Topor István 80 évvel ezelőtt, 1944. július 16-án hunyt el Macourek (Makláry) Béla a kevés első világháborús magyar ászpilóták egyike. Az alábbi írásban rá emlékezünk. Köszönettel tartozom fiának, Makláry Bélának és családjának a szíves szóbeli közlésekért és a képekért, Czirók Zoltán repüléstörténésznek a segítségéért, Gera Bélának és Zentai Istvánnak a fényképekért.
TovábbA repülés vágy jóformán egyidős az emberiséggel, viszont használható (és nem feltétlenül közveszélyes) megoldásra a 18. század végéig várni kellett. Ekkor jelentek meg az első, üzemszerű használatra is alkalmas hőlégballonok (városok bombázására ugyan már használtak korábban is ilyeneket, elenyésző hatékonysággal és személyzet nélkül), amelyeket azonban nem lehetett kormányozni. Az igazi áttörést a kisméretű, de elég erős belső égésű motorok megjelenése hozta el, amelyek új korszakot nyitottak a léghajózásban és a merevszárnyú repülésben is. Mai képes cikkünkben a kormányozható léghajók (pontosabban a zeppelinek) fénykorának néhány – elsősorban magyarországi kötődésű – pillanatát…
TovábbTóth Eszter Zsófia A Malév MA-731-es járatának 1971. augusztus 28-i koppenhágai gépkatasztrófájáról a Napi történelmi forráson már jelent meg írás. Ezen cikkben Tolnai Klári légiutaskísérő, a katasztrófa áldozatának sorsát idézzük fel, akit az óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra.[1] Tolnai Klári volt Ortutay Gyula politikus utolsó szerelme. Tolnai Klári és Simon Eszter stewardessek könyvet is írtak, amelynek címe A levegőből élünk volt. A kötetet együtt kezdték el a stewardessek életéről, a légikatasztrófa után Simon Eszter fejezte be.
TovábbKöztudott, hogy a fecskék többsége, hasonlóan a többi költöző madárhoz hasonlóan ősszel dél felé indulnak, hogy a hideg téli hónapokat Afrikában/Ázsiában/Dél-Amerikában (utóbbi helyre persze az észak-amerikai fecskék repülnek) bekkeljék ki. A vándorlás mindig nagy veszteségekkel jár (lásd pl. Fekete István Csí című klasszikusát), ugyanakkor a madarak évezredek óta rendszeresen útra kelnek és igazi profihoz méltóan navigálják-repülik le a több száz (vagy akár több ezer) kilométeres utakat. Épp ezért kaptam fel a fejem, amikor az Aranysas 2019 szeptemberi számában, az Ujvári László pilótakarrierjét bemutató cikkben arról olvastam, hogy 1931 októberében repülőgépen…
TovábbA magyar repülés történetének egyik legsikeresebb és legismertebb repülőgépe volt a Gerle. A Bánhidi Antal által tervezett kétfedelű, kétüléses „gépmadár” elért teljesítményeivel nemzetközi elismertséget is szerzett. A típus 13-as számozású példányának leghíresebb útjai a Földközi-tenger körberepülése, illetve a London-Debrecen útvonal leszállás nélküli teljesítése voltak. A gép azonban éppen e sikerei miatt persze reklám és propaganda célokra is kiválóan megfelelt.
Tovább1937. június 20-án adták át a polgári forgalom számára a budaörsi repülőteret, amely a mátyásföldi repülőtér szerepét vette át. Az új nemzetközi légikikötő Európa egyik legkorszerűbb repülőterének számított akkor, így maga a megnyitóünnepség is hasonlóan színvonalas volt. A rendkívül látványos program azonban már magában hordozta a közelgő újabb világégés hangulatát, a civil repülőtér megnyitóján ugyanis német, olasz és osztrák harci repülők mutatták meg, hogy mire képesek háborús körülmények között. Az eseményt most (elsősorban) a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum fotógyűjteményének képei segítségével mutatjuk be az olvasóinknak.
TovábbRead in English at Expat Press. „Hiába, a hölgyek már a repülésben is megtanították a férfiakat, hogy rájuk itt is szükség van. Stewardessel, vagy anélkül való utazás aránya pontosan 1000 contra 1. Rotterdam—Wien 1937. ifj. Horthy Miklós.”[1] A polgári légiforgalom elterjedésével nem csak az utasok, de a nők is nyertek – egy (állás)lehetőséget. Az új utazási forma meghonosodásával megjelentek a fedélzeteken az utaskísérők is, akik a harmincas években már fiatal, csinos, hajadon, több nyelven beszélő nők voltak. Ezek a jól fizetetett, gépírónői vagy titkárnői kartársaikhoz képest jóval szerencsésebb hölgyek voltak…
Tovább1971. augusztus 28-án Koppenhágánál, nem sokkal a leszállás előtt tengerbe csapódott a Malév Oslóból érkező Il-18-asa. A fedélzeten tartózkodók közül csak hárman élték túl a katasztrófát, a többiek – köztük a gép kapitánya, a legeredményesebb magyar vadászpilóta, Szentgyörgyi Dezső – vagy a becsapódáskor, vagy azt követően a roncsba szorulva életüket vesztették. A három évig elhúzódó vizsgálat megállapította, hogy mind a személyzettel, mind a géppel minden rendben volt, és bár az idő zivataros volt, annyira nem esett, hogy korlátozást kellett volna elrendelni. De akkor mégis mi okozhatta a tragédiát?
TovábbTopor István Olasz-magyar kapcsolatok a ’20-as évek végén ’30-as évek elején A huszadik századi magyar-olasz kapcsolatok történetében mérföldkőnek számított az 1927. április 5-én Olaszország és Magyarország között megkötött barátsági szerződés. A magyar külpolitika legfontosabb irányvonalaként a kisantant gyűrűjéből való kitörést jelölte meg. Ezért megkezdődött a szorosabb együttműködés Jugoszláviával. Olaszország azonban nem nézte jó szemmel a közeledést, hiszen jugoszláv-ellenes törekvéseihez szüksége lett volna Magyarországra. Ezért magyar szempontból kecsegtető ajánlattal kereste meg hazánkat. A bűvös szó Fiume volt. Mussolini olyan egyezményt ajánlott, amely biztosította volna, hogy a magyar kereskedelem Fiumén keresztül…
TovábbBár repülőeszközöket szórványosan az első világháború előtt is bevetettek (a felderítésen kívüli) katonai célokra – itt elég az olasz-török háború líbiai eseményeire, vagy a mexikói polgárháborúra gondolni, ahol már légiharcok is zajlottak, igaz csak puskával – az igazi „nagyüzemi” alkalmazásra az első világháború biztosított lehetőséget. A korban ugrásszerűen fejlődtek a repülőgépek, de mellettük ekkor még nagy jelentőséggel bírtak a léggömbökből továbbfejlesztett merev vagy félmerev szerkezetű léghajók, köznapi nevükön zeppelinek. Mai posztunkban egy ilyen, olasz felségjelzésű légi alkalmatosság utolsó bevetését mutatjuk be.
Tovább
