Vexillológiai Nap a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban
Bakó Bálint
2023. április 22-én második alkalommal került megrendezésre a Vexillológiai Nap a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (MKVM). A történelem eme segédtudományának, a zászlótannak szentelt esemény azonban már több évtizedes hagyományokkal rendelkezik. A „Vex Napok” sorozata még 2001-ben indult, azzal a nem titkolt céllal, hogy méltó platformot teremtsen a hazai zászlótannak és társtudományainak. Azóta kisebb kihagyásokkal minden évben megrendezésre került a rendszerint hatvan-nyolcvan érdeklődőt vonzó, jó hangulatú esemény.
Korábban a Balogh László nevéhez köthető, egyedülálló gyűjteménynek otthont adó, józsefvárosi Zászlómúzeum volt a magyar vexillológia bázisa. (E sorok szerzője, Lászlóval együtt a Magyarországi Zászló Társaság tagja, korábban éveken át dolgozta fel a zászlógyűjteményt). Ahogy korábban Balogh László Zászlómúzeumának, úgy a MKVM intézményének is célja a lehető legszélesebb közönség számára bemutatni a zászlótan tudományát, a legfontosabb, aktuális zászló-változásokat a közelmúltból, valamint a legújabb kutatási eredményeket a témában.
,_Budapest._-_Mkvm.jpg){kind=link}
A 2023. évi Vexillológiai Napot Hossó Nikoletta protokollszakértő nyitotta meg. Ő tolmácsolta továbbá dr. Török Róbert igazgató (MKVM) szavait is. Majd Balogh László mesélt a Zászlómúzeum történetéről. A meghívást nyert előadók közül elsőként Nagy Gergelyt hallgathattuk meg, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktoranduszát, aki a zászló, mint jelkép jelentőségéről és történetéről tartott egy kortárs példákkal illusztrált általános bemutatót. Kitért a jelképek legkorábbi történetére – ókori kínai és római előzményekre – illetve arra, hogy korunkban miként jelenthet egyszerre elnyomást és felszabadítást egy-egy specifikus zászló látványa.
Ezt követően Hajgató Sára természetes textilfestő mesélt nekünk arról, hogy a történelem során milyen módszerekkel festhették a zászlókat az európai kultúrkörben. Mindig is foglalkoztatott, hogy miért pont azok a színek jelentek meg a zászlókészítés hajnalán, amelyek máig meghatározóak és miért nincs például számottevő rózsaszínt, vagy lilát felvonultató nemzeti jelkép. A növényi és állati eredetű festőanyagok bemutatása után a három, a zászlókon is leggyakrabban megjelenő alapszín, a kék, a vörös és a sárga előállítását ecsetelte csülleng, festőbuzér és rezeda feldolgozásának segítségével.
Balog Péter alezredes következett, akit nagy szerencsénkre, egy tv-s vetélkedőből ismertünk meg. Mint kiderült, szabadidejében kvízjátékokat rendez. Ő jó hangulatú, zászló tematikájú vetélkedőket mutatott be, valamint egy rövid játékra is csábította a közönséget. Megtudtuk tőle, hogy a zászlótan ismerete, a jelképek szeretete ugyan nem általános még, de a kvízjátékok segítségével egyre jobban terjed ismeretük, szórakoztató formában.
A délelőtti szekciót egy régi ismerős, Kovács Ákos Ferenc numizmata zárta. Visszatérő vendégként az Osztrák-Magyar Monarchia vitézségi érmeinek kronológiai bemutatását tűzte ki célul. Falerisztikai témájú bemutatója a 2022-es Vex Napon megtartott, Habsburg-kori kitüntetéseket bemutató előadásának méltó folytatásának bizonyult.
Ízletes ebéd következett, melyet köszönünk a Kéhli vendéglőnek. A délutáni szekciót Lévay Ernő zászlószakértő nyitotta meg, a német haditengerészet és az egykori német gyarmatok jelképhasználatáról szóló előadásával. A rövid életű német gyarmatbirodalom afrikai zászlóit, valamint a császári haditengerészet jelképeit ismerhettük meg. Külön érdekességszámba mentek az I. világháborúig német fennhatóság alatt álló Kamerun, Togo, Szamoa, Új-Guinea és mások tervezett zászlói.
U-bootok és távoli gyarmatok után következett Dr. Pandula Attila egyetemi docens (ELTE), a Zászlótársaság barátjának előadása. Ő képviselte a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságot eseményünkön. Az oroszországi útjai során, a szakmúzeumokban fellelhető polgárháborús zászlókról mesélt nekünk. Érdekes volt, hogy az orosz polgárháború „négy színéről” szóló kiállításon is volt szerencséje járni. Bevallom, az orosz polgárháború zászlói a kedvenc témáim egyike. A „négy szín” a hagyományos vörös-fehéren túl a fekete (főleg balti, ellenforradalmi szabadcsapatok) és a zöld (elsősorban közép-ázsiai muszlim erők) voltak. Véleményem szerint kiegészülhet még az Ukrajna területén működő anarchista csoportok feketéjével a sor, illetve a számtalan nemzeti mozgalom kaleidoszkópikus színkavalkádjával, de talán erről később értekezünk még a professzorral.
Pandula professzort egy újabb közkedvelt téma került bemutatása követte, ezúttal Dr. Szabó Balázs egyetemi adjunktus (ELTE) avatott be minket a 16. századi Japán szamuráj- és csatazászlóinak világába. Előadónk meghívásának az adott némi apropót, hogy Múzeumunkban nemrég zárult a Japán Alapítvány Szusimánia című, japán gasztronómiai témájú vándorkiállítása, így tehát a Felkelő Nap országát érintő téma adta magát. A feudális Japán sajátosan gazdag zászlókultúrával büszkélkedhetett. Ki ne látott volna japán történelmi filmet – elsősorban Akira Kuroszava munkásságából – ahol a harcosok komplett „zászlóerdőként” esnek egymásnak? Előadónktól megtudhattuk, mi ennek az esztétikának az alapja, eredete, mi igaz belőle és a filmesek fikciója. A rettenthetetlen szamurájok ki akartak tűnni a csatában, ezért viseltek egyéni, senkivel össze nem téveszthető vértet és sisakot. Ezért volt szükségük olyan zászlókra továbbá, amelyek alapján messziről felismerhetővé válnak. Dr. Szabó Balázs bemutatott néhány ismertebb, jellemzőbb szamurájzászlót a korszakból, de úgy gondolom, lenne még kellő érdeklődés további jelképek bemutatására is.
A Vex Nap egy olyan rendezvény, ahol az előadások rendszerint túl rövidnek tűnnek, hiszen egyre több és több kérdést vetnek fel, így akár egy órán át is hallgatnánk egy-egy előadót. Azonban erre ezúttal (sem) volt lehetőség, mivel egy újabb érdekfeszítő téma boncolgatására került sor Lengyel Ádám doktorjelölt (SZTE) által, Leetől Dukeig – a „konföderációs” lobogó jelentése az amerikai kultúrában címmel. Képzeletben a Távol-Keletről az amerikai kontinensre utazva röviden megismerhettük a rövid életű Amerikai Konföderációs Államok jelképeit és azt is megtudtuk, hogy a „konföderációs zászló”, amit a legtöbben ismerünk, nem a déliek hagyományos jelképe. A zászló körüli társadalmi vitáról, mai használatáról és annak tilalmáról rengeteget tudtunk meg.
Dr. Pálffy Géza, a Lendület Szent Korona Kutatócsoport vezetője Koronázási zászlók az újkori Magyarországon címmel számolt be kutatási eredményeiről. A professzor úr az Esterházy kincstárban végzett kutakodása során megtalálta a legkorábbi magyar, valamint a legrégebbi – négyszáz esztendős – horvát, továbbá a szerb koronázási / országzászlót. Előadása erről a felfedezésről, valamint a 16-18. század kilenc koronázási ceremóniájáról szólt, különös tekintettel a zászlóvivő arisztokratákra és az általuk hordozott nemzeti jelképekre. A kutató a saját, lenyűgöző, hatnyelvű, Koronázási zászlók a fraknói Esterházy-kincstárban című kiadványát is elhozta.
György Sándor (NEB) következett, aki Zászlószentelés kommunista módra címmel tartotta meg előadását. Ebben egy, Óbudához köthető, 1947-ben készült, Rákosi elvtárs feleségét, Feodora Fjodorovna Kornyilovát zászlószentelés közben ábrázoló fotóból kiindulva elemezte részletesen a koalíciós korszak (1945 -1948) átalakulási folyamatait, magának a zászlószentelésnek szokását és annak megjelenését a munkásmozgalomban. Újra megbizonyosodott tehát, hogy egy kép többet mond ezer szónál.
Idei Vex Napunk előadásainak sorát Dr. Patakfalvi-Czirják Ágnes (BME) „Ha nem lennék székely, nem tűzném ki a székely zászlót!” – „Kitalált hagyomány” és popularizáció a székely zászló esetében című értekezése zárta, melyet személy szerint nagyon vártam, mivel a székely zászló problémaköre már mintegy két évtizede foglalkoztat. Mint kiderült, nem csupán engem, hanem a társadalmat is, ahogy Ágnes kutatásai is bizonyították. Bemutatta, hogy a Székely Nemzeti Tanács 2004-ben tervezett zászlaja hogyan vált megkerülhetetlen szimbólummá.
Az előadásokat ugyan még órákig tudta volna hallgatni közönségünk, a hivatalos program véget ért délután 4 körül – közel ötórányi „műsoridő” után. A programot jó hangulatú kötetlen beszélgetés követte, ahol reményeink szerint gyümölcsöző kapcsolatok születtek. Remélem továbbá, hogy nagyszerű előadóinkat újra láthatjuk, hallhatjuk a közeljövőben, akár egy újabb Vexillológiai Nap keretében.
A konferencia előadásai megtekinthetőek/meghallgathatóak a múzeum Youtube-csatornáján is.
A nyitókép forrása: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum/Facebook
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.