Tömegoszlatás géppisztolyokkal – tragédia a „Wujek” bányánál

1981. december 16. a lengyelországi hadiállapot legvéresebb napjaként vált hírhedtté. A katowicei „Wujek” bánya munkásainak ekkor már három napja tartó tüntetését ugyanis ezen a napon kísérelték meg feloszlatni a lengyel hadsereg és milícia egységei. Az összecsapások során, máig vitatott körülmények között, a karhatalmi alakulatok tüzet nyitottak a bányászokra 9 főt megölve és 23 főt megsebesítve közülük.

Az ország tragikus gazdasági helyzetének hatására Lengyelországban az 1980-as évek elejére egyre jobban megrendült a kommunista állampárt hatalmi helyzete. Az egyre súlyosabb belpolitikai válság hatására 1981 őszén Stanisław Kania főtitkárt – alig egy évvel beiktatása után – Wojciech Jaruzelski tábornok váltotta a Lengyel Egyesített Munkáspárt élén. A változtatások és az ellenzéki Szolidaritás mozgalommal szemben való keményebb fellépés ellenére továbbra is egymást érték a munkabeszüntetések és tüntetések.

 A lengyelországi eseményeket nem titkolt aggodalommal figyelő szovjet vezetés megnyugtatására, valamint a Vörös Hadsereg lehetséges „baráti segítségnyújtásának” megelőzésére Jaruzelski tábornok 1981. december 13-án hadiállapotot hirdetett ki Lengyelországban.

Jaruzelski tábornok kihirdeti a hadiállapotot TV beszédében, 1981. december 13.

A hadiállapot kihirdetésével egy időben megkezdődött az azonnali hatállyal betiltott ellenzéki mozgalmak vezetőinek, aktivistáinak, valamint az ismerten rendszerkritikus értelmiségiek letartóztatása, majd tömeges internálása. Hajnalban tankok és páncélozott járművek jelentek meg a nagyobb lengyel települések utcáin, este 10 és reggel 6 óra között pedig kijárási tilalmat vezettek be (ezt később az este 11 és reggel 5 óra közötti időszakra módosították).

A hatalom számára különösen fontos volt a Szolidaritás – nagyobb gyárak, bányák és üzemek munkásait tömörítő – helyi szervezeteinek a minél hamarabb történő felszámolása, hiszen várható volt, hogy azok tömeges munkabeszüntetéssel válaszolnak majd a hadiállapot bevezetésére. Ennek megfelelően nem kerülte el a letartóztatási hullám a katowicei „Wujek” szénbányát sem. A bányászok a reggeli műszak felvétele előtt értesültek Jan Ludwiczaknak, a Szolidaritás helyi üzemi bizottságának a vezetőjének, az éjszakai letartóztatásáról. A hadiállapot bevezetésének, valamint a letartóztatásnak a hírére a bányászok megtagadták a munka felvételét és sztrájkot hirdettek követelve az összes politikai fogoly szabadon engedését, valamint a rendkívüli intézkedések visszavonását. A sztrájk rövid időn belül átterjedt a legtöbb nagyobb lengyelországi üzemre, a Katowicei Vajdaságban is közel 50 gyár és bánya területén szünetelt a munka december 13-tól.

A tüntetések és sztrájkok még szélesebb körben való elterjedésétől tartva a hadiállapot bevezetésekor életre hívott és Jaruzelski tábornok által elnökölt legfelsőbb hatalmi testület, a Nemzetmentő Katonai Tanács (Wojskowa Rada Ocalenia Narodowego) a munkabeszüntetések erőszakos felszámolására adott utasítást a katonaság és a különleges rendőrségi alakulatok (ZOMO – Zmotoryzowane Odwody Milicji Obywatelskiej/Népi Milícia Motorizált Utóvédje) helyi egységeinek. A parancsoknak megfelelően már december 14-én megkezdődött a tüntetések szétverése. A felső-sziléziai Jastrzębie-Zdrójban a belbiztonsági erők tüzet nyitottak a sztrájkoló bányászokra megsebesítve négy főt. Várható volt, hogy ezt követően a „Wujek” bánya tüntetőivel szemben is a nyers erőre fog majd a tárgyalások helyett támaszkodni a pártvezetés.

„A „Wujek” kőszénbánya dolgozóinak proklamációja. A kihirdetett „hadiállapotra” való tekintettel, valamint a „ Szolidaritás” szakszervezet aktivistáinak a letartóztatása miatt a bánya dolgozói az üzemi gyűlésen az alábbi követeléseket fogadták el egyöntetűen:

• követelik az 1981. december 12-13 közötti éjszakán letartóztatott szakszervezeti aktivisták azonnali szabadon bocsájtását
• beszüntetik a munkát addig, ameddig nem jelenik meg a bánya területén újból Jan Ludwiczak bizottsági elnök
• ellenkező esetben elfoglaljuk az egész üzemet

Lengyelország még nem veszett el!”

A tüntető bányászokkal és munkásokkal szembeni erőszakos fellépés híre ellenére a bánya területén sztrájkoló mintegy 3 ezer munkás a munkabeszüntetés folytatása mellett döntött. A legfontosabb helyi pártfunkcionáriusokat tömörítő Vajdasági Védelmi Bizottság december 15-én este a katonaság és a ZOMO bevetése mellett döntött. A bánya közvetlen közelében a belügyminisztérium és a ZOMO 1471 fegyveresét, valamint a hadsereg 760 katonáját vonták össze. A sztrájk leverésére kijelölt egységek támogatására 22 tankot és 44 páncélozott csapatszállító járművet irányítottak a helyszínre. A terveknek megfelelően december 16-án reggel megkezdődött „a rend helyreállítására” irányuló akció.

Kevéssel reggel 8.00 órát követően a ZOMO, majd nem sokkal később a katonaság első egységei is behatoltak a bánya területére. A békés szétoszlásra való felszólítás eredménytelenségét követően megkezdődött a roham a bányát kiszolgáló üzemépületeket, illetve a bánya  felszíni bejárata előtt tüntető munkások ellen. A ZOMO könnygáz gránátok kilövésével és vízágyúk bevetésével próbálta meg szétoszlatni a tömeget, amelynek egy része erre válaszul fémrudakkal kezdett el felfegyverkezni, illetve sebtében emelt barikádok mögül dobálta meg kövekkel az előretörő karhatalmistákat.

A bányászoknak azonban esélyük sem lehetett ekkora erővel szemben. A barikádokat és az üzemterületet övező falakat tankok törték át a katonák és a ZOMO milicistái pedig egymás után foglalták el az üzemi épületeket. Az összecsapásoknak ekkorra már számos súlyos sérültje volt mindkét oldalon, ennek ellenére – a Varsóból érkező utasításoknak megfelelően – az erőszakszervezetek tagjai tartózkodtak az élet kioltására alkalmas eszközök alkalmazásától. 12.00 óra magasságában a továbbra is zajló harcokra, valamint a milicisták testi épségére hivatkozva a vajdasági parancsnokság újból kérte a varsói központ engedélyét a lőfegyverek alkalmazására. Czesław Kiszczak tábornok azonban határozottan megtiltotta ezt és elrendelte a katonai és rendőrségi erők ideiglenes kivonását a létesítmény területéről. A parancs ellenére azonban folytatódott a sztrájkolók elleni akció, 12.30 óra körül pedig a ZOMO – eddig a közelben tétlenül várakozó – különleges bevetési szakaszát is a bánya területére irányították. A 20 főből álló szakasz tagjai a többi ZOMO milicistától eltérően nem tömegoszlatásra alkalmas pajzzsal és gumibottal, hanem lengyel gyártmányú PM-63 géppisztolyokkal voltak felszerelve. A kövekkel, különböző fémszerszámokkal és vasrudakkal felfegyverzett bányászokkal szembekerülve a szakasz parancsnoka – későbbi vallomása szerint saját maga és embereinek az élete védelmében – kiadta a tűzparancsot…

Öt bányász azonnal életét vesztette, további egy a kórházba tartó úton hunyt el, míg hárman az ezt követő napon haltak bele lőtt sebeikbe. A lövéseket követően elcsitultak a harcok a bánya környékén. Többszöri tárgyalások hatására a bányászok engedtek a nyomásnak és beleegyeztek a sztrájk azonnali beszüntetésébe. Az utolsó munkás 20.00 óra magasságában elhagyta az üzem területét. A „pacifikálási” akció során 9 bányász vesztette életét, 23 pedig súlyosan megsebesült. A katonák és milicisták közül 11-en súlyosan, 30-an pedig könnyebben sérültek meg a harcokban.

A tüntetés szervezői közül a legtöbbeket december 19–22. között őrizetbe vették, majd az 1982 februárjában megtartott bírósági tárgyalás során többéves börtönbüntetésre ítélték. A „Wujek” bányánál történő fegyverhasználat ügyében a nyomozást már az azt megelőző hónapban befagyasztotta a gliwicei katonai ügyészség. A rendszerváltást követően megkezdődök a felelősök közel három évtizedig elhúzódó bírósági pere. Az 1991 decemberében megkezdődött felelősségre vonást végül a Legfelsőbb Bíróság 2009 áprilisában hozott ítélete zárta le, amely jogerőre emelte a néhány évvel korábban hozott, az osztag tagjainak legtöbbjét hosszú börtönbüntetésre ítélő, bírósági döntéseket.

A mai napig aktív „Wujek” bánya előtt emlékmű tiszteleg az 1981-ben történt tragédia áldozataira. 

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

Felhasznált Irodalom:

Idą Pancry na Wujek. Oficyna Wydawnicza Volumen, Varsó, 2006.

Dudek, Antoni: Stan wojenny w Polsce 1981-1983. IPN, Varsó, 2003.

Kecskeméti József: Két évig tartott a lengyel szükségállapot. Honvedelem.hu, 2009.01.14

elérhető: http://www.honvedelem.hu/cikk/13569

(utolsó letöltés dátuma: 2017.02.09)

Sznajder, Andrzej: Czego nie wiemy o pacyfikacji kopalni „Wujek”? Biuletyn Instytutu Pamięci Narodowej, 9. kötet, 5-6. szám (2009) 37-42.

elérhető: http://polska1918-89.pl/pdf/czego-nie-wiemy-o-pacyfikacji-kopalni-wujek,5427.pdf (utolsó letöltés dátuma: 2017.02.02)

Forrás:

ŚCWiS – Śląskie Centrum Wolności i Solidarności

A Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN – Instytut Pamięci Narodowej) a lengyelországi hadiállapot eseményeit bemutató dokumentációs gyűjteménye: 13grudnia81.pl

Lengyel Állami Hírügynökség (PAP) Archívuma

kiemelt kép: Fot. Marek Janicki/ ŚCWiS