Terézia – gesztusként a magyar arisztokrácia felé – azonnal nemzeti ünnepnek minősítette augusztus 20-át. Emellett Raguzából (a mai Dubrovnik) Budára vitette a Szent Jobbot, amely ma is a magyar fővárosban látható. 1818 (vagy 1819) és 1947 között majdnem minden évben volt Szent Jobb körmenet, amelyet eleinte a várban tartottak, később került át Pestre. Ezt, a kommunista időszak kényszerszünete után ma is évente megrendezik.
Az 1848-as körmeneten részt vettek a Batthyány kormány tagjai is, a szabadságharc leverését követően viszont 1860-ig szó sem lehetett Szent István kultuszról, legalább is nyilvánosan nem. Az enyhülést követően egyre több hívőt kezdett vonzani a körmenet, no meg az azt követő „Szent István napi vásár”. Ferenc József végül 1891-ben újra nemzeti ünnepnek nyilvánította augusztus 20-át, 1895-től pedig belügyminiszteri rendeletben írták elő a középületek fellobogózását.
A trianoni békediktátum után egyre erősödött az addig főleg egyházi jellegű ünnep nemzeti tartalma. Ekkor jelent meg állandó elemként az ünnepélyes őrségváltás, a tisztavatás és 1927-ben a tűzijáték is (akkor még a Gellért-szobortól), és augusztus 20. ekkoriban vált a teljes magyarság ünnepévé.
1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján törvénybe foglalták a király „dicső emlékének megörökítését”, a körmenetről pedig filmhíradó-összeállítás is készült – lásd fentebb. (Az év májusában Budapesten tartották az Eucharisztikus Világkongresszust is.)
A második világháború alatt a tűzijáték szünetelt, aminek részben anyagi, részben biztonsági oka – elsötétítés – volt. 1942. augusztus 20-án, pont a körmenet alatt zuhant le Ilovszkoje repülőterén Horthy István tartalékos főhadnagy repülőgépe. A kormányzó fia, aki egyben kormányzóhelyettes is volt frontszolgálatot teljesített a magyar 2. hadsereghez beosztott repülőerőknél. Halálát a mai napig kérdések övezik. A harcok után hamar újjáéledt a Szent István kultusz is. Alább látható a filmhíradó összeállítása az 1946-os körmenetről, amelyet a később koncepciós perben életfogytiglanra ítélt Mindszenty József bíboros vezetett:
Az ország ekkoriban fokozatosan került kommunista befolyás alá, ennek ellenére az 1947-es Szent Jobb körmeneten (amelyet Mindszenty József bíboros vezetett, immáron Pesten) mintegy félmillióan vettek részt. A körmenet, akárcsak az előző évben megrendezett Parasztnapok igen erős antikommunista jelleggel bírtak, amit csak erősített Mindszenty bíboros prédikációja és harcos kiállása. A körmeneten elhangzott prédikációját a következőkkel zárta:
„A mi ezeréves múltunk Szent Istvánban testesül meg legkifejezőbben. Tőle kaptuk legnagyobb és időálló értékeinket, Egyházat, Mária-tiszteletet, a keresztény nevelést. Büszkén őrizzük a Szent István-i hagyományokat családban és társadalomban, és ezzel keltsük életre az elalélt Magyarországot és ez segítsen Istenhez. Ámen.”[1]
Az egyházi/nemzeti ünnepek persze csípték a szocialista-kommunista vezetés szemét, így azokat vagy betiltották, vagy igyekeztek új tartalommal megtölteni. Így lett a karácsonyból fenyőünnep, és került egy időre tiltólistára március 15. (A későbbiekben március 15-ből pedig a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójával és április 4-gyel összevonva Forradalmi Ifjúsági Napok.)
Augusztus 20. sajátos utat járt be a diktatúra időszakában: a körmenetet már 1948-ban (vagy 1950-ben) betiltották és eltörölték nemzeti ünnep jellegét, ugyanakkor megmaradt munkaszüneti napnak, sőt, a „dolgozó parasztságot” előtérbe helyezve megkapta az új kenyér ünnepe elnevezést is. Érdemes megjegyezni, hogy az új kenyér ünnepe is középkori gyökerekkel bír, csak korábban július 15-én tartották, „intézményesítésére” először 1937-ben került sor Szegeden.
1949. augusztus 20-án lépett életbe az új, sztálini jellegű alkotmány (ami papíron szép és jó volt, például garantálta a vallási és gyülekezési szabadságot is, csak nem tartották be), így a következő évtől az Elnöki Tanács (a köztársasági elnök jogkörét gyakorló testület) a Népköztársaság, illetve a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepévé nyilvánította a napot. 1953-ban kétszeres ünnep volt, akkor avatták ugyanis a nemrég lebontott Népstadiont.
A tisztavatás, mint állandó „kellék” megmaradt, volt kultúrműsor, díszelőadás, felvonulás is, amely az 50-es években sztahanovista vetélkedővé és termelési híradóvá alakult, és persze megjelentek a személyi kultusz kötelező elemei (Sztálin, Marx, Rákosi képe, stb.) is. A tűzijáték viszont 1954-től átkerült április 4-re; ekkor már a Gellért-hegyen található Szabadság szobortól lőtték fel a rakétákat. 1956 után egy időre minden pirotechnikát betiltottak. A hatalom olyannyira rettegett mindenféle (nem az ő kezükben lévő) fegyvertől, hogy volt, akit 18. századi muzeális pisztoly miatt ítéltek el fegyverrejtegetésért, és az sem számított, hogy se lőpora, se golyója nem volt hozzá. 1957. augusztus 20. annyiban is különlegesnek számított, hogy akkor szépségversenyt is rendeztek, ráadásul az Állatkertben.
A Kádár-kor elején vált szokássá, hogy augusztus 20-án tüntetik ki a kiemelkedő tudósokat, művészeket, és ekkor vált „divattá” a vízi és légi parádé is, amit eleinte megnehezítettek a Kossuth-híd bontás alatt álló pillérei. 1966-tól ismét szerepel tűzijáték a programban, és ekkortól szervezik Debrecenben a virágkarnevált is. 1989-től újra lehetett Szent Jobb körmenetet tartani, 1991-ben pedig az új Országgyűlés is állami ünnepnek nyilvánította augusztus 20-át.
A parádén a fegyveres erők és sportegyesületek mellett a tűzoltóság is képviseltette magát – igaz, ők is a BM alá tartoztak, de mégis külön egységet képeztek. Az 1970-es felvonuláson (is) részt vett az 1962-ben épített T.1-es tűzoltóhajó, amely az ország második ilyen célra épített hajója volt. Bár a fekete-fehér képeken nem látszik, piros-fehér-zöldre festett vízsugarai külön látványosságot jelentettek.
Az 50-es évek hangulata kicsit visszatért a 70-es és 80-as években, amit jól mutat az alábbi kép is. Mindez annak fényében nem csoda, hogy ekkoriban volt kerek évfordulója a Varsói Szerződés megalakításának és Magyarország felszabadításának/elfoglalásának (nem kívánt törlendő) is.
Vízi és légi parádé 1989 és 2000 között nem volt, 2002-ben pedig árvíz miatt törölték a központi ünnepségek nagy részét. 2006. augusztus 20. tragédiába torkollott, a tűzijáték kezdetekor lecsapó viharban öten vesztették életüket és több százan sérültek meg.
Noha többen vitatják létjogosultságát (pl. amiatt, hogy egy eredetileg római katolikus ünnep nem alkalmas a nemzeti egység kifejezésére), augusztus 20. vitán felül legjelentősebb nemzeti ünnepeink egyike, amelyet nem csak az ország összes településén, de jóformán mindenhol megünnepelnek, ahol nagyobb magyar közösség él.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
[1] Idézi Árpád v. Klimo: A nemzet Szent Jobbja. A nemzeti-vallási kultuszok funkcióiról. Replika 1999/szeptember. 45 – 56. o. 52. o.
Felhasznált források és szakirodalom:
Augusztus 20: az ünnep története (2019. augusztus 14.)
Árpád v. Klimo: A nemzet Szent Jobbja. A nemzeti-vallási kultuszok funkcióiról. Replika 1999/szeptember. 45 – 56. o.
Szent Istvántól az új kenyérig (2019. augusztus 14.)
I. István – Magyar Katolikus Lexikon (2019. augusztus 14.)
Szabolcsi zsinat – Magyar Katolikus Lexikon (2019. augusztus 14.)
A nyitóképen: tűzijáték a Vígadó elől fotózva, 1978. augusztus 20. (MHSZ/FORTEPAN, 118242)
legjelentősebb nemzeti ünnepünk, ami ráadásul egybeesik az első magyar király szentté avatásával (1083) is
hogy hogy egybeesik? nem egybeesik hanem az egyikből következik a másik, István szentté avatását ünnepeljük ma, amiből következik, hogy államalapító kiralyunkat is ünnepeljük tehát az ország „születésnapját”
Ahogy Európa, úgy lassan Magyarország is elveszti keresztény gyökereit, ilyen kijelentésekkel, hogy Boldog Születésnapot Magyarország, nincs ezzel baj, de a lényeget alámossa. Azt, hogy milyen alapokra is épített első kiralyunk, hogy őriznünk kell a keresztény egységet mert csak így maradhatunk meg nemzetnek.