[KÖNYVISMERTETŐ] Németh László: Vidéki ellenségképek a Szabad Népben
Tóth Eszter Zsófia
Hiánypótló alkotást tart a kezében az olvasó, ugyanis az egyházak és a parasztság helyzete a kommunisták sajtópropagandájában még alig feltárt terület, különösen az 1947-1949 közötti időszakra vonatkozóan. Gyakran felvetődő kérdés, hogyan értékeljük az 1945-1948 közötti időszakot? Volt-e esély arra, hogy legalább részben megtarthatóak legyenek a demokratikus keretek, a jogállam? Véleményem szerint nem. Onnantól kezdve, hogy az első szovjet katona magyar területre lépett a második világháború alatt, Magyarországon elkezdődött a szovjet csatlósállam kiépítése, mely 1948-ban, a teljes kommunista hatalomátvétellel fejeződött be.
E kötet – amely eredetileg PhD disszertáció volt – szintén ezt a tézist támasztja alá. Jó forrásválasztással, a Szabad Nép kommunista pártlap évfolyamait vizsgálva, hogy vidéken a fő cél: az iskolák államosítása, az egyház ellehetetlenítése és a termelőszövetkezetek szervezése hogyan volt megtámogatva a pártpropaganda által. A kötet alapos kutatómunkára épül, nemcsak a Szabad Nép cikkei, az MDF levéltári iratanyaga, hanem pártelméleti munkák is a vizsgálódás tárgyát képezték. Mindezt széleskörű szakirodalmi bázissal támasztotta alá a szerző. Németh László a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi oktatója, A Szabad Föld szerkesztője. A kötet jó stílusban megírt, olvasmányos mű.
Nagyon találó a kötet címlapja: fiatal, falusi párt látunk, akik bizakodva, boldogan tekintenek a jövőbe. Azt, hogy mi vár rájuk, még nem sejtik. Feltételezhetjük, hogy nem sok jó a Rákosi diktatúrában, a kuláküldözés korában. A kutatás alaptézise, hogy a kulákok elleni harc és a klerikáris reakció elleni harc összekapcsolódott.
Nagyon fontos, hogy a szerző kötetében kiemeli, hogy azok az újságírók, akik később Nagy Imre miniszterelnök belső köréhez tartoztak és reformkommunisták voltak az 1956-os forradalomban, milyen sötét szerepet játszottak a pártpropagandában: a Szabad Népben megjelent egyházellenes cikkeiknek súlyos következményei voltak: gondoljuk a Pócspetri perre és Mindszenty bíboros meghurcolására. A kuláknak bélyegzett falusiak pedig vagy a városba voltak kénytelen menekülni és ipari munkásként új életet kezdeni gyökértelenül vagy vállalva sorsukat falujukban, többek között nemcsak rendszeresen megszégyenítették őket, hanem hozzájuk költöztették be a Budapestről kitelepített, országosan tíz ezernyi embert is.
A szerző jól látja, a Szabad Nép egyetlen sajtóorgánumként a kommunista propaganda fő szócsöve volt a korszakban. A társadalom szovjetizálásának eszköze egyúttal. A kötet sajtóelemzés is egyúttal: kitér a Szabad Nép szóhasználatára, annak változásaira is. Németh László hangsúlyozta, hogy alapvető kutatási kérdés: mit vegyünk górcső alá: a propagandát vagy a társadalom reakcióit arra. Ő a propaganda vizsgálata mellett döntött, jól, hiszen erre vonatkozóan állnak rendelkezésre forrásaink.
A szerző konkrét eseteket is bemutatott, hogyan működött valójában az egyházellenes propaganda: például Szittyai Dénes bakonykúti plébános ügyét. (123. o.) nagyon fontosak az ilyen jellegű mélyfúrások, hiszen e mikrotörténeti példákon keresztül ismerhetjük meg a kommunista diktatúra valódi arcát. A plébános felszólalt 1948. április 10-én Rajk László gyűlésén, így hitet tett a Rákosi rendszer ellett. Ezért Shvoy Lajos megyéspüspök felfüggesztette állásából, ami kapóra jött a Szabad Nép propagandistáinak: lám, így bánik az egyház azokkal, akik együttműködnek velük.
A szerző hangsúlyozza, hogy a kultúra területén érvényesített 3 T, a támogatott tűrt és tiltott kategória igaz a parasztságra is. Ugyanis a kulákokat üldözték a kommunisták, a középparasztokat megnyerni szerették volna, míg a „dolgozó parasztság”-ra, a legszegényebbekre szövetségesként gondoltak. Németh külön fejezetben foglalkozik azzal, hogyan ábrázolta a parasztkérdést a Szabad Nép (158-192.o.), és választ kaphatunk arra is, kit tekintettek kuláknak: nemcsak a birtok nagysága volt meghatározó, hanem az is, hogy ő maga művelte földjét, vagy bérmunkásokkal műveltette azt.
A kulákkérdés azért is fontos része ezen időszaknak, mivel bár Magyarországon tömeges éhínség nem volt, mint a Szovjetunióban, de a beadási rendszer miatt az emberek kénytelenek voltak titokban disznót váni, ez volt az úgynevezett feketevágás. A padláslesöprések miatt a magyar parasztságnak is mindennapos tapasztalata lett az 1950-es években az éhezés.
A mezőgazdaság kollektivizálásának folyamat egy az egyben követte a szovjet mintát. Gondoljunk csak arra, hogy a gépállomásokon is rendeztek munkaversenyeket és traktorista lányokat is képeztek, akiknek központi szerepet szántak a propagandában. A szerző hangsúlyozza, hogy 1948 júniusa után, a bukaresti Komintern értekezlet hatására elbizonytalanodott a propaganda, mely abban is látható, hogy pontosan a kollektivizálással kapcsolatban nem jelent meg egységes vélemény a Szabad Népben. Érdekes megfigyelni ezt a hullámzást a korabeli propagandában.
A könyv által vizsgált kérdések fontos részei történelmünknek, ott lappanghatnak családi emlékezetünkben is. Akár úgy, hogy családtagjaink között is volt kuláknak bélyegzett, üldözött személy. Engedtessék meg itt végül egy személyes példa is: édesapám sokat emlegette kiváló gimnáziumi pap tanárukat, a magyar-latin szakos Szikrai Ferencet, aki szintén az egyházüldözés áldozata lett: eltávolították a gimnáziumból szakmai tudása ellenére, mivel pap volt, az ateista propaganda jegyében. Utána a gimnázium tanárínséggel küzdött és valójában sosem tudták pótolni a kiváló pap tanárt.
Az alapos, precíz munkát mindenkinek ajánlom, aki szeretne mélyebben megismerkedni az egyházellenes és kulákellenes politikával az 1947-1949 közötti időszakban.
Németh László: Vidéki ellenségképek a Szabad Népben. L’Harmattan Kiadó – Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest, 2022.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
A nyitóképen: földművesszövetkezet terményraktára, a propagandával alaposan megtámogatott beszolgáltatás idején, 1950. (Magyar Rendőr/FORTEPAN, 16603)