Budapesti utcanevek a történeti emlékezet szolgálatában a 19. század második felében
László Andor
Korábban láthattuk, miként jelentek meg a kiemelkedő történelmi személyiségeknek, eseményeknek emléket állító utcanevek a reformkorban, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során elsősorban a fővárosban, de vidéken is. E szokás az abszolutizmus korában sem szűnt meg, ám országosan a kiegyezés hozott fordulatot: fokozatosan áttértek a természetes indítékú névadásról a tiszteletet kifejező utcanevekre. A folyamat cseppet sem volt zökkenőmentes, hiszen több eltérő szempont merült fel az elnevezések során.
A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült
A korszak elején egy fővárosi szatirikus lap ugyanazon értetlenkedik, amit már 30 évvel korábban is szóvá tettek: „utcáink neveiben az állatvilág gazdagabban van képviselve, mint állatkertünkben.” Javaslatot is tettek magyaros nevekre, mint a Sült galamb-utca, Mai veréb-utca stb. Majd komolyra fordítva a szót, történeti neveket szorgalmaztak, például az aradi vértanúknak is utcákat követelve.1
Pest képviselőtestülete bizottságot küldött ki az elnevezések érdekében – ezt a lépést a hivatalos utcanévadás kezdetének tekinthetjük. A felmerülő nevek a kor történeti emlékezetének hű képét adják, a testület feladata a „helytelen” vagy „dísztelen” elnevezések felcserélése történelmi emlékűekkel, „melyek buzdításul szolgálhatnak a zsenge gyermekkortól a férfikorig minden honpolgár számára.” Az egykori iparosok és földművesek által korábban adott nevekben ugyanis nyoma sincs „a nemzetiség és hazafiúi kegyelet magasztos érzetének”.2 1867 végén számos pesti utca átkeresztelésére tesznek javaslatot ebben a szellemben. „Hőseinkre és költőinkre tehát az elnevezésnél nagy figyelem volt” – állapítják meg elégedetten a lapok.3 Azt is indítványozzák, hogy a főváros ötvenkét utcája vegye fel a vármegyék nevét.4 Mások csupán fokozatos változtatást javasolnak.5
Az ügyben megszólalt az akkor induló történelmi szakfolyóirat, a Századok. Feltehetőleg annak lelkes ifjú szerkesztője, Thaly Kálmán gyakorlati szempontot vet fel: a túl sok új név nyomán „oly irtóztató zavar fog támadni, hogy senki sem igazodik el e Bábelen.” Elveti néhány történeti értékkel bíró név (Váci-utca, Hatvani-utca, Kecskeméti-utca, Rózsa-tér) felcserélést, amelyek a város egykori kapuira és a virágvásárra emlékeztettek. Kifogásolja, hogy a „legnagyobb magyarok” közé sorolt Bocskai, Bethlen és Rákóczi „kisszerű”, történelmi szerepükhöz méltatlan utcák nevét adják. A kuruc kor megszállottja ünnepélyesen tiltakozik
„a kis ronda Perc-utcára a fényes, büszke Kuruc név reátukmálása ellen… a szabadság vitézeit nem szabad ily hitvány utcával prostituálni, — legyen az Labanc-utcává!”
A szerző további 45 nevet ajánlott a bizottság figyelmébe.6 A következő évben jóval súlyosabb történeti vádat olvashatunk a Budapesti Közlönyben. Valószínűleg Salamon Ferenc szerkesztő, jeles történész mutat rá, hogy a korábban Buda mögött háttérbe szorult Pest kevés történeti emlékkel bír, legfeljebb néhány 19. századi író és politikus kötődik hozzá. Értetlenkedik, amiért Botond vitéz, Csokonai vagy éppen Rákóczi utcát kaphat a fővárosban, nekik másutt járna ez, Bocskainak például Kassán, Bethlennek Kolozsváron, Pázmánynak Pozsonyban vagy Nagyszombaton. „Nem lehet semmi kevésbé históriai, mint a pesti utcák új elnevezésének nagyobb része” – vonja le a következtetést. Szerinte maga az utcanév-változtatást is történetellenes, a régi nevek őrzik ugyanis a város múltjának számos mozzanatát.7 Hamarosan egy szépirodalmi napilap szerkesztői is elvetik a szükségtelen változtatásokat, amelyek a város régi helyrajzának emlékeit törlik el.8 E szempont máig a legkomolyabb érv mindenféle változtatással szemben, amelyet a következő évtizedekben újra meg újra megfogalmaznak.
Ezek után a pesti közgyűlés nem fogadta el a bizottság további ajánlásait, és arra utasította a testületet, hogy csak azoknak az utcáknak adjon új nevet, amelyeknek nincs vagy helytelen a nevük, esetleg kérvényt adtak be átnevezésükért.9 Az 1867-es javaslatok közül így számos nem valósult meg, a már említett erdélyi fejedelmek nevei például csupán néhány évvel később kerültek fel az utcanévtáblákra.10 Az irányjelző, helyhez kötődő megnevezéseket helyezték előtérbe, 1869-ben például 37 új utcanév közül 18 köznév (mint a Bőrgyár-utca, Kálvária hegy utca, Felső vámvonal utca, Fegyvergyár-utca).11
1870-ben az akkor létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) kapta meg az utcanévadás jogát, ám a városi tanács két tagja is részt vehetett az ezzel foglalkozó bizottság munkájában.12 Az 1872 végén elfogadott 43 utcanévből 29 személynév volt. Azt is leszögezték, hogy ezentúl azok csak magyar nyelvűek legyenek.13 A három város (Pest, Buda és Óbuda) 1873-as egyesítése e kérdés rendezését is szükségessé tette, hiszen zavarok jelentkeztek például a postai küldemények kézbesítésekor: akadt ötször előforduló utcanév, a kétszeres-háromszoros elnevezések száma pedig megközelítette a negyvenet. Igyekeztek kerülni a nehezen megjegyezhető tulajdonneveket, és figyelembe venni a helyi adottságokat, így például az előkelőbbnek tartott várban található Úri-utca tarthatta meg a nevét.14
Ezt követően került sor tömeges átkeresztelésekre, 1874-ban például több mint száz új nevet állapítottak meg.15 A folyamatot természetesen viták kísérték. A lapok továbbra is kifogásolták az „idétlen, faluba sem illő” elnevezéseket, és azt ajánlották az FKT-nak, tegye félre a sok jelentéktelen virág- és tárgynevet, „vegye kezébe a magyar történelmet”, találna ott számos jeles személyiséget, akikről elnevezhetné az utcákat.16 Kőbányán az is felmerült, hogy New York mintájára számozással neveznék el az utcákat.17
A tiszteletadásnak az utcanévadásban megnyilvánuló formáját egyre jobban kiterjesztették, már a kortársakra is alkalmazták. Egy-egy fontosabb személyiség elhunytát követően megszokottá vált, hogy utcát neveztek el róla; így például Eötvös Józsefről,18 az egykori miniszterelnök Lónyay Menyhértről,19 vagy a jótékonykodásáról híressé vált ügyvédről, Rökk Szilárdról.20 Időnként élő nagyságokat is meg akartak tisztelni ezzel a gesztussal, ezért az FKT 1878-ban elvként szögezte le, hogy az ilyen névadást nem hagyja jóvá. Ennek ellenére már a következő évben kivételt tettek a neves földrajztudóssal, Hunfalvy Jánossal, aki élete utolsó évtizedét a róla elnevezett utcában élte le.21 1886-ban azt is rögzítették, hogy elhunyt hírességek kedvéért nem fognak meglévő neveket megváltoztatni, jegyzékbe vették az arra érdemesek neveit, és az újonnan létesülő utcák esetében kívánták felhasználni őket.22
Ez alapján számos lakóközösség kérvényét utasították vissza, miután utcáik méltatlan elnevezéseitől szeretnének megszabadulni valamely híresség kedvéért. Így nem lett Árpád-tér a Dísz-térből vagy Szent István kerület Lipótvárosból. A Szerecsen-utca „jó magyaros” nevét sem változtatták meg ekkor.23 A Gólya-utca mellett szintén kitartottak, hiába kérte a polgárság, hogy egy orvosról nevezzék át,24 a „jóhangzású” Bérkocsis-utca sem vette fel Guttenberg nevét.25
A nevek módosítása több alkalommal szolgált nézeteltérések okául. Az FKT például 1886-ban megtagadta a fővárosi közgyűlés javaslatát, hogy egy utcát Pest utolsó polgármesteréről, Szentkirályi Mórról nevezzenek át, ám a közgyűlés ennek ellenére ragaszkodott a változtatáshoz,26 amire másfél évvel később sorra is került.27 Súlyosabb ellentét alakult ki 1891-ben, amikor a józsefvárosi Stáció-utcát kívánták elnevezni a vasútfejlesztések miatt népszerű Baross Gáborról.28 A javaslatot a fővárosi közgyűlés nagy lelkesedéssel támogatta, egyúttal díszpolgári címet szavazott meg a kereskedelemügyi miniszternek.29 Egyesek már készpénznek vették az átkeresztelést,30 csakhogy az FKT másként döntött. A testület nagy tekintélyű vezetője, Podmaniczky Frigyes kitartott elvük mellett: élő emberről nem nevezhetnek el utcát. A kormánynak alárendelt tanács kétségtelenül kifogásolható lépést tenne egy hivatalban levő miniszter ilyen formán való megtisztelésével. Arra hivatkoznak, hogy az Andrássy-utat például akkor neveztek át, amikor az egykori miniszterelnök és közös külügyminiszter már visszavonult. A tanács arra is kérte a fővárosi közgyűlést, hogy a jövőben „tapintatosan tartózkodjon” a hatáskörén kívül eső elismerés megszavazásától.31
A lapok élénk figyelemmel kísérték a fejleményeket, van ahol egyenesen vezércikket szenteltek neki. Politikai ellentétet szimatolva „Podmaniczky kontra Baross-utca” címmel tudósítottak a fejleményekről, másutt különböző spekulációk jelennek meg arról, hogy miféle érdekek állhattak a háttérben. Arra gyanakodtak, hogy az FKT és a mögötte álló kormány valójában féltékeny a közkedvelt miniszterre, akiről ekkor már hajót is neveztek el. E híreket természetesen cáfolták.32 A felháborodás országos méreteket öltött, egy kolozsvári napilap „kissé cinikus”-nak mondja a „könnyűvérű” határozatot, amely különösen vidéken „szül rossz vért”, ahol a választott önkormányzati testületek illetékesek az utcanévadás ügyében, és ahol még tudnak lelkesedni „az igazi nagyságokért”, s meg tudják becsülni azokat, „kik életük minden erejével dolgoznak a közjóért.”33 A fővárosban is „megütközést keltett” a döntés, a képviselőtestületi tagok azt mérlegelték, „mily módon szereztessék elégtétel.”34 A következő közgyűlésen „zajos tüntetés” folyt a törvényhatóság „tekintélyét sértő” határozat ügyében, és első napirendi pontként foglalkoztak vele. Ha a kitüntetést elodáznák, az veszítene becséből, ezért ragaszkodtak hozzá, hogy a tanács „Magyarország legmunkásabb és legzseniálisabb államférfiánál” tegyen kivételt, változtassa meg döntését, amely sérti a fővárosi közgyűlés méltóságát. Javasolták azt is, hogy a kormány vonja meg az FKT-től az utcák elnevezésének jogát, és azt utalja a közgyűlés hatáskörébe.35
Az egyik lap hosszasan sorolja azok neveit, akikről még életükben utcákat neveztek el: az uralkodócsalád tagjain és Andrássy kívül közéjük tartozik például Arany János, Liszt Ferenc, több politikus és tudós. Ezért a közgyűlés „nem hagyhatja magán száradni a közmunkatanács sértését”, amely nemcsak a miniszternek, hanem a városnak is szól, hiszen a Budapest lakosságát képviselő négyszáz bizottsági taggal szemben nyolc ember szavazata döntött. Követelik a FKT határozatának visszavonását.36
Mások ezzel szemben úgy látják, valójában inkább Barossnak okoztak kellemetlenséget azok, „akiknek egyéb gondjuk sincs e világon, minthogy kedveskedjenek az eleven nagyságoknak.” Hiszen „a legnagyobb botorság szobrot emelni valakinek utca, híd, falu vagy folyóvíz formájában, addig, míg az élete és működése befejezve nincs”, csak akkor lehet megítélni, „hogy örök emléket érdemel-e a neve, vagy legjobb ki sem ejteni ajkunkon.” Ennek ellenére most már „a szenteltvíz se mossa le” Podmaniczkyról és a kormányról, „hogy nem féltékenykedés műve volt a Baross-utca leszavazása.”37
A vita során az is felmerül, hogy miként létezhet Podmaniczky-utca. Ekkor a „kockás bárónak” kellett tisztáznia, hogy azt nem róla, hanem nagybátyjáról, Podmaniczky Jánosról nevezték el, aki felajánlotta a fővárosnak a telket, amelyen át aztán utcát nyitottak.38 A szatirikus lapoknak is jó témát nyújtott az „affér”: több népdalt átírnak Baross-utcára, szóvá teszik, hogy Barossnak már van utcája: a Vas-utca – hiszen Vasminiszternek nevezik,39 másutt úgy ábrázolják a minisztert, mint aki az akkor folyó Vaskapu-szabályozással vág magának utcát. A Borsszem Jankó versikében teszi gúny tárgyává a tanács működését:
„Az okos közmunkatanácsban,
Hol kéznél mindig bölcs tanács van,
Megmondta hát a kockás báró,
Kárpátoktul Adriáig járó,
Tudniillik a bölcs Podmaniczky:
Bármennyi vasutat építsz ki,
Kegyelmes uram Baross Gábor:
Nem kapsz a Stáció-utcából!
Kinyithatod a Vaskaput:
A Baross-utcának — kaputt!”40
A kínos helyzetnek végül az érintett személyes fellépése vetett véget: kérte a főpolgármestert, hogy fogadják el a tanács döntését.41 Bár akadt olyan harsány ellenzéki képviselő, aki továbbra is elfogadhatatlannak mondta, hogy az FKT nem vette figyelembe a közgyűlés egyhangú javaslatát, ott „a kereskedelmi miniszter élénk éltetése közt a közmunkák tanácsának átirata felett napirendre tértek.”42 A kérdés egy év múlva rendeződött. Baross Gábor váratlan halálát követően azonnal elfogadták a korábbi javaslatot,43 az új utcanévtáblákat pedig gyorsan felszerelték.44 Ma tizenhárom utca, tér és telep viseli Baross nevét Budapesten.
Az ügy kapcsán az érdeklődés középpontjába kerültek az utcaelnevezések, és egy szorgos újságíró számba vette a főváros 911 utcanevét, amelyeket a lakosság „gondolatai és közérzülete” megörökítőinek tart. E nevek hivatása, hogy a múlt iránti „kegyeletet” beoltsa a lakosságba, hiszen az ősök példájából „erőt és lelkesedést” meríthetnek. A történeti utcanevek „egy nemzetnek, városnak egyik leghatásosabb dekorációja (azaz dísze) a nála járó idegenek előtt és nálunk igen alkalmas emléke sokszor ragyogó, többször gyászos, de mindig dicső és hősies múltunknak.” A Habsburg dinasztia 19 tagjának nevét örökítették meg ilyen módon (közülük tízen még életben voltak), 12 név emlékeztet az 1848-49-es szabadságharcra, a korábbi századok hőseinek negyvenegynéhány név állít emléket, a 19. század fontos államférfiainak 15, íróinak pedig 34. Ezeken túl 51 férfi és 23 női keresztnév, valamint 60 növény és 54 állat nevét is viseli ekkor utca.45
Hamarosan Kossuth Lajos kilencvenedik születésnapja alkalmából szerettek volna utcát elnevezni róla, amit ismét csak ellenzett a tanács. Egy vezető fővárosi lap címoldalán azon dohogott, hogy Budapest „még az utcaelnevezések dolgában is mögötte van a művelt világ metropoliszainak.” Az újság szerint kilencszázvalahány név közül ötszáz „rossz magyarságú, vagy falusiasán együgyű, vagy pedig németről otrombán, tudatlanul fordított”, felsorolják a zoológia, a botanika és a minerológia területéről származó 115 nevet. Ez a „nagy vadaskert, ez a sok virág és kő egyszerűen a gondolatok nélkül szűkölködés bizonysága vagy pedig a kényelmes opportunizmusé, mely Kossuth vagy Klapka elől menekülve, a mókus és a retek mögé búvik.”46
Egy szatirikus lap az életükben Kossuthtól és Barosstól az utcanevet megtagadó FKT-t azzal bosszantotta, hogy „kiszivárogtatta” terveit. Ezek szerint Budapesten lesz például Haynau-tér, Hentzi-tér, Jellasics-utca.47 Ezzel a lap a közvélemény azon részének adott hangot, amely szerint a testület nem elég hazafias, amikor óvatosan változtat az utcaneveken, és még a legnagyobbak előtt sem hajlandók ilyen módon tisztelegni. A következő időszakban a tanács kétségtelenül meghátrált ezen a téren – de erről majd egy másik alkalommal szólunk.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Jegyzetek, felhasznált források:
1 Mire kereszteljük el utcáinkat? Bolond Miska 1867. okt. 27.
2 Idézi Takáts Rózsa: A fővárosi utcanévadás elveinek és gyakorlatának alakulása napjainkig. In: Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84. Bp. 1985. 296.
3 Pesti Napló 1867. nov. 24, Politikai Újdonságok 1867. nov. 27, Nefelejts 1867. dec. 1.
4 A pesti utcák történeti nevei. Magyarország és a nagyvilág 1867. nov. 30.
5 Politikai Újdonságok 1867. nov. 27.
6 Századok 1. (1867) 418-9.
7 Budapesti Közlöny 1868. szept. 3.
8 Fővárosi Lapok 1871. febr. 9.
9 Budapesti Közlöny 1868. okt. 23.
10 Schmall Lajos: Budapest utczái és terei. Adatok a budapesti utcák és terek elnevezéséhez és történetéhez. Bp. 1906. 48-9.
11 Takáts i. m. 297.
12 Az 1870. évi X. t. c. 4.§ d)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése az 1872. évi működéséről. Pest 1873. 79.
13 Takáts i. m. 297, A Hon 1872. nov. 26, Az új neveket felsorolja: A Hon 1872. dec. 25. Ellenőr 1872. dec. 28. Budapesti Közlöny 1872. dec. 29. Magyar Újság 1872. dec. 31. Egészen 1877-ig kellett várni, amíg eltűntek a német feliratok is a táblákról. Vasárnapi Újság 1903. máj. 3.
14 Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1874. évi működéséről. Bp. 1875. 50-2.
A Hon 1874. febr. 15. Magyar Ujság 1874. febr. 17, 24. Magyarország és a Nagyvilág 1874. febr. 22.
15 Schmall i. m. 49. Takáts i. m. 297.
16 Ellenőr 1877. júl. 26. A Hon 1877. júl. 26.
17 „de egy képviselő azon megjegyzésére, hogy Amerika igen messze van — ezen indítvány elejtetett.” Pesti Napló 1871. jan. 15.
18 Pesti Napló 1871. febr. 16.
19 Pesti Napló 1884. nov. 12, 28. Később Szamuely Tiborról nevezték át.
20 Pesti Napló 1889. febr. 10, Pesti Hírlap 1889. febr. 10.
21 A Hon 1879. ápr. 30.
22 Nemzet 1886. ápr. 27, Pesti Napló 1886. ápr. 28.
Később is leszögezik ezt az elvet. pl. Fővárosi Közlöny 1892. nov. 8.
23 Budapesti Hírlap 1890. szept, 28. Építő Ipar 1890. okt. 5.
Árpád, Szent István és a közmunka-tanács. Magyarország 1907. okt. 10.
24 Pesti Hírlap 1902. dec. 12, Fővárosi Közlöny 1902. dec. 16.
25 A Hét 1909. júl. 4.
26 Fővárosi Lapok 1886. máj. 28.
27 Nemzet 1887. dec. 22. reggeli kiadás.
28 Fővárosi Közlöny 1891. febr. 17.
29 Pesti Napló 1891. febr. 20.
30 Ország-Világ 1891. febr. 21.
31 Pesti Napló 1891. ápr. 12, Nemzet 1891. ápr. 25, Fővárosi Közlöny 1891. ápr. 28.
32 Pesti Napló 1891. ápr, 13. Nemzet 1891. ápr. 13.
33 Kolozsvár 1891. ápr. 13.
34 Pesti Napló 1891. ápr. 15.
35 Pesti Napló 1891. ápr. 16, Nemzet 1891. ápr. 16, Fővárosi Közlöny 1891. ápr. 17.
36 Baross-utca. Pesti Napló 1891. ápr. 17.
37 Ország-Világ 1891. ápr. 18.
38 Podmaniczky Frigyes: A Podmaniczky-utca. Magyar Szemle 1891. dec. 31.
39 Az Üstökös 1891. febr. 13, Borsszem Jankó 1891. febr. 15, ápr. 19, máj. 3.
40 Bolond Istók 1891. ápr. 12.
41 Nemzet 1891. ápr. 27, Fővárosi Közlöny 1891. ápr. 28, Pesti Napló 1891. ápr. 29.
42 Pesti Napló 1891. ápr. 30, Fővárosi Közlöny 1891. máj. 1.
43 Pesti Napló esti kiadás. 1892. máj. 14, Pesti Hírlap 1892. máj. 15, Nemzet 1892. máj. 15.
44 Nemzet 1892. jún. 29.
45 Vadász Ede: A főváros utcái. Pesti Hírlap 1891. ápr. 17.
46 Budapesti utcák. Budapesti Hírlap 1892. szept. 17. Ld. még: Pesti Napló 1892. szept. 21.
47 Bolond Istók 1892. nov. 13.
A nyitóképen a Baross utca bejárata 1916-os képeslapon (Wikimedia Commons)