Hogyan dicsőítsük a Szovjetuniót? Agitprop munka a munkásság körében
A második világháború után a Magyarországot megszálló szovjeteket kiszolgáló Magyar Kommunista Párt, később Magyar Dolgozók Pártja, hatalmas erőt fektetett abba, hogy a lakossággal megszerettesse a „nagy testvért”, a „békeharcban elöljáró” Szovjetuniót. Rövid összefoglalómban bepillantást engedek az egykori Újpesti (Ganz, később Gheorghiu Dej) Hajógyár Pártbizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának irataiba, belső utasításaiba, illetve válogatást közlök a szovjetbarát magyar propagandából.
Előzetesen két cikkben foglalkoztam a Ganz Hajógyárral, első ízben a munkásból lett gyárigazgatóról és pártbeli karrierjéről írtam, másodszor pedig a pártbizottság iratain keresztül vizsgáltam a párt a munkavállalók magánéletéhez való viszonyát.
A feldolgozott öt doboz pártbizottsági irat, amely több ezer oldalt teszi ki, jelentős része az Agitációs és Propaganda Osztályon keletkezett. Az előzőekben részben feldolgozott és bemutatott káderanyaggal ez a két osztály keletkeztette az összes irat több mint kétharmadát.
Ezek az anyagok ugyan belső használatra készültek, de mégsem mentesek a szovjeteket (és a Rákosit) dicsőítő propagandától. Első olvasatra ez egyáltalán nem meglepő, mindazonáltal minimum beszédes, hogy azokon a pártbizottsági üléseken, ahol folyamatosan téma volt, hogy a munkásság számára milyen módon kéne szerethetőbbé tenni a Szovjetuniót, a (belső) párttagság számára is ugyanezt a propagandát ismételgették. A Ganz Hajógyár 1949. szeptember 3-ai pártbizottsági ülésének jegyzőkönyvének közepén (!) például az alábbi szövegrészt olvashatjuk:
(…) szeretett vezérünk Rákosi elvtárs kívánságait a tudásnak a legvégső határáig teljesíteni fogja és teszi ezt abban a tudatban, hogy ezáltal is elősegíti a 4 éves terv időelőtti befejezését és az 5 éves terv megkezdését. Tesszük ezt abban a tudatban, hogy termelékenység növelésén keresztül is biztosítjuk, hogy Pártunk határozatait a szem előtt tartva azokat végre is fogjuk hajtani.
Éljen a mi Pártunk és szeretett vezérünk Rákosi elvtárs.
A nagybudapesti pártvezetőség határozatának végrehajtásával hozzájárulunk a dicsőséges Szovjet Unió (sic!) által vezetett békefront megerősítéséhez.
Éljen a hős Szovjet Unió népe, éljenek a hős sztahanovisták, éljen a világbéke őre, a magyar nép nagy barátja
Sztálin elvtárs.![1]
Az agitációs és propagandamunka elsődleges célja az volt, hogy olyan megbízható káderállományra tegyen szert a Párt, amellyel már bátran véghezvihette az új gazdasági és politikai rendszerének bebetonozását.
Az oktatás kérdése az a döntő feladat melyről Rákosi elvtárs is beszélt, az oktatást ki kell domborítani, hogy olyan arányokat öltsön, hogy meg tudja oldani az egyre növekvő káderproblémákat, melyet tervgazdálkodásunk segítségére kértünk. A pártitkár feladata, hogy döntő szempontként vigye az oktatás vonalát. (…)
Az oktatás kérdését össze kell kapcsolni a termelés kérdésével (…)[2]
A Szovjetunió dicsőítésének, illetve megszerettetésének a különböző témákon lehetett a pártbizottság szerint érvényt szerezni:
A Szovjetunió népszerűsítése:
a./ A felszabadulás, 1945.
b./ Élelmiszersegítségek.
c./ Jóvátétel csökkentése.
d./ Gazdasági szerződések.
e./ Ipari nyersanyagok, gépek, orvosi műszerek, stb.,
f./ A bolsevik Párt tapasztalatai, melyek nagy segítséget nyujtanak népi demokráciánk fejlődésében.
g./ Szembeállítva mindezzel az imperialisták háborús törekvéseit és a nyugati munkások helyzetét.
Plakátok, röplapok kidolgozása, fényképeket beszerezni: ápr. 22-ig.
Felelős: Nagy Sándor[3]
A felszabadulás a rendszer végső bukásáig közkedvelt és kötelező legitimációs, és propaganda sarokkő volt. A szovjet élelmiszer segítségek megemlítése főleg a háború utáni néhány, rendkívül szűkös évben volt bevethető propagandatermék; ezzel ellentétben a jóvátétel csökkentésének kérdését folyamatosan összekötötték a magyar csapatok szovjetunóbeli pusztításának mértékével. A gazdasági szerződések pozitív hozadékainak propagandája olyan sikeres volt, hogy a rendszerváltoztatás után egyfajta pozitív nosztalgia lengte körbe, noha ezek jelentős része rendkívül előnytelen volt Magyarország számára elsősorban strukturális problémákat okozva a gazdaságnak.
A cikk nem jelen formájában nem jöhetett volna létre a Fortepan nélkül!
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Borítóképen: A „felszabadító” szovjet Vörös Hadsereget dicsőítő plakát 1945-ben. Fortepan / Fortepan
Jegyzetek
[1] HU BFL XXXV. 136. 1. doboz.
[2] 1949. évi október 7-ei ülés jegyzőkönyve. HU BFL XXXV. 136. 1. doboz.
[3] HU BFL XXXV. 136. 5. doboz.